Ujság, 1942. március (18. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-01 / 49. szám
VASÁRNAP, 1942 MÁRCIUSI ÚJSÁG Enyhült a franciaamerikai feszültség Sommer Welles közölte, hogy Franciaország újabb szigorú semlegesség nyilatításatet tett. Vichy-i közlés: „Nincsenek japán csapatok Madagaszkár szigetén“. Nagy tengeri csata a jávai vizeken. Az első japán légi támadás indiai terület ellen. Brit ejtőernyős vadászok Franciaország északi partján A keleti harctéren sajti és sok szovjet támadást vertek vissza MADAGASZKÁR körül néhány napos szünet után ismét megindultak a kombinációk. A földnek ez a — francia fennhatóság alá tartozó — egyik legnagyobb szigete (600.000 négyzetkilométer, körülbelül 4 millió lakossal) az Indiai-óceán nyugati táján, Portugál-Keletafrikával szemben és nem messze a Délafrikai Uniótól s így az Atlanti-óceántól, éppen e fekvésénél fogva egyike a legfontosabb katonai támaszpontoknak. Ilyen körülmények között érthető, hogy az utóbbi időben, amikor a háború kezd átterjedni az Indiai-óceánra, mind sűrűbben emlegetik a malgabe, a hova és más exotikus népek szigetét. A legutóbbi napok hallgatását azután megtörte pénteken az NST-nek az a Stockholmból keltezett jelentése, amelyet az Újság szombati számában közöltünk és amely szerint egy ezredesből és tizenkét szakértőből álló japán gazdasági bizottság érkezett Madagaszkárba. A bizottság feladatát hivatalosan — mondja tovább a jelentés — „a francia-japán árucserére vonatkozó tárgyalások megkezdésében“ jelölték meg. Hogy ez a hivatalosan használt kifejezés francia hivatalos körökre vonatkozik-e, arról nem beszélt az NST. Szombaton viszont már három cáfolat is érkezett Vichyből. Ezek közül kettő úgy szól, hogy illetékes vichy-i körök cáfolják a de gaulleista rádiónak azt a hírét, hogy Madagaszkárba japán tisztekből álló bizottság érkezett. A harmadik cáfoló közlemény pedig így szól: „Illetékes francia helyen határozottan megcáfolták azokat az angol rész- Szentclflti Ékredás VERA KOZMETIKA ről terjesztett állításokat, hogy Madagaszkár szigetén állítólag japán csapatok szálltak partra. Ezek a jelentések csupán az angolszász propaganda állításai, amely az angol és amerikai rádióban és sajtóban már hetek óta hadjáratot folytat Franciaország ellen." O VICHYNEK mostanában láthatóan sok gondot okoznak a gyarmatok. Hiszen mielőtt Madagaszkár problémája napirendre került, az Egyesült Államok kormánya azzal gyanúsította Pétainéket, hogy lehetővé teszik Franciaország északafrikai birtokain keresztül az utánpótlást a tengelyhatalmak líbiai hadserege számára, majd még az a vád hangzott el, hogy a franciák hadihajóik egy részét német és olasz célok szolgálatába akarják állítani. Ezek az ügyek, immár Madagaszkárral bővülve, alighanem szóba kerültek azon a megbeszélésen, amelyet Darlan tengernagy, helyettes miniszterelnök pénteken Leahy amerikai nagykövettel folytatott. A Német TI Vichyből keltezett jelentése, amely illetékes francia körök közlésére vonatkozik, egyebek között ezt mondja: „Az Egyesült Államok által a francia politikáról, különösen Franciaország birodalmi politikájáról kért felvilágosításokat a kívánatos nyíltsággal megadták. Ebből megállapítható, hogy nem változott meg Franciaországnak a francia tengerentúli birtokok függetlenségi ügyében tanúsított magatartása — amint azt a fegyverszünet óta Washingtonban ki is fejtették —, valamint az az elhatározottsága, hogy komoly esetben megvédelmezze e birtokokat. Vichyben remélik, hogy az északamerikai kormány által adott magyarázatok alkalmasak arra, hogy fenntartsák a kölcsönös megértés légkörét, amely mindig jellemezte a francia-északamerikai kapcsolatokat.“ (MTI) Ezzel a vichy-i közléssel szervesen összefügg Sumner Welles amerikai külügyi államtitkárnak az a hivatalos kijelentése (NST), hogy Franciaország kötelező nyilatkozatot tett: „továbbra is szigorúan semleges marad és nem szállít árut hadviselő államoknak. E francia nyilatkozat előzményeiről elmondotta Welles, hogy Roosevelt február 10-én táviratilag emlékeztette Pétaint azokra a megismételt ígéretekre, hogy Franciaország szigorúan meg akarja tartani a semlegesség szabályait. Közölte az elnök a vichy-i államfővel azt is, hogy nem állna a francia nép érdekében, ha Franciaország esetleg szállítmányokkal támogatná Afrikában a tengelyt. Rooseveltnek erre a táviratára adta Franciaország válaszol a fent említett nyilatkozatot. Washington politikai köreiben — mondja az NST — ebből a közlésből arra következtetnek, hogy az Egyesült Államok kormánya egyelőre nem szándékozik hadműveleteket folytatni Nyugat-Afrikában. Ennek ellenére makacsul tartják magukat azok a híresztelések, hogy Nyugat- Afrikában angol, belga és degaultista katonai előkészületek folynak. Franciaország északafrikai ügyeinek krónikájába beleilleszkedik az a vichy-i hír, hogy Pucheu belügyminiszter különösen a németekkel való együttműködés ismert híve — Nogues marokkói francia főmegbízottal együtt tovább járja Marokkó fontosabb városait. Végül itt kell megemlíteni azt a vichy-i hírt, hogy Pétain fogadta pénteken egyebek közt Achenbach tanácsost is, aki a párisi német nagykövetségen, tehát a német-francia kooperáció főmozgatójaként ismert Abelz nagykövet vezérkarában teljesít szolgálatot. A RIOMI PER pénteki tárgyalásáról röviden megemlékeztünk már az Újság szombati számában. Mint láttuk, Daladier volt miniszterelnököt, az elsőszámú vádlottat hallgatta ki a bíróság. Az ellen a vád ellen, hogy Franciaország hadikészültségének kiépítését miniszterelnök korában bűnösen és végzetesen elhanyagolta, azzal védekezett, hogy számokat olvasott fel a kritikus évek katonai költségvetéséből. Feltűnő Daladier védekezésében az, hogy szerinte az 1934-es Doumergue-kormány, amelynek éppen Pétain marsall, tehát a mostani legfőbb vádló, volt a hadügyminisztere, követett el mulasztásokat a nemzetvédelem terén. Daladier azt mondja, hogy 1936-ban, amikor a hadügyminisztériumot átvette, a francia hadseregnek egyetlen páncéltörő ágyúja sem volt, nem is szólva egyéb fogyatékosságairól. Hangoztatja, hogy annak idején, mint hadügyminiszter, fedezte elődjét, Pétaint, ma azonban, amikor az államfő politikai törvényszékkel el akarja ítéltetni, nem hajlandó tovább fedezni a tábornagyot. Fejtegetéseinek lényege az, hogy Franciaország vereségét nem a hadianyag hiánya okozta, hanem a vezérkar hibás taktikája. Állítása szerint igazolni tudja, hogy a vezérkar a meglévő hadianyagot részben egyáltalán nem használta fel, úgyhogy ez az anyag a döntő pillanatban hiányzott a harctéren. A vezérkart teszi felelőssé a vádlott azért is, hogy nem szerveztek kellő időben páncélos hadosztályokat. Amikor a páncélos kocsik számáról vita támadt közte és a főállamügyész között, a vád képviselője azt mondta, hogy azokat az adatokat, amelyekre hivatkozik, tábornokoktól kapta, akik majd tanúként fognak szerepelni a bíróság előtt. „Csupa legyőzött tábornokot idéznek előttem!“ — vágott vissza Daladier, aki egyébként így fejezte be vallomását: „Ha valaki ki tud verekedni egy 27 milliárd frankos katonai kölcsönt, mint ahogy azt én tettem, annál nem lehet beszélni a nagy látókör hiányáról“. 56&7, JKta JtiHOCUit-Vitvcaathná Harminckilenc-hat... egyre nő a láz ... Az ágy körülfog, rámtapadva ráz, a húsom makik, csontom hullaváz, a szoba és a bútor csupa máz, felhólyagzik s lepattog, mintha száz rőt pörsenéssel égetné a láz, forró hidegje rámlel és kiráz, tüzes zsarátnok, rózsás, mint viráz, perzsel, pirít, emészt és elgyaláz, s kint, messze, egyre tülköl egy kanász, hangjára rám-zsibongva, szúrva mász tüzes hangyák ezre és ott tangáz, mig rostjaimban bíbort forr a láz, jaj, lávaként most rámrogy, dől a ház, tetőt és tornyot mind körém aláz, szottyanva forr, süvölt a máglyagáz, az öntudat hamvába hal s a gyász süket sötétjén egyre nő a láz ... Drámai fordulat írta Földi Mihály A tanár megnézte az óráját. Két perc múlva kilenc. Az asztali óra ugyanennyit mutatott, a fali is. Az órák pontosan járnak, rend van. Felállt, indulni kell. Két perc alatt leér a pincébe, ahol az egyik tanársegéd és egy női tetem várja. Kilenc órára tűzte ki a boncolás idejét. Nem lesz érdekes munka, közönséges napi eset. . . marólúg, cselédlány, szerelmi dráma. Dehát ennek is meg kell lenni: rendnek kell lenni. Ekkor kopogtak. Hangja végig süvített a hatalmas dolgozószobán. — Tessék! Ki az? Meg’, ""dőlt. Sápadt rózsás arcú,, loke, kékruhás fiatalember húzódott be az ajtón, amely intézeti lakását elválasztotta a dolgozójától. A fia. — Veled mi van? Hogy kerülsz ide? Valóban, ez még nem fordult elő. Nyolcadik gimnazista, egy óra óta már az iskolában kellene lennie, egy szót sem szólt arról, hogy beteg, vagy valamely más ok ... A fiú ezalatt gyors léptekkel közeledett apjához. Hosszú, karcsú alakjában volt valami virágszerűen finom s szinte nem erről a világról való tisztaság, bizalom, lelkesedés. Aranyló haja kissé lányosan a homlokára hullt; kékesszürke szeme lázasan fénylett, kezét, hosszú, hegyesedő ujjait nyugtalanul tördelte. — Bocsáss meg — mondta hangosan, mikor apja elé került —, már este akartam beszélni veled, de vendégek érkeztek és nem tudtam olyan sokáig fennmaradni... — Dehát mért nem vagy az iskolában? — Mert beszélnem kell veled. — Ilyen sürgősen? Ebédig sem várhatsz? A fiú rányitotta kéken égő nagy szemét. — Nem! — sóhajtotta kétségbeesetten. A tanár megcsóválta fejét. Az öszszes órák szerint kilenc múlt két perccel. Lent vár a tetem és a tanársegéd. — Miről van szó? — kérdezte rosszkedvűen s az asztalnak dőlt. Karját összefonta mellén és mélyen a fia szemébe nézett. A fiú azt közölte, hogy szerelmes, nagyon szeret egy leányt. — Ezért maradsz itthon? Ezért zavarod meg a munkámat? Én is voltam szerelmes a te korodban, de azért nem hiányoztam az iskolából. Szavai fokozatosan enyhültek, végül már szeretettel, lágyan csengtek. Eszébe jutott, hogy nem szabad keményen, ellenségesen beszélni ezzel a fiúval, mert túlságosan érzékeny és szinte törékeny. Most is úgy elpirult már, mint egy kislány, a szája pedig úgy reszket, mint a virág, mikor rászáll a méh. Boldogult anyja él ebben az értelmes, de túlságosan finom fiúban, szinte annak a szépsége is. A szeme, a haja teljesen az anyjáé... Az is igy el-elpirult, mikor hangosabban rászólt vagy ellenzett valamit... De hát ki hitte, hogy annyira gyenge a szive s hamarosan itthagyja özvegyi sorban?! Sok minden máskép volna, ha nem így történik, az ő élete sem keményedik meg ennyire. Megsimogatta a fiú arcát és majdnem mosolyogva mondta: — Nem olyan nagy dolog ez, kisfiam, ne fogd fel ilyen tragikusan. A te korodban én már sokszor voltam szerelmes és látod, valamennyit túléltem. — Meghökkent. Nem ezt vagy nem így akarta mondani .. . hiszen az csúszott ki a száján, hogy a feleségét is . . . a fiú is megértette? Lehetséges, mert csodálkozva, szinte megmerevedve bámul rá; kék szeme most olyan, mintha üvegből volna. — Ezek az ifjúkori szerelmek, tudod, ezeket elfújja a tavaszi szél. — De ez nem olyan, édesapám! — Miért nem? — Ez egészen más. Kiderült, hogy valóban más. Egyáltalán nem olyan poétikus-romantikus szerelmeskedés, amely sóhajokban és mosolyokban, titkos levelekben és kézfogásokban éli ki magát, nem; ez ijesztően komor és közönséges dráma. A hősnő elárusítóleány egy áruházban és saját állítása szerint húszesztendős, tehát idősebb a fiúnál, aki feleségül akarja venni. Ehhez kéri apja beleegyezését. A tanár halkan köhintett. — Meg akarsz nősülni? — kérdezte és zavartan mosolygott. — Nagyon szépen kérlek, járulj hozzá. És szeretném, ha Micikét még ma este elhozhatnám hozzád. — Miért? — Hogy megismerd. — De mért olyan sürgős mindez neked? A fiú elvörösödött. Tekintete alázatosan leborult apja szeme elé. — Mert gyermekünk lesz, apám. — Nektek? — Nekünk. A tanár ekkor megsimogatta kopasz fejét, majd leült az íróasztala elé. Megpillantotta az asztali órát. Kilenc óra tizenkét perc. A fali órán is. Megnézte a zsebóráját, azon is kilenc óra tizenkettő. A tetem, a tanársegéd. — Hogy’ is van ez? — fordult hátra. Kérdések pergőtüzét zúdította a fiúra. Hol ismerkedtek meg, hol és hogyan találkoztak, egyáltalán hol, hogyan, miképp történt ez a felháborító és erkölcstelen ostobaság. Ki ez a nő, hogy hívják, ki az apja, anyja, hová való és miért van a világon? És hogy gondolja ezt egy gyerek, egy gimnazista, hogy ő már férj lehet, akinek felesége és gyereke van? Nem állítható, hogy az összes férjek érettek, de bizonyos, hogy érettebbek azoknál, akiknek még érettségi bizonyítványuk sincs. Nem hitte, hogy ennyire naiv, jóhiszemű és tapasztalatlan s elcsábíttatja magát az első nővel, aki kiveti rá a hálóját. Gimnáziumba járni és családot alapítani egyszerre nem lehet. A férjek el szokták tartani a felségüket és gyereküket, nos, ő hogyan kíván gondoskodni róluk? De hogy lehet elvenni ezt a nőt? Ki az, ai az? Elárusítónő! Az apja altiszt egy vegyészeti gyárban! No tessék! Ezeket fogadja be a családjába, ezeknek adjon otthont és azt mondja tán az altiszt urnak, hogy szervusz, koma?! — Mondd, te titokban bolond vagy? A fiú kiegyenesedett. Hideg tűz fénylett a szemében. — Miért volnék bolond? — Valóban nem érted vagy csak engem bosszantasz? Nem lehetsz ilyen hülye! — Nem érzem magamat hülyének, bocsánatot kérek — s a hangja egyre keményebbé vált. — Az egyetlen hiba a fiatalságom. De ha már megtörtént, úgy érzem, vállalnom kell a következményeket,, minden vonatkozásban. Csak ezzel tehetem jóvá az elkövetett hibát. Azonkívül szeretem Micikét és mindig szeretni fogom. , — Micikét? ! — Micikét. ROZSNYAI ATLAS SUPERt , hogy a töltőtoll EGYÉVES JÓTÁLLÁS Csúcsteljesítményű minőségáru ÁRA csak 12.84 P Utánvét vagy postautalvánnyal. ROZSNYAI KÁROLY könyv- és zeneműkereskedés papira osztálya 4 PC BUDAPEST, IV., MUZEUM KuRUT 1 * 3 KERESZTELT BURMÁBAN, Rangoon előtt, tovább tartanak a súlyos harcok. Jáva szigete körül japán hadihajók érintkezésbe jutottak az ellenséges hajóhad főerejével. A japán főhadiszállás már győzelmet is jelent onnan. A Stefani-ügynökség Tokióból azt a hírt hozza, hogy japán katonai szakértők óva intik a japán népet attól, hogy a haderő győzelmei alapján vak bizakodásba ringassa magát. Hangsúlyozzák ezek a szakértők, hogy a túlzott biztonságérzet és elbizakodottság volt az, ami zavart és ijedelmet támasztott Amerikában a kaliforniai partok japán részről történt bombázásakor. Az a tény, — mondják ezek a katonai szakértők —, hogy a japán szigeteket eddig nem érte ellenséges légi támadás — azt bizonyítja, hogy a japán területek légvédelme kiváló, de a japán népnek el kell készülnie a támadásra, mert csoda lenne,, ha egy hadban álló ország légi támadástól mentesen tudná megúszni a háborút (MTI). Japán és a Szovjet Unió viszonyát érintő hír az, hogy Tatekava altábornagy, Japán eddigi moszkvai nagykövete egészségi okokból lemondott, már ki is nevezték utódját. A keleteurópai arcvonalról szovjet támadások visszaverését jelenti a vezéri főhadiszállás. — Törökország felől az a hír jön, hogy a török kormány részt vesz — mégpedig első ízben — az április 6-án megnyitó plovdivi — bulgáriai mintavásáron.