Ujság, 1942. május (18. évfolyam, 98-122. szám)
1942-05-01 / 98. szám
PÉNTEK, 1942 MÁJUS 1 ÚJSÁG Tiszta erkölcs, tiszta közélet A képviselőhöz rövidebb vita keretében letárgyalta „a közélet törvényességét és tisztaságát biztosító egyes büntető rendelkezésekről“ szóló törvényjavaslatot. Nagy érdeklődés kísérte a parlamenti tárgyalást, mert ezzel a törvényjavaslattal igen fontos kérdés került kellő megvilágításba a legnagyobb nyilvánosság előtt, a magyar törvényhozás házában. Több törvényhozó vett részt a vitában s megmondták véleményüket a tiszta erkölcs jelentőségéről és a tiszta közélet fontosságáról, államfenntartó erejéről. Radocsay László igazságügyminiszter vitazáró beszédében kiemelte a javaslat jelentőségét a megelőzés nézőszögéből. Semmi különösebb aktualitása nincs annak, hogy a javaslat éppen most került tárgyalásra. Legfeljebb az a szempont léphet fel sürgetőnek, amit a javaslat indokolásában az igazságügyminiszter is kiemel tudniillik, hogy „a nehéz idők sok ember lelkét fogékonyabbá teszik az erkölcsi fertőzés veszélye iránt“. Háborús időkben kettőzött gonddal kell ügyelni nagy erkölcsi értékeinkre, s már a kezdet kezdetén szigorú törvényes rendelkezésekkel kell útját állni annak, hogy erkölcsi dudva verje fel a magyar közélet területeit, azt a virágoskertet, ahol évezreden át a nemzeti erények, egyéni erkölcsi nagyvonalúság és megközelíthetetlenség virágai virultak ragyogó színpompában. Országunk mindig messze-messze volt még a gyanújától is annak, hogy baksis-rendszer fejlődjék ki, vagy a sokat emlegetett „balkáni“ mélységbe zuhanjon. Hála a Gondviselésnek és hála a józan magyar érzéknek, Szent István országában ilyen erkölcsi fertő soha nem volt és nem is lesz, amíg csak magyar él a Duna-Tisza völgyében. Mégis nagyon hasznos, hogy jött az új törvényjavaslat és ötévi börtönnel, sőt bizonyos esetekben tízévi börtönnel bünteti azokat, akik az ezeréves hagyományok ellen mernének véteni. Börtön vár a vesztegetőre és börtönajtó nyílik a megvesztegetett közhivatalnok előtt is, aki megfeledkezve esküjéről, „személyes, vagy vagyoni előnyért“ kötelességszegésre vetemednék. És még súlyosabb börtönbüntetés lesz a sorsa az olyan közhivatalnoknak, aki fontosabb ügyekben hivatott az intézkedésre és ebben a munkakörében követi el a kötelességszegést, vagy aki tettével súlyos kárt okoz. Nincsenek konkrét esetek, amelyekre ezek a rendkívül szigorú büntetőjogi rendelkezések születtek. Ne is legyenek soha, se békében, se háborúban, mert ezt a szégyent a a magyar föld nem tudná beinni magába, az ilyen megvesztegetőt és megvesztegetettet nem hordaná a hátán, hanem kergetné f el egészen a kétségbeesésig. A magyar levegő nem tűr ilyen bűncselekményeket, a magyar közgondolkodás a legsúlyosabban bélyegzi meg s a magyar társadalom helyes érzékkel és méltó erkölcsi felháborodással kiveti magából az efajta bűntettek elkövetőit. De Ugyanúgy bélyegzi meg a józan magyar közszellem és közgondolkodás azokat a parazitákat is, akik különleges befolyásukkal kérkednek és segítségre szoruló embertársaik helyzetét különösen kihasználva üzérkednek, vagyont gyűjtenek s végül teljesen elmerülnek az erkölcsi pocsolyában. A törvényjavaslat, igen helyesen, szigorú fokozatot is állapít meg az ilyen üzérkedés büntetésére: bűntetté minősíti és öt évig terjedhető börtönnel bünteti azt a cselekedetet, amikor a befolyásával üzérkedő egyén ,,a cselekmény elkövetésekor azt állítja, vagy azt a látszatot kelti, hogy közhivatalnokot fog megvesztegetni, tiltott módon megajándékozni, vagy magát közhivatalnoknak adja ki, egyenruhát, jelvényt, címet, rendfokozatot, rendjelet, vagy diszjelet jogtalanul használ, vagy a cselekményt üzletszerűen követi el, jóllehet mindez nem illeti meg. Találóan mutat rá a javaslat indokolása arra, hogy a befolyással üzérkedő egyén alakját az élet termelte ki s az többékevésbbé mindenki előtt ismeretes. Lehet, hogy valóban rendelkezik befolyással ennél vagy annál a hatóságnál, kisebb vagy magasabb állású közhivatalnoknál, de az is lehet, hogy csak színleli ezt nagyszerű színészi fellépéssel s ezzel megtéveszti embertársait. Különböző alakban jelentkezik az ilyen ügyeskedő egyén: itt társadalmi állásával és személyes összeköttetéseivel igyekszik úgy beállítani magát, mintha ebben a „foglalkozási ágban“ mindenkinél egy fejjel magasabb volna, mintha előtte valami varázsszóra minden hivatali ajtó megnyílna, mintha minden közhivatalnok csak az ő látogatását várná és az ő szolgálatára igyekeznék állani. És van olyan módszerrel dolgozó üzérkedő, aki szinte a homlokára írja: „Én a közérdek önzetlen munkása vagyok és meggyőződésből támogatok minden méltányos ügyet!“ Mind a kettő, vagy mind a tíz-húsz variáns rendkívül veszedelmes. Parazita mind a szó legteljesebb értelmében, a dudvák dudvája a magyar közéletben, veszedelme a társadalomnak és főként veszedelme a hiszékenyebb alsóbb néprétegeknek. Ki kell radírozni a magyar társadalomból, mert nemcsak bűncselekményt követ el, hanem fertőz is, megfertőzi az egészséges közgondolkodást annak a látszatnak keltésével, hogy közhivatalainkban a befolyás eredményt érhet el, nem a tárgyilagos érvelés a fontos, „nem az ügy benső igazsága a döntő — miként erre a javaslat indokolása is rámutat —, hanem megfizethető közbejárók mesterkedése“ ó Ha valóban tiszta közéletet akarunk, akkor a vesztegetést és a befolyással űzhető üzérkedést hetedsziglen ki kell irtani. De ugyancsak a tiszta közélet velejárója volna a protekciónélküli- Letárgyalta a Ház a közéleti tisztaságra szóló törvényjavaslatot Radocsay László igazságügyminiszter fontos kijelentést tett a Házban a betegség címén nyugdíjba ment közalkalmazottakról és azokról, akik nyugdíjazásuk után állást vállaltak A képviselőház csütörtöki ülését tíz óra után nyitotta meg Tasnádi Nagy András elnök. A közélet tisztaságáról szóló javaslat vitájának első szónoka Biró István (erdélyi) volt. A javaslatot elfogadta. A stróman-rendszert szerinte is ki kell irtani, de ha minden újonnan jelentkező keresztény fiatalembert eleve strómannak néznek, akkor visszariasztják a keresztény fiatalságot a gazdasági pályákról. Mosonyi Kálmán (MMP) több szempontból bírálta a javaslatot, amelyet elfogadott. Közi-Horváth József (kereszténypárt) szerint az állampolgársági bizonyítványok kiadását a belügyminisztérium hatásköréből az alsófokú közigazgatás hatáskörébe kellene utalni. Határozati javaslatot terjesztett be, utasítsa a Ház a kormányt, vizsgáltassa felül azoknak a közalkalmazottaknak egészségi állapotát, akik betegség címén mentek nyugdíjba és az egészségeseket hívják vissza a szolgálatba. Amennyiben valaki ennek nem tesz eleget, úgy vonják meg a nyugdíját. Másik határozati javaslatában kérte, utasítsa a Ház a kormányt olyan törvényes intézkedés megtételére, amely lehetetlenné teszi, hogy közalkalmazott nyugdíjaztatása után három évig olyan vállalatnak vezetője, vagy alkalmazottja legyen, amellyel előzőleg hivatali összeköttetésben állott. Mezey Lajos (MÉP) kifejtette azt a felfogását, hogy új gazdasági rend jön, tehát új törvényekre van szükség. A köztisztviselők megvesztegetése nemcsak büntetőjogi kérdés, hanem a nevelés és a korszerű javadalmazás kérdése is. Hangoztatta a köztisztviselőképzés fontosságát. — A köztisztviselő — mondotta — hajtsa végre a törvényt, mégpedig az evangélium szavai szerint, vagyis abból se el ne vegyen, se hozzá ne tegyen, mert az ilyesmi jogbizonytalanságra vezet, ami megrendítheti az államba vetett bizalmat. Szabó Zoltán (MÉP) a prevenció szempontjából tartja értékesnek a javaslatot. Beszélt a bürokrácia elleni panaszokról, majd hangoztatta, hogy a köztisztviselői tekintélyre milyen szükség van. Nagy László (MMP) helyeselte a javaslatot, mert ez alkalmas arra, hogy a közélet minden vonalán megszüntesse a visszásságokat. • Miután több szónok nem volt, az elnök a vitát bezárta. tg,y, sw2\ejnc$étGemn&&z J\ta JCentitvj Jtmon Milyen nagy kár a porba ömlő Nemes borért, ha megreped a tömlő. A gránátszínű s mézszínű gerezd Hús gyógyszerét és forró mérgeit A sárrá vált porban te is keresd. Megitta azt a fakó por, a por, S ha borból lett is, sár marad a sár. Keverj hozzá egy megrakott kosár Polyvát s tapossa lábad össze jól, És vess a sárból szilárd vályogot, Mondd szép sóhajtva, édes Istenem, S építs házacskát azon a helyen Ahol elfolyt a tett tömlő bora. Keress a szerény zsuptető felett Védő csillagot s óvó felleget, Ágyazz szalmából fekhelyet aludott. Dolgozz, remélj és alapíts családot. Jó ember írta Székely Julia Az ablak fehérkeretes sarkában megjelent a korareggeli napsugár, s mosolyogva nézett be s szobába. Barátságos, meleg tekintete elsőnek hófehér ágyat vett észre s aztán a párnákon nyugodtan alvó, szép férfifejet, amely álmában azonnal megérezte, hogy nézik, kinyitotta szemeit, felült az ágyban, egyenesen az ablak felé fordult és visszamosolygott a napra. Az álom szempillantás alatt kiszökött a szeméből. Aztán, még mindig mosolyogva, a faliórára tekintett s nyomban utána kiugrott az ágyból. Öltözködés közben is mosolygott volna, de nem tehette, mert fütyörészett. Örült. Örült a szép időnek, az életnek, a munkának. A Munkának különösen örült, így, nagybetűvel: Munka. Szerette a foglalkozását, azok közé a ritka szerencsés emberek közé tartozott, akik a véletlen és a Gondviselés jóindulatából kenyérkeresetüket és lelki kielégülésüket ugyanegy forrásból menthették. Ma különösen jó kedve volt, mert hosszú idő után megint egyszer komoly, tevékeny munkanap előtt állott. Nyolc órakor kell megjelennie munkahelyén, ahol már vár reá tisztelőinek hatalmas, lelkes tábora. Mint mindig, ma is nagy örömet telt a reggeli öltözködésben. Nem s mintha hiú lett volna, csak szeretett finom, szép holmikat összeválogatni s rajongott a tisztaságért. Minden egyes ruhadarabja ragyogott a tisztaságtól s a levendulaillattól. Ezt a levendulaillatot nemcsak szagolni, de szinte látni is lehetett ezeken a ruhadarabokon s viselőjükön is, már messziről. Levendulaillatú volt a fürdővíz is meg a hajkefe, a fésű, a kölnivíz, a szappan meg még az újság is. Tisztán, illatosan, jókedvűen ült le a szépen terített reggelizőasztalhoz, ahol tej, vaj, méz s friss, ropogós zsemlye vártak rá szelíd, türelmesen. Az asztal közepén rózsaszínű porcellánvázában néhány szál rózsa illatozott, csodálatosképpen levendula-illattal. Minden mosolygott ezen a reggelen, még a kismacska is a karosszékben, mert jól tudta, hogy az asztalon fehérlő tejespohár tartalmának fele perceken belül az övé lesz. A kanárimadár sem látszott rosszkedvűnek, teljes technikai felkészültséggel, amellett lendülettel és mély érzéssel adta elő műsorszámait. Meg is kapta tiszteletdíját, néhány darab ropogós zsemlyemaradékot. Befejezte hát a hangversenyt s ő is hozzálátott a reggelihez. A macskának gyanús volt a hirtelen beállott csönd, tejestányérja körül rosszindulatúan pislogott a kanárimadár felé, de ez, szerencsére hozzáférhetetlen volt várkastélynak is beillő kalitkájában. Miután reggelijét szépen megosztotta az állatokkal, indulni készült. Az ajtóban hirtelen eszébe jutott valami s visszafordult. A rádióhoz sietett, néhányat csavart rajta, amíg egy szépen muzsikáló állomást sikerült találnia. Ha hosszabb időre elmegy hazulról, mindig bekapcsolja a rádiót, nehogy távolléte alatt a kanári unatkozzék. Aztán a macska kedvenc karosszékébe néhány párnát helyezett el gondosan s most már csakugyan elindult. Kint az utcán az a kellemes meglepetés érte, hogy a levegő egészen langyos, tavaszszagu volt, a tenger felől csodálatosan édes íz és illatüzenetek közeledtek valahonnan messziről, halk hullámtremoló zenekísérete mellett. Pillanatra megállt, behunyta a szemét, elrégedezett valami csöndes, megnevezhetetlen boldogságban, mely a tenger hullámverésének ritmusára ringatódzott lelkében. Aztán hirtelen megint eszébe jutott a Munka s elindult hivatala felé. Az emberek mindenütt utánanéztek. — Szép ember és jó is — súgtak össze mögötte nyájasan s ő elnézően mosolygott magában, ha véletlenül meghallotta az ilyen megjegyzéseket. Tudta, hogy szeretik, tisztában volt népszerűségével, de nem tulajdonított ennek semmi jelentőséget. Természetesnek vette, ha szeretik, hiszen ő is szeretett mindenkit. Kis kerülővel ment a hivatala felé. A kitérő út a községi elemi iskola mellett vezetett el. Ilyenkor szállingóztak a gyerekek, nagy táskákkal a hátukon, szerette őket meglesni. Volt közöttük néhány jó barátja, ezekkel akart találkozni most is. Megállt a sarkon, háttal a napnak, várt is pár percig. S csakugyan, szerencséje volt, mert két ismerős, apró árnyékot látott meg a falon imbolyogva közeledni. Megfordult s hangos nevetéssel üdvözölte ismerőseit. — Szerbusztok, nebulóki Nos, mi van a kezemben? — s gyorsan valami csomagot vett elő a zsebé. Budapest új látványossága:Gésa teaház ádvrajta) ZENE, FORGÓPARKETT, SÜLLYEDŐ PÁHOLYOK, VILLANYLEGYEZŐK, stb. Jalián espresso helyiség Nyitva reggeltől éjjel 1 óráig. KÁVÉHÁZI ÁRAKI Megnyitás ma, pénteken d. u. 4 órakor még is. Ez is égjük rákfenéje a közéletnek. Nem minősülhet olyan szigorú cselekménnyé, mint a fentebb említett és az igazságügyminiszter úr javaslatában szigorú büntetőtételek alá vont cselekménynek. Társadalmi nézőszögből azonban éppolyan káros s áldott volna annak a magyar közéleti vezető férfiúnak a keze, aki a protekció dudváját is kigyomlálná. Úgy működjenek közhivatalaink, hogy senki se szoruljon protekcióra. Úgy bonyolódjék le az ügyek intézése, az akták körforgása, hogy senki ne legyen kénytelen se személyesen sürgetéséig fellépni, se másokat igénybe venni a menet gyorsítására. Valóban győzzön a tárgyi igazság, valóban maga az igazság legyen a döntő s gyors, eredményes munka peregjen minden közhatóságnál, minden hivatalban, hadd tisztán a tiszta erkölcs. Az igazságügyminiszter beszéde Radocsay László igazságügyminiszter szólalt fel ezután. Megköszönte a magas színvonalú vitát és megállapította: a szónokok helyesen fogták fel, hogy itt nem arról van szó, mintha a köztisztviselőket kellene vexációknak alávetni, hanem a prevenció a cél. Háború van és ilyenkor az erkölcsösség csökken. Meg kell tehát tenni az esetleges bűnök megelőzésére minden intézkedést. Egyesek kifogásolták, hogy a javaslat kevesebbet tartalmaz, mint a cím. Ez lehet bizonyos fokig igaz, de a cint keletkezésekor senki sem gondolt arra, hogy a közélet tisztaságának kódexét teremtsék meg, mert ezt nem is lehet kodifikálni. A köztisztviselői kar hazafias és áldozatkész munkáját a kormány jól ismeri. Éppen az a cél, hogy ezt a kitűnő kart megóvják olyan gyanúsításoktól, amelyekre nem szolgált rá. Nem fogadhatja el azt az álláspontot, hogy a megvesztegetés bűncselekményét kellőképpen szabályozza a most érvényben lévő büntetőtörvénykönyv. Felemlítették, hogy a javaslat nem s