Ujság, 1944. január (42. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, 1941 JANUÁR­I ÚJSÁG ÚJESZTENDŐ írta Kovács György Küzdelmes, nehéz napok sora­koznak emlékezetünkben, ha vissza­fordulunk és magunk mögé nézünk az idő határkövénél. Mögöttünk semmi titok, annál több átvészelt aggodalom. Előttünk pedig csupa titok és reménységek, melyekkel kapcsolatban nem egy, hanem ezer esztendő intett és tanított mérsék­letre. A józanság és mérséklet elve­szi a titkok izgalomfakasztó ingerét. De ugyanakkor bizonyosságot kínál egyénnek és nemzetnek sorsát, jö­vendőjét illetőleg. Az idő minden esztendőben meg­­ifjedik. A nemzetek csak ritkán. Egy nemzet életében az ifjúság je­lenti azt a határkövet, amit az idő­ben a január elsejével mér a csilla­gászati tudomány. A nemzet jöven­dőjének vizsgálói horoszkópjuk lencséjét az ifjúság felé kell hogy fordítsák. Fel akarod vázolni kép­zeletedben a magyar nemzet hol­napját? Nézd meg a magyar ifjúsá­­got, mely a múltban annyiszor ál­lott a haladás gondolatának zász­laja alá. A közelmúltban igen sok kifogás hangzott el ifjúságunkat illetően azok részéről, akiket a haladás szol­gálatába állított közöttünk a sors. A kifogások nem voltak üres­ vádas­kodások, valóban­ tehettünk szemre­hányásokat ifjúságunknak, ha ben­nük csupán tüntető tömeget lát­tunk, akik politikai jelszavak fölött lelkesülve, pártszempontokat akar­tak diadalra juttatni tömegerejük­kel s az ifjúság jogának hamis és helytelen értelmezőjével. Természe­tesen ez a jelenség, ami ellen jog­gal tiltakoztak a nemzet sorsa fö­lött töprengők, kevésbbé mutatkoz­hatott meg nálunk, mint olyan né­peknél, ahol az ifjúság nevelése és történelmi tapasztalatszerzése nem támaszkodhatott olyan gazdag és hosszú történelmi múltra, mint ami­lyen a magyar nemzet tulajdoná­ban van. Ilyen példája láttára hamar meg­fogalmazzák a közvéleményt a fe­lületesen gondolkodók: nem szabad engedni, hogy politizáljon az ifjú­ság! Mert a fiatal lélek hajlamos a fegyelmezetlenségre, a dolgok ro­mantikus megítélésére s a meggon­dolatlan cselekedetre. Igen, de nyomban fogalmazzuk meg az el­lenkező tételt is: az az ifjúság, mely az iskolapadokban teleszívja magát a romantikus látásmóddal és szinte légmentesen elzárva tölti ifjúkora napjait a körülötte zajló világ reali­­tásaitól, hamisan ismeri saját népét, teljesen tájékozatlan afelől az erő felől, amit nemzete múltja és jelene képvisel­, egy kis népnek az az if­jú­­sága, melyet nagyhatalmi jelszavak­­kal indítanak neki az életnek, termé­szetesen káros és végzetes dolgokat cselekedhetne, ha politizálni kezd és tömegsúlyával igyekszik beleártani magát a napi politikába. Az az ifjú­ság, mely nem az ő lelkében fel­ébresztett, önkénytelenül termő nagy és általános igazságokból, hanem külföldi politikai jelszóáradatából meríti a maga emberi meggyőződé­sét és szánja el magát az ebben az irányban való cselekvésre: valóban vészt és pusztulást, halált és vért zú­díthat nemzetére! De mi, amikor a magyar ifjúság­ról szólunk és a beléje vetett hitün­ket hirdetjük meg a nemzetnek, nem olyan ifjúságra gondolunk. Hanem ellenkezőleg: abban az ifjúságban látjuk és érezzük bizto­sítva nemzetünk jövendőjét, aki sok tanulás kényelmetlen gyötrelmein át eljutott a magyarság élet valóságai­nak felismeréséig s a korunkban annyira divatos politikai jelszavak romboló és mételyező hatásaitól füg­getlenül, saját ismeretére, nemes emberségére és sokak kirakat­magyarsága helyett a szabad lelki­ismeretre támaszkodó, felelős ma­gyarságra építi a maga meggyőződé­sét és ennek a meggyőződésnek ígérete alatt áll ki a nemzet jövőjéért folytatott harcban! A küzdelem, mely a holnapért vitatik, nemcsak a parlament falai között s legkevésebbé az utcán szabad hogy tomboljon. Hanem csatatere behálózza a nemzet életének minden zegét-zugát- S ha ma a fölöttünk tomboló nehéz hónapok fegyelemre és mérsékletre kényszerítenek, ör­vendjünk annak, hogy ez az ifjúság leginkább tudja fegyelmezni magát. Vívja a maga harcát ott, ahol a leg­több tudás, legnagyobb felelősség­érzet kell a küzdelem sikeres ki­meneteléhez: a szellem területein. Nem véljük, mert erre elfogadható bizonyítékot nem tud szolgáltatni a történelem , hogy az utcán esetleg felvonuló tömegek, ha azok ideig­­óráig komoly hatást is tudnak gya­korolni napi politikai kérdésekben és elvekben — tartósabb és meg­felelőbb eredményt tudnának fel­mutatni a szellem területein meg­vívott harc eredményeivel szemben. Mint propagandaeszközt, igenis tudom értékelni az utcán felvonuló tömeget, amikor az magával sodorja bizonyos cél elérésére a közhangula­tot. De az az eredmény, amit a szen­vedélyeknek ilyenfajta propagan­­disztikus megnyilvánulásával el lehet érni, csak al­kor lesz hasznossá, tartóssá és áldásossá, ha annak a szellemnek szolgálatában áll, amit a legönzetlenebb emberség, az igazi haladás gondolata érlelt. Tudjuk, hogy van magyar ifjúság, mely az ifjúság díszét nem letagló­zott ezrek mészárszékekben­ kifüg­gesztett hulláival véli gazdagítani, hanem olyan eszmények szolgálatá­val, melyek minden időben az em­beriség és a nemzet boldogulását igyekeztek előmozdítani. Sőt, tudjuk, hogy nálunk, a magyar ifjúságnál a műveltség és emberség hiánya egyáltalán nem kereshető olyan mértékben, hogy ennek az ifjúság­nak bármely rétege, ha mindjárt bele is téved a napi politika jel­szavainak mérgétől fertőzött köz­életi szobasarokba, az állat­ias­­szen­vedélynek olyan megnyilakozásait produkálja, mint amilyenről a fen­tebb idézett történelmi tény tanús­kodik. S ha tudjuk, hogy van ifjúsá­gunk, mely először műveltséggel, tudással és tájékozódó képességgel fegyverei fel magát, hogy aztán megvalósításul szegődhessen magyar földön azoknak az örök és elpusz­títhatatlan eszményeknek, melyek lépésről lépésre, esztendőről eszten­dőre, néha tavaszi virulásban, áldott napfény érlelő hatása alatt, máskor komisz téli szél bömbölésétől elhal­­kítva, de mindig előbbre vitték ná­lunk a nemzet ügyét egy boldogabb országot formáló korszak felé,­akkor hinnünk kell nemzetünk sor­sában, életének alakulásában! Hiszünk is az új esztendőben. Nem félelem és kicsinyhitűség, ha­nem megfontoltság, céljaink biztos tudata s a nemes célok elérését egyengető reménység nyiladozik felénk azokból a titkokból, amik előtt az emberi elme olyan tehetetlen töprengéssel szokott megállani az új év küszöbén. BOLDgg Víchy: Franciaországot meg akarjuk óvni a polgárháború borzalmaitól Víchy, december 31. (Német Táv­irati Iroda) A rend biztosítása és fenntartása érdekében a kormány csütörtökön kiadott közleménye sze­rint a belügyminisztériumban válto­zásokra került sor, amelyek egyúttal a minisztérium átszervezésével jár­nak. Uj államtitkári állást szerveztek s erre Marcel Lemoine-t, Marseille eddigi prefektusát nevezték ki. Uj állást szerveztek a rend fenntartásá­val kapcsolatos ügyek számára is. Ennek élére Darnand, a milícia eddigi főnöke került. Bousquet rendőrségi főtitkárt saját kérelmére rendelkezési állományba helyezték, utódjává „ál­lamrendőrségi főigazgató“ címmel André Parmentier-t, Rouen eddigi prefektusát nevezték ki. A helyettes államrendőrségi főigazgató szintén le­mondott. (MTI) A francia belügyminisztériumban bekövetkezett változásokról hivatalos közlemény a többi között ezeket mondja: A mostani körülmények kö­zött a kormány egyik fő gondja a rend fenntartása. A franciák bizton­ságának megtartása, személyi és va­gyoni biztonságuk éppoly fontos szükségesség, mint az, hogy megóv­juk Franciaország jövőjét, elsősor­ban azzal, hogy megvédjük az orszá­got a rendetlenségtől. A kormány elhatározott szándéka, hogy fokozott erővel küzd a banditák és a terrorizmus ellen, amely gyűlö­letes formában jelentkezik a váro­sokban és a vidéken, mindenütt iz­galmat és nyugtalanságot keltve.­­ E célból elhatározták a belügyminiszté­rium átszervezését, hogy teljesíthesse a közbiztonság fenntartására irányuló feladatát. A kormányfőnek, aki egy­úttal belügyminiszter is, alárendelt szolgálati ágaknak megadják a hatá­sosabb működésükhöz szükséges esz­közöket. A változások természete és a személyek kiválogatása mutatja, hogy a kormány fenn akarja tartani a rendet és az országot meg akarja óvni a fenyegető polgárháború bor­zalmaitól. (MTI) rt.... I Budapest, XIII., Váci­ út 45. Tel.: 299-060 Kolozsvár, Honvéd­ u. 30-36. Tel.: 29-25 Gépkocsijavító nagyüzem Személy- és tehergépkocsik eladása Alkatrészgyártás és eladás Fagázgenerátor beszerelése . «* 1 4*. I BOCSÁSSATOK MEG Irta FODOR JÓZSEF Kitárom esett lelkemet. Bűnöztem, a bűn estemet, Bocsássatok meg. Emberek, szegények, kicsik, Kiknek szerzettem sebeit, Bocsássatok meg. Kik robotoltok cudarul S kikre a rossz bőr gúnyja hull,­ Bocsássatok meg. Testvéreim, ti kedvesek, Hogy mint ti, úgy nem szenvedek, Bocsássatok meg Jobbért, mit kaptam, mindenért, Mi érdemetlen, ingyen ért, Bocsássatok meg. A rossz szavakért, tettekért, S j­ó el nemkövetettekért, Bocsássatok meg. Hogy élek vígan és vagyok, Míg­ más vergődve sanyarog. Bocsássatok meg. Kik arca értem izzad itt S velem a lágy munka lakik, Bocsássatok meg. Emberek, szerte földeken, Kiket fog nagy veszedelem, Bocsássatok meg. Mind, akik bolygtok szerteszét S nem jobbíthattam életét, Bocsássatok meg. Kik nyüzsgtök minden tájakon S rejt barlang öble, víz, vadon, Bocsássatok meg. Ti rókák, medvék, szarvasok, És ti keserű farkasok,­­. Bocsássatok meg. Madarak és kicsi halak, Úszók, szárnyasok, bogarak, Bocsássatok meg. Erdők, felhők, föld közepett, Kik visztek sok kis életet, Bocsássatok meg. Kúszó, zörmölő, vak rajok, Kiktől az édes föld zajog, Bocsássatok meg. A szivem megvert és esett, Nézzetek el hát keveset, Bocsássatok meg. Itt élek, forgok és csalok És egyszer, mint ti, meghalok. Bocsássatok meg.

Next