Állami gimnázium, Újverbász, 1898

. A rossz bizonyítványnak azonban, mint általában minden rossznak és kellemetlennek, mi az ilyen szerencsétlen tanulót éri, s oka csupán a tanár. Pedig minden tanító rajta van, hogy a szülőket meggyőzze pl. a képtelen gyermek tehetetlenségéről. De olyan ritkaságokból, kiknek ez sikerült volna, nehezen lehetne bármily szerény gyűjteményt is összeál­lítani. Őt szeretné a tájékozatlan szülő felelősségre vonni, sőt nem átallja szembe váddal illetni, vagy háta mögött rágalmazni. Mind miért? Mert a család és iskola egymást nem értik, nem ismerik s nem is akarják megismerni. Nem bánomságból, vagy felületességből kicsinyesnek találják vele foglalkozni, vagy egyáltalán nem is gondolnak vele. Nem ismerik a tanár működési körét, mert hisz külső eredményekkel, vívmányokkal nem dicsekedhetik s igy első tekintetre nem oly szembeszökő az eredménye és áldása, mint más ember munkájának, é­s így nem is becsülik azt. Legalább főbb vonásaiban feltüntetni szeretném tehát, mely köte­lességek hárulnak a szülőkre, ha nehéz munkában az iskolát okosan s így a siker reményével támogatni akarják ? Ezek a szorgos kötelességek a házi nevelés körébe tartoznak. Mindenek előtt azonban a nevelés fogalmával kell tisztába jön­nünk. Nevelni röviden nem más, mint felvértezni a gyermeket azokkal az erkölcsi fegyverekkel (erkölcsi javakkal), melyek birtokában majd az élet küzdelmeiben emberül betölthesse hivatása körét. S itt tűnik ki élesen külön a család s külön az iskola feladata- Nevezetesen az egyéneket külön-külön képességeik és hajlamuk szerint ez erkölcsi javakkal csak a család ruháztatja föl, mig a közös, erkölcsi javak gondozása az iskola hatáskörébe tartozik, melynek egy egész nemzedéket kell a jövő küzdelmeire fölfegyverezni. Az emberi társadalom az egyéni vonások és javak, szóval az egyéni tulajdonságok ápolása céljából alkotta meg magának ama szent tényezőt, melynek neve család, szülői ház, s viszont a népek élete régen gondoskodott azon másik tényezőről, mely a nemzeti közös vonásokat és javakat ápolja és átadja nemzedékről — nemzedékre s ez az iskola. Ezen két, egymástól elütő feladatnak sajátságos jellegét az össz­­hang szempontjából mindig szem előtt kell tartania úgy a család­, mint az iskolának. Ha a család meggondolná, hogy az iskolának nem más, s nem is lehet más a hivatása, mint azon javakban részesíteni a tanulót, melyek egy nemzet közös tulajdonát teszik, egész más szemmel, sokkal nagyobb tisztelettel viseltetnék az iskola iránt. Mert épen azon káros állapotnál fogva, hogy ezt nem gondolja meg, nem nyeri az iskola azon hathatós­zámot

Next