Állami gimnázium, Újverbász, 1899
t csak tettei után kell megítélnünk és megbecsülnünk. — Mert hiszen az öndicsekvők és a sokszor kétes érdemeikkel kérkedők százada még nem múlt el. — Benne vagyunk még s nap nap után tapasztaljuk az ilyenektől rászedett, ártatlanul szenvedő áldozatok felkiáltásait. — „Soha még emberben ennyire nem csalódtam, sohasem hittem volna, hogy ilyen rútul visszaél ez ember jóságos bizalmammal“ stb. „Fide sed cui, video higgy, de lásd, hogy kinek, — mondja a latin közmondás. — S nem is lehet csodálkoznunk azon, ha a mai világban a jó, az őszinte barát bizalmatlannak s tartózkodónak mutatkozik, ha a meghitt önfeláldozó barátság olyan ritka mint a fehér holló. Hiszen a mindennapi élet ezer meg ezer elrettentő példát tár szemünk elé. — Itt a mindenkitől nagyon tisztelt és a becsületbiróságoknak fedhetetlen elnöke sikkaszt, a szegény árvák pénzét dorbézolja el vad szenvedélyeinek a kielégítésére, és megszökik, vagy nemtelen tette elől gyakran a halálba menekül, amott a bizalmat teljes valóságában megkívánó állású ember szörnyű bűnre vetemedik, meglopja a halállal vivódó s a bizalmat arra teljesen átruházó egyént vagy még szörnyűbb tettet követ el, elrabolja a család legszentebb kincsét, becsületét. — Itt a testvér, könnyelműségével okozta adóságoknak a letörlesztése miatt, fölbérelt szolgájával kegyetlenül gyilkoltatja le testvérét, amott a fiú vak dühében a könnyelmű életmódra fordítandó összeg megtagadása miatt orozva lövi le szüleit. — Tömérdek viszásság, tömérdek bűn rejlik még a mai társadalomban s mindezek az önzés és a rút haszonlesés köpenyege alatt rejtőznek. •— Természetesen mindezeket a társadalmi ocsmány kinövéseket némelyek nagyon szeretik az iskolának betudni s nem keresik az igazi helyen : a családban és a társadalomban. — Hiába! mindenki másban látja a maga oktalansága vagy botlása következtében a rája nehezedett balsors vasmarka szorításának az okát, mert „A jó a mi érdemünk, a rossz a sors műve, az embernek mindig igaza van, a sors egyre hibás“, mondja gúnyosan egy francia író. — Pedig, ha komolyan visszagondolunk azokra a tettekre, amelyek reánk a csapást mérték és életünket keserűvé tették, belátjuk, hogy önmagunk botlásai és bűnei miatt lakóiunk. — Csakhogy a beismeréshez nagy lelki erőre és műveltségre van szükségünk; oly emberi erény ez a „nosce te ipsum“ ismerd meg tenmagad, — amelynek a megszerzésére csak a szokratesi és kátai jellemek képesek. Nézzük csak a mindennapi életet! Itt egy minden áron rohamosan meggazdagodni akaró polgár, a ki előbb eléggé szép és a megélhetést családjának gond nélkül biztosító vagyonnak a tulajdonosa volt, szerencsétlen üzérkedése miatt tönkre ment. Családja kenyér nélkül marad, az előbbi jólétet a kegyelmet és a szánalmat nem ismerő szegénység váltotta fel. A családfentartó kétségbe esik, nem a maga kapzsisága