Állami gimnázium, Újverbász, 1904
de megsemmisítetted ez nyit embert forrón szerető édes szülők legszebb reményeinek bimbáját is. Hiába való lesz már a jó atya, a ritka jó anya, a drága testvérek és rokonok hívó szózata : „Lelkem, Miklós fiam, szeretett testvérünk, édes jó rokonunk, gyere Székelyfölre, szülőfalucskádba, a kieségébe.“ Oda van már minden, oda a családnak büszkesége s reménysége, oda koronája. — De nemcsak Ti nektek, Ti drága jó szülők, testvérek, rokonok ütött sajgó sebet szeretett Miklósunk megrendítő sorsa. — Siratják őt mások, szintén közelállók. — Zokogva, bús könyeket ontva emlékeznek róla jó s hű barátai, jóakaró ismerősei. — Meghatotta, könyve fakasztotta az élet zajgó tengerén, az élet bajait, a sors csapásait könnyen elviselő ifjúságot és jó tanítványait. — Talán soha sem gyógyuló, a sírban is fájó, örökös sebet ütött drága élted vége a jó menyasszonynak, földi élted legdrágább kincsének, akit ideális lelked legizzóbb tüzével igazán szerettél. — Ő volt nemes szíved édes vágyainak tündérkirálynéja. — De oh jaj ! a szerető vőlegény itt hagyta s nem tér többé vissza. — Megsemmisültek a legszebb remények! Itt a holt vőlegény, itt a megtört lelkű ifjú jó menyasszony ! — Isten, Te legfölségesebb Ur, mindnyájuknak Ura s mindnyájunk birája, adj most igazságot, adj mindnyájunk bánatos lelkére vigaszt és enyhülést! Te Vagy az, a ki sejtés teremt! Teremts nekünk is most vigasztaló balzsamot.—Adj a jó és nemes, bánatos szülőknek írt fájó sebére ! Adj a megtört lelkű hitséges arának, ha nem is feledő, de éltető erőt a továbbküzdésre ! Adj mindnyájunknak is kitartást és hitet! — Te legfölségesebb Úr! Te benned bízunk mi és el nem csüggedünk! És erősek leszünk, amíg Te akarod! — A Te akaratod pedig örök törvény, a legigazságosabb, amit itt e földön, e siralom földjén hódolattal veszünk. — Isten veled fiunk, Te édes Miklósunk! Isten veled édes vőlegényem, egyetlen mindenem! Isten veled kedves bajtárs, jó barát, jó mester! Isten veled Te jeles honpolgár! Mi majd találkozunk! „És még a síron túl ! is egy remény“! Uram, jó teremtőnk! legyen meg a Te szent akaratod miképen a mennyben, úgy itt e földön is! * * * Ferencz Miklós született 1875. augusztus 4.-én Egei községben, Udvarhely megyében, evres szülőktől, akik, mint régi jó módú székely nemesek minden egyszerűségek mellett is, az ifjú gyermeket tapintatosan és kellő értelemmel nevelték.• Elemi tanulmányait az ottani tanító vezetése alatt végezte, majd 1886. szept. 1.-én az udvarhelyi régi, neves ev. ref. kollégiumba került, ahol 8 éven át tanárai