Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1878-06-30 / 26. szám

sokban járult városunk társadalmi viszonyainak javítá­sához. Fiatal volt, élte virágjában, szive annyi nemes érzelmekkel telve; ha a végzet hosszúra nyújtja életét, ösmerve lankadhatlan buzgalmát, a közügynek fölötte nagy szolgálatokat tett volna. De pár rövid sorban ki volna képes tettdus s nagyreményű élet képét adni ? Mi hirlapirói feladatun­kat tettük meg, midőn e sorokat a nemes férfiúnak szenteltük, kiben lapunk által kitűzött célok egyik buzgó harcosát, s dolgozó társunkat vesztettük el. A hü férj s apának becsukódtak szemei, nem tekint a kedves családra édesen, önfeledten, boldogan­­. Elvesztettük őt, mi , kartársai, barátai, s a ha­ladó idő nem fogja felejtetni velünk, kik őt ösmertük. Temetése szerdán volt. Alig emlékszünk hasonló alkalomra, melyen a társadalom a szeretet és a kegye­let annyi jelével árasztotta volna el elköltözött tagját, s a közös bánat oly megható alakban nyilatkozott volna mint ekkor; a gyászünnepélyen megjelentek, nagy szá­ma, kik a végtisztesség megadása végett jöttek a ha­lottas házhoz, részvétükkel többet jelentettek a hivatalos gyásznál s a­­ társadalmi kötelesség tényénél . . . Kartásai az ungvári ügyvédek testületileg jelen­tek meg s myrtus koszorút tettek a ravatalra, a koszo­rúba font szallagon e felirattal: „Az ungvári ügy­védek szeretett kartársuknak“. A dalegylet — melynek az elhunyt tagja volt — gyászdalt énekelt a emetési szertartásnál. A nagy közönség kényes sze­­lmekkel hagyta el a temetőt, hol a legkedveseb család­apa, nemes hazafi, jellemes férfiú, s gyöngéd barát pihen. Leljen a gyászoló család, a hit feleség vigaszt a közös részvét s bánat e példátlan nyiltkozatában, s az elköltözött kedves emlékében, mely m­indnyájunké. SZIKH­Á­Z. Szombat, június 22. „Kukli prédikációk“ vígjá­ték 1 felvonásban, írta Moser, fordította Sz. K., ezt követte „Pajkos diákok“ Souppe víg operettéje. A színre került kis vígjáték igen érdekes volt. Alapesz­méje röviden a következő: Két férj — egy idősebb és egy fiatalabb — mindketten áldozatai nejeik Kuk­­li-predikatióinak. Bámulva tapasztalják, hogy egy kö­zös barátjuk miként veszi elejét neje zsémbeskedései­nek az által, hogy ő maga tart neki folyton Kukli­­predikatiókat. El is határozzák magukat a példa kö­vetésére, eljárásuk azonban a várt siker helyett még jobban felzúdítja perlekedő házasfeleiket. Egy ideig csak nehezen tudják magukat helyzetükbe beletalálni, de végre egészen kibékülnek azzal, midőn látják, hogy irigyelt barátjuk szarvak árán vásárolja meg neje Kuk­li-predikatióit. A darab meglehetősen mulatságos, alak­jai élethűek, s az egész darab hamisítatlan nyárspol­gári légkörben mozog. Az előadásról sok dicsérettel kell megemlékeznünk. Kövessyn Kukli-predikati­­ókban megőszült papucs-vitézt, Dezső a rendszerére büszke és alattomban rászedett férjet sok eredeti vo­nással ábrázolták. Ugyanezt mondhatjuk Somogyi és Somogyinéról is, kik szerepük szellemét jól felfogva ez alapon jól alakították és ügyességgel töl­ték be szerepüket. V­i­n­c­z­é­n­é gondos játéka elejé­től végig jó hangulatban tartotta a közönséget. A szín­pad meglehetős híven másolta egy indóházi terem sür­­gését-forgását. Az operetteken Roth Etel és Roth Amália csinosan énekeltek, Bényeiné ez este gyöngélkedő volt s ez okozta, hogy különben kedvelt szerepét nem adhatta elő a szokásos jó kedvvel. * „A sárga csikó“ vasárnap jan. 23-án másodszor adatott elő, az el­ő előadás után a szereplőkről ked­­vezőleg emlékeztünk meg, a­mit ezúttal is fentartunk, Csorba Laczit Berényi Gyula ujjonnan szerződ­tetett népszinműénekes adta. Berényi bír mindazon kellékekkel, melyek egy népszínmű énekest kedveltté tehetnek s igy e szerepét is annyi hévvel és termé­szet hűséggel adta, hogy a közönség méltán gyönyör­ködhetett Berényi játékában s erőteljes énekében, ki fényesen ragyogtatta tehetségét. * Kedd, junius 25. „A munkácsi rab“ népdráma dalokkal, Takács Ádám jutalmául. A játék eléggé gon­dos volt, Takács élethűen személyesítette Dömösdi Balázs parasztgazdát, jól játszott Vinczéné is, Bé­nyeiné az énekrészeket szépen dalolta. S­o­m­o­gy­i a hülye de jóindulatú Orbánt igen találóan alakította. * Szerdán, június 26. „Citromok“ Rosen Gyula kitűnő vígjátéka adatott elő. A darab tárgya egyik azon apróságoknak melyek felvidítanak, s lekötik az érde­keltséget. Színészeink élénken, kedvvel játszottak, s a darab egyes helyzetein jól mulatott a közönség. Leg­több elismerést Takács (Renning) és Somogyi (Hirse Gyula) játéka érdemelt. * Csütörtök, június 27. „A végzetes szalmakalap“ bohózat került színre Kövessy jutalmául. A darabban Róth Elek „Lalla Roukh“ és Róth Amalia. „Ördög Róbert“ operákból egy magán dalt énekeltek. A da­rab igen mulattató volt, s a szereplők dicséretes ked­vet játszottak. * Bényeiné­ Harmathy Emma kedves népszín­mű és operette énekesnőnk jutalomjátéka jövő kedden, vagyis július 2-án lesz, mely alkalommal „Ördög ré­sze“ című igen jeles mulattató francia énekes vígjáték adatik. Reméljük, hogy a közönség fel fogja használni az alkalmat kedves színésznőjének kitüntetésére, ki e városban tölté el gyermek éveit, hol édes anyját korán elveszte. Itt serdült fel a kis árva Emma, előbb Balogh Vince ur, majd Kandó Kálmán ur családjánál, kik örökbe fogadták. Később vágyai az özvegy édes­apához — ki Ungvári kedvelt színigazgató volt — s így szini pályára vitték, melyen évek óta kiváló kedvence min­denütt a közönségnek. * A jövő hét műsora: Vasárnap jun. 31. „Kapitány kisasszony“ új operette; Kedden Bényeiné jutalmául: „Ördög része“ érdekes vígjáték; szerdán „Nagyon szép asszony“ vígjáték; Csütörtökön: „Borsy boszorkány“ operette Bokor J. derék színészünk jutalmául, kit szí­vesen ajánlunk közönségünk figyelmébe. Újdonságok. (Figyelmeztetjük olvasóinkat) mai szá­munk mellékletére, mely a „Vasárnapi Újság“ és „Po­litikai Újdonságok“, „Nemzeti Hírlap“, „Képes Napilap“, „Háború Krónika“, „Közigazgatási Lapok“ és „Jogtu­dományi Közlöny“ hirlapok előfizetési felhívás és a Franklin-Társulat könyvárjegyzékét tartalmazza. (Az ungvári kir. gymnasium) ez évi tan­folyama pénteken lett a megyeháza termében ünnepé­lyesen berekesztve, számos szülő, tanbarát, s az ifjúság jelenlétében. Az ifjúság nevében Szaxun Elek 8-ad oszt. tanuló szófiait fel, megköszönve a tanári testület szívességét s odaadó buzgalmát, melyben a tanulókat részesítették azok kiképeztetése érdekében; ezután Szieber Ede a gymnasium lankadhatlan buzgalom derék igazgatója szófiait fel, intő beszédet mondva az ifjúságnak, s buzditva őket az erkölcsösség és a társa­dalmi kedvre. Ezt a jutalmak kiosztása követte, mire az ünnepély véget ért, s a megjelent szülők, vendégek s az ifjúság a tanári­ kar éltetése mellett hagyta el a dísztermet. — A gymnasium értesítője egész világot vet a tanév történetére, melyhez hozzáfüzetett egy iro­dalmi értekezés Barna Mihály műveit tanár tollából, címe: „Attila“ Arany János: „Buda halálá“-ban. Az értesítőt legközelebb tüzetesen ismerjük, s most csak an­nyit jegyzünk meg, hogy a füzet nyomdai kiállí­tása díszére vállik a „Jäger K. örökösei“ könyvnyom­dájának. (Tárcánk) „A kik elvből nősülnek“ har­madik s utolsó közleményét, a napi érdekű tárgyak nagy halmaza miatt a következő számra kellett ha­­lasztanunk. (Az úgynevezett „s­avanyúviz-fürdő) mindinkább keresett helyivé válik, vasas vize különö­sen a vérszegények s betegségből lábbadók részére fürdőül használva tapasztalat szerint igen jótékony ha­tást idéz elő s ennek tulajdonítható, hogy a vendégek száma folyton növekedésben van. Az életrevaló válla­lat e gyarapodásának csak örvendhetünk, mert ez elő­jele annak, hogy a fürdő bérlője Grün­feld Mór a közönség pártfogása folytán igyekezni fog vállalatát mentül jobban berendezni, s a közönség az egészségi célok mellett csinosságot és kényelmet fog e fürdőben találni, mely — csinos kertje által is — különösen e nyári napokban igen kellemes hely a pihenés és üdü­lésre. (A nemzetközi irodalmi congressus) Turgenyev Iván elnöklete alatt tartott legközelebbi ülésében tárgyalta az I. bizottság jelentését, mely az írói tulajdonjoggal foglalkozik. Előadó D­o­g­ne­s volt.­ Hoszabb vita után nagy szótöbbséggel a következő határozatot hozta : Az irodalmi tulajdonjogot nem a törvény találta fel; törvényhozó azt meg nem alkothatja hanem az a hivatása, hogy megvédelmezze. Az irói tulajdonjognak szinte örökösnek kellene lenni, mint egyéb tulajdonoknak, a bizottság azonban kimondja, hogy a törvény által meghatározott időn túl joga van bárkinek az irói munkáját többszörösíteni, a törvényes örökösöknek fizetendő bizonyos díj lefizetése után. A következő ülésen Hugo Victor elnökölt, ki hos­­­szasabban beszélt a szerző és közönség jogairól. Szerinte a szerző életében ő maga rendelkezik munkáival, halála után joga van azt lenyomatni bárkinek, előre bocsát­­ván, hogy az örökösöknek kész a nyereség egy rész­ét átengedni. A gyűlés azon elvből indult ki, hogy az irodalmi tulajdonjog a szerzőre, s annak jogutódjaira nézve örök időkig tart. (A pécsi ünnepélyek elnapoltak). Az orsz. magyar daláregyesület igazgató választmánya a folyó évi február hó 17-én Budapesten tartott rend­kívüli közgyűlésből nyert felhatalmazás alapján, a már előkészületi folyamatba tett ez idei pécsi orsz. dal- és zeneünnepélynek elnapolását egyhangúlag e­l­­határozta. E határozata hozatalánál legfőbb indokul a megváltozott kedvezőtlen politikai viszonyok szol­gáltak, melyek már eddig is úgy itt a fővárosban, mint az ország nagy részében életbeléptetett katonai mozgósításokat eredményezték. Az egyesült ig. vál. e határozatáról már hivatalosan is értesítette a tagegy­leteket, valamint ama egyidejűleg hozott határozatáról is, miszerint a f. év szept. 1. lejárandó egyes, két év, solidaritás megújítása, uj ig. vál. s tisztviselők válasz­tása s az elnapolt ünnepély érdekében hozandó további intézkedés megtétele czéljából, a rendes egyes, köz­gyűlést f. év nov. 3. tűzte ki s azt itt Budapesten tar­­tandja. — Végül arról is értesité a tagegyetemet, hogy a tervezett pécsi orsz. ünnepély műsorára fölvett mű­­darabok a legközelebb tartandó orsz ünnepély alkalmára tartatnak fel s addig azon nyilvános előadásától tar­tózkodjanak. — A tagegyletek részéről már tett beje­­lentések alapján ne szolgáltatott illetékek az illető tag­egyletek javára lesznek Dtírai tandók a legközelebbi ünne­pély alkalmával. (A fecskék életéből) a Természettudományi Közlöny múlt számában a következő szép aprósá­got olvassuk: »K. B. reáliskolai tanár Kassán nagy kedvelője a művészet és a természet tárgyainak. Lakásában egy fedett, de nagy óriással ellátott tor­­nácz menyezetéről a többi közt egy kitömött kánya iügött te kiterjesztett szárnyakkal. Hátához erősített zsinegen. E tornáczon, most négy éve, egy pár fecske tévedt be, s megijedt-e vagy nem az első pilanatban a kányától, nem tudom, de annyi bizonyos, hogy nem sokára a kánya hátára szállott, s miután ott pár na­pig csevegve egymást biztatgatá, megkezdé a kánya­­nátán fészke építését. A fészek koraiakban s oly ügye­sen volt felrakva, hogy általa az egyensúly legkevésbbé sem jön megzavarva. Bélelésről természetesen nem kellet a fecskéknek gondoskodniok, mert hát ott volt a kánya tollas háta, a melyen nemsokára lerakott to­jások s az ezekből kikelt tojatlan magzatok jó puha ágyat találtak. A fecskék azután fel is nevelték fiaikat, s valóban érdekes volt látni az ellenség hátán tanyázó családot, amint egymással játszott incselkedett, kiszállót és ismét visszatért. így mult el a nyár, így jött el az ősz; a fecskék eltávoztak másik hazájokba. Tavas­­­szal azonban ismét itt volt a két vén fecske, kita­tarozná a fészket, és ismét vakat nevelt benne. Ugyanez ismétlődött a harmadik nyáron is. Hol van azonban a zavartalan boldogság? Sehol. Valóban a fecskékre, is reájuk nehezedett a sors keze. K. tanárunk most tavas­szal, mielőtt a fecskék eljöttek volna, e lakásából kiköltözködött; új lakása ugyan­azon utcában volt ugyan, de vagy busz házzal ódáig. Régi lakásában a fecske­fészkes kányát sem hagyta ott, jóllehet fájdalommal gondolt a nemsokára megérkezendő fecskékre, melyek régi lakásuknak majd csak hült helyét fogják találni. A kányát azonban uj lakásán is, az itt már üvegabla­kokkal tökéletesen elzárt tornáczban, a régi módon he­lyezd el. A napok mindinkább melegebbek lettek, s végre megjöttek a fecskék­ is csak úgy mint máskor. Hogy a K. fecskéi keresték régi fészküket, az csak valószínű, de hogy nem találták, az egészen bizonyos. A fecskék azonban nem azért fecskék, hogy mindjárt desperáljanak, mint az ember. Egy reggel azt jelentik K.-nak, hogy a tornácz ablakán két fecske ül, énekel, repked s úgy tesz, mintha minden áron be akarna jön­ni. „Nyissátok ki nekik az ablakot“ volt a válasz. Még jó­formán el sem távozott az ablaknyitó az ablaktól, mikor már a fecskék­ben voltak a tornáczban, s egye­nesen, minden tétova nélkül a kányára, a fészekre ül­tek s rákezdtek az ő kedves csevegésökre, úgy hogy kételkedni sem lehett, hogy a régi fecskén­ találták fel régi lakásukat. S a fecskék most ismét a kányán ta­nyáznak, s tisztogatják, rendezik a fészket, mely bi­zonyosan ismét a családi örömök tanyája lesz. Irodalom­ (Aigner Lajos) „Nemzeti könyvtár“-ából megjelent a harmadik füzet is Day­ka Gábor köl­teményeit tartalmazva. A vállalatot ismételve ajánl­juk a közönség figyelmébe. („Ilosvai Péter és A­rany János“) című a két „Toldy“ költői elbeszélését tárgyszó mű 1­ ső­ füzete jelent meg, mint külön lenyomat, a sopronyi reáltanoda értesítőjéből. Irta Möller Ede, ára 50 kraj­­czár. Kapható Grün és Horovitz budapesti könyv­kereskedésében.

Next