Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1878-06-30 / 26. szám
sokban járult városunk társadalmi viszonyainak javításához. Fiatal volt, élte virágjában, szive annyi nemes érzelmekkel telve; ha a végzet hosszúra nyújtja életét, ösmerve lankadhatlan buzgalmát, a közügynek fölötte nagy szolgálatokat tett volna. De pár rövid sorban ki volna képes tettdus s nagyreményű élet képét adni ? Mi hirlapirói feladatunkat tettük meg, midőn e sorokat a nemes férfiúnak szenteltük, kiben lapunk által kitűzött célok egyik buzgó harcosát, s dolgozó társunkat vesztettük el. A hü férj s apának becsukódtak szemei, nem tekint a kedves családra édesen, önfeledten, boldogan. Elvesztettük őt, mi , kartársai, barátai, s a haladó idő nem fogja felejtetni velünk, kik őt ösmertük. Temetése szerdán volt. Alig emlékszünk hasonló alkalomra, melyen a társadalom a szeretet és a kegyelet annyi jelével árasztotta volna el elköltözött tagját, s a közös bánat oly megható alakban nyilatkozott volna mint ekkor; a gyászünnepélyen megjelentek, nagy száma, kik a végtisztesség megadása végett jöttek a halottas házhoz, részvétükkel többet jelentettek a hivatalos gyásznál s a társadalmi kötelesség tényénél . . . Kartásai az ungvári ügyvédek testületileg jelentek meg s myrtus koszorút tettek a ravatalra, a koszorúba font szallagon e felirattal: „Az ungvári ügyvédek szeretett kartársuknak“. A dalegylet — melynek az elhunyt tagja volt — gyászdalt énekelt a emetési szertartásnál. A nagy közönség kényes szelmekkel hagyta el a temetőt, hol a legkedveseb családapa, nemes hazafi, jellemes férfiú, s gyöngéd barát pihen. Leljen a gyászoló család, a hit feleség vigaszt a közös részvét s bánat e példátlan nyiltkozatában, s az elköltözött kedves emlékében, mely mindnyájunké. SZIKHÁZ. Szombat, június 22. „Kukli prédikációk“ vígjáték 1 felvonásban, írta Moser, fordította Sz. K., ezt követte „Pajkos diákok“ Souppe víg operettéje. A színre került kis vígjáték igen érdekes volt. Alapeszméje röviden a következő: Két férj — egy idősebb és egy fiatalabb — mindketten áldozatai nejeik Kukli-predikatióinak. Bámulva tapasztalják, hogy egy közös barátjuk miként veszi elejét neje zsémbeskedéseinek az által, hogy ő maga tart neki folyton Kuklipredikatiókat. El is határozzák magukat a példa követésére, eljárásuk azonban a várt siker helyett még jobban felzúdítja perlekedő házasfeleiket. Egy ideig csak nehezen tudják magukat helyzetükbe beletalálni, de végre egészen kibékülnek azzal, midőn látják, hogy irigyelt barátjuk szarvak árán vásárolja meg neje Kukli-predikatióit. A darab meglehetősen mulatságos, alakjai élethűek, s az egész darab hamisítatlan nyárspolgári légkörben mozog. Az előadásról sok dicsérettel kell megemlékeznünk. Kövessyn Kukli-predikatiókban megőszült papucs-vitézt, Dezső a rendszerére büszke és alattomban rászedett férjet sok eredeti vonással ábrázolták. Ugyanezt mondhatjuk Somogyi és Somogyinéról is, kik szerepük szellemét jól felfogva ez alapon jól alakították és ügyességgel tölték be szerepüket. Vinczéné gondos játéka elejétől végig jó hangulatban tartotta a közönséget. A színpad meglehetős híven másolta egy indóházi terem sürgését-forgását. Az operetteken Roth Etel és Roth Amália csinosan énekeltek, Bényeiné ez este gyöngélkedő volt s ez okozta, hogy különben kedvelt szerepét nem adhatta elő a szokásos jó kedvvel. * „A sárga csikó“ vasárnap jan. 23-án másodszor adatott elő, az elő előadás után a szereplőkről kedvezőleg emlékeztünk meg, amit ezúttal is fentartunk, Csorba Laczit Berényi Gyula ujjonnan szerződtetett népszinműénekes adta. Berényi bír mindazon kellékekkel, melyek egy népszínmű énekest kedveltté tehetnek s igy e szerepét is annyi hévvel és természet hűséggel adta, hogy a közönség méltán gyönyörködhetett Berényi játékában s erőteljes énekében, ki fényesen ragyogtatta tehetségét. * Kedd, junius 25. „A munkácsi rab“ népdráma dalokkal, Takács Ádám jutalmául. A játék eléggé gondos volt, Takács élethűen személyesítette Dömösdi Balázs parasztgazdát, jól játszott Vinczéné is, Bényeiné az énekrészeket szépen dalolta. Somogyi a hülye de jóindulatú Orbánt igen találóan alakította. * Szerdán, június 26. „Citromok“ Rosen Gyula kitűnő vígjátéka adatott elő. A darab tárgya egyik azon apróságoknak melyek felvidítanak, s lekötik az érdekeltséget. Színészeink élénken, kedvvel játszottak, s a darab egyes helyzetein jól mulatott a közönség. Legtöbb elismerést Takács (Renning) és Somogyi (Hirse Gyula) játéka érdemelt. * Csütörtök, június 27. „A végzetes szalmakalap“ bohózat került színre Kövessy jutalmául. A darabban Róth Elek „Lalla Roukh“ és Róth Amalia. „Ördög Róbert“ operákból egy magán dalt énekeltek. A darab igen mulattató volt, s a szereplők dicséretes kedvet játszottak. * Bényeiné Harmathy Emma kedves népszínmű és operette énekesnőnk jutalomjátéka jövő kedden, vagyis július 2-án lesz, mely alkalommal „Ördög része“ című igen jeles mulattató francia énekes vígjáték adatik. Reméljük, hogy a közönség fel fogja használni az alkalmat kedves színésznőjének kitüntetésére, ki e városban tölté el gyermek éveit, hol édes anyját korán elveszte. Itt serdült fel a kis árva Emma, előbb Balogh Vince ur, majd Kandó Kálmán ur családjánál, kik örökbe fogadták. Később vágyai az özvegy édesapához — ki Ungvári kedvelt színigazgató volt — s így szini pályára vitték, melyen évek óta kiváló kedvence mindenütt a közönségnek. * A jövő hét műsora: Vasárnap jun. 31. „Kapitány kisasszony“ új operette; Kedden Bényeiné jutalmául: „Ördög része“ érdekes vígjáték; szerdán „Nagyon szép asszony“ vígjáték; Csütörtökön: „Borsy boszorkány“ operette Bokor J. derék színészünk jutalmául, kit szívesen ajánlunk közönségünk figyelmébe. Újdonságok. (Figyelmeztetjük olvasóinkat) mai számunk mellékletére, mely a „Vasárnapi Újság“ és „Politikai Újdonságok“, „Nemzeti Hírlap“, „Képes Napilap“, „Háború Krónika“, „Közigazgatási Lapok“ és „Jogtudományi Közlöny“ hirlapok előfizetési felhívás és a Franklin-Társulat könyvárjegyzékét tartalmazza. (Az ungvári kir. gymnasium) ez évi tanfolyama pénteken lett a megyeháza termében ünnepélyesen berekesztve, számos szülő, tanbarát, s az ifjúság jelenlétében. Az ifjúság nevében Szaxun Elek 8-ad oszt. tanuló szófiait fel, megköszönve a tanári testület szívességét s odaadó buzgalmát, melyben a tanulókat részesítették azok kiképeztetése érdekében; ezután Szieber Ede a gymnasium lankadhatlan buzgalom derék igazgatója szófiait fel, intő beszédet mondva az ifjúságnak, s buzditva őket az erkölcsösség és a társadalmi kedvre. Ezt a jutalmak kiosztása követte, mire az ünnepély véget ért, s a megjelent szülők, vendégek s az ifjúság a tanári kar éltetése mellett hagyta el a dísztermet. — A gymnasium értesítője egész világot vet a tanév történetére, melyhez hozzáfüzetett egy irodalmi értekezés Barna Mihály műveit tanár tollából, címe: „Attila“ Arany János: „Buda halálá“-ban. Az értesítőt legközelebb tüzetesen ismerjük, s most csak annyit jegyzünk meg, hogy a füzet nyomdai kiállítása díszére vállik a „Jäger K. örökösei“ könyvnyomdájának. (Tárcánk) „A kik elvből nősülnek“ harmadik s utolsó közleményét, a napi érdekű tárgyak nagy halmaza miatt a következő számra kellett halasztanunk. (Az úgynevezett „savanyúviz-fürdő) mindinkább keresett helyivé válik, vasas vize különösen a vérszegények s betegségből lábbadók részére fürdőül használva tapasztalat szerint igen jótékony hatást idéz elő s ennek tulajdonítható, hogy a vendégek száma folyton növekedésben van. Az életrevaló vállalat e gyarapodásának csak örvendhetünk, mert ez előjele annak, hogy a fürdő bérlője Grünfeld Mór a közönség pártfogása folytán igyekezni fog vállalatát mentül jobban berendezni, s a közönség az egészségi célok mellett csinosságot és kényelmet fog e fürdőben találni, mely — csinos kertje által is — különösen e nyári napokban igen kellemes hely a pihenés és üdülésre. (A nemzetközi irodalmi congressus) Turgenyev Iván elnöklete alatt tartott legközelebbi ülésében tárgyalta az I. bizottság jelentését, mely az írói tulajdonjoggal foglalkozik. Előadó Dognes volt. Hoszabb vita után nagy szótöbbséggel a következő határozatot hozta : Az irodalmi tulajdonjogot nem a törvény találta fel; törvényhozó azt meg nem alkothatja hanem az a hivatása, hogy megvédelmezze. Az irói tulajdonjognak szinte örökösnek kellene lenni, mint egyéb tulajdonoknak, a bizottság azonban kimondja, hogy a törvény által meghatározott időn túl joga van bárkinek az irói munkáját többszörösíteni, a törvényes örökösöknek fizetendő bizonyos díj lefizetése után. A következő ülésen Hugo Victor elnökölt, ki hosszasabban beszélt a szerző és közönség jogairól. Szerinte a szerző életében ő maga rendelkezik munkáival, halála után joga van azt lenyomatni bárkinek, előre bocsátván, hogy az örökösöknek kész a nyereség egy részét átengedni. A gyűlés azon elvből indult ki, hogy az irodalmi tulajdonjog a szerzőre, s annak jogutódjaira nézve örök időkig tart. (A pécsi ünnepélyek elnapoltak). Az orsz. magyar daláregyesület igazgató választmánya a folyó évi február hó 17-én Budapesten tartott rendkívüli közgyűlésből nyert felhatalmazás alapján, a már előkészületi folyamatba tett ez idei pécsi orsz. dal- és zeneünnepélynek elnapolását egyhangúlag elhatározta. E határozata hozatalánál legfőbb indokul a megváltozott kedvezőtlen politikai viszonyok szolgáltak, melyek már eddig is úgy itt a fővárosban, mint az ország nagy részében életbeléptetett katonai mozgósításokat eredményezték. Az egyesült ig. vál. e határozatáról már hivatalosan is értesítette a tagegyleteket, valamint ama egyidejűleg hozott határozatáról is, miszerint a f. év szept. 1. lejárandó egyes, két év, solidaritás megújítása, uj ig. vál. s tisztviselők választása s az elnapolt ünnepély érdekében hozandó további intézkedés megtétele czéljából, a rendes egyes, közgyűlést f. év nov. 3. tűzte ki s azt itt Budapesten tartandja. — Végül arról is értesité a tagegyetemet, hogy a tervezett pécsi orsz. ünnepély műsorára fölvett műdarabok a legközelebb tartandó orsz ünnepély alkalmára tartatnak fel s addig azon nyilvános előadásától tartózkodjanak. — A tagegyletek részéről már tett bejelentések alapján ne szolgáltatott illetékek az illető tagegyletek javára lesznek Dtírai tandók a legközelebbi ünnepély alkalmával. (A fecskék életéből) a Természettudományi Közlöny múlt számában a következő szép apróságot olvassuk: »K. B. reáliskolai tanár Kassán nagy kedvelője a művészet és a természet tárgyainak. Lakásában egy fedett, de nagy óriással ellátott tornácz menyezetéről a többi közt egy kitömött kánya iügött te kiterjesztett szárnyakkal. Hátához erősített zsinegen. E tornáczon, most négy éve, egy pár fecske tévedt be, s megijedt-e vagy nem az első pilanatban a kányától, nem tudom, de annyi bizonyos, hogy nem sokára a kánya hátára szállott, s miután ott pár napig csevegve egymást biztatgatá, megkezdé a kányanátán fészke építését. A fészek koraiakban s oly ügyesen volt felrakva, hogy általa az egyensúly legkevésbbé sem jön megzavarva. Bélelésről természetesen nem kellet a fecskéknek gondoskodniok, mert hát ott volt a kánya tollas háta, a melyen nemsokára lerakott tojások s az ezekből kikelt tojatlan magzatok jó puha ágyat találtak. A fecskék azután fel is nevelték fiaikat, s valóban érdekes volt látni az ellenség hátán tanyázó családot, amint egymással játszott incselkedett, kiszállót és ismét visszatért. így mult el a nyár, így jött el az ősz; a fecskék eltávoztak másik hazájokba. Tavasszal azonban ismét itt volt a két vén fecske, kitatarozná a fészket, és ismét vakat nevelt benne. Ugyanez ismétlődött a harmadik nyáron is. Hol van azonban a zavartalan boldogság? Sehol. Valóban a fecskékre, is reájuk nehezedett a sors keze. K. tanárunk most tavasszal, mielőtt a fecskék eljöttek volna, e lakásából kiköltözködött; új lakása ugyanazon utcában volt ugyan, de vagy busz házzal ódáig. Régi lakásában a fecskefészkes kányát sem hagyta ott, jóllehet fájdalommal gondolt a nemsokára megérkezendő fecskékre, melyek régi lakásuknak majd csak hült helyét fogják találni. A kányát azonban uj lakásán is, az itt már üvegablakokkal tökéletesen elzárt tornáczban, a régi módon helyezd el. A napok mindinkább melegebbek lettek, s végre megjöttek a fecskék is csak úgy mint máskor. Hogy a K. fecskéi keresték régi fészküket, az csak valószínű, de hogy nem találták, az egészen bizonyos. A fecskék azonban nem azért fecskék, hogy mindjárt desperáljanak, mint az ember. Egy reggel azt jelentik K.-nak, hogy a tornácz ablakán két fecske ül, énekel, repked s úgy tesz, mintha minden áron be akarna jönni. „Nyissátok ki nekik az ablakot“ volt a válasz. Még jóformán el sem távozott az ablaknyitó az ablaktól, mikor már a fecskékben voltak a tornáczban, s egyenesen, minden tétova nélkül a kányára, a fészekre ültek s rákezdtek az ő kedves csevegésökre, úgy hogy kételkedni sem lehett, hogy a régi fecskén találták fel régi lakásukat. S a fecskék most ismét a kányán tanyáznak, s tisztogatják, rendezik a fészket, mely bizonyosan ismét a családi örömök tanyája lesz. Irodalom (Aigner Lajos) „Nemzeti könyvtár“-ából megjelent a harmadik füzet is Dayka Gábor költeményeit tartalmazva. A vállalatot ismételve ajánljuk a közönség figyelmébe. („Ilosvai Péter és Arany János“) című a két „Toldy“ költői elbeszélését tárgyszó mű 1 ső füzete jelent meg, mint külön lenyomat, a sopronyi reáltanoda értesítőjéből. Irta Möller Ede, ára 50 krajczár. Kapható Grün és Horovitz budapesti könyvkereskedésében.