Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1879-02-23 / 8. szám
cában lévő kaszárnyákét az állam maga bérelte ki és kezeli. Visszatérve a kérdéses költségvetésre megjegyzendő még, hogy az emlegetett 22 évi számadásból kitűnik az, hogy a katonaügyi veszteség akkor még nem volt olyan nagy mint most. Az 1870. évi Nyisztor István által letett számadásnak eredménye : kiadás * 6399 frt 60 kr. bevétel 6275 frt 57v., kr. deficit 124 frt 021/3 kr. Az 1871. évi Mártha Károly által letett számadásnak eredménye: kiadás 6192 frt 84 kr. bevétel 6184 frt 46 kr. deficit 8 frt 38 kr. Ezek a tételek igazolják azt, hogy azon érdekben melyben uj építkezések nem történtek az évi bevételek és az évi mély külömbségek fordultak elő, kiadások közt cseholott az 1876. 1877. 1878 és 1879-ik évben a tételek nagyon is eltérnek egymástól és pedig: 1876. é. a bevétel 6798 frt 98 kr. kiadás ismeretlen 1877. „ „ 8200 „ — „ „ .7800 frt. 1878. „ , 6100 „ — „ „ 8900 „ 1879. „ , 5600 „ — , „ 7100 , mindez aggodalmat kelt, de ítéletet felette hozni nem lehet mind addig, mig azon számadások vizsgálva nincsenek és a számvivőszék felette nem határoz, de feljogosítja az adófizetőt elvárni a t. képviselettől hogy a költségelőirányzatokat ne fogadja el az elöljáróságtól akkor, midőn az előirányzatokból kifolyó számadások évek óta előterjesztve, revidiálva és a képviselet által jóváhagyva nincsenek. Egy előirányzat csak akkor szentesíthető, ha a képviselet a múlt évi előirányzatnak eredményét ismeri. Áttérve a kiadások tételeire, arra a következő észrevételeket tesszük: A 25. tétel szerinti kéményseprési díj a kiadási rovatban kivetve nincs azért, mert ezen tételre vonatkozó bevételek a bevételi rovatból kihagyottak. Ezen eljárás helytelen és szabályellenes. Az elöljáróság itt azon elvet állítja fel, hogy azon bevételek és kiadásokról, melyek az év végével egymást kiegyenlítik, számolnia nem kell. Ha ez az elv állana, akkor a közköltségről és az egész előirányzatról neki számolnia nem kellen. Minden egyes adófizető jogosan követelheti, hogy az előirányzatban ki legyenek téve a bevételi rovatban a 6050 és 35 krajcáros kémények után befolyandó összegek és a kiadásban pedig a szerződött összeg. A 30. tétel alatt két adóvégrehajtó és két becsüs 1200 írttal van dotálva, holott a bevételben ezen cím alatt csak 100Ofrt van preliminálva. Ha ezen cím alatt csak lOOOfrt jön bevételben kívánatos, hogy csak 1000frt adassák ki. A 41. tétel szerint az Ung folyó szabályozási költségeiből a városra háramló és a vasúti társulat által kölcsön adott 3400 frt tőkének első évi törlesztésére kamatra szükségeltetik 340 frt és két évi 70/« 222 frt 40 kr. összesen 562 frt 40 kr. Ezen tételnél a számítás nem helyes, mert 3400 frt után járó két évi 7y0 kamat 476 frt tesz és törlesztés 340 frt összesen 816 frt. De ha helyes is lenne ezen 3400 frt kölcsön után járó kamat számítás, a várost e kölcsön nem terheli azért, mert ezen összeg a városi pénztárba soha sem folyt be és a pénztári könyvben ha a pénztárba be nem folyt, nem is fordulhat elő. Magán után nyert azon felvilágosítás hogy 2400 frt a vasúti társulat által a város részére történt építkezésből háramlott a városra, ha ez a képviselet határozata következtében történt, elfogadandó, de azon esetben is hiányzik 1000 frt s ezen 1000 frt után is csak azon időtől számítható a kamat a midőn a városi pénztárba tényleg befizettetett. Adóösszeirási dij cim alatt 100 frt kiadás felesleges, minthogy 1878. évben a tisztviselők száma szaporodott kik azon munkát is végezhetnek, s 1878. évben ezen cim alatt csak 50 frt volt előirányozva. A katonaügyi 7100 frtos kiadása mint ezen cim alarti bevétel említve volt annyiban homályo:. s mennyiben 1878. évre 8900 frt lett előirányoz ri 's h csak 1878 évben uj kaszárnya nem építtetett nincs igazolva az 1878. évi előirányzat. Köztudomású dolog hogy a katona létszám annyira nem változik, hogy két egymás után következő években 1800 frt kiadási különbség fordulhatna elő, és ha 1879. évre csakugyan nem szükségeltetik több 7100 frtnál akkor 1878. évre sem kelletett több és igy az 1878. évről 1800 frt megtakarításnak kell lenni, mely megtakarítás 1879. évre áthozandó és csak 5300 frt lenne előirányozandó. Ha netán 1878. évre a kaszárnyánál 1800 frttal több előirányoztatott mint 1879. évre azért, mert 1878. évben beruházások vagy uj építkezések történtek, meg kell jegyeznem, hogy minden évi kiadásokban a javítások és beruházások ben foglaltatnak. A katonai bútorzatnak s az adóban lefoglalt tárgyaknak elhelyezésére egy raktár, és a jelenlegi városi adó pénztári helyiségek szűk volta miatt helyiség bérlésére 1878. évben 375 frt jelenleg 400 frt előirányoztatott. Tudtommal a városi pénztár, a régi helyiségben még most is működik e szerint a preliminált 370 frt ki nem adatott. Miután feltételezhető, hogy az a városi elöljáróság a községi törvény 117-ik §-ának szem előtt tartása mellett az 1878. évre preliminált 370 frtot, mely ki nem adatott, készletben tartja, ezen készlet a bevételekbe felveendő. Az utca világításra 1877. évben 1500 frt, 1878. évben 1200 frt irányoztatott elő, 1879. évre 1500 frt van előirányozva. Itt tehát a múlt évihez képest 300 frt emelkedés észlelhető. A kivilágítás ugyan a lakosokra nézve igen szükséges dolog, miután azonban 1877. évben 1500 frt kiadás mellett is ép oly sötétek voltak az utcák mint 1878-ban 1200 frt mellett, s lesznek valószínűleg 1879-ben, miután 1877. évben is az utcák naptár szerint lettek megvilágítva, s miután a naptár szerint a holdvilágos, de a valóságban borult estéken és éjszakákon ép oly életveszélyes volt a közlekedés 1877. évben mint 1878-ban a tételnek felemelése szükségtelennek tűnik fel. Végtére több rendbeli kiadás nem is vétetett fel az előirányzatban u. m. 1878. évben felvéve volt 6000 frt tartozásra 1000 frt törlesztés, ámbár ez akkor sem eszközölteti—de most ez a tartozás emlegetve nincs. Minthogy az az 1000 frt 1878-ban ki nem adatott, tehát e pénztárban maradt az 1879-ik évre mint pénzkészlet felveendő lenne. Az előirányzatra megjegyezvén még, miként köztudomású dolog az, hogy a part építkezés bérbe adatott és hogy e munkálat még októberben foganatba vétetett az 1878. évi költségvetésben ily kiadás érintve nincs, csak az 1879. évi költségvetésbe hozatik fel a part építkezés de csak annyiban, hogy a vasuttársulat 2 év előtti az Ungpartot valahol megerősítvén a város neki 3400 frttal adósa lett. De minthogy a partépitési vállalkozó, ki alkalmasint a kikötött cauciót is deponálta az építkezést szerződés szerint vagy már befejezte avagy e téren befejezni fogja és igy a kikötött vállalati összeget is igényelni fogja, kell tehát hogy ezen összeg már most felvétessék az előirányzatba és a fedezetről a képviselet gondoskodjék. Ha pedig az elöljáróság a mint 1878. évi September képviseleti ülésben nyilatkozott, a part építkezésre szükséges tőkéről nemcsak hogy gondoskodott, hanem az talán a hazai első takarékpénztár által meg is szavazott 12000 frt. kölcsön felvétetett volna akkor épen szükséges hogy a jelenlegi költségvetésben felvétessék a kölcsön után fizetendő törlesztés és kamat, nehogy a tisztelt képviselet abba a kényszerhelyzetbe jusson, hogy mindent megszavazzon csak hogy a válalkozók és szerződők által megindítandó pertől meneküljön. Hiába fog az elöljáróság új előterjesztéseket tenni és azt a községi törvény 118. §-ával indokolni, mert ez nem lesz előre nem látott kiadás, mint hogy az elöljáróság és a t. képviseletnek már 1878. évi September hóban, mikor ez építkezést bérbe adta, és a vállalkozóval a bánatpénz letétele mellett a szerződést megkötötte, tudomása volt , hogy a válalkozónak az építkezési költséget meg is kell fizetnie. Ha ez az építkezés jelenlegi költségvetésbe fel nem vétetik 1879. évben az ily kiadásokat a t. képviselet a 87. § és 113 §-a értelmében csak sajátjából fedezheti. Tekintve ezen sok és megcáfolhatlan észrevételt, tekintve azt, hogy több évi számadás nincs megvizsgálva, néhány év után még össze sincs állítva, tekintve azt hogy a képviselet a múlt évekről fenmaradt pénzkészleteket és deficiteket nem ismerheti, tekintve azt, hogy a képviselet abbeli hivatását hogy érdekeink felett őrködjék, nem teljesítheti akkor, amidőn több év óta 8—11, sőt tizenháromezer forintot megszavaz a közköltség fejében anélkül, hogy ugyanezen testület tudomást szerezhetne magának arról, váljon a kivetett ezerek befolytak-e? és ha hátralékok vannak mennyit tesznek azok? és nem intézkedik arról, hogy a hátralékok évről-évre a költségvetés bevételi rovatába felvétessenek, mindezeknél fogva következő indítványt terjesztjük elő. Mondja ki a képviselet, hogy: 1. Az 1879. évi előterjesztett költségvetés a fent érintett indokoknál fogva nem tárgyalható addig, mig a múlt évekről szóló számadások egész 1877. év végéig vizsgálva és helyben hagyva nincsenek. 2. Addig mig az elöljáróság ezen számadásokat előterjeszti és felmentést kap, a folyó ügyek vitelére neveztessék ki egy 5 tagból álló municipalis bizottság, mely bizottság a közköltséget a múlt évi alapon behajtassa és a szükséges kiadásokat megtegye. Reméljük, hogy a képviselet tisztelt tagjai a nemsokára tárgyalandó költségelőirányzat felett kellőleg gondolkozni fognak, s annak tárgyalása alkalmával megteendik észrevételeiket, s oda fognak törekedni, hogy az általunk fentebb jelzett anomáliák valahára megszűnjenek. Árky Fülöp: — A hernyóirtás ügyében a kereskedelmi miniszer következő körrendeletét intézte a törvényhatóságokhoz: Azon nagy mérvű károk, melyek csak a m. év folytán is a kártékony hernyók és rovarok irtásának elmulasztása által a gyümölcstenyésztést érték, fokozott kötelességévé teszi a törvényhatóságoknak minden rendelkezésére álló úton és módon oda hatni, hogy különösen a hernyóirtás kellő időben szigorúan eszközöltessék. A hernyók irtásának elmulasztása nem csak a mulasztást elkövetőnek okoz érzékeny kárt, hanem a hernyók terjedése által károsítja az irtást, esetleg teljesített szomszédokat is. Az általános érdek megkívánja tehát az irtást és ennek folytán megújítva ezennel az 1872. évben 2090. sz. a. kelt rendeletet, felhívom a törvényhatóságot, hogy esetleg több törvényhatóság példájára alkotmányos jogaival élve szabályrendeletet is alkotva, de e nélkül is intézkedjék, mentül előbb és sikeresebben a hernyóirtás ügyében. Zsedényi Ede Zsedenyi Ede meghalt . A magyar parlamenti élet egyik veterán s önzetlen bajnokának elhunyta fájdalmas érzést keltett e haza minden polgárának szívében. Annyi része volt alkotmányos küzdelmeinkben, hogy működésével maradandó emléket biztosított magának. Soha nem lankadó buzgalommal mindig a közügyeket szolgálta, s a legválságosabb percekben is első volt, aki példával ment elől, s intő szavait hallatta. Az országban általános tiszteletben részesült, mint a közélet harcosának — s úgy is mint magán férfiúnak emléke élni fog a történelem lapjain s páratlan jótetteiben, s áldás kiséri őt sírjába. Legközelebbi működésére visszatekintve, az 1865—8-ki országgyűlésen Zsedényi teljes lélekkel, minden títolsó gondolat nélkül Deák Ferencz zászlaja alá esküdött. És hogy az alkotmányos korszak alatt mily kiváló szerepet játszott alkotmányos életünkben, hogy mily tekintéllyel bírt pénzügyi kérdésekben, az sokkal ismertebb, semhogy azt e vázlatban részletesebben kellene ismertetnünk. Zsedényi január 13-án hagyta el utólszor szobáját, azóta folyvást betegeskedett, de nem kellett folyvást ágyban lennie. De nyolc nappal ezelőtt hirtelen annyira meggyengült, hogy kénytelen volt lefeküdni és azóta nem is hagyta el többé az ágyát. Orvosa, Korányi Ede egyetemi tanár konstatálta, hogy Zsedényi Ede májrákban szenved, oly betegségben, mely ellen az orvosi tudomány még nem ismer gyógyszert. Zsedényi erős testalkata sem bírt e halálos betegségnek ellentállni. Négy nappal halála előtt álomkóros állapot fogta el, csak hébekorba tért magához, de még ekkor sem látszott megérteni, hogy mit szólnak hozzá. Szerdán délután beállott a halálos küzdelem, a beteg igen nyugtalan volt, de nem nyerte vissza eszméletét Csütörtökön reggel 9 órakor kissé nyugodtabb lett, a rángatózó mozgalmak megszűntek, a lélegzet meggyengült, de ez már a halált megelőző nyugalom volt és 9 óra 45 perckor 74 éves korában a nagy hazafi megszűnt élni. Áldás emlékére ! Folytatása a molló lelotoit,