Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1879-02-23 / 8. szám

cában lévő kaszárnyákét az állam maga bérelte ki és kezeli. Visszatérve a kérdéses költségvetésre meg­jegyzendő még, hogy az emlegetett 22 évi szá­madásból kitűnik az, hogy a katonaügyi veszte­ség akkor még nem volt olyan nagy mint most. Az 1870. évi Nyisztor István által letett számadásnak eredménye : kiadás * 6399 frt 60 kr. bevétel 6275 frt 57v., kr. deficit 124 frt 021/3 kr. Az 1871. évi Mártha Károly által letett szá­madásnak eredménye: kiadás 6192 frt 84 kr. bevétel 6184 frt 46 kr. deficit 8 frt 38 kr. Ezek a tételek igazolják azt, hogy azon érdekben melyben uj építkezések nem történtek az évi bevételek és az évi mély külömbségek fordultak elő, kiadások közt cse­holott az 1876. 1877. 1878 és 1879-ik évben a tételek nagyon is eltérnek egymástól és pedig: 1876. é. a bevétel 6798 frt 98 kr. kiadás ismeretlen 1877. „ „ 8200 „ — „ „ .7800 frt. 1878. „ , 6100 „ — „ „ 8900 „ 1879. „ , 5600 „ — , „ 7100 , mindez aggodalmat kelt, de ítéletet felette hozni nem lehet mind addig, mig azon számadások vizs­gálva nincsenek és a szám­vivőszék felette nem határoz, de feljogosítja az adófizetőt elvárni a t. képviselettől hogy a költségelőirányzatokat ne fo­gadja el az elöljáróságtól akkor, midőn az elő­irányzatokból kifolyó számadások évek óta elő­terjesztve, revidiálva és a képviselet által jóvá­hagyva nincsenek. Egy előirányzat csak akkor szentesíthető, ha a képviselet a múlt évi előirány­zatnak eredményét ismeri. Áttérve a kiadások tételeire, arra a következő észrevételeket tesszük: A 25. tétel szerinti kéményseprési díj a ki­adási rovatban kivetve nincs azért, mert ezen té­telre vonatkozó bevételek a bevételi rovatból ki­­hagyottak. Ezen eljárás helytelen és szabály­el­lenes. Az elöljáróság itt azon elvet állítja fel, hogy azon bevételek és kiadásokról, melyek az év végével egymást kiegyenlítik, számolnia nem kell. Ha ez az elv állana, akkor a közköltségről és az egész előirányzatról neki számolnia nem kel­len. Minden egyes adófizető jogosan követelheti, hogy az előirányzatban ki legyenek téve a bevé­teli rovatban a 60­50 és 35 krajcáros kémé­nyek után befolyandó összegek és a kiadásban pedig a szerződött összeg. A 30. tétel alatt két adóvégrehajtó és két becsüs 1200 írttal van dotálva, holott a bevé­telben ezen cím alatt csak 100Ofrt van preliminálva. Ha ezen cím alatt csak lOOOfrt jön bevételben kí­vánatos, hogy csak 1000frt adassák ki. A 41. tétel szerint az Ung folyó szabályo­zási költségeiből a városra háramló és a vasúti társulat által kölcsön adott 3400 frt tőkének első évi törlesztésére kamatra szükségeltetik 340 frt és két évi 7­0/« 222 frt 40 kr. összesen 562 frt 40 kr. Ezen tételnél a számítás nem helyes, mert 3400 frt után járó két évi 7y0 kamat 476 frt tesz és törlesztés 340 frt összesen 816 frt. De ha helyes is lenne ezen 3400 frt kölcsön után járó kamat számítás, a várost e kölcsön nem terheli azért, mert ezen összeg a városi pénztárba soha sem folyt be és a pénztári könyvben ha a pénz­tárba be nem folyt, nem is fordulhat elő. Ma­gán után nyert azon felvilágosítás hogy 2400 frt a vasúti társulat által a város részére tör­tént építkezésből háramlott a városra, ha ez a képviselet határozata következtében történt, el­fogadandó, de azon esetben is hiányzik 1000 frt s ezen 1000 frt után is csak azon időtől számítható a kamat a midőn a városi pénztárba tényleg befizettetett. Adóösszeirási dij cim alatt 100 frt kiadás felesleges, minthogy 1878. évben a tisztviselők száma szaporodott kik azon munkát is végezhet­nek, s 1­878. évben ezen cim alatt csak 50 frt volt előirányozva. A katonaügyi 7100 frtos kiadás­a mint ezen cim alar­ti bevétel említve volt annyiban homá­lyo:. s mennyiben 1878. évre 8900 frt lett elő­irányoz­ ri 's h csak 1878 évben uj kaszárnya nem építtetett nincs igazolva az 1878. évi elő­irányzat. Köztudomású dolog hogy a katona létszám annyira nem változik, hogy két egymás után kö­vetkező években 1800 frt kiadási különbség for­dulhatna elő, és ha 1879. évre csakugyan nem szük­ségeltetik több 7100 frtnál akkor 1878. évre sem kelletett több és igy az 1878. évről 1800 frt megtakarításnak kell lenni, mely megtakarítás 1879. évre áthozandó és csak 5300 frt lenne előirányozandó. Ha netán 1878. évre a kaszárnyánál 1800 frttal több előirányoztatott mint 1879. évre azért, mert 1878. évben beruházások vagy uj építke­zések történtek, meg kell jegyeznem, hogy min­den évi kiadásokban a javítások és beruházások ben foglaltatnak. A katonai bútorzatnak s az adóban lefog­lalt tárgyaknak elhelyezésére egy raktár, és a jelenlegi városi adó pénztári helyiségek szűk vol­ta miatt helyiség bérlésére 1878. évben 375 frt jelenleg 400 frt előirányoztatott. Tudtommal a városi pénztár, a régi helyiségben még most is működik e szerint a prelim­inált 370 frt ki nem adatott. Miután feltételezhető, hogy az a váro­si elöljáróság a­ községi törvény 117-ik §-ának szem előtt tartása mellett az 1878. évre preli­­minált 370 frtot, mely ki nem adatott, készlet­ben tartja, ezen készlet a bevételekbe felveendő. Az utca világításra 1877. évben 1500 frt, 1878. évben 1200 frt irányoztatott elő, 1879. évre 1500 frt van előirányozva. Itt tehát a múlt évihez képest 300 frt emelkedés észlelhető. A kivilágítás ugyan a lakosokra nézve igen szüksé­ges dolog, miután azonban 1877. évben 1500 frt kiadás mellett is ép oly sötétek voltak az ut­cák mint 1878-ban 1200 frt mellett, s lesznek valószínűleg 1879-ben, miután 1877. évben is az utcák naptár szerint lettek megvilágítva, s mi­után a naptár szerint a holdvilágos, de a való­ságban borult estéken és éjszakákon ép oly élet­­veszélyes volt a közlekedés 1877. évben mint 1878-ban a tételnek felemelése szükségtelennek tűnik fel. Végtére több rendbeli kiadás nem is véte­tett fel az előirányzatban u. m. 1878. évben fel­véve volt 6000 frt tartozásra 1000 frt törlesztés, ámbár ez akkor sem eszközölteti—de most ez a tartozás emlegetve nincs. Minthogy az az 1000 frt 1878-ban ki nem adatott, tehát e pénztár­ban maradt az 1879-ik évre mint pénzkészlet fel­veendő lenne. Az előirányzatra megjegyezvén még, miként köztudomású dolog az, hogy a part épít­kezés bérbe adatott és hogy e munkálat még októberben foganatba vétetett az 1878. évi költ­ségvetésben ily kiadás érintve nincs, csak az 1879. évi költségvetésbe hozatik fel a part építkezés de csak annyiban, hogy a vasuttársulat 2 év előtt­i az Ungpartot valahol megerősítvén a város neki 3400 frttal adósa lett. De minthogy a partépi­­tési vállalkozó, ki alkalmasint a kikötött cauciót is deponálta az építkezést szerződés szerint vagy már befejezte avagy e téren befejezni fogja és igy a kikötött vállalati összeget is igényelni fogja, kell tehát hogy ezen összeg már most felvétessék az előirányzatba és a fedezetről a képviselet gon­doskodjék. Ha pedig az elöljáróság a mint 1878. évi September képviseleti ülésben nyilatkozott, a part építkezésre szükséges tőkéről nemcsak hogy gondoskodott, hanem az talán a hazai első takarékpénztár által meg is sza­vazott 12000 frt. kölcsön felvétetett vol­­n­a akkor épen szükséges hogy a jelenlegi költ­ségvetésben felvétessék a kölcsön után fizetendő törlesztés és kamat, nehogy a tisztelt képvi­selet abba a kényszerhelyzetbe jusson, hogy min­dent megszavazzon csak hogy a válalkozók és szerződők által megindítandó pertől meneküljön. Hiába fog az elöljáróság új előterjesztéseket ten­ni és azt a községi törvény 118. §-ával indokol­ni, mert ez nem lesz előre nem látott kiadás, mint hogy az elöljáróság és a t. képviseletnek már 1878. évi September hóban, mikor ez építkezést bérbe adta, és a vállalkozóval a bánatpénz letétele mellett a szerződést megkötötte, tudomása volt , hogy a válalkozónak az építkezési költséget meg is kell fizetnie. Ha ez az építkezés jelenlegi költségvetésbe fel nem vétetik 1879. évben az ily kiadásokat a t. képviselet a 87. § és 113­ §-a értelmében csak sajátjából fedezheti. Tekintve ezen sok és megcáfolhatlan észre­vételt, tekintve azt, hogy több évi számadás nincs megvizsgálva, néhány év u­tán még össze sincs ál­lítva, tekintve azt hogy a képviselet a múlt évek­ről fenmaradt pénzkészleteket és deficiteket nem­­ ismerheti, tekintve azt, hogy a képviselet abbeli hivatását hogy érdekeink felett őrködjék, nem teljesítheti akkor, a­midőn több év óta 8—11, sőt tizenháromezer forintot megszavaz a közkölt­ség fejében anélkül, hogy ugyanezen testület tu­domást szerezhetne magának arról, váljon a ki­vetett ezerek befolytak-e? és ha hátralékok van­nak mennyit tesznek azok? és nem intézkedik arról, hogy a hátralékok évről-évre a költségve­tés bevételi rovatába felvétessenek, mindezeknél fogva következő indítványt terjesztjük elő. Mondja ki a képviselet, hogy: 1. Az 1879. évi előterjesztett költségvetés a fent érintett indokoknál fogva nem tárgyalható addig, mig a múlt évekről szóló számadások egész 1877. év végéig vizsgálva és helyben hagyva nincsenek. 2. Addig mig az elöljáróság ezen száma­­dásokat előterjeszti és felmentést kap, a folyó ügyek vitelére neveztessék ki egy 5 tagból álló municipalis bizottság, mely bizottság a közkölt­séget a múlt évi alapon behajtassa és a szüksé­ges kiadásokat megtegye. Reméljük, hogy a képviselet tisztelt tagjai a nemsokára tárgyalandó költségelőirányzat felett kellőleg gondolkozni fognak, s annak tárgyalása alkalmával megteendik észrevételeiket, s oda fog­nak törekedni, hogy az általunk fentebb jelzett anomáliák valahára megszűnjenek. Árky Fülöp: — A hernyóirtás ügyében a kereskedelmi mi­niszer következő körrendeletét intézte a törvényhatósá­gokhoz: Azon nagy mérvű károk, melyek csak a m. év folytán is a kártékony hernyók és rovarok irtásá­nak elmulasztása által a gyümölcs­tenyésztést érték, fokozott kötelességévé teszi a törvényhatóságoknak min­den rendelkezésére álló úton és módon oda hatni, hogy különösen a hernyóirtás kellő időben szigorúan esz­közöltessék. A hernyók irtásának elmulasztása nem csak a mulasztást elkövetőnek okoz érzékeny kárt, ha­nem a hernyók terjedése által károsítja az irtást, eset­leg teljesített szomszédokat is. Az általános érdek meg­kívánja tehát az irtást és ennek folytán megújítva ezen­nel az 1872. évben 2090. sz. a. kelt rendeletet, felhí­vom a törvényhatóságot, hogy esetleg több törvényha­tóság példájára alkotmányos jogaival élve szabályren­deletet is alkotva, de e nélkül is intézkedjék, mentül előbb és sikeresebben a hernyóirtás ügyében. Zsed­ényi Ede Zsedenyi Ede meghalt . A magyar parlamenti élet egyik veterán s önzet­len bajnokának elhunyta fájdalmas érzést keltett e ha­za minden polgárának szívében. Annyi része volt al­kotmányos küzdelmeinkben, hogy működésével mara­dandó emléket biztosított magának. Soha nem lankadó buzgalommal mindig a közügyeket szolgálta, s a leg­válságosabb percekben is első volt, a­ki példával ment elől, s intő szavait hallatta. Az országban általános tiszteletben részesült, mint a közélet harcosának — s úgy is mint magán férfiúnak emléke élni fog a tör­ténelem lapjain s páratlan jótetteiben, s áldás kiséri őt sírjába. Legközelebbi működés­ére visszatekintve, az 1865—8-ki országgyűlésen Zsedényi teljes lélekkel, minden títolsó gondolat nélkül Deák Ferencz zászlaja alá esküdött. És hogy az alkotmányos korszak alatt mily ki­váló szerepet játszott alkotmányos életünkben, hogy mily tekintél­lyel bírt pénzügyi kérdésekben, az sok­kal ismertebb, semhogy azt e vázlatban részle­teseb­­ben kellene ismertetnünk. Zsedényi január 13-án hagyta el utólszor szobá­ját, azóta folyvást betegeskedett, de nem kellett foly­vást ágyban lennie. De nyolc nappal ezelőtt hirtelen annyira meggyengült, hogy kénytelen volt lefeküdni és azóta nem is hagyta el többé az ágyát. Orvosa, Korányi Ede egyetemi tanár konstatálta, hogy Zsedé­nyi Ede májrákban szenved, oly betegségben, mely el­len az orvosi tudomány még nem ismer gyógyszert. Zsedényi erős testalkata sem bírt e halálos be­tegségnek ellentállni. Négy nappal halála előtt álom­kóros állapot fogta el, csak hébekorba tért magához, de még ekkor sem látszott megérteni, hogy mit szól­nak hozzá. Szerdán délután beállott a halálos küzdelem, a beteg igen nyugtalan volt, de nem nyerte vissza esz­méletét Csütörtökön reggel 9 órakor kissé nyugodtabb lett, a rángatózó mozgalmak megszűntek, a lélegzet meggyengült, de ez már a halált megelőző nyugalom volt és 9 óra 45 perckor 74 éves korában a nagy ha­zafi megszűnt élni. Áldás emlékére ! Folytatása a molló lelotoit,

Next