Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1879-07-06 / 27. szám

Tizenhetedik évfolyam, 1879. 27. szám. Az Ung megjelen minden vasárnap. A­ szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi ré­szét illeti. Levelek csak kármentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. T­ÁRSAD­ALMI ÉS VEGYESTARTALM­lU LAP. Kiadó-hivatal: .Jäger Károly örökösei“ könyv A­z y­N­y­I KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. nyomdája. Ungváron, vasárnap, Julius 6. Előfizetési feltételek : egy évre 6 forint, félévre 3 forin negyed évre 1 forint 50 krajczár Egyes szám­ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az üng kiadó­ hivatalába Ungvár, Jäger Ká­roly örökösei könyvnyomdájába kül­dendők. Ny­ilt tér soronként 20 krajcár. Az uj katonabeszállásolási tör­vény. A katonabeszállásolás eddig — az absolut korszakban kiadott rendeletén alapuló — rendszere oly sok panaszra adott okott országszerte, hogy ez ügynek törvényhozásilag való rendezését min­denki örömmel fogadta. Az erre vonatkozó tör­vényjavaslatot a kormány június elején terjesz­tette a képviselőház elé s az rövid vita után — különösen a 22. §—nál — nagy többséggel el is van fogadva s ma mint szentesített törvény vég­re is fog hajtatni. Annál örvendetesebb tény volt ezen törvényjavaslat létesítése, minthogy oly terhet vett le az ország némely vidéke lakosainak válláról, melyek lerovási módja, mig egyrészt kényelmetlen volt, másrészt a század szellemével s minden m­ás adózási móddal homlokegyenest ellentétben álott. A katonabeszállásolás terhe máig megőrizte a természetben való szolgáltatás jellegét, a­minek oka leginkább abban rejlik, hogy a közel harmadfélszázezerre rugó állandó haderő, melyet az államnak béke idején is tartani kell, nem tarható folyvást egy helyen, hanem a szük­séghez képest hol ide, hol oda helyeztetnek át. Ebből átláthatjuk, hogy a magánosoknál való beszál­lásolás végleg meg nem szüntethető, vagyis, hogy az állandó hadseregnek kaszárnyákban való el­helyezése az egész állományra nézve nem eszkö­zölhető. A fent említett eshetőségek közé tartoznak a fegyvergyakorlatok, kiküldetések és mozgósítás. Szembeszökő azonban ama látszólagos túl­­terheltetés, mely e rendszerből azon helyek la­kosaira hárul, hol állandó laktanyák nincsenek, szemben azon helységek lakóinak kényelmes hely­zetével, hol ily laktanyák létesíttetnek. A szóban forgó, két részre osztott törvény és ez ellentétek megszüntetésére törekszik. Az első rész a beszállásolásoknak állandóan kitett helységek helyzetét az által igyekszik lehe­tőleg tűrhetővé tenni, hogy a beszállásolási díja­kat jelentékenyen felemeli, a hús-, és egyéb táp­díjak nagyobb öszegével akarná a polgárokat a nekik okozott kényelmetlenségért kárpótolni, s ez által e községeknek lehetővé teszi a kaszárnyák könnyebben való felépítését. Szakértők véleménye szerint e díjak körülbelül 25 év alatt törleszteni fogják a kaszárnya-építésbe befektetett összeget. A törvény másik része azonban — nem hagyván tekinteten kívül a méltányosság követelményeit — azon községekre, hol előre láthatólag katona­ság nem szállásoltatik be, hol tehát sem polgárok kényelme meg nem zavartatik, de a kaszárnya­­építés szüksége sem áll be, — illő pótadót vet ki s ezen adó jövedelme is arra fog fordittatni hogy többször emlittet, és az­ beszállásolással állan­dóan terhelt községeknek a kaszárnya­­ építés megkönnyíttessék. Ezek e törvénynek fő­ elvi fontosságú intéz­kedései. Megalkotásuk méltó befejezését képezi a képviselőház jelen ülésszakának. A­mi a fent megjegyzett 22. §. intézkedését illeti, ez abban áll, hogy az uralkodónak, mint államfőnek joga van a hadsereggel korlátlanul rendelkezni, annak tartózkodási helyeit kijelölni, s az erre vonatkozó »meghagyásokat“ a közös hadügyek és a honvédelem minisztere fogják vég­rehajtani, kiemelkedni, a­mennyiben a hidontúli választó­­­ polgárok a mamelukok részéről tett eddigi igé­­­­retekkel annyira torkig vannak, hogy egy csepp kedvük sincs a nagy­mester jelöltjeire sza­vazni. —­­ Köztudomásilag polgármesterünk a városi kép­viseletet összehívni határozottan vonakodik. Ezen mu­lasztást némelyek a városi számadások rendezetlen állapotának, mások ismét az időközben beállott nagy hőségnek tulajdonítják. Ha visszapillantást vetünk a folyó évi május hó 30 ik napján tartott városi kép­viseleti gyűlésre, melyre érdemes polgármesterünk gőz­fürdőhöz hasonló hőségben volt kénytelen a városi számadások és a városi költségvetés bonyodalmaival foglalkozni, az utóbbi véleményt indokoltnak találjuk, és nem csodálkozhatunk azon, hogy polgármesterünk­nek egészen elment a kedve képviseleti gyűlést ös­­­szehívni. Nem lehetetlen, hogy a nagy hőség a városi számvevőség működésére is gátló befolyással van, me­rt polgármesterünk a múlt képviseleti gyűlésen igen szé­pen megmagyarázta a képviseletnek, hogy a városi számadások megvizsgálásából származó mulasztás nem őt, hanem a számvevőszéket terheli, melynek egyes tagjai kellő ügybuzgalom hiányában a számvevőszéki ülésekben nem szoktak rendesen részt venni; néze­tünk szerint azonban az akadály nem itt rejlik, ha­nem a városi számvevőszék hiányos szervezetében ke­resendő, minél fogva a függőben lévő városi száma­dásoknak megvizsgálása és rendbehozatala tekinteté­ből a városi képviseletnek a legközelebbi képviseleti gyűlésen első teendője leend a városi számvevőszé­ket új elnök­választás által pótlólag szervezni, mert habár főtisztelendő Makkay Dániel emeritus városi képviselő úrnak a város érdekében történt visszalé­pése folytán Nehrebeczky György városi képviselő úr számvevőszéki elnökül megválasztatott, oagy, képviselővé lett megválasztása folytán azonban a számvevőszék veze­tésében akadályozva van. Midő­n tehát új számvevő­széki elnöknek választását a városi képviselők becses fi­gyelmébe ajánljuk, hogy a qualificatiók mérlegelésé­­vél ne legyen megfelejtkezve az érdemek jutalmazá­sáról is, el nem mulaszthatjuk azon nézetünknek kifeje­zést adni, miszerint a legcélszerűbb lenne Mocsáry Géza városi képviselő urat számvevőszéki elnökül megválasztani, mint a­ki a város érdekét leginkább szi­vén viseli és kinek távollétében a polgármester úr a városi képviseletet tanácskozásra és határozat­hozatalra képte­lennek tartja, és ha netalán országgyűlési képviselői állásánál fogva szintén akadályozva lenne, azon esetre Weinberger provisoris városi képviselő úr lenne szám­vevőszéki elnökül megválasztandó, ki­tekintve kiváló nagy talentumát és azon őszinte bizodalmát, melyből kifo­lyólag a hidontúli választó­kerületben oly dicsősége­sen lett képviselővé megválasztva, mint általánosan ismert nagy­szabású finánc capacitás, ki a város jó­létének előmozdításán minden anyagi célzás nélkül mindenkor a legbuzgóbban kézelfoghatólag fáradozott, s ki nagymérvű ellenőrzés mellett még a pénzügy­­ministeri széken is helyet foglalhatna, mint Ungvár városának valóságos Bismarkja, a számvevőszéki el­nökségre nagy érdemeket szerzett, — és ha netalán Weinberger Lipót úr általánosan ismert szerénysé­génél fogva ezen díszes polcot elvállalni nem lenne hajlandó, azon esetre ezen tisztet magára a polgár­­mester úrra kellene átruházni, kiknek a városi köz­érdek előmozdítása körüli érdemei határtalanok, és kinek atyai jó­indulattal párosult lelkiismeretes gon­dozása nélkül Ungvár városa már régen árvíz nélkül is Szeged városának sorsára jutott volna. Jelentés az ungi közmivelődési társulat működéséről 1877—78-ban. Beérkezvén a szolgabirói részletes je­lentések, ki­derült, hogy a szobránci járás 51 községe egymásután kö­­vetkező hat éven át hajlandó az iparterjesztő egyesületbe fizetni 183 frt 83 krt; az ungvári járás 51 közs. 153 frt 38 új krt; a nagybereznai j. 50 közs. 142 frt 62 krt; a nagykaposi j. 53 községe 164 frt 50 krt mely összeg együttesen 593 frt 84 Vj krt tesz évenként. A bizottság véleménye (jan. 29.) az volt, hogy megyénk más, azonos irányú erősebb társulatokkal egyesüljön; a lapban megjelent hírek azonban a fel­vidéki háziipart terjesztő egyesület felszólalásáról szól­ván, célszerűnek tartja újólag a nevezett min. biztos ur nézetét kikérni. Febr. 21-én Ruttner A. vál. tag s az iparosztály elnöke bemutatá J. Péterőy min. biz­tos ur sorait, melyekben a Kassán székelő egyesület feloszlatása igazolva lett, közlé tanácsát is, mely abban központosult, hogy­ Ungmegye alkosson magának kü­lön egy önnáló háziipart terjesztő egyesü­letet, mely a közművelődési társulattal karöltve te­remjen üdvös gyümölcsöket. A min. biztos úr kezde­ményezésül egy nőipar iskola felállítását ajánlja, mely a nők kezeire bízva — részben roppant eredményt mutathatna fel, s hogy a bizottság ez ügyben tájé­kozhassa magát, megküldi a pozsonyi női ipartanító­­képző értesítőjét is. A bizottság azon nézetből indulva ki, hogy a női háziipar terjesztése Ung megye csekély kulturális viszonyánál fogva nem csak céltévesztett lenne, de annyit jelentene, mint a fenforgó célra adózó községek érdekének, amennyiben a központ elválla­landó terhe iránt nem nyilatkozott, figyelmen kívül hagyása, ragaszkodik korábbi megállapításához, mely­nél fogva­­ azon házi iparágak meghonosítására lenne gond fordítandó, melyek a megyei lakosság természeti hajlamánál s alantabb álló miveltségi fokánál, valamint a megyében található nyers terményeknél fogva lét­alappal bírnak. Ezt foganatosítani pedig úgy hiszi, ha a megye több pontján létező állami vagy községi is­kolában oly tanítók fognak alkalmaztatni, kik a znió­­váraljai állami tanítóképzőből kikerülő tanerőkkel azo­nos képzettséggel bírnak. Ilyenek hiányában az egye­sület főcélja ily tanítók képesítésére fordítani figyel­mét. 1) Vándortanítás kieszközlésére s az egyletek tá­mogatása mellett a megyékben igen kezdetleges ken­­dertermelés és vászonszövés, káka és nádfonás — va­lamint a méhészetre. 2) Megyénk felső fadus vidéké­nek a faműipar terén gyakorlati és kereskedel­mi ismeret és összeköttetéssel b­i­r­ó szakegyén meg­nyerésére , ki olcsó faárak s egyleti segély vala­mint erkölcsi támogatás mellett hajlandó lenne oly műhelyt felállítani, hol első­sorban az itteni lakosság gyermekei alkalmaztatnának. Bájó szívvel kell azonban jeleznem, hogy ez ügy a jelenig tovább nem fejlődhetett, mert a bizottság elnöké­nek váratlan halála s ez által előidézett körülmények, me­lyek társulatunk közgyűlésének megtartásában is aka­dályul szolgáltak a bizottság tevékenységét is háttérbe szorították. Rem­élhetjük azonban, hogy a közgyűlésen új­­jáalkotandó választmány nem hagyja sokáig ez ügyet pihenőben, s az el nem kerülhetett hátramaradás újult erővel helyrepótoltatik. Meg kell még e helyen említenem, amennyiben helyi érdekeinkkel összefügg, hogy a vidékünkön ho­nos szőlőtermelés sem kerü­lé ki a választmány figyel­mét s e célból bizottságot küldött ki, mely bizottság tanulmányozván szőlő­hegyeink talaját, éghajlati viszo­nyaikat , hivatva van megállapítani a munka és ter­melésnél nálunk követendő eljárást, valamint azt is: mely fajok volnának szőlőhegyeinken különösen plán­­tálandók? E bizottság értekezett is már, de megálla­podásait, melyek egy felolvasás alakjában lesznek a közönséggel közlendők, még írásba nem foglaló. Társulatunknak egyik törekvése a mivelődésre ható bármily, de mindig nemes irányú egyleteknek életrehozatala. Első jelentésemben emlitem, hogy me­gyénk s városunkban már évek óta élt agy lövész­­egylet csírája, de megalakulni semmikép sem tudott. Közmivelődési társulatunk megalakulásakor „lövészosz- Apróságok. A hidontúli­ választókerületben a képviseleti tagok választására vonatkozó eljárás megsemmi­sítését a belügyminiszer is jóváhagyta. Lesz te­hát megint új választás, heves harc és tusa, mely­ből remélhetőleg a függetlenebb elem győzelme fog

Next