Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1880-07-03 / 27. szám
XVIII. évfolyam. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Kiadóhivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája. Ungvár 1880. vasárnap, julius 3. 2.7 szám. Előfizetési feltételek : Egy évre...............6 frt — Félévre....................3 „ — Negyed évre .... 19 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYLET KÖZLÖNYE. Nyilttér: Soronként 20 kr. Ungvár, julius 3. Meghívás. — A József főherczeg ur Ő császári és királyi Fenségének magas védnöksége alatt Kassán 1880-ik évi szeptember hó 16-án és következő napjain tartandó bor-, szőlő- és borászati s szőlészeti eszközkiállitásra és borvásárra. 1. 1880. évi szept. 16-án és következő napjain József főherczeg császári és királyi Fenségének magas védnöksége alatt a kassai kereskedelmi és iparkamara által szab. kir. Kassa városában borvásárral egybekötött bor-, szőlő- és borászati s szőlészeti eszközkiállítás rendeztetik. Ezen kiállítás 5 csoportot foglal magában: A) Borkiállítás. B) Csemegeszőlők kiállítása. C) A bor mellékterményeinek [a) cognac, törkölypálinka, b) boreczet, e) borkő, borolaj, borsavas mész stb. ) kiállítása. D) Szőlőművelési eszközök kiállítása. Elemezészeti eszközök kiállítása. 2. A borkiállítás és az azzal összekötött borvásár czélja Felsőmagyarország kitűnő bort termő vidékeinek u. m. a tokaj-hegyaljai, a felső-zemplén-ungh-felső-bereghi, az abauj-tornai és alsó-beregh-ugocsai borvidékek borait a külföldi és hazai vevőközönségnek bemutatni és a vevők és eladók közötti közvetlen érintkezést lehetővé tevén, nagyobb mérvű előnyös vételekre és eladásokra alkalmat nyújtani. A szőlőmivelés és pinczészeti eszközök kiállításával, mely nemzetközi jelleggel bír, azon czélt kívánjuk elérni, hogy felvidéki megyéink legkiválóbb bortermelői kik a kiállításon kétségkívül képviselve lesznek, a külföld e terén való haladásával, a külföldön czélszerüknek talált újításokkal,a tudomány és gyakorlat vívmányaival a szőlőmű vöLwj ón pinczekezelés terén megismerkedvén, a jónak és czélszerünek utánzására serketessenek. A többi kiegészítő kiállítások czéljáról a fent elmondottak után fölösleges bővebben megemlékeznünk. 3. Az A) és B) alatti kiállításokban csupán a tokaj -hegyaljai, a felső-zemplén-ungh-felső-bereghi, az abaujtornai és az alsó-beregh-ugocsai borvidékek borai vehetnek részt, a C)—E) alatti kiállításokban a bel- és külföldi szakba vágó minden versenyképes kiállítási tárgya mutatható be. 4. Az 1. pontban elősorolt kiállításokra vonatkozó bejelentések külön bejelentési íveken, melyek a kassai kereskedelmi és iparkmaránál, a zemplénmegyei és ungi gazdasági egyesületeknél díjmentesen megszerezhetők, folyó évi augusztus 15-ig a kiállítást rendező kamara titkári hivatalánál eszközlendők. 5. A kiállítási tárgyaknak a vasúti állomástól a kiállítási helyre való szállítását, azok kicsomagolását, felállítását és visszaküldését az illető kiállító terhére a kiállítási bizottság eszközli. 6. A kiállítási tárgy részére igénybe vett térért igen mérsékelt díj fizetendő. Asztalok és állványokról, valamint egyszerű díszítésről a kamara gondoskodik. 8. A kamara azon lesz, hogy a kiállítási tárgyak számára az egyes vasút-igazgatóságoknál szállítási kedvezményeket eszközöljön ki és a fogyasztási adónak elengedéséért fog a kir. kincstárhoz kérelemmel járulni. 9. A legkitűnőbb kiállítási tárgyak kiállítói díjakban és illetőleg elismerő okmányokban részesülnek. 10. A kiállítás részletes programmja és a borvásárra vonatkozó utasítás legközelebb fog közététetni és az alulirt kassai kereskedelmi és iparkamara és a Zemplén- és ung megyei gazdasági egyletek utján megszerezhető. Midőn a fentebbiekben a kiállítás és borvásár általános programmját közétennők, tisztelettel kérjük Felsőmagyarország említett borvidékeinek kiváló bortermelőit és borkereskedőit, valamint az osztrák és külföldi nagybani borkereskedőket és illetőleg a szőlőmivelési és borászati eszözök bel- és külföldi készítőit, miszerint kiállításunkban és az azzal egybekötött borvásárban minél jelesebb termékekkel és minél nagyobb számban részt venni szíveskedjenek. Ha mind a hazai bortermelők és borkereskedők, mind a külföldi gyártók és borkereskedő cégek kiállításunk és borvásárunk nagy horderejét kellően méltányolni szívesek lesznek, bizton reméljük, hogy az általunk kitűzött hazafias czél el fog éretni. Mi megtettük az első lépést arra nézve, hogy a tokaj-hegyaljai, hogy a többi kiváló felsőmagyarországi borvidékek kitűnő borai a kül- és belföldi vevőközönségnek méltóan bemutattassanak. A mélyen tisztelt kiállítóktól függ önzetlen, hazafias vállalkozásunk sikere. Kassán, junius hó 17-én A kereskedelmi és iparkamara. Deil Jenő, Novelly Sándor, Városi képviseleti ülés volt jul. 2-án, melyen a következő tárgyak nyertek elintézést: Felolvastatott a hidontúli városrész lejtméreti munkálatának felülvizsgálatáról felvett jegyzőkönyv s Walla Ede mérnök jelentése, mely szerint a munkálat megbízható s műszaki szempontból is helyes lévén, az elfogadandó, bemutattatott egyúttal a költségvetés a nagyhidtól a radvánczi utca végéig elvonuló ut kiépítése iránt a mely 8516 frt. 12 krt tesz, e munkálat még e nyáron végrehajtandó lévén, az árverés julius 15-ére tűzetett ki, s annak vezetésével s a feltételek elintézésével egy vegyes bizottság bízatott meg. — A kövezeti vám bizottságban megürült helyekre Zoltsák János, Lám Sándor és Tarnóczy Ferenc választattak meg. — Az újonnan szervezett aljegyzői állomásnak választás utján leendő betöltésére aug. 2-ika kitüzetett. — A házaló kereskedés gyakorlatának a város területén való betiltása elhatároztatott, s ennek a belügyminisztérium által való megerősítése fog kérelmeztetni. — Végre az izl. húsáruló helynek s szíjgyártó színnek alkalmas helyre leendő kijelölésére s véleményes jelentéstételre Lám Sándor, Mihalkovich József, az orvos és tisztiügyész küldettek ki. Az „Egyetértés“ f. e. 180-ik számában egy közlemény jelent meg, mely azt írja, hogy az ország több felső megyéiben s ezek között Ungban is az inségi kölcsön kiosztásával nagy visszaélések követtettek el. Zemplén megyéből felhozza azt is, hogy az utalványozott összeget legnagyobbrészt az ottani nagybirtokosok vették fel kölcsön. Addig is mig a részletes kimutatás Ung megye alispánja által közzététetik, melyből meg fog győződni mindenki arról, hogy az inségi kölcsönből egy családnak juttatott összeg sehol sem haladja felül a 40 irtot, s igy természetes, hogy nagy vagy kis birtokosok ily kis összeget kölcsön sem vehettek, de a kölcsön csakis telkes gazdáknak juttatott, — fel vagyunk hatalmazva annak kijelentésére, hogy az „Egyetértés“ idézett közleménye Ung megyére vonatkozólag minden alapot nélkülöz. titkár, elnök. Az „UNG 7 tárcája. Csatangolás a vidéken. (Ungvár és környéke. Az ó-kemenczei-gereb és az ungvári zugótelep. — A neviczkei várrom s annak gyönyörei: az ezüstlakadalmi emlékfák és tábla, a rokmok restaurálása, a gyönyörű kilátás, a várdomb parkírozása. Az ungmegyei „Ínséges paraszt“-ok. —Erdődi György és Széchenyi Béla grófok ungi vadászata.) (vége.) _ Az ínségről és a szépről lévén szó, még két dologról meg kell emlékeznünk: az ungmegyei ínséges parasztról, és a gr. Erdődy György és az Ázsiát látott gr. Széchenyi Béla ungi vadászati bérletéről. Amaz szomorú kép. Ez azonban annál vigasztalóbb! Valamelyik vidéki s utánna több fővárosi lap érdekest és korszerűt akarva írni, azt írta ugyan a napokban, hogy : Ung megyében a felvidéken iszonyú nagy lehet az éhség, mert a tudósító saját szemeivel látta, hogy kenyér helyett valami dudvából készülő élvezhetőn gyurmát készít a nép ezt süti meg s eszi stb. Én meg ugyanakkor saját füleimmel hallottam és szemeimmel láttam, hogy az „Ínséges paraszt“ nem akar a világért is szakmányban dolgozni, a midőn t. i. a teljesített munka arányához mérten jár ki a gázsi; pl. anyagot fuvarozni még az ő érdekükben kezeményezett ínséges munkálatokhoz sem akar a világért is, ha az a fuvarozott darabok száma vagy mennyisége szerint fizettetik, hanem csak napszámban, még akkor se, ha szakmányban dolgozva képes lenne minden megerőltetés nélkül is többet keresni, mint a „napszám“ban való henyéléssel kiérdemelni vágyott napszám. Inkább elmegy a korcsmároshoz egy-két rumpli előre felöntött pálinkáért „napszámban dolgozni“, alias: henyelni ! Ismerni kell e népet, az ő igényeit, erkölcseit s erényét, mielőtt zajt ütünk érettük! A „beruházások“ pénz- és termésdús éveiben is volt alkalmam huzamosb ideig közöttük élni s őket kiösmerni. — A zab, vagy árpadarából avagy a korpából kevert barna gyurmán is akkor sem igen sütött kenyér helyett egyebet hamuban a legbőségesebb orosz paraszt sem, de annál nagyobb előszeretetet tanúsított akkor is a mennyei pálinka iránt. 100 ezerekre ment a mi egyegy néptelen völgyben Ungszabályozásra, vizfogók építésére, favágatásra, fuvarra és usztatásra a kincstár évenként „kiknek-kiknek saját kezére kfizetett“ s azért mégis csak koldus volt és koldus maradt ez indolens és műveletlen nép, mert egyenesen a korcsmába vitte és hagyta a jövő hét elején minden garasát, mint a múlt hét végén a katzenjammerből felocsudozva keresett. A munkaerő hiányában külföldről behozni kellett munkások ez alatt ízletes polentával, sajttal, füstölt hússal s meleg ételekkel éltek; pálinka helyett jó magyar bort ittak; de még ebből sem ittak annyit mint amazok a komisz lengyel pálinkából. E mellett még benn hagyott családjukat is képesek voltak pénzzel ellátni; sőt még magokkal is vittek haza ilyent. . . . Ie az igaz, hogy tudtak is aztán dolgozni ügyiben. . . . s józanul, mig az érdemes „polgártársak“-kal például a fausztatásnál csak úgy lehetett valamire menni, ha a szeszes antalagot egynek határa kötötték s kolompos módjára a csapat élén előre küldötték a parton. Soh'se hittem, de úgy volt és úgy van ez máig is: az „Ínséges“ felvidéki nép igen sok családja együtt lakott és lakik apraja-nagyja, sertés, borjú, bárány egyetlen egy szobában, melynek egyik szögletében szabad tűzhelyen (poczkon) ég a tűz, mely még sötétebb képett ad e különben is elég sötét képnek. És nem állítok hihetetlent azzal, hogyha a jelenleg élő nemzedéket a Kánaánföldére helyeznék is át, még ott is „ínségesnek“ látszanék e nép, pl. az alföldi magyar ember előtt az ő szerény igénye és az ahot alkalmazó simplex életmódja miatt. Válasz „A rend és tisztaság ira. T. Szerkesztő úr! Előrebocsátva azt, hogy valamint a journalistika érdemei iránt a közéletben meghajolok, úgy hírlapjának városunk helyi érdekei iránt tanúsított éber figyelmét és jóakaró munkálkodását is czélszerűnek, üdvösnek és háládatosnak tartom, épen ez okból kötelességemnek érzem az „Ung“ 25-ik számában „A rend és tisztaságból hozott czikkre röviden válaszolni. A sertés piaczok s a „Szécsényi-téren“ fenálló visszásságokat illetőleg czikkíró véleményét teljes mérvben osztom s azokat a városi rendőrkapitánnyal együttesen a közegészség és köztisztaság kívánalmaival összeférhetlennek tartom; s hogy e visszásságok figyelmünket ki nem kerülték, bizonyítja a következő tényálladék : Egy 1879 ápril 19-én kelt beadványomban a csatornák és közterek rendezése körül tettem némi indítványokat. Ezeknek tárgyalása alkalmával a városi kapitány a sertéspiaczok s kenyéráruhelyek áthelyezését is hozta javaslatba, s e javaslatainkat beható tárgyalás után a városi tanács el is fogadta, hasonló értelemben mint az „Ung“ czikke ezt most ajánlja. A tanács azonban szem előtt tartva azt, miszerint a közegészségi és köztisztasági tekinteteken kívül a lakosság egyéb érdekeire is, úgy például az árulók és vásárlók kényelmére, a piacz értékének fentartására a százféle egyéni érdek megőrzésére stb. őrködni van hivatva, nem vélte czélszerűnek a hetenként tartott sertésvásárok a városon kívül helyezését elrendelni addig mig oda őszi és tavaszi időben csak bokán felül érő sártengeren keresztül juthatni; és hasonló okból a kenyér- és sertéshús áruhelyekre is alkalmas hely nem nyílik mig az arany-jun. 26. Fokozatosan, népnevelés utján az erkölcsöket, szokásokat s igényeket lehető lesz talán idővel itt is odafejleszteni, hol valóban ínséggel küzködik mindaz, ki kenyér helyett a fennérinleti barna gyurmát eszi, mindaddig azonban az adott viszonyokhoz arányított mértékkel kell mérni az inség nagyságát e vidéken is. E fokozatos fejlesztés azonban képzelhető, hogy szörnyű módon lassan megy ilyen helyt. Példaképen csak azt hozom fel, hogy pár évvel ezelőtt az „Ungmegyei közművelődési társulat“ iparügyi szakosztálya hosszas fáradozás után és szorgos tevékenység után 3 tanműhely fokozatos felállítását határozta el a felvidék közművelődésének és jólétének előmozdítása végett, egy bodnár tanműhelyet legfent — Sztavnán, egy kosárfonó tanműhelyet lejebb Perecsenyben és egy fafaragászati tanműhelyét Turia-Remetén. Az elsőt 1878. évben tényleg fel is állította, megnyervén a kincstár és a megye hathatós pártfogását, sőt még a káptalan támogatását is. Volt Zólyommegyéből hozatott kitűnő bodnármester, a kincstár által felajánlott tanműhely és faanyag, ingyenes lakás, több stipendium a társulat, a megye és a káptalan által biztosítva, sőt még a tanonczok munkájának ára is nagyrészt a tanonczok közt kiosztatni terveztetett stb. Minden volt tehát, csak a tanulni vágyó munkakedv hiányzott a népnek még ifjabb sarjaiban is! Nem ment tanulni egy is. Ha erővel vitték is, megszökött! Hogy azonban akadnak felvidéki ínséges polgártársaink között is nem épen élelmetlen emberek, arra is vannak adataink. Körülbelül ép az nap (május 22-én) hogy szárnyra kelt a felvidéki enyhitetlen inség hire: ellopták az ó-kemenczei pagonyerdész Wertheimer-féle kézipénztárát, vasrácsos ablakok mögül vagy 700 forinttal, melyben az épen „éhenséges nép!“ érdekében megindított kincstári építkezési költségeknek s a kormány, illetőleg a megye útján kiosztandó állami iisé-