Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1882-01-01 / 1. szám

XX. évfolyam. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér­mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, ki­től jön. Kéziratok vissza nem adat­nak. Kiadó­hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája. Ungvár 1882. vasárnap, január 1. TÁRSADALMI ÉS VEG­YESTARTALMU LAP. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI­ EGYLET KÖZLÖNYE.­I szám. % J__________________________ Előfizetési feltételek : Egy évre....................6 frt -Félévre ... » „ — Negyed évre .... 1 ,, 50 Egyen szám­ára 12 krajczár. Hirdetések, szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába külden­dők. Nyilttér: Soronként 20 kr. EMZ 118S1 fellivás. az „Ung“ 1883-ik­ évfolyamára. Tisztelettel felkérjük t. olvasóinkat és az „Ung“ minden barátját az 1882-dik évre szóló előfizetésnek szives megújítására, illetőleg párto­lására és terjesztésére lapunknak. Az „Ung“ mint társadalmi s vegyestar­­talmu újság, a közmivelődési társulat s az ung­­megyei gazdasági­ egyesület közlönye megjelen minden vasárnap. Előfizetési ára: félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek az „Ung“ kiadóhi­vatalához küldendők. Ungvár, űstsssbir 31 Uj­évre» Egy év merült el ismét az örökkévalóság tengerébe, egy csepp az idők végtelenségéből, s mi ismét ott állunk az idő egy határánál, szivünk­ben ugyanazon reményekkel, lelkünkben ugyan­azon vágyakkal és ajkainkon ugyanazon kér­déssel! Mert a tűnő évek elsiető folyamában soha­sem teljesülnek reményeink, soha ki nem elé­ghetnek vágyaink, s a kérdés: mit hoz a jö­vendő esztendő? — mindig nyílt marad, melyre a felelet, mint már annyi évek óta, a jövendő elzárt könyvében rejlik. Ki is tudna megfelelni e kérdésre? Ki akarna biztos következtetést vonni a múltból a jövőre, s ki volna képes a múltak eredményei­­nek egyes szálaiból összeszőni a jövő képét? Senki! A gondolkodás szövevényes, tarka ujjain nem kecsegteti biztos válasz a kétkedőt. Remény és vágy azon biztató angyalok, kik szózataikkal elfeledtetik velünk a múlt aggodalmas esélyeit s bizalmat keltve bennünk, a szebb jövendő de­rengő világát sejttetik velünk további utunkban. .­Vajha ne csalatkoznánk! Vajha egy való­ban boldogabb jövő teljesen elfeledtetné velünk a múltnak keserű napjait, s mint­ a hajós, ki fáradalmakkal teljes utazás után roncsolt hajó­ját végre kikötheti, mi is örömmel teljesen föl­­kiálthatnánk:­partot érünk! A vésznek vihar­nak vége! A sok hányattatás után a béke üd­vös­ munkája vár házi tűzhelyünkön, s mint fé­nyes napsugár elől a sötét köd, a megelége­dés világossága, vigasztaló fénye elől eltűnt az elmúlt viharteli napok homályos borúja. Remén­nyel üdvözöljük az uj évnek haladó hajnalát. Remén­nyel és vágygyal. Amazzal telve szivünk, emezzel lelkünk. Mi reméljük, hogy e nemzet, melyet az Is­ten ezer esztendeig fenntartott a nagy népcsa­ládok körében, hogy e nemzet, mely annyiszor küzdött meg kül- és belellenségeivel, bámulatos kitartással, szívós erővel, hogy e nemzet szép jövőnek megy eléje, ha megértve önnön lelke su­­galatát, azzal a kitartó erővel, mely jó és rész napokban sajátja volt a békés fejlődés ösvényén halad. Önelhatározási joga birtokában, egy al­kotmányos jóságos fejedelem uralkodása alatt, saját akaratának ura, szabad intézményeinek megvédője, önmaga teheti magát boldoggá. Azért reméljük a testvéries egyetértést szép és magas czélok eléréséhez, mert a békés egyet­értés nélkül azok a czélok, melyekre egy sza­bad nemzetnek törekednie kell, el nem érhe­tők; mert az egyet nem értés gyöngíti az erőt, akadályozza az erő kifejtését, szétvonást idéz elő azok között, kiknek egymás támogatására van szüksége és beteggé, erőtlenné teszi a tár­sadalom testét,­­ a betegség pedig korhadttá tesz. Mi reméljük, hogy a nemzet azon bajok­ból, melyekben jelenleg sinlik, kilábolni fog, hogy azokat közös erővel és közös akarattal le­győzi, mert egy nemzet sokat megbír, s ha csak maga akarja, segédforrásai kiapadhatlanok, mert a forró hazaszeretet és a megtörhetlen bizalom táplálják. És e reményeinkből származnak vágyaink. „Vágyaink“ nem „elérhetetlen tartományba vonzanak“, igaz, hogy szivárvány tarka szép színeiben tündöklik elénk vágyaink fellegvára, de nem lehetetlen annak elérése, aminthogy a szent és nemes akaratnak nem lehetetlen bár­mely magasztos czél megközelítése. Leghőbb és legforróbb vágyunk a haza boldogsága, a hazát pedig fiainak szent akarata teheti boldoggá. Kívánunk tehát mindazoknak, kik a haza boldogításán törekednek, hogy az Isten őket az uj­ esztendőben is erővel és buzgó akarattal ruházza fel, hogy mennél hathatósab­ban munkálkodhassanak a jö^j^oldogságán. S ha boldog lesz így az boldog lesz e ha­zában élő nemzet is, $ra nemzetnek minden egyes fia. p ■ Boldog uj évet! W­­ c / — Az állami adóvégrehatás ha írtíngvár városára való további fentartása ismét elhatároztatott, dacára an­nak, hogy a város hatósága kimutatta, hogy az állami adóvégrehajtók alkalmazása mellett sokkal csekélyebb mérvben, folyik be az adó, mint a­mikor azt a város hajtotta be saját közegei által. A dologban az a legkü­lönösebb, hogy a megyei közigazgatási bizotttság oly készséggel szavazza meg az állami adóvégrehajtás fen­­tartását az adófelügyelő előterjesztésére, ki a városnak e részbeni felterjesztéséhez csatolt kimutatásra azt mondja, hogy az a valósággal meg nem egyezik,­­ holott erről a közigazgatási bizottságnak előbb kiküldendő tagjai ál­tal meggyőződést kellett volna szerezni.­­E szerint­ te­hát a város szava semmi nyomatékkal nem bír, az adó­felügyelő állítása­ pedig feltétlen hitelre talál. Elvárnánk a közig. bizottságnak legalább választott tagjaitól azt, hogy első sorban nagyobb méltányosságot tanúsíthat­nának azok iránt a­kiktől e részbeni megbízatásukat nyerik. Egyébként az állami adóvégrehajtás ellen a pénz­ügyminiszterhez felirat intézése határoztatott el.­­ A városi képviselet december 24-én tartott ülésében a következő ügyek nyertek elintézést: A kincs­tári regále ügyben a polgármester eljárásáról részletes jelentést tesz, mely jelentés helyeslőleg elfogadtatott, buzgalmáért köszönet szavaztatott. Ezután az 1882-dik költségelőirányzat vétetett tárgyalás alá; az eredetileg elkészített javaslat oly módosítást nyert, hogy különö­sen a kiadási tételek 52,853 frt 61/ä krról 38,184 frt 41/, krra, leszállittatott a bevétellel, 23,826 frt 83 krral szemben 14,357 frt 211/* hr. lesz pótadó utján fizetendő. A városi adóhivatalban a felek által befizetendő pénzek bevételezése és nyugtázása jövőre a pénztárnok és ellenőr által lesznek eszközlendők.­­ A kövezetvám alapjáról egy mérlegnek mielőbbi bemutatása elhatároztatott. — A fogyasztási adó a múlt évi bérösszeg mellett a pénz­ügyi igazgatóság részéről a városnak ismét átadatván, annak kezelésére nézve egy régebben kiküldött bizottság véleménye lesz kikérendő. — Az állandó­­ választmány tagjai kiegészíttettek: Farkas Ferencz, Árky Fü­löp és dr. Öszterreicher Samu képviseleti tagokkal. — A Mazurák elleni fegyelmi ügyben a vizsgálat folya­mán oly körülmények merülvén fel, melyek teljes be­­igazolása esetén bűnvádi úton megtorlandó bűntényt ké­peznek, a vizsgálati iratok e szerint a fenyítő törvény­székhez áttétetnek.­­ A­mire kétszer hoznak határozatot. Nem kis feltűnést okozott a városi képviselet azon eljárása, hogy dec. 24-ei ülésében egy és ugyanazon ügyben kétszer hozott határozatot, ugyanis egy kérvény ügyé­ben az ülés elején elutasító az ülés vége felé pedig kedvező határozatot hozott. Ez is jellemző állapo­tainkra­­ és jellemző arra, hogy az elnöki székben ülő polgármester nem tiszteli a törvényt s nincs benne szi­lárdság és erély. Az ügy különben nem marad abban, mivel felebbeztetett s így majd a megyei bizottságnak lesz alkalma hozzászóltam ,e törvénytelen eljáráshoz. — Ungvár város képviselete ma délelőtt tar­tott ülésében elhatározta, hogy a bor- és húsfo­­gyasztási adó kezelését az eddigi szerződési feltételek mellett egy évre a p. ü. igazgatóságtól elvállalja s a 16 °­ C jutalék szedését 20%-TM emeli fel. Apróságok. Gratulálok J Ung megye közigazgatási bizottságának hogy olyan uj tagot hódított magának mint Bernáth Dezs& Feleslegesnek találom ezt eommentárral kisérni. Elég az hozzá, hogy Bernáth megbukott a képviselőválasztásnál! mi ungmegyeiek sokat nyertünk. Megnyertük u. i. Bernáth Dezsőt magunknak, bár mint orszá­gos képviselő is a miénk volt, gyakori távolléte miatt azonban sokszor nélkülöztük, míg most egészen a miénk. Bizony mon­dom, szükségünk van ilyen emberre, mint Bernáth, mert kevesen vannak a kik teljes függetlenségüket fel és le meg tudják őrizni. Bernáth Dezső pedig megő­rzi. Most már a megyei életben is le­apadt a független emberek száma. Mily másképen volt az régen mig a sok reform gyökerestől fel nem fordította a megyei életet. Most azt látjuk, hogy a régi municzipalizmusnak csak hibái van­nak meg, a korteskedés, a nepotizmus, a hanyag ügykezelés­ elő­nyei, a közszellem, a tisztesség és függetlenség veszni indítak. * * * A bizottmányi ülés után hallottam, hogy a közigazgatási bi­zottsági tagokra történt szavazás alkalmával egy ur, oda botorkált a szavazó urnához; hogy ez az ur, három szavazó lapot hajtott össze s dobott be (egymaga) és bedobta, tessék elhinni; bedobta — hogy nem restelte; de kidobták (őt?) — nem a szavazó lapot, mert észrevették idejekorán; és a kik észrevették összenézték és­­ felszóllaltak?) — nem, hanem csak néztek egymásra és a fejüket csóválták, de nem szólottak semmit! Én se szólok többet. * o. * * •­A mi igazságügyminiszterünk, hogy az elkeseredett bírák­nak kérvényeik elutasítása folytán, kis vigaszt nyújtson — uj­évre szerény tehetségéhez mérten olyan ajándékkal lepi meg a bírói kart, mely a famozus tinta a receptet egészen háttérbe szánta adja. A bíróságok elnökeihez ugyanis egy rendelet érkezett, melyben tu­domására adatik, hogy ő excellenciája a jövő évre, egy­­ szóval egy forintot utalványoz minden bírónak arra a célra, hogy mindenki maga vehesse meg irodai szereit. E rendelet tehát vilá­gosan mutatja, hogy­ az igazságügyminiszter úr mégis törődik a bírák anyagi­ helyzetével, mert­ úti figura docet, egy egész osztrák forinttal rukkolt ki. Csak az a kár, hogy ugyancsak rendelete folytán az az egy forint nem egyszerre, hanem fél évi 50 krás részletekben és pedig január 1-én és július 1-én fizette­tik ki a bírónak. Ami más­részt arról tesz tanúságot, hogy Fauler attól fél, ha a bíró egyszerre kapná meg az egész forintot, még eltalálná költeni másra. ______ / Megyei bizottsági gyűlés. Ungmegye bizottsága dec 28-án Gróf Török Na­poleon főispán elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen a bizottsági tagok szép számmal vettek részt. Az ülés szentesített törvények kihirdetésével kez­detett meg; ezután több miniszteri leirat olvastatott és tárgyaltatott melyekről a következőkben nyújtunk érte­sítést. Gajdos és Izbugya községek kölcsönösen át­­kebeleztetvén, meghagyatott az illetékes szolgabiráknak az átkebeleztetéshez szükséges intézkedések megtétele. A II. Mihály és Sztrajnyán közt levő hidra a minisztérium azon intékedése olvastatott fel, hogy annak jövőben való fentartására e hídon a vámszedés lesz gya­­korlandó. Az ügy további intékedés végett a szolgabi­ráknak kiadatott. A belügyminiszter a megye 1882-ik évi költség­vetését azzal küldi le, hogy az eddigi kiadásokon túl nem terjeszkedhet s így a javaslatba hozott szolgabiró segédi és dijnoki állások rendszeresítését nem engedé­lyezheti. Kende alispán indítványára a dijnoki állá­

Next