Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1882-03-26 / 13. szám

még inkább a himlőhelyes arcztól rettegő női közönsé­get. Szerinte ugyanis igen egyszerűen meg lehet aka­dályozni, hogy a himlő helyei az arczon megmaradja­nak, vagy­is hogy ragyás legyen, a­ki a betegségen keresztül ment. E czélból ő gumi (még pedig radirgumi) oldatot használ, mel­lyel egy ecset segélyével minden egyes himlőhólyagot beken. Az oldatot oly módon ké­szíti, hogy egy kisebb, körülbelől unciás üveget félig megtölt chloroformal, s azután finom tiszta gumit aprít belé, míg az üveg körülbelől három negyedrészben meg­telik. Mikor a gumi mind felolvadt, s a himlőket vele megkentük, vékony elasztikus réteg képződik azokon, mely a levegőt elzárja, s mikor a himlő elszáradt, kön­­­nyen lemosható. A—S. Az „UNG­“ tárcája. A CHIC. — A Figaróból. — A chic saját képein párisi szó, mely a műtermek­ben született és habár egy kis czigány- és dohányszag érzik is rajta, de élénk, szellemdús; oly parvenu ez, mel­lyel a legszebb asszonyok és legnemesebb férfiak foglalkoznak, sőt még a hősiességből is kijutott neki. Azt hallottam, hogy X. ezredes csapatai élén az ellen­ségre rohanva, hátrafordult és ezt kiáltá embereinek : „Előre, barátaim, tanúsítsatok egy kis chicet!“ A chic szó bámulatra méltóan kifejezi, a­mit mondani akar és ma már tökéletesen polgárjogot nyert. Két faja van: a valódi chic és az ál-chic. A chic nem nemesség, nem előkelőség, nem szépség, nem gazdaság, nem szellem. A chic önmaga. Ez a chic. Chic kell az előkelőséghez, de azért nem minden előkelő ember bír chic-kel. Számos milliomos polgárnak fogalma sincs ezen új, világi tudomány elemeiről. Egy szellemdús társunk azt mondotta, hogy cheque-kel és chic-kel kell bírni. A nevelésben a chic abból áll, hogy a fiuknak előbb legyen nevelőjük, azután a Jezsuitáknál vagy Dominikánusoknál fejezzék be tnulmányaikat. Tanulja­nak lovagolni, vívni, úszni, labdázni stb., mint az an­golok. A tekejáték is eléggé chic. Ellenben a domi­g egyáltalán nem az. A férfi, ki chic-kel bír, igen egyszerűen öltözkö­dik, de mindég a körülményekhez képest. Délután négy óra előtt nem vesz szalonkabátot, különben jegyzőnek tartanák. Hat órától kezdve mindig fekete öltözetben jár, kivévén nyáron. Ékszereket nem visel, kivévén egy gyűrűt az újon és télen füt a nyakkendőjében. A divatos férfigyürük széles arany karikából álla­nak, melyben kő van foglalva. A szafir chic, a sma- különfélé­k. — Ő Felsége a klokocsói gör. kath. hitközségnek száz forintnyi iskolaépitési segélyt magánpénztárából engedélyezett. — A magán után kihitelezett tökék után befo­lyó kamat adómennyisége, — a magánhitelezők által az adósok ellen foganatosított töméntelen végrehajtások számával arányban állónak tekinthető nem lévén, a­mi­ből bizton lehet következtetni, hogy a magánhitelezők, de főleg az uzsorások, kik a bíróságok tevékenységét oly sokszor igénybe veszik, sőt, némely helyütt majd­nem kizárólag monopolizálják, — az állam iránti tőke­kamatadó kötelezettség alól kibújnak, — Esztergom me­­gye közigazgatási bizottsága az uzsorások és káros hi­­telüzletekről az országgyűléshez benyújtott tjavaslat in­dokából, ama figyelemreméltó indítványt tette a kor­mányhoz, hogy ezen tárgyalás alá kerülendő törvénybe vétessék fel az, hogy mindazon kölcsönügyeletektől, melyeknek jövedelme után a törvény által előírt adó be nem fizettetett, — mi a kereset benyújtásánál hite­lesen igazolandó lesz, — az állam a jogsegélyt meg­vonja. — Pályázat. II. Rákóczy Ferencz emléktáblájá­nak ünnepélyes lelepelezése alkalmával nyilvánosan el­szavalandó ünnepi költeményre, — mely kizárólag a lánglelkü szabadsághős dicsőítését zengje, — ezennel pályázat nyittatik. A pályadij 5 d­arab 10 frankos arany. Pályázni kívánók idegen kézzel irt s a szokásos jeligé­vel ellátott müveiket 1882. május hó 10-ike mint vég­határidőig Borúth Elemérhez S.-a.-Ujhelybe beküldeni szíveskedjenek. A legjobbnak ítélt mü részére a pálya­dij a bírálatok befejezése után azonnal ki fog adatni. S­ a.-Ujhely, 1882. máju­s 19. A sátoralja-ujhelyi t­o­u­ris­ták. — A le nem tárgyalt örökösödési ügyek száma az ország több megyéjében folytonos növekedésben van, a minek oka leginkább abban kereshető, hogy az 1878. évi XX. t. sz. 244 §-a a hagyatéki tárgyalások vezetésére, ha a tárgyalás színhelye a gyámhatóság színhelyén kí­vül van, a járási szolgabírót mondja kirendelendőnek. A járási szolgabírák azonban a folyton növekedő teen­­ők mellett alig rendelkeznek elég fizikai idő­vel, hogy ezen ügyekben az azok fontossága által igényelt alapos­sággal és sürgősséggel eljárhassanak, úgy hogy a gya­korlat tanúsága szerint a törvény által az árvák érdekei megóvása tekintetében elérni kivánt cél teljesülést a szolgabirák legbuzgóbb igyekezete mellett is alig nyer­het. Ezen indokból több megye részéről felterjesztés intézteik a kormányhoz, hogy a mondott törvény vo­natkozó szakasza módosításával a hagyatéki ügyek tár­gyalása, a már egyéb közigazgatási teendőkkel a nél­kül is túlterhelt szolgabai­ák ügyköréből kivétessék.­­ A kassai eskütszék tagjai az április-júniusi II-ik negyedre a következők lesznek: Dunkel Vilmos gyáros, id. Halykó Mihály mészáros, Stadler Sándor tak. pénzt, igazgató, Topscher Győző kir. főmérnök, Czeininger Antal birtokos, Andrejkovics Gyula bádogos, Münster Konrád sütő, Khulmann Nándor kereskedő, Lang József ács, Bárkány Jakab kereskedő, Bezsilla Samu ügyvéd, Beller Károly kereskedő, ifj. Várkoly János kereskedő, Antal Emil ügyvéd, Bélay Róbert ügy­véd, Bródy Fü­löp kereskedő, dr. Kain Dávid orvos, Mariska Vilmos jogtanár, Comáromy László alispán, Horváth Lajos tanító, Kleckner Alajos jogtanár, Ben­czúr Géza ügyvéd, Lackner József gazd. int. igazgató, Szerencsi Ede kereskedő, Schwarcz János mészáros, dr. Kosztka József orvos, Kruslyák József ügyvéd, Po­­csatkó Károly birtokos, Markó Lajos kereskedő, Lux Sámuel kovács, Vaskor József czipész, dr. Spatz Dá­vid orvos, Bonchard Lajos kereskedő, Schmiedt Lajos kőfaragó, Szakmáry Károly kereskedő, Aranyossy László ügyvéd. — A sorsjegyeknek részletfizetés mellett való eladása és az ígérvények kiállítása körül űzött vissza­élések meggátlását czélzó intézkedések elrendelése iránt tett javaslatot a földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez a soproni kereskedelmi és iparkamara, mely javaslatban elrendeltetni kéri, hogy mindazon sors­jegyek, vagy értékpapírok, melyekről részleteladási ív állitatik ki, és az ígérvények eredeti sorsjegyei, jövőre nézve az illető előadó és igérvény-kiállító által valamely közhivatalnál letétbe helyeztessenek, mely eljárás által a jóhiszeműsége miatt oly sokszor károsodott vásárlók meg fognak lehetőség szerint óvatni attól, hogy a szé­delgések áldozatául essenek. — A bútorokat nem szabad kiporolni. Ezt a tant hirdeti most Mr. de Parville, az ismert franczia, ki a porolást valódi gyilkos­ eszköznek tartja, mely öldöklőbb a mitrailleusenél is. „A falakon és butrokon lerakodott por — mondja Parville — igen sok veszélyes betegsé­gek csiráját képező gombát tartalmaz, melyek a porolás következtében a szobában fognak lebegni s melyet bárki belehelhet s készen a betegség. Különben is a kiporo­zás mit sem ér, mert azzal csak azt érjük el, hogy a por egyik helyről a másikra rakodik le. — Ezen ve­szélyes szokást tehát eltörlendőnek véli Parville s he­lyette azt ajánlja, hogy nedves ruhával törölgessük le a tárgyakat. — Halálozás. Both Ferdinand n.­bereznai gyógy­szerész f. hó 20-án 55 éves korában elhunyt, vagd nem az. Este három gyöngy, sohasem gyémánt, főleg nem nagy. Vékony óraláncz. A kézelő gombok lehetnek drágák, de nem szabad rajtuk meglátszani. Az angol szabók különösen kegyeltek. Régi ru­hát lehet viselni, de a fehérnemű legyen mindig kifo­gástalan. A fiatal franczia herczeg, vagy az angol peer szí­vesen felveszi a legdurvább posztóruhát, de ingei a legfinomabb vászonból készülnek, harisnyái pedig se­lyemből. Mindaz a­mi feltűnővé teszi a férfit, álchic : a kü­lönös szabású ruha, a fantasztikus alakú kocsi, a cse­lédség rikító öltözete. Ha valaki nős, cselédségének ru­házata ünnepélyes alkalmakkor nagyon fényes lehet, különben legyen olyan szinü,­­ mint czimerpajzs. A A gargon-ember inasai mindig agyagszinü libériát viselnek. E szabály alól csak a követek és egyáltalán azon nagy urak tehetnek kivételt, kik képviseleti köte­lességgel birnak. A francziák közt Sagan herczeg a legilletékesebb tanácsadó a hiic dolgában. Erről mulatságos történetet hallottam. Néhány évvel ezelőtt a herczeg meg volt hiva Metternich Richárd herczeghez, a johannisbergi kas­télyba. S ő nagyon párisi, nagyon finomult ízlésével jó­indulatú megjegyzéseket tett némely dologra. Vélemé­nye alapján átalakították a hiúzokat, megváltoztatták a libériákat, újjászervezték a belső szolgálatot. Nagyszerű ezüst készleteket vásároltak, daczára, hogy volt régi, családi ezüst nemüjök; a bútorzat is tetemes változá­sokon ment keresztül. Távoztakor a hergezeg még azt tanácsolta, hogy a palota egyik szárnyát bontsák le és építsék fel az ő ízlése szerint. Metternich herczegné el volt ragadtatva a dilettan­tizmus e sajátságos nemétől és buzgón támogatta taná­csosát. Midőn Richard herczeg búcsúja kezet nyújtott vendégének, Sagan herczeg így szólt: „Jövő évre vis­­­szatérek, még sok teendő maradt hátra.“ Oh kedves ba­rátom, kiáltá a nagykövet, kérem, ne térjen vissza. — Az orlyovai tettesek közül hárman elfogattak s az itteni járásbírósághoz bekisértettek. Ezen ügy­ben Szarka János bereghmegyei csendbiztos fejtett ki elismerésre méltó buzgalmat. — A kataszteri pótbiztosok és segédek — mint halljuk — f. é. augusztus végével szolgálatuk alól fel fognak mentetni. — Tán­cztanitás. Glück Emil táncztanitó husvét harmad napján kezdi meg a hat hétre terjedő tánctan­folyamot. — „Újtér”.“ A költségesen kiépített úgynevezett „Ujtér“ eddig csak trágya lerakó hely volt, m­­ost e­zek kitétben tovább haladtak, ide hordják ugyanis a szeme­­tet, a­mit utczájukon hetenkint összesepernek. Lett te­hát a mulatóhelyből egy városközi szemétdomb. — Uj zeneművek. Rózsavölgyi és társa ze­nemű kereskedésében megjelent: „Művész csárdás“ szerző Györgyi Kálmán. Ára 60 kr , továbbá „Öt eredeti ma­gyar dal,“ szerző Schwarcz Gyula. Ára 80 kr. Táborszky és P­a­r­s­c­h­n­á­l megjelent: „Früh und spät,“ polka, szerzé ifj. Fahrbach Fülöp. Ára 75 krajczár. — Ungm­egye bizottsága tavaszi közgyűlését f. hó 23 és 24-én tartotta. Ezen alkalommal megválasztat­ták : megyei főorvossá: Dr. Bene Sándor, szobrán­­czi járás orvosává: Dr. Russay Gábor, a szerednyei járás orvosává pedig: Dr. Kálmán Béla. A nagy-be­­reznai járás szolgabirájául: Lőrinczy Jenő, helyére II-od aljegyzővé: Csicsery Árpád, szobránczi j. szol­­gabirói segéd; a szobránczi járásba szolgabiró se­géddé: Roskovics János 112 szavazattal Fekésházy Gyula 61 szavazata ellenében. A főispán tisztelet­beli tisztviselőkké kinevezte: megyei ügyész­­szé Dr. Fekésházy Gyulát, szolgabiróvá: Traply Alajost, szolgabirói segéddé: Zsitkovszky Gyulát. — Az adó­kivető és felszólamló bizottság a kö­vetkezőleg alakult meg: adókivető bizottság tagjai: a pénzügyminiszter által kineveztettek, elnökké: Thu­­ránszky Tivadar, helyettese: Lipcsey József, rendes ta­gok: Farkas Ferencz, Mislinszky József, póttagok: Fe­késházy Lajos, Bródy Zsigmond; az alispán kinevezte ugyanide rendes tagokká: Dr. Preusz Adolfot és Seffer Vilmost, póttaggá: Lukács Jánost. — Az adófelszó­­lamló bizottságba a pénzügyminiszter által kineveztet­tek: Dr. Ivántsy László, Bacskay Endre, póttagokká: Bodnár Ignácz, Okolicsny János; a megyei bizottság megválasztotta: Mocsáry Jánost és Tamasko Bálintot ren­des taggá, Tarnóczy Ferenczet és Herczegh Károlyt pót­tagokká. — Szőlőbirtokosok figyelmébe. A helyes szőlő­metszési kezelés gyakorlati úton való bemutatása végett Maurer János szaktanár holnap vasárnap délután 2 órakor az ungvári szőlőhegyen előadást fog tartani. Gyülekezés a városháza előtt s/42 órakor. Felkéretnek a t. birtokosok, hogy az előadásra minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Egyidejűleg köztudomásra hozatik, hogy a gyakorlati előadás Szerednyén hétfőn f. hó 27-én lesz. Ungvárt, 1882 március 25. A ga­z­­dasági egyesület. — A tűzoltó egylet orvosává Dr. Novák End­rét választotta meg, majd csak két év múlva, az ön drága tanácsai tönkre tesznek. A férfi, ki chic-kel bír, keveset foglalkozik poli­tikával. Kell-e mondanom, hogy nem lehet republikánus ? Mindazonáltal vannak kivételek, de azokat meg nem nevezem. Mindenki ismeri. Minden művészet chic, főleg a festészet. Ne kér­dezzék hogy miért ? A nagyon előkelő férfiak gyakran álnevet fognak viselni, ha írnak, de festményeikre oda jegyzik nevöket. — Az arisztokratikus művek sok ál­matlan éjt okoznak a kiállítások alkalmával a jurynek. Nem akarják megsérteni X. bárót, Z. grófot. Ha szeré­nyen álnév alá rejtőznének, nagy szolgálatot tennének bírálóiknak. Az olasz festményeket már nem kedvelik. Most a flamandiak vannak divatban, valamint a tizennyolczadik századbeli francia iskola. Az érmeket a tudósoknak hagyják, a metszete­ket a művészeknek. A régi sévresi porczellánnak nincs ára, a faience igen keresett. Vannak bizonyos száza­dok, melyek chic-kel birnak. Például a tizennyolczadik és tizenhatodik. XIV. Lajos százada nagy, ünnepélyes, de nem divatos század. A chic, ha valaki a francia akadémia tagja, mág legalább jelen van a felvételi üléseken. De nevetségessé válnék az olyan akadémikus ki chic-et akarna tanú­­­sitani. Garo bölcsészeti tanfolyama nagyon chic — Blanc-é nem az. Az irodalomban is vannak chic szerzők. Ezek közzé tartoznak: Feuillet Oktáv, Barbey d’Aunv II, Meilhac és Halévy, Droz Gusztáv, a Monsi­eur és a Bébé szerzője, Quatrelles, Pontmartin, Dau­det Alfonz, ki igen olvasott, igen csodált, szorosan véve nem tartozik ezen privilegiáltak közé. Az elhunytak, de el nem felejtettek közül: Mus­set, Mme de Girardin, Gautier Theofil. Meg kell vallani, a költészet, ez égi tündér, e

Next