Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1882-05-28 / 22. szám

XX. évfolyam Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A­ szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér­mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, ki­től jön. Kéziratok vissza nem adat­nak. Kiadó­hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája Ungvár 1882. vasárnap, május 28. TÁRSADALMI ÉS V­EGY­EST­A­RT­ALMU LAP. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI­ EGYLET KÖZLÖNYE. 22. szám. Előfizetési feltételek : Egy évre....................6 írt­­ Félévre ... 3 * — Negyed évre . . . . 1 , 50 Egyes szám­ára 12 krajczár. Hirdetések, sz­intugy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába U­ r vár, Pollacsek Miksa könyvnyom­a­tába külden­dők. Nyiittér: Soronként 20 kr. Ungvár, május 27. A ruthén­ek pere. Junius 20-án kezdődik a lembergi eskütszék előtt. Mindnyájan felségárulással vádoltatnak. A vádlottak következők: I. Hrabár, szül. Dobrzanska Olga, selme­­czi születésű, 36 éves, 2 gyermek anyja, 2. Sacsurow-Dobrzanski Adolf lovag, ru­­dolfi magyarországi születésű, 66 éves, hét gyermek atyja, nyugalmazott cs. kir. udvari ta­nácsos, a harmadik osztályú vaskoronarend, az orosz másod osztályú szent Anna- és­ a har­madik osztályú Vladimir-rend birtokosa, Cser­­téz és tartozékai tulajdonosa (Magyarországban.) 3. Markow József hruszowi születésű, 32 éves, nőtlen, Protom és Wicze folyóiratok szer­kesztője. 4. Ploszczanszki Benedek Kalászból, 47 éves, 3 gyermek atyja, a Szlovo szerkesztője. 5. P. Naumovicz János Kiszlovból, 56 éves, 6 gyermek atyja, skalati lelkész, volt birodalmi tanácsi és országgyűlési képviselő. 6. Naumovicz Vladimir Korosnaból, 22 éves, a bécsi egyetem bölcsészeti karának hall­gatója. 7. P. Ogonowski-Czahrow, 31 éves, gyermek atyja, hittanár, a Systok Rodimij fo­­­lyóirat szerkesztője, a járási iskolatanács tagja, lakik Grernoviczben. 8. Trembecki Izidor Staniszlauból, 35 éves, 3 gyermek atyja, a Pryjatel Dytil folyó­irat szerkesztője, felfüggesztetett népiskolai ta­nító, lakik Kolemában. 9. Niczaj Apollo Holeszowból, 36 éves 2 gyermek atyja, a Hospodar folyóirat szerkesz­tője a ruthén konviktus főnöke, lakik Stanisz­­lauban. 10. Szpinder János Hlinczkiből 47 éves, 7 gyermek atyja, gazda Hliniczki-Maleban és II. Zaluski Oleksza Zborazból 37 éves, 2 gyermek atyja, lakik Zborazban. Az okmányjegyzék, mely a vádlevélhez mel­lékelve van, 221 darabból áll. Az államügyész egész tömeg ruthén hírlapi czikk felolvasását is indítványozza A per mindenütt nagy feltű­nést fog kelteni. A három hétre tervezett tár­gyalást Budzynowski törvényszéki elnök fogja vezetni. A tanúk közt kit az államügyész meg­idézett, szerepelnek Deila Scala gróf winiczkii földbirtokos és Malinowski kanonok. A fent elő­soroltak azzal vádoltatnak, hogy titokban ré­szint közvetett összeköttetésben állanak Dobrzay Miroszláv lovaggal, Pétervárott alkalmazott orosz hivatalnokkal s 1881. év második felében egész 1882. január végéig részint Csertézen (Magyarországon,) részint pedig Lembergben és Galiczia és Bukovina más pontjain arra dol­goztak, hogy Galicziát, Bukovinát és Felső-Ma­­gyarországot elszakítsák az osztrák császárság­tól, illetőleg a magyar királyságtól, vagyis ak­­cziójuk oda irányult, hogy az államot kivülről veszélybe döntsék, benn pedig lázadást vagy polgárháborút idézzenek elő. Ezen akczióban Dobrzánszky Adolf lovag és Naumovicz János lelkész mint főbűnszerzők, a többiek mint czinkostársak működtek közre. A lembergi államügyészség a következő ma­gyar tanukra hivatkozik: Mocsáry Géza, Cseley Gusztáv, Ujfalussy Mihály és Rakovszky lel­kész. A percsomóban van a magyar belügymi­nisztériumnak 1882. márczius 13-áról keltezett leirata, előbb a magyar udvari kanczelláriában alkalmazva volt Dobrzánszky udvari tanácsos működésére és a délszláv agitáczióban való részvételre vonatkozólag A vádirat azt állítja, hogy a felségárulási vállalat Csertéten Magyarországon terveztetett. Továbbá a vádirat számos kivonatokat tartal­maz az orosz pánszláv bizottság programrat­ai­­ból, idézi Fadejew röpiratait, Aksakow és Kat­­kow czikkeit és Szkobelev beszédeit. Az inkri­minált levelek között van egy, melyből kivilág­lik, hogy a vádlottak az erődítvények terveit készítették el Oroszország számára. A vádirat nem tesz említést a hivatalos Oroszországról s csak a pánszláv bizottság üzelmeire utal. Ezen ruthén felségárulási perbe be van ke­verve Hrabár Manó volt magyar országgyűlési képviselő is, Hrabár Olga fővádlott férje, ki állandóan Oroszországban lakik s állítólag ál­lamhivatalban van alkalmazva. Az államügyész inditványozza, hogy a végtárgyalás titkos legyen. A görögkatholikus klérus gyűlése. IV. Május 4-én, mint az értekezleti gyűlésnek harma­dik napján felvétetett a tanügyi szakosztálynak javas­lata. Tárgya e szakosztálynak: Az egyházmegyei tan­intézetek és népiskolák feletti tanácskozás azoknak fejlesz­tése érdekében. Nevezetesen: a theologiai líceum, énekrész­­tanító képezde s az összes népiskoláknál a tapasztalatok alap­ján észlelt kivánni valók feletti megállapodás. Tagjai e szakosztálynak a 15-ik számú Kárpátban közölve voltak. — Előadó Hom­icskó Mik­l­ós rövid bevezető­ beszéd után bemutatja a szakosztály jegyzőkönyvét, s a tárgya­lásnak könnyebb és sebesebb menete tekintetéből aján­latba hozza, miszerint tekintettel a javaslatnak három fő részére az, azok szerint legyen tárgyalva, s minden része a javaslatnak először felolvasva a jegyzőkönyvből. Elfogadtatván ezen ajánlat, felolvastatott a javaslat A) a Theologiai l­cumra nézve: 1-ör az előadási tannyelv tekintetében óhajtandónak találja a bizottság azt, hogy a theologiai tantárgyak előadásánál és tanulá­sánál a latin, magyar és orosz nyelv használtassék, és pedig: a) orosz nyelven előadassék a lelkipásztorkodás­­tan és paedagogia, a m­agyarajkuak részére azonban, kik egyáltalán nem értik az orosz nyelvet, különösen a ro­mánok a magyar nyelvet használhatják b) magyar nyel­ven adassák elő: Dogmatika, Morális és Archeológia, c) a többi tantárgyak pedig: u. m. Studium biblicum. egyházjog és történelem latin nyelven. Ezen tantár­gyaknál is azonban a magyar nyelv mint kisegítő hasz­náltassák. — Ezen megállapodását a bizottság azzal indo­kolja, hogy a latin nyelvnek nem kellő kezelése miatt a nö­vendékek alig képesek oly eredményt feltüntetni, m­el­­­lyel nyilvános m­űködésök terén hasznos és eredmény­­dús sikert — mint népiskolai igazgatók — tudjanak fel­mutatni. — 2-or A tanárok összhangzatos működése és bélrendszerüknek szervezete tekintetében: óhajtandó, hogy a tanártestület tekintettel a tantárgyak hasznos és sikeres eredményeinek elérhetésére, havonként rendes ta­nácskozásokat tartsanak, a­melyeken minden egyes nö­vendéknek előhaladásáról egymást kölcsönösen értesítsék, s a kivánni valóra nézve — úgy a mint az most már minden más tanintézeteknél paedagogico-didactikus szem­pontból szabályszerüleg behozva van — megállapodásra jussanak. 3-or Az eredmény fejlesztésére nézve a szigor és fegyelem alapján­ kívánatosnak látszik, hogy az ered­ményt fel nem tüntető növendékeknél a már eddig is megállapított statutumok alapján minden kényszer esz­köz igénybe vétessék, nevezetesen: ha a növendék egy tantárgyból megbukik, ennek javítását a következő is­kola­év kezdetén folyamodás útján eszközölheti, ha azon­ban több tantárgyból eredménytelenséget tüntetne fel, azon esetben az osztály ismétlésére utasítandó saját maga költségén, s ha esetleg mint ismétlő is eredményt nem tanúsítana, akkor a tanintézetből végképen elbocsá­tandó és a növendékpapok sorából, mint alkalmatlan ki­törlendő. 4-er A népszerű orvostan előadása, valamint a közéletben előforduló jogi ügye­k szükségszerű tárgyalása nagyon szükségesnek találtatik, mirél is azoknak elő­­adatása az egyházmegye kormányának és sz. széknek figyelmébe ajánltatik mint kötelező tantárgyak. 5-ör Az úgynevezett curale vizsgálatok az eddigi és újabb hatá­rozatok szerint megtartandók, különös figyelem fordí­tandó azonban a népnevelést érdeklő tantárgyakra, me­lyek a curcura vizsgálatokon felveendők lennének, úgy nem különben a népiskolai törvények és szabályzatok a püspöki kar munkálatának alapján.­ ­ Dr. Tóth M­iklós. Dr. Tóth Miklós eperjesi gör. katholikus püs­pök néhány napi betegség után, vasárnap meghalt. Megdöbbenéssel vettük e gyászhirt; a korra még fia­tal egyháznagy csak alig hét éve lépett püspöki székére, de ezen idő alatt tiszta hazafisága, jótékonysága, nagy tevékenysége és szeretetreméltó modora által kivívta magának egyházkerülete egész közönségének osztatlan bizalmát, tiszteletét, ragaszkodását, s a­mit politikai te­kintetből leginkább fájlalnunk kell sírja felett: szilárd és megbízható őre volt a felvidék ruthén lakossága közt a magyar nemzeti érdekeknek; azon egyháznagyok közé tartozott, a­kik feliratilag szorgalmazták a kormánynál a magyar nyelv kötelező behozatalát a népiskolákba. Méltán oszthatjuk tehát az egyházkerület gyászát, me­lyet oly nagy veszteség jutott, s csak azt kívánhatjuk, vajha Tóth Miklós követője a püspöki székben jeles elődjének nyomdokaiba lépne. A jeles főpap agyvelő­gyuladásban hunyt el. Tóth Miklós püspökről is életében, halálakor egy­aránt csak jót mondanak és mondhatnak. A gör. kath. klérust nagy veszteség érte a jeles püspök halálával, ki alig hét éve foglalta el az eperjesi gör. kath. püs­pöki széket, s az idő alatt hazafiasságával, jó modorával megnyerte egész egyházmegyéje szeretetét és a vele érintkezők tiszteletét. Felső Magyarország ruthenjei a legjobb főpásztort fájlalják elvesztésével. Első volt a nemzetiségi püspökök közt, ki a m­­agyar nyelv kötelező volta iránt a népiskolákban buzgólkodott . Tóth Miklós gör. kath. szülőktől származott, született Munkácson 1834-ben s igy alig volt negyvennyolc­z éves. Mint végzett gimnazista rövid ideig római kath­o­­likus pap akart lenni. Lelkesítette Biró László példája ki szintén gör. katholikus (román) volt, s később a ma­gyarságnak és főpapságnak előkelő tagja lett. Később mégis az ungvári szemináriumba lépett, hogy mint gör. kath. ruthén pap hiveit oktassa, az igaz úton megtartsa, magyar hazafiságra lelkesítse, az ellenkező áramlatoknak útját állja. A pesti központi szemináriumban tanulta a tudományokat, majd a bécsi A­ugusztinumba küldték, hol a hittudorságot nyerte el. Később az ungvári papnövel­dében lett tanár, majd pesti egyetemi tanár. Innen ne­vezték ki ungvári kanonokká s ungvári papnöveldei kormányzóvá, honnan 1876-ban alig 41 éves korában az eperjesi püspöki székbe emeltetett. Az öreg Gaganecz, a szinte 80 éves püspök utódja lett s nagy teendők vártak reá püspöki megyéjében, hol meglehető­sen el voltak hanyagolva az ügyek. Az eperjesi szemi­nárium sem volt meg, a növendék papok idegen szemi­náriumokban tanultak. Az öreg Gaganecz alatt a nem­zetiségi ultrák is felütötték fejüket, a papság hajlandó volt ez útra térni. Tóth Miklós segített a bajon, útját állotta a rossznak és előmozdította a jót. Minden vitéz-

Next