Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-12-03 / 49. szám
miatt sokszor az ut sáros közepére kénytelen az ember kitérni. Beszélik hogy Kassán az a gyakorlat, hogy a rendőrség az ilyen kereskedőket figyelmezteti s ha a figyelmeztetés nem használ, bünteti, mert a láda kirakás malicziából történik. Nállunk a városi rendőrséget okozzák, amiért a ládák a járdákra rakatnak. Nincs igazuk. Az a nagykereskedő ki az ungvári kereskedőnek portékát küld az oka. Miért szállítja az árukat ládába rakva s miért nem csomagolja papírba. Ha a nagykereskedő ládát nem küldene, nem volna mit kirakni a járdára. A nagykereskedő oka tehát mindennek. ¥ í * : • A belváros és a mellette elterülő savanyuviz utcáit sártenger borítja. Vannak akik azt beszélik, hogy ezen utcák csatornázása és kikövezése közel kilátásban van. Lehet, de én Tamás vagyok benne. Inkább azt gondolom, hogy Lehoczky polgármester úr annak idején jövő utódja részére hagyta fenn ezen utcák kiköveztetését és rendbehozatalát. Ismert jószívűségénél fogva bizonyára azt akarja, hogy utódjának is legyen módjában, ha majd egy „Nyiltszó“-t fog intézni a lakossághoz, elmondani: „az x. y. z. utcákat kiköveztettem.“ Ez a nagy politika, de persze azt olyan közönséges emberek nem értik............. * * * Mi az oka annak, hogy az állami rendőrséget mi városiak oly annyira irigyeljük a vidéktől?Feleljenek rá azok, akik a rendnek barátai. Ergo a városoknak nem barátja Tisza Kálmán. Az állami csendőrség. A jövő év január 1-vel közbiztonságunk terén igen fontos nyitás lép életbe. A pandúr-intézmény a kassai kerületben — hová [Ingvár is tartozik — végleg megszűnik, s az a valami, aminek köznyelven „karikás“ a neve, a használatból végkép eltűnik. Hogy a pandúr-intézmény sehogy sem illett be a közbiztonság keretébe, az nem annyira a legénység ügyetlenségén vagy hasznavehetlenségén múllott, hanem magának az intézménynek célszerűtlen berendezésén. Voltak jó pandúraink, hasznavehető csendbiztosaink is, de volt közöttük olyan is, aki sehogy sem akarta felfogni állásának fontosságát. Hiányzott a fegyelem. A csendbiztos járását elhagyta a mikor kedve volt, a másik heteken át nem csendbiztos volt, hanem valamelyik követjelölt kortese. Pandur járt fogni zsiványt, de a mellett a szolgabirói hivatalok részéről tisztán közigazgatási ügyekben kiadott rendeletek végrehajtója is volt. Ha pedig ezt tette, nem járhatott tolvajt üldözni. Szóval a pandúr a közbiztonság őrizetén felül sok más egyébre is fel lett használva, amely nem az ő teendője lett volna. De ne szóljunk többet. Elég az hozzá, hogy ez és egyéb más járatták le ez intézményt, s tették kívánatossá a csendőrség államivá tételét s a csendőrség intézményének a katonai fegyelem keretén belül való szervezését. Egy ősi intézmény szűnik meg tehát e hó végén. Az országgyűlés kormánypárti padjairól nem egy ízben hallottuk kinyilatkoztatni, hogy oly vidékeken is elismerték az állami csendőrség praktikus szervezetét, hol azt felállítása idejében a kétkedés moraja fogadta. Mi tehát bizalommal várjuk a csendőrök működését. De mindazonáltal figyelmükbe ajánljuk, hogy működésük közben soha se tévesszék el, hogy népünk a felsőbbség parancsának engedelmeskedni szokott s így kerüljék azt, hogy magukat a néptől egy egészen különálló és különös testületnek gondolják, továbbá főképen kezdetben ne ragaszkodjanak merőben a bürokratizmushoz, szóval hogy ismerkedjenek meg a nép gondolkozásával s járjanak el Az „MGM tárcája. Mit olvasson a nép ?! Aki valaha búcsún megfordult, figyelmét bizonnyára nem kerülte ki, hogy a sokadalom testi táplálékául eladás végett sátrakban összehalmozott élelmi cikkek mellett, öreg anyókák gondoskodnak arról is, hogy a búcsusok „szellemi táplálék“ hiányában se legyenek, s a földre terített ponyván olvasó és más ájtatos dolgok mellett ott hever egy csomó füzet, néhai Bagó Márton kiadványai, melyeket a kiadó arra szánt, hogy a hosszú téli estéken legyen mit olvasni a népnek. Haza is vitt a búcsút látogatók nagy része néhány 3—5 kros füzetet, melyek ,Argyilus királyfi1 a könnyezésig szomorú történetét, „Bolond Miska“ csilljeit „Hamupipőke“ nagy szerencséjét stb. írják le. És ezek a füzetek valóságos mételyei voltak a népnek. Mert a mellett hogy infámis nyelvezettel irvák, magok a mesék a nép gondolkozásának fokozására, erkölcseinek nemesítésére nemcsak hogy mit sem használtak, hanem tulcsigázták a képzeletet s elrontották még azt a kis jó ízlést is a mi a népben van. Ezek a borzasztó és hajmeresztő történetek aztán serdülő fiuk és leányok kezébe is kerültek, sőt városokban az iparos és munkás osztály körében is közkézen forogtak s minden tekintetben csak ártalmára szolgáltak azoknak, akik a téli estéken vagy vasárnapokon át szabad idejüket ezek olvasásával töltötték. Évekkel ezelőtt a fővárosban egy társulat alakult „Corvina“ név alatt, melynek célja volt az ártalmas ponyvairodalmat kiküszöbölni. Ki is adott Az olvasó e cikk címe után talán azt hinné, hogy szándékunk a már létező és tényleg működő ipariskola ügyét ismertetni s egyúttal kiemelni azon eredményt, amit az iparoktatás ügye városunkban eddigelé felmutat. Bár úgy volna. Hogy tehát a kétely eloszlattassék, már előre is ki kell jelentenünk , hogy éppen azon körülmény, hogy az iparos tanulók oktatásának ügye sehogy sem áll Ungváron, adja kezünkbe a tollat. Megszoktuk azt már, hogy saját belügyeinkben hozó füzeteket a nép számára, de a részvétlenség a társulat működését csakhamar nemcsak megbénította, hanem alakulása után nemsokára a társulat kénytelen volt feloszlani. Hogy az erkölcsrontó eme ponyvaterméket a nép köréből kiküszöbölni s azt egy más vállattal, mely a nép ismereteire, ízlése és kedélyére jótékonyan hasson, felcserélni szükséges, —• azzal sokan a kik a nép érdekeit szivükön viselik, tisztában voltak. Természetesen anyagi erő hiányában az eszme nem érvényesülhetett. Örömmel üdvözöljük tehát azt az uj vállalatot, mely „Jó könyvek “ címe alatt a Révai testvérek buzgó fővárosi könyvkiadó-cég által ujabban megindittatott. A népünk művelődésére nézve oly fontos vállalat’ egyrészről hivatva van a nemzet legnagyobb tömegénél a szó szoros értelmében vett nép körében a selejtes ponyvairodalom káros kinövéseit ellensúlyozni és népünket minden tekintetben jó és olcsó olvasmánnyal ellátni. Áttekintvén a már megjelent nyolcz füzetet, valóban a legnagyobb megelégedéssel tapasztaltuk, hogy e füzetek tartama úgy mulatságos voltánál mint pedig izlés- és erkölcsnemesitő hatásánál fogva nagy hézagot van hivatva betölteni. Az egyenkint öt krárus képekkel ellátott füzeteken legjelesebb íróink neveivel találkozunk: Mátyás király és Bente úr. Néprege Mátyás királyról. Versbe szedte Jókai Mór.Aki a szentjét el nem adja. Elbeszélés. Irta :P. Szathmáry Károly. Herczeg Eszterházy Miklós kalandjai szárazon és vizen. Irta: Mikszáth Kálmán, úgy, hogy megkedveltessék magukat a néppel. Mert higyjék el, a köznép csak akkor fog nekik működésük közben segédkezet nyújtani, ha kedvelni fogja az intézményt. A csendőrség már e napokban Ungvárra érkezetthogy elfoglalja új állomását, nem ugyan tényleges szolgálat czéljából, mely csak január 1-én veszi kezdetét, hanem a szükséges gyakorlatok és helyi ismeretek megszerzése végett. Ungváron — Bereg, Szabolcs és Zemplén megyékre kiterjedő hatáskörrel szárnyparancsnokság is lesz, mely egy százados és egy hadnagyból s a megfelelő irodai személyzetből álland. A megye területén az őrs-állomások s ezen állomásokra vezénylendő csendőrök a következőleg oszlanak meg. Ungvár:2 őrmester, 1 őrvezető, 5 legény; a többi állomásokon és pedig: N.-Kapos, Csap, Szobráncz, Perecseny, N.-Berezna, Sztavna, Turja-Remete és Szerednyén 1 őrvezető és 5 csendőrlegény lesznek állomáson. Még egyszer megjegyezzük tehát, hogy a közönség általában nagy bizalmat helyez a csendőrök működésébe s épp azért érdekkel várja újévkor megkezdendő szolgálatukat, annál is inkább, mivel a tapasztalat szerint oly vidékeken, hol az állami csendőrök már működnek, a közbiztonság javulását konstatálják nemcsak az ottani lakosok, hanem azon vidékeken megjelenő lapok is. Alkalomszerűnek tartjuk egyúttal ideigtatni Tisza belügyminiszternek a megye közönséghez intézett egyik legújabb rendeletét: „A magyar királyi csendőrparancsnokság törzse és összes tisztjei f. évi november 26-án, a legénység pedig f. évi november 30-án fog a 4. számú csendőrparancsnokság szárny és kikülönitett szakasz-állomásaira elindulni. A legénység egyelőre a szárny- és kikülönitett állomásokon öszpontositva fog tartatni és csak körülbelül 8 nap múlva fogja az őrsöket megszállani. A magy. kir 4. számú csendőrparancsnokság hivatalos működését 1883. évi január hó 1-én fogja megkezdeni s ennélfogva 1883. évi január hó 1-vel a megyei törvényhatósági rendőrség működése megszüntettetik. A közigazgatási hatóságok és a csendőrség közötti szolgálati viszony a magy. kir. csendőrség részére kiadott s a törvényhatóságnak múlt évi december 30-ról 64,223. sz. a. kelt rendeletemmel megküldött szervezeti és szolgálati utasítás szabályozza. Midőn erről a törvényhatóságot tudomás, miheztartás és további megfelelő intézkedés végett értesítem, egyszersmint felhívom, miszerint saját hatáskörében tegyen meg minden intézkedést arra nézve, hogy a csendőrséget úgy a megyei összes tisztviselők, mint a lakosság előzékenységgel fogadja, s áthatva a csendőrség feladatának fontosságától úgy a parancsnokságokat, mint az egyes őrsöket és csendőröket szolgálati működésükben valamint a kezdet nehézségeinek leküzdésében teljes készséggel támogassák.“ ^ a^f Az ipariskola ügye Ungvár városában. zett határozatok papíron maradnak; az is mindennapi, hogy a képviselet határozatainak végrehajtásával ki sem gondol. Hanem annyi indolentiát, amennyit az iparos tanulók oktatása ügyében tapasztalunk, annyit mégsem vártunk volna. Hónapok teltek el azóta, hogy a miniszter kiadta rendeletét az iskolák szervezése iránt, néhány hónap telt el azóta, hogy a közigazgatási bizottság a miniszter rendelete alapján meghagyta a városnak az iparos tanunulók oktatását megkezdeni; két hónapja múlt el pedig annak, hogy a képviselet elhatározta az iparos tanulók oktatását f. évi november hó 1-én megkezdeni. Most december hó első napjaiban vagyunk, de az iparos tanulók oktatása nemcsak hogy meg nem kezdetett, de még mi sem történt, hogy az iskolának hacsak a közeljövőben való életbeléptetésére kilátásunk legyen. Ennyi indolentia igazán megbotránkoztató. Hát csakugyan látszik, hogy a mi városi képviseletünk sokat tud határozni és beszélni, de nincs erély benne, hogy határozatának végrehajtását sürgesse. A város magisztrátusa pedig azt hiszi, hogy ő adók behajtásával, katonák elkvártélyozásával, eleget tesz adminisztrationális kötelezettségének, magasabb hivatásának teljesítését pedig abban látja, hogy a város nevében a regálénál és a fogyasztási adónál gsettel. A többivel mit sem látszik törődni. Mert amint a tapasztalat igazolja, az oly fontos üggyel: minő a szóban forgó iparos tanulók oktatásának ügye, mit sem törődik. A városnak ezen indolentiája valóságos merényletet képez azon nemzedék ellen, mely ma tanulja az ipart s hivatva lesz jövőben az iparos osztály tagjává lenni. Ugyanis tény az, miként ma a kisiparos nehezen tud megküzdeni a tőke ellen, mely a kisiparos kézi munkájával az ipartermékek előállításánál konkurál, hát még azon iparos, aki az értelmi fejlettség alacsony fokán áll, az kénytelen elbukni, mert nemcsak a tőkével kell szembeszállania, hanem leveri őt az értelmesebb. Mert míg a tanultabb és értelmesebb iparos ízlésénél, rajzolási képességénél stb. fogva tudja magát érvényesíteni s keze munkáját keresetté teszi, az alatt a semmi ízléssel nem bíró, iparága terén történt újításokkal mit sem törődő tudatlan iparos kénytelen elbukni. Ha tehát ilyen szánandó iparos nemzedék fog e városban elszaporodni, akkor a nyomor és a szegénység is mind jobban fog terjedni. Ezért képez tehát merényletet a város hatóságának semmittevése az iparos osztály ellen. Tehát ez és sok más oka annak, hogy Ungvár és vele a megye az elfeledett helyek és megyék közé tartozik. Nem is csoda, ha a kormány minduntalan tapasztalja, hogy a város minden olyan teendő elől, mely helyi érdekek mellett a nemzet érdekeit is mozdítja elő, mint pl. az iparos tanulók oktatása, szépen elbújik. Ilyen kihalt nálunk a közügyek iránti érzék. És ne ámítsuk magunkat azzal, mert az idegenek, akik itt megfordulnak élénk városnak jellemzik Ungvári, hogy talán ebben csakugyan brillírozunk. Miután állítják az itt 24—48 óráig időző idegenek az élénkséget? Hogy a vendéglőben a zene játszik, Mátyás király és a szegény varga. — A cinkotai kántor. Irta: Jókai Mór. Mátyás király és a gonosz kamarás. Irta: P . Szathmáry Károly.Az ördög orsója vagy a tolpányi boszorkány históriája. Irta: Mikszáth Kálmán. Egy világhős gyerekkora. (Garibaldi ifjusága). Irta : Kálmán diák (Törs Kálmán.) A falu koronája. Elbeszélés. Irta: Tolnai Lajos. Íme, az ország legnevezetesebb írói vállalkoztak arra, hogy műveikkel leszabjanak a ponyvára, hogy azt mind tartalmilag, mind alakilag megnemesítsék. A vállalat érdekében adjuk át most a szót P. Szatmáry Károlynak, aki a szerkesztésre vállalkozott. Nem üzérkedési vállalatról van itt szó — úgymond — mert hiszen a ponyva eme termékei ugyanazon áron jutnak a nép kezébe, melyen az eddigiek: népünk erkölcsi és irodalmi felemelése a nagy czél, melyre vállalkoztunk, s mely még a kiadó fáradságát is csak akkor fizeti meg, ha e művek elterjedés tekintetében teljes sikert aratnak. Ez pedig csak akkor lesz elérve, ha ezen kétségkívül jobb termékeknek sikerülni fog az eddigi selejteseket: többnyire külföldi ponyva-irodalom rész fordításait, zsivány és szörny történeteket, a nép erkölcsét, ízlését és nyelvét rontó munkákat a térről leszorítani. E nagy czél elérésére azonban sem a sajtó munkásainak legjobb akarata, sem a kiadó merész vállalkozása nem elégségesek, azt csak úgy lehet elérni, ha a nagy czél és vállalat érdekében a nemzet egész művelt zöme kezet fog s azt minden tőle telhető módon és eszközök által támogatni és terjeszteni fogja. Folytatás a mellékleten.