Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1883-01-14 / 2. szám
Az ülés első tárgyát a megyei törvényhatósági bizottság azon határozatainak felolvasása képezte, melyekkel a közig. bizottsági tagok s a helyettes tiszti ügyész megválasztásáról értesít. (a választás eredménye lapunk múlt számában volt közölve Szerk.) A fegyelmi választmány tagjaiul az 1876-évi VI t. c. 53. §-a értelmében megválasztattak dr. Iváncsy László és Mislinszky József választott közig bizottsági tagok. Schürger Márton kir. adófelügyelő és Mercz Imre kir mérnök rendes, Thuránszky Tivadar és Talapkovics Emil kir. tagfelügyelő póttagokat. Az árva ügyi fellebbezések tárgyalására alakított küldöttség kiegészítéséül, a kilépett Ibrányi Lajos helyett a főispán által kineveztetett Nelrebecky György. — A mk. pénzügyminiszter Fiala Károlynak a Nagyutczában 566 házszám alatt fekvő telkén fölépített házára nézve az újabban megejtett helyi szemle alapján a közig. bizottság által hozott azon határozatot, mely szerint a kérdéses építkezésre a tíz évi házadómentesség engedélyeztetett, a kir. adófelügyelő felebbezése folytán feloldotta, s az adófelügyelő végzését, fentartotta azon okból, mert az újabban megejtett helyi szemle is az utcai részen eszközölt építkezésnél a falak felhasználását állapitá meg. A Pénzügyminiszter Weinberger Albert, mint az ungvári kereskedelmi és iparbank részvénytársulat vezérigazgatójának felebbezését, melyben az 1882 évi ápril 13-ikán hozott 179 számú elutasító határozat megváltoztatása mellett, a társulatnak Ptruksa és Szűrthe községbeli birtokai 1880 évi terméséért befolyt s az előző birtokos Bozenblüth Márton adóhátraléka javára elszámolt árverési vételárt a társulat 1880 és 1881-évi 235 frt 38 krnyi adótartozásába betudatni kéré, elutasította, mert az adóvégrehajtási és becslési jegyzőkönyv kétségtelenné teszi, hogy 1880 évi július hó 21-ikén Rozenblüth Mártonnak összesen 584 frt 32 krra rúgó adótartozása fedezéséül ugyanannak a szirthei határban talált terményei szabályszerűen lefoglaltattak. — Hogy e termények a foglalás idejében már nem függtek össze a földdel, hanem tényleg learatva, vagy is beszedve voltak. — teljes bizony-erejűleg igazolja a zálogolási jegyzőkönyv, melynek világos szavai szerint 931/* kereszt búza, 3/2 kereszt árpa és 37 boglya széna foglaltatott le. E szerint az említett termények, mint Rozenblüth Márton birtokában talált ingó dolgok közigazgatási uton törvényszerűen lefoglalhatók s miután a törvényes határidőn belől senki részéről sem igénykereset be nem adatott, sem pedig megelőző birói foglalás hiteles alakú végrehajtási jegyzőkönyv által nem igazoltatott. — a kincstárnak teljes joga volt a lefoglalt ingókat közigazgazgatási uton elárvereztetni és a befolyt vételárt adókövetelésébe elszámolni; továbbá miután folyamodónak azon érve, hogy a társulat Rozenblüth Márton ingatlanát s vele együtt a termést is birói árverésen megvásárolta, — tekintettel arra, hogy a birói árverés 1880 jul. 22-én, tehát az adó végrehajtásnál egy nappal később történt, hogy továbbá a társulat ezen árverés által csakis a földtől még el nem választott függő termést, de nem a már beszedett termények tulajdonát szerezhette meg, teljesen súlytalanná válik. sat. — A vallás és közoktatási miniszter értesítése, mely szerint Feketéné Ottó Hedvig nyilvánossági joggal felruházott elemi és polgári leány magániskola tulajdonosnőnek 100 frtnyi államsegélyt engedélyezett. — A közmunka és közlekedési mk. minisztériumhoz felterjesztés határoztatok intéztetni az iránt, hogy a kazánfűtők költségkímélése tekintetéből a kir. építészeti hivatal előtt is vizsgázhassanak. — A szakelőadók havi jelentései tudomásul vétettek. — Az id Pogány Antal és Rozenberg József ungvári lakosok közt fentorgó építkezési ügyben helyszíni szemle alapján teendő véleményezéssel Lipcsei József és az építészeti hivatal bízattak meg. — Kis Báth és Kis-Geőcz községek f. é. községi közmunkája a határukbeli belvizeknek levezetését czélzó és culturmérnöki felügyelet mellett létesítendő csatornához oly módon rendeltetik beosztatni, hogy a netán fel nem használható minden két fogatú igás napszám után 35 kézi napszám lészen teljesítendő. Az ungmegyei IV. sz. csendőr-szárnyparancsnokság és csendőrségi őrsök. Szárnyparancsnokság: Hilibi Haller Béla mk. csendőrszázados, Varjasy Endre mk. csendőrhadnagy. I. Ungvári Örs: Számvivő őrmester: Szandovits Jakab. Őrsvezető parancsnok: Győrfy Károly, czizetes őrmester. Őrsvezetők: Olseher Vilmos segédmunkás. Popovics Pál, helyettes 11. altiszt czizetes őrmesterek: Frank János. Csendőrök: Demeter Sándor; Csiszér Ferencz; Erdey Gyula; Kaszás Sámuel; Schramm Károly. Próbacsendőrök: Pilisy Jenő, Mátyás Lajos, Kristóf Ferencz. 2. Szerednyei őrs: Czimzetes őrsvezető parancsnok, Bisztics Pál. Csendőrök: Demetrius/ György, Beck Cipót,. Próbacsendőr, Bede Károly. 3. Nagykaposi őrs: Czimzetes őrsvezető. Szeles Ignác. Csendőrök: Brenner Frigyes, Földes Gábor. Próbacsendőr, Menschik Nándor. 4. Csapi őrs: Őrsvezető parancsnok, Bielcz Rezső. Csendőr: Gross Benjamin. Próbacsendőrök: Benedek János, Joós Elek 5. Szobránczi őrs: Őrsvezető, Valkovics György. Csendőrök: Gyürke András, Bodnár Jakab, Bocskay Pál. Próbacsendőr, Riczkó Sándor. 6. Nagy Bereznai őrs: Őrsvezető parancsnok, Hartvogel Ferencz. Csendőrök: Papp Antal, Payer András. Próbacsendőr, Fekete Imre 7. Sztavnai Örs: Őrsvezető, Paar Lajos. Csendőrök, Klein Mihály, Urusz Zsigmond. Próbacsendőrök: Keresztes Dénes, Miszlikovszky András. 8. T u r j a-B e m e t e i őrs: Őrsvezető Nonetty István. Csendőrök Montz Sándor, Szűcs János. Próbacsendőrök Csora András, Tamás Lajos. 9. Perecsenyi örs: Őrsvezető parancsnok Benkő Sándor. Csendőrök Balázs Flórián, Vujevics Jenő. Próbácsendőr Kováts János. Városi képviseleti gyűlés. E hó 9-én tartatott meg a városi képviseleti gyűlés meglehetős érdekeltség mellett. A tagok általában ritkán érdeklődnek a közügyek iránt s néha napján alig egy pár képviselő látja szükségesnek a tanácskozási terembe fellátogatni. Ma szerencsésebb volt e terem, mert nagyobb hallgatóság vett részt a tanácskozásban és mégis gyorsan letárgyalta a folyó ügyeket. Ezt pedig az állandó választmány előzetes tanácskozásának eredményeként, tekinthetjük. Az elnöklő polgármester a gyűlést megnyitván, határozatilag kimondá, hogy a mai gyűlés jegyzőkönyve e hó 16-án fog hitelesíttetni. Ezután felolvastatott a virilis tagok névsora, úgy a mint azt a kiküldött bizottság 1883-ra összeállította. Eszerint virilis tagokul tekintendők : Nehrebecky György, Weinberger Albert, Vyosatkoszky Girl, Telendy Antal, Both Adolf, Andrejkovics Endre, Dr. Here Mór, Dr. Weinberger Salamon, Dr. Spitzer Ármin, Gottlieb Ábrahám, Bene Lajos, Molcsáry János, Pásztélyi Kovács János, Gortvay János, Makkay Dániel, Weinberger Adolf, Oesterreicher Mark, Winkler Lemel, Turner András, Palányi István, Hampel János, Kron fiaim. Beitmann Bertalan, Stahlberger Mór, Gottlieb Mihály, Dr. Weinberger Mór, id. Benedek Here, Lám Sándor, Philipovics Hermán, Both Pinkász, Dr. Bene Sándor, Frankel Mihály, Bródy Zsigmond, Nagy Mihály, Patrik János, Tüchler Salamon, Valkószky Miklós, Juszkovics Ábrahám, Fejér Mihály, Lasztókay Béla, Rozenberg József, Krausz Adolf, Brody Markusz, Dr. Iváncsy László, Bugyis András, Bottz Sámuel, Bobószky János, Dr. Preusz Adolf, London Zsigmond, Sechter Sámuel, Hackel Bertalan, Glück Jakab, Zinner Salamon, Guttman Hermán, Lövi Lendvay Ignác, Kellner Izrael. A névsorból Dr. Novák Endre és Farkas Ferenc neve, mint kik egyúttal választott képviseleti tagok is, a gyűlésen tett lemondó nyilatkozatuk folytán kitörül,teteti, és helyettük, Lövi Lendvay Ignác és Kellner Izrael póttagok neve vezetett be. A városi tanács által a múlt év végén megtartott árverések elfogadtattak. Nevezetesen az utcai szemét és sár eltávolítása, a gyászkocsi vitelére és tűzoltó szerek szállítására vonatkozó vállalat évi 700 fital Reizman Leó részére, feltételesen három hóra helyben hagyatott azon fentartással, hogy tekintve, miként, a város ez évben alegyetlen leányát, Vera anyját, világra hozta, első jegyese, egy ifjú trastaverini által megöletett, ki elől Ladanov elszöktető volt. E történet a maga idejében nagy feltűnést okozott. Oroszországba visszatérve, dolgozószobájába zárkózott, hogy azt többé soha el ne hagyja. Vegytannal,anatómiával s kabalistikus tudományokkal foglalkozott, kutató a titkokat, az emberéletet meghosszabbítani, azt képzeli, hogy a lelkekkel lehet társalogni, s a holtakat elő lehet idézni. Egy szóval, szomszédjai boszorkánymesternek tartották. Leányát határtalanul szerette, s maga oktatá mindenben; hanem hogy Elzov által elhagyá magát raboltatni, soha sem tudta neki megbocsátani. Sem őt, sem férjét nem ereszté szemei elé soha. Szerencsétlen életet jósolt nekik, s elhagyatva halt meg. Elzov asszony férje halála után minden idejét leánya nevelésének szentelé, s jobbára egy egy embert sem szivelt maga mellett. Midőn Verával megismerkedem, gondold el, még nem volt egy városban sem, még csak a szomszéd kerületi városban sem. Vera megkülönbözteté magát a többi orosz leányoktól, sajátságos jellege volt. Mindjárt első pillanatra meglepett az a csodálatos nyugalom minden mozdulatán , beszédjén. Semmin sem látszott szomorkodni, vagy nyugtalankodni, egyszerűen s okosan felelt, figyelmesen hallgatott s ezzel elég. Arcának kifejezése egy gyermek nyíltságát s tisztaságát viselé; kissé hideg és egyszerű a nélkül, hogy mindjárt gondolkodó lett volna. Viguak ritkán látszott és soha nem úgy, mint más leánykák. Az ártatlan létek tisztasága, mely szeretetreméltóbb mint a vidorság, sugárzott egész lényén. Középtermetű, gyöngéd és kellemes, finom rendes vonásokkal, szép, sima homlok, aranyos szőke haj, egyenes orr, mint anyjáé, meglehetős telt ajak és süni, fölfelé hajlott szempillák, mik alul a sötét szürke szem nagyon is egyenesen nézett kifelé. Kezei mindamellett nem voltak épen szépek; tehetséges elméjű embereknek nincs ilyen kezük. Valóban Vera nem volt különös tehetség. Hangja úgy csengett mint a gyermeké. Nagybátyám névnapján bemutattatám anyjának, s néhány napra rá első látogatásomat tevem náluk. Jelzor asszony, mint már mondom, kitűnő személyiség volt, de egészen sajátságos lény, jellemteljes, állj hatatos és zárkózott. Becsülést, majdnem félelmet, önte belém. Minden tette kiszámítás szerint volt rendezve, s leányát ez elv szerint nevelé, egyébiránt a nélkül, hogy szabadságát korlátozná. A leány szeretés vak s bizalommal volt irányában. Ha egy könyvet adott át neki anyja e szavakkal: „Ezen s ezen lapokat ne olvasd.“ úgy Vera inkább a következő lapot már át szerette volna ugrani, s a megtiltott oldalra meg épen nem tekintett. Hanem Elzov asszonynak is meg volt a maga időes fixes, így pl. mindenekelőtt halálos félelmet öntött belé, ami a képzelmet fölizgatható, s ennek következtében még tizenhat éves korában egyetlen regényt, költői munkát sem olvasott el. Ellenben történelmi, földrati, sőt még természettani ismereteivel engem is. a jelöltet, ki mint emlékezhetsz, nem a legutolsók egyike voltam, egészen elbámított. Egy nap Elzov asszony nevelési módjára akartam vinni a beszédet, mi nem volt könnyű, mert közönségesen igen visszatartónak mutatkozott. Fejét csóválta, s monda: — Ön azt gondolja, hogy a költők olvasása valami hasznos s kellemes foglalkozás lehet; nekem ugy tetszik, hogy az életben jóval előbb vagy kellemesre vagy a hasznosra határozza el magát az ember, s hogy az egyszer talált választáson mindvégig erősen kell magát tartani. Én is egyesíteni akartam egykor mindkettőt.. . De az lehetetlen, vagy romlásra vagy bolondságra vezet. Úgy van, Vera anyja ritka lény volt, igazságos és büszke, de nem minden fanatismus, s bizonyos dőreség nélkül. Az élet félelmet kelt bennem, monda egykor nekem, s valóban bizonyos félelmet érzett az élet iránt, mély titkos terhei előtt, mik néha hirtelen előtörtek,S a Jaj annak, a kire ránehezülnek. S a szegény asszony legkegyetlenebbeket próbálta-e közölük , csak anyja, atyja, férje halálára. Mily iszonyú Gondolj tettek lánczolata! Nem is láttam soha mosolyogni. Lehet mondani, hogy szivét elsáncolta, s a vár kulcsát vízbe dobta. Fájdalmait soha sem öntheté ki másnak keblén ; mindent magába zárt mélyen. Oly igen hozzá szokott érzésein uralkodni, hogy saját maga kerülé hőn szeretett leánya iránt a gyöngédség nyilatkozásait. Jelenlétemben soha sem csókolta meg, soha sem szóliá Verkának, hanem mindig Verának. Emlékszem rá, hogy egy alkalommal ezt mondom neki: mi nagyvilági emberek mind-