Ung, 1883. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1883-09-16 / 37. szám
XX. ÉVFOLYAM. Ungvár 1883. vasárnap, szeptember 16. 37. SZÁM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája Előfizetési feltételek: Egy évre.........................ö frt -Félévre.......................... 3 „ — Negyed évre .... 19 50 Egyes számára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Unv vár. Pollacsek M. könyvnyomájába küldeniük. Nyilttér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. Főmunkatárs: BÁNÓCY FERENC. VEGYESTARTALVII HETILAP. Hivatalos közlemények. 4. sz. Ungmegye közp. választ, elnökétől. Ilim. Az országgyűlési képviselő a folyó évben összeírt ideiglenes választóknak névjegyzéke ellen közbetett felszólalások és észrevételek tárgyalása végett folyó évi szeptember 1»ó 19-én délelőtt 10 órakor a megyeház nagy termében központi választmányi ülés fog tartatni, melyre a választmány t. tagjai ezennel meghivatnak. Ez alkalommal első sorban az ungvári, azután a kaposi, szobránczi és végül a bereznai választó kerületre vonatkozó felszólalások és észrevételek fognak tárgyalás alá vétetni. Ungvárt 1883. évi September 12-én. Kende Péter, alispán, mint a közp. választ, elnöke. 518 sz- Ungmegye alispánjától. alisp. Meghívás. Ungmegye bizottsága rendes őszi Közgyűlését 1. évi szeptember hó 27-ik napján fogja megtartani. Tárgyai lesznek ezen közgyűlésnek: 1. Az 1884-ik évi költség-előirányzat megállapitása. 2. Ministeri rendeletek. 3. Az állandó választmány véleményes jelentései 4. Megyei átiratok. 5. jelentések, folyamodványok és más előfordulható tárgyak. Midőn ezen közgyűlésre a bizottság 1. tagjait meghívni szerencsém van, tisztelettel értesítem, hogy a költség-előirányzat — melynek sommás kimutatása a túlsó lapon olvasható — az 1870. XLII. t. c. 14. §-a értelmében, közszemlére a főjegyzői irodában van kitéve. Kelt Ungvárt, 1883. évi szeptember hó 13-ik napján. Kende Péter, alispán. Kiállítási viszhangok. Kiállításunk nem remélt módon sikerült, mely siker legnagyobb részt Gróf Schönborn Ervin ur gazdatisztjei által kiállított,s rendezett tárgyaknak úgyszintén Bernáth Dezső elnök s a körülötte működő urak buzgóságainak köszönhetjük. Nem mulaszthatom el azonban a juri némely tagjának ferde eljárását említésbe hozni azért, hogy máskor az ilyenek kikerültessenek s hivatásukat nagyobb tájékozottsággal töltsék be; mert készületlenül, mint ezúttal is történt, nemzetgazdászati szempontból a helyett hogy használnának, inkább pedig nagy időre, a czélba vett haladásnak állják útját. Azt kérdezzük, ugyanis : minő célt akarunk elérni ily vidéki kiállításokkal? bizonyára azt, miszerint népünk azon zöme, mely a gazdálkodás haladásainak tényezőjét nem ösmeri, nem tudja, annak gyakorlati útba igazítására és felösmerésére ilyképen vezettessék be; mert bizony ha csak a magunk mulatságára létesítjük a kiállításokat, a valódi célt soha el nem érjük. Ugyanazért a gazdasági egyesületek intézői oda törekedjenek, hogy az ily alkalmi kiállításokba a községek gazdálkodó közönségét vonják be, mert hisz a magas kormány intenziója is e nézet körül tulminál akkor, amidőn mindenkor bizonyos pénzösszegekkel támogatja a kitűzött czélt. Aztán a jutalmakat, különösen pedig a pénzt, ilyenek díjazására fordítsa még akkor is, ha a kiállított tárgyak a díjazási szabályoknak egészen meg sem felelnek, nem pedig úgy, hogy mi az ezúttal is történt, a díjazásból éppen azok lettek kiszorítva, akik voltaképen első sorban érdemelték volna. Azt tudja ország világ, hogy a jobb sorsban, vagy módban levő úri gazdával a szegény ember nem versenyezhet, és így igen természetes, hogy az urak által fiállított tárgyak mindig kitűnőbbek lesznek amazokénál. És a mezei gazda soha se pályázhatok, mert előre tudja, hogy fáradozása haszontalan lesz, kárba megy a ráfordított idő. Az intelligens gazdáknak meg kellene elégedniük azzal, hogy a nagybirtokosok példájára, mint ezúttal és gr. Schönborn s mások tették, kiállítási tárgyaikat nem azért küldötték be, hogy mi azokat kitüntessük vagy díjazzuk, hanem azért, hogy azok hazafias és nemzetgazdászati szempontból, a haladást igénylő nagy közönségnek irányul szolgálhassanak. Nálunk megtörtént még azon hiba is, hogy a midőn a juh a szegényebb sorsú polgárok által kiállított tárgyakat bírálta, különösen pedig az állatoknál, csak azért, mert az illető kiállító kiállított marhájának fajbeli származását megmondani nem tudta, a magas kormány által küldött állami bika kifolyása, a különben nagy gonddal ápolt szép marha jutalmazását, érintett érdek alapján nem ajánlotta, kitüntetésben pedig egyátalán nem részesült. Ilyenek voltak p. o. Kucsay, Haszara, Kovács és mások által kiállított állatok, holott ha az illető tulajdonos nem tudta az állat fajt meghatározni, vagy megmondani, az illető juri tag dolga lett volna tulajdonost útba igazítani. Igaz, ehez a mesterséghez a juri tagjai sem igen értenek, de elég az ahoz, hogy az anyagi kitüntetések súlyát a szegényebb sorsú polgárok között kellett volna kiosztani, az intelligens osztály pedig elégedjék meg a dicsőséggel, melyben kiállított tárgya részesült. Hát a lovak elbírálásánál miért tértek el az előbbi állásponttól ? csak, mert hogy e téren tisztán oly kiállítók csoportosultak, akik fényes névvel ellátott és úgy is kitűnő nemes faj vérű lovakat állíthattak ki. Itt már a, juri, és pedig igen helyesen, nem a lovak neveit, de magát a szép lovakat jutalmazta. Ily eljárást kellett volna minden irányban érvényre jutattni! Mint curiosumot megemlíthetem még, hogy magam is úgy jártam vele. Ugyanis kiállítottam egy gyümölcs csoportot, korántsem azért, hogy a kitüntetésben részesüljön,amennyiben azok már más illetékesebb helyütt is elismerésben részesültek, hanem kiállítottam részint azért, hogy a nagy közönséget utánzásra ingereljem, részint, hogy a közönség a gyümölcsök minőségéről, s élő képet látván, azok szaporítását eszközölje; kiállítottam azért is, mert fel voltam arra szólítva, s mert a megye gyümölcsészete ez alkalommal képviselve csak igen szerény mérvűnek mutatkozott, miután a nagy-mihályi uradalom által kiállított gyümölcsök nem Ung, hanem a szomszéd megyét képviselhették. Van egyébiránt Ung megyének egy körülbelül 16 esztendős és 700—800 frt évi fizetéssel díjazott gyümölcs kertésze, aki hivatva lett volna első sorban arra, hogy a gyümölcsészetet a kiállításon képviselje, — mely adtus által bebizonyíthatta volna életképességét; de mert azzal nem birt, s talán mert reszelte is a dolgot, az általam kiállított gyümölcs csoporton akadt meg a szeme az illetőnek, mint juh tagnak. S mert történetesen némely oly gyümölcsnek, melynek pomologiai neve előttem ösmeretlen volt, magam adtam neki vagy a szokásos helyi elnevezést, vagy más nevet, amelyhez tökéletes jogom is volt. Mert ha egy Petruskár növényeinek nevet adhat, kitilthatja azt meg mástól? ezen azokon tehát nagy t. i, az általam elnevezett Tinka körívét miért nem neveztem a tudós juri tag ur Miska körtvéjének, a közvélemény eklatáns nyilvánítása ellenére, a kitüntetésben reliciálta. No de ha már ez velem megtörtént, akkor ha igazságos akar vala lenni, ezen nézetét másoknál is érvényesítenie kellett volna. Miért nem követte tudós uram ezen eljárási módját pl. oly kiállított gyümölcsöknél is, amelyek egyátalán névvel nem is voltak ellátva? vagy pedig mint Záhony község közbirtokosai által kiállított gyümölcsöknél, a kik a pomologia fennállásának daczára, gyümölcseiket, a náluk szokásos néven nevezik, vagy azoknak maguk adnak nevet, ilyenek pl. darázs édes, mézeske, rókás stb. hol találja fel a tisztelt tudós ur pomologiában ezen neveket? ugye bizony hogy a sehol sem s mégis mindezeket a legelső kitüntésre ítélte. No de ezért nem is hibáztatjuk, mert bizony mindannyiját már csak az igyekezet, jó akarat, s jóindulat tekintetéből is méltán megillette a kitüntetés. Világos tehát, hogy a közöttünk levő barátság jelvénye akart lenni az egész. Igaz, hogy a juri tagure viselkedése a plénum előtt szembeötlő volt, s azt később a gondos elnök helyre is igazította; de nem is azért hoztam e helyütt említésbe, mintha nagy súlyt fektetnék ama megjegyzésre, hanem tisztán mint a vidéki kiállítás curiosumát el nem hallgathattam. No de azért se baj, sokáig éltesse az Isten a tudós urat, szivünkből óhajtjuk ! pax fiat nobiscum! Plathy István. Az 1883. évi September hó 11-ikén tartott közigazig. bizottsági ülésből. Olvastatott a közmunka és közi. ministernek f. hó 6-án kelt leirata, mely szerint az e megyei államépitészeti hivatal vezetésével Czibur Béla, eddigelé Tolna megyében alkalmazott kir. mérnököt bízta meg. Közokt. minister a néptanítói illetmények kiszolgáltatása iránti kérvények bélyegmentessége tárgyában a pénzügyministernek következő körrendeletét küldi meg: Közvetett adók és államegyedáruságok. A néptanítóknak az 1868. évi XXXVIII. t. sz. 143 §-ában megállapított illetmények kiszolgáltatását szorgalmazó beadványai bélyegmentessége iránt az 1882. évi P. Közlöny 44. számában közzétett u. a. évi október 14-én 50,742. sz. alatti rendeletben kimondott bélyegmentesség az elemi tanítóknak az 1868. évi XXXVIII. t. sz. 142. §-ában megállapított pénzbeli illetmények behajtása iránt a szolgabiróhoz, a kir. tanfelügyelőhöz, vagy a közigazg. bizottsághoz intézett folyamodványaira is kiterjesztetik. Kassai pénzügyi igazgatóság a megyében felállítandó második kir. adóhivatal iránti átiratában az egy adóhivatali területtén ybefoglalaltatni szándékolt kaposi és szobránczi szolgabirói járásoknak adóhivatali székhelyéül Szobráncz mezővárosát hozza ajánlatba. E tekintetben a közigazg. bizottság előbbi előterjesztése mellett maradván meg, a pénzügyi igazgatósághoz átirat intéztetni rendeltetett oly értelemben, miszerint a második adóhivatali körbe olvasztatni terveit já-