Ung, 1884. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1884-01-06 / 1. szám

XXII. ÉVFOLYAM. Megjeleli: MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz iutft­­endő nuimleu közlemény, m­ely a lap h­aáaium részét illeti. Levelek alatt bér­­mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk. Kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó­hivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdái. FőmunkaUrs: BÁNÓDY FERENC. 1. SZÁM. Előfizetési feltételek: Egy évre....................4 frt -Félévre.................... 2 • Negyed évre . . . . 1 — Egyes szám­ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Umr kiadóhivatalába­­ng­ vár. Follaesek M. könyvnyom­­ójába küldendők Nyilttér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINOSOKY MIHÁLY. Előfizetési fel­hívás. Lapunk 22-ik­ évfolyamába fog lépni a jö­vő évvel, tehát­ idáig is oly pályát futott már meg, min­t kevés, vagy alig egy-két vidéki lap, s így jogos önérzettel hivatkozhatunk a t. olvasó közönség becses bizalmára, melylyel an­­­nyi éven át megtisztelte lapunkat. Midőn e bi­zalomra hivatkozunk, hisszük, hogy ezt, jövőre sem vonja meg tőlünk a n.­é. olvasó közönség. Irányunk az eddigi marad, mert a meg­futott pálya igazolja, hogy a helyes volt , s valamint eddig választott irány kiváló gondot megyénk s városunk anyagi kérdéseinek fejte­getésére fordítottunk, úgy ezentúl is ez lesz legfőbb célunk, hogy megyénki f?t­ási tilal­mi, közgazdasági ügyeivel foglal­kozzunk A lap szellemi részének változatosabbá té­telére súlyt fogunk fektetni s a jövő évvel tárca rovatunk állandóan a szépirodalomnak lesz szánva, és e tekintetben sikerült egy pár jó nevű irót állandó munkatársul megnyerni. Ismételve felhívjuk olvasóinkat, hogy la­punkat támogatni szíveskedjenek. Ungvárt 1883. december 22 A «7.erbt:iuta(é(. HT A kiötlő h­i­vatal a t. közönség hivanalát figyelembe véve a lap előfizetési árát uj­ évtől leszállít­ja. szerint az Előfizetési ár: Egész évre . . . • . 4 rrt —­ kr. Félévre . . .2 írt — kr. Negyedévre .... 1 frt — kr. Az előfizetési pénzek az „Un«*" kiadó­­h­ivatalába küldendők. Vidéki előfizetések p­o­s­t­a­u­t­a­l­v­á­n­y­ utján esz­közölhetők. A kiadó hivatal iparkodni fog a t. olvasó közönség kívánalmának pontosan megfelelni. Az „Ung‘: m­i­n­d­e­n v­a­s­á­r­n­a­p meg fog jelenni. ♦Az ok t. előfizetők, kik még ez évi díjaikat máig sem I­ül­­ték l­e, sőt kéretnek, hogy h­át­­ralékos dijaikat sziveskedje­­nek leh­etőleg mielőbb bekül­deni. 4 kiadóh­ivatal. Hi­vatal­os k­ö­z­­­em­en vek. 74894. szám. ----yj-j— Magyar kir. belügyminiszter. Körrendelet. Veszprém megye területén garázdálkodó Savanyú Józsi rabló fejére, és pedig ha élve el­fogat­ik 1000 frtnyi, holtan leendő kézreke­­ritésére pedig 500 f­ori­ntnyi jutalomdijat tűzök ki. Miről a törvényhatóságot a hatósága te­rületén leendő közzététel végett ezennel érte­sítem. Budapesten, 1883. évi deczember hó 28-án. Tisza Kálmán. U­ngvár 1884. vasárnap, január 11. V FM Y EST A­RT ALMÁI HETILAP. A magy. kir. pénzügyministeriumtól. Körrendelet valamennyi magyaror­szági törvényhatósághoz. Az 1875. évi VII. 1881 évi XL és ALII. t. s­z. alapján végrehajtott általános föld adószabályozás na­gy és közérdekű munkája odáig haladott, hogy a törvény értelmében annak megbírálására hivatott három­fokú földadóbizottság azt letárgyalván, az országos földadó­­bizottság az egymással helyes arányban álló tiszta jö­­vedelmi f okozatokat, az egyéni felszólalások fenntar­tásával az­ osztályba sorozás eredményét az ország ősz­­szes becslőj­árásaira nézve immár végérvényesen meg­állapította. Az országos földadóbizottságnak ezen vég­érvényes intézkedése alapján tehát folyamatba létettek a tiszta jövedelmi kiszámítási munkálatok és ez idő­szerint már azok is oly állapotban vannnak, hogy a földadó az új alapon az 1884. évre már azon év elején­­ tényleg ki lesz vethető. A földadószabályozási mun­kálatok ezen állásában tehát az 1881. évi XL t. sz. 9. §-a értelmében már csak a munkálatok ellen érvé­nyesítendő egyéni felszólalások elintézése van hátra s ennél fogva elérkezett annak ideje, hogy az e rész­beni eljárás egész részletességgel szabályozassék. Ezen eljárás szabályozására bocsátottam ki a „Budapesti­­ Közlönyében is közzétett utasítást a földadószabályo­­z­­ásról szóló 1875. VII, illetőleg 1881. XL.­I. ez. 9. és következő szakaszaiban foglalt és az eg­yén­i felg­hú­zásokra vonatkozó rendelk­ezések végrehajtása iránt , melyből annyi példány csatoltatok ’/• alatt, a mennyi­t a szolgabirák és polgármesterek ellátására is szükséges, j És noha a már végérvényesen megállapított tiszta jö­­­­vedelmi fokozatokon törvény értelmében többé változ­tatni nem lehet, mégis a munkálatok ellen érvényesít­hető egyéni felszólalások elintézése a földbirtokos osz­tály érdekeit legközelebbről érinti, mert ezen alkalom­­­­mal van ideje annak, hogy minden birtokos birtokának , sérelmesnek vélt vagy valósággal sérelmesen történt­­ osztályozása ellen orvoslást keressen és az egyes föld­részleteknek a munkálatokba történt bejegyzésénél ne­tán elkövetett létesítések kiigazittassanak. Ezen eljárásnál nagy fontosságú szerep vár a köz­ségi elöljáróságokra úgy a bejelentett egyéni felszólalá­sok írásba foglalása, valamint az egyes birtokosok ér­tesítése közöl; feltétlenül kívánatos tehát úgy az állam­­­kincstár, mint az adózó birtokosok érdekében, hogy a községi elöljáróságok a feladatuk körébe utalt teendő­ket a kibocsátott s a kaUsteri igazgatóságok által ve­lük közlendő „utasítás” értelmében szigorú lelkiisme­retességgel és pontossággal teljesítsék. Felhívom ezek folytán a törvényhatóságot, hogy alárendelt közegeit a szolgabírákat és polgármestereket a földadó szabályo­zási műveletek ezen utolsó szakaszában előforduló moz­zanatoknak az egyes birtokosokra nézve nagy fontos­ságára nézve figyelmeztesse és azokat mielőbb és eré­lyesen utasítsa, miként a községi illetőleg városi kirendelt közegeknek ez elöljáróságoknak, irányban mű­ködését kiváló figyelemmel kísérjék és azokat teendő­iknek pontos és a kitűzött határidők szerinti végzésére utasítsák. Budapest, 1883. deczember 15-ikén Gróf Bzapary s. k. Ezen ministen körrendelet ahhoz tartás, illetve a községi elöljárók kellő utasítása s abbeli teendőik mi­ként­ teljesítése fölött leendő őrködés végett kiadatik a szolgabiráknak és Ungvár város polgármesterének , s egyszersmind az „Ung“ című helyi heti­lap utján egész terjedelmében a közönségnek is tudomására bo­­i2aliL Kende rak. alispán. Az uj év. Minden uj év­e boldog kiváltatokkal kez­dődik, mert az­ ember jobbat alig kívánhat embertársának, mint boldogságot. E szóban benne­­ van az­ emberi élet legjobb, leghatalma­sabb fogalma, mert eszményi. Hány ember mondhatja, ki e szót: boldog vagyok! Nagyon kevés. Mert a boldogság, mint eszményi foga­lom, minden emberit I más alakban tükröződik vissza. De a szokás annyira emelte, hogy az­ uj év e szó nélkül­ite sem köszönt. Mi is t­­e­h­át bol­d­o­g u­j é­v­e­t ki­v­á­n­u­n­k o­l­­v­a­s­ó­i­n­­k­n­a­k ! De vajon a boldogság alapját birjuk-e ? Mert aki boldog kíván lenni, annak életét ezen eszméhez úgy kell illeszteni, hogy az ész hang­ba jöjjön vele. Sajnos, hogy határozottan nem lehet rá felelni. Az emberiség etnik­ai élete kezd meghasonlani ezen eszmével s a boldog­ságot nem magában, hanem külsőségben kere­si : e külsőségek pedig megvadítják a jellemet és az ember aztán nem képes önmagát le­győzni. A vallás erkölcsi alapot, mely az embe­riségnek annyi év­ezredeken keresztül meg­nyugtató pontja volt, a mai kor alig méltatja már figyelemre, mert a realizmus lassan kiöli az emberekből azon kevés meleget is, melyet amattól nyernek zsenge ifjú korukban, s így nincs meg többé bennük azon belső hő, mely le nemes és igazi magot ki­csíráztatván­, hatal­­­­m­as virággá fejlesztené. Az erkölcsök megla­­­­sultak, a nemes érzések helyett árn­lékony szen­­­­vedélyek fészkelik magukat az emberek szivé­be. mi természetesebb tehát, hogy a valódi boldogság alapja tűnő­félben van. A nevelés adja kezébe az­ embernek azon eszközt, mel­lyel magát az élet küzdelmei közt jó vagy rész irányban veze­teti : de a nevelés örül is sok felületességet találunk, "mely az­tán szélsőségekbe hajlik s az egyént egy for­gószél nagyon hamar lesodorja pályájáról, az ilyen reménytelenül küzd az elérhetetlen után s a szánakozó mosoly vigaszul csak annyit mond rá: ez is egy, aki pályáját tévesztette ! Nem ok nélkül kiváltjuk tehát egymásnak a­ boldog újévet, mert a sors nem mér min­denkinek egyen­lő mértékkel. Kell az embernek vigasztaló szó a nehéz napokra, hogy magát fen­tartsa az élet­ háborgó elemeinek h­­ány­ko­dása között. És hogy az uj év mit hoz reánk, azt egyikünk se tudja. Igyekezetünk oda irá­nyuljon, hogy amit az ó-évben elmulasztottunk, tegyük jóvá az nagy szüksége van uj évben. A társadalomnak egyesek tevékenységére; tegyünk annyit a mennyit erőnk, szellemi ké­pes­égünk megenged s akkor ezen erők össze­­hatásában fogjuk szemlélni az eredm­é­yt, mely már maga is boldogítja az egyént, hogy mun­kája kárba nem veszett. Szívből kívánunk t. olvasóinknak még egyszer boldog új évet. Felhívás: Az nngi közm­­ivelődési társulat tagjaihoz és pártolóihoz Amidőn országszerte a nemzeti művelődés s ez­zel kapcsolatban édes hazai nyelvünk tanítása ezreket egyesít, hogy a szétoszottan tehetetlen erők közremű­ködése által eléressék a cél, melyet minden honfinak

Next