Ung, 1884. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1884-07-06 / 27. szám

JL városi képviseletből. E hó 2-án ad hoc gyűlést tartott a képviselet a közkórházi épitkezés tárgyában. Mint tudjuk a belügyminisztérium az 1882-ik évben foganatba vett épitkezés előzményei iránt roszalását fejezvén ki, Ung megye közigazgatási bizottságát s közvetve a városi képviseletet szabályszerű eljárásra utasí­totta. Az ekként visszaküldött ügyiratok a polgár­­mesteri hivatalhoz tétetvén át, kiadattak a kórhá­zi választmánynak, hogy az épület tervrajzán szük­séges módosításokat tegye­ meg, s javaslatot adjon ar­ra nézve, miként véli a további építkezési költsége­ket fedezhetni. A kórházi választmány a kijavított tervrajzot elkészíttetvén, beterjesztette a képvise­lethez, egyúttal javaslatba hozta, hogy a kórházi alaptőkéből 8900 főt a ház felépítésére , illetve befejezésére fordíttassék. E javaslat hosszabb eszmecserére adott al­kalmat, mert a miniszteri leirat szerint, ha ez alap­tőkét be akarja a város építtetni, akkor véleményt kell adni az alaptőkék természetéről is. A kórházi választmány már a kérdéssel foglalkozott s a vá­rosi tiszti ügyész jelentése nyomán constatálta, hogy a kórházi tőkék egyszerű segély adományok­ból gyűltek s külön alapitólevelek nem léteznek, melyek e tőkék ily célra való tanák ; jelentésében tehát már e felhasználását tis­kérdést megol­dottnak tekintvén, javasolta a 8900 frt tőke fel­­használását. A képviselet azonban helyesebbnek vélte előbb egy bizottságot kiküldeni, mely a tisz­­ti ügyés­szel e kérdést tanulmányozva, alapos és kimentő jelentést tegyen; minthogy pedig­ azon esetre, ha e tőkék ily célú felhasználása megen­­gedhető volna, a törvény előleges 30 napi össze­hívást rendel el, a képviselet kimondta, hogy évi augusztus 2-án ez ügyben újra gyűlést fog tar­­­­tani, melyre a meghívók azonnal küldessenek szét. Csak ily szabályos eljárás befejezte után fog a kórházépítés ügye a közigazgatási bizottsághoz felterjesztetni. Mint szintén rendkívüli ügyet tárgyalta még a gyűlés Friedman Rubin folyamodását, ki a kis­híd elbontása és újra­építése alkalmából kertjére épített ideiglenes gyalog átjáróhíd udvar­által állítólag okozott part beomlás kárát meg­szemléltetni és azt a város által megtéríttetni kéri. E kérvény kiadatott egy küldöttségnek, hogy vé­­leményes jelentést tegyen az észleltekről. Egyéb­­ként furcsa kívánság az illető háztulajdonostól, hogy azért, mert rész volt a part a kertje régiben s a folytonos esőzés miatt az iszap föld beszakadt, most a várossal akarná megfizettetni a kárt. Ez is csak nálunk történhetik. Csoda- és népszerek. Irta : Dr Weiszberg Zslgmond II. Népszerek. Azon 4 tudomány egyike, melyhez — egy szellemes ember állítása szerint — mindenki ért, az orvoslás. A mihez pedig mindenki ért, magától értetik, hogy az egyszersmind minden­kitől fizetik is, mi pedig mindenkitől fizetik, azt senki sem tartja tudománynak — ergo : az orvos­lás nem tudomány]!! De legkevésbbé is; és hogy is lehetne az tudomány, mit mindenki tud ? ! És ezen Syllogismus alapján, régi kortól kezdve egészen mai napig, az orvosi pálya az egyedüli, melyen — hogy egészen magunk közt maradjunk — a lado­­méri paraszt, állítólagos tapasztalatain alapuló sza­va valamely baj orvoslásánál, oly nehezen esik latba, mint akár a ladoméri körorvosé; és a tapo­­lyáni ficzamokat, csonttöréseket sat. saját „mód­szere“ szerint beigazító parasztnak hírneve oly messze terjedő, mint akár a nagym­ihályi kórház műtőorvosáé is. Oka az orvosi rend történelmi fejlődésében rejlik. Mert valamint mindenütt, úgy nálunk is az orvosi gyakorlat és tudomány az ősidőkben pogány papok, bűbájosok, később ke­resztény papok és szerzetesek kezében volt. Eze­ken kívül léteztek még néhány idegenek is, kik nevezetesen Leydenből és Paviából kikerülvén, honunkban az orvosi gyakorlatot űzték. Nem cso­da tehát, ha az orvoslás is megfelelő jellegű, de különben csak olyan volt, mint mindenütt; t.i.: varázsmondások, kígyók, békabőr, csont, ritka különös állatok és növények szerepeltek, mint főszereik. A világi orvosok pedig, vagy szegény ördögök voltak, vagy gazdag­ kuruzslók, kik fel­tűnő különc öltözetben jártak szanaszét az ország­ban ; lóháton vagy gyalog, családostul vagy egye­sen ; kikkel senki sem törődött és kik szabadon jártak-keltek és kezeltek, a­hol és a hogy nekik tetszett. Meddig tartott ezen orvoslási „aranykor“, és mikor és ki által nyerte az orvosi rend jelenlegi szervezetét, e tanulmány keretén kívül esik ; de elég legyen annak bebizonyítására az, hogy sok tekintetben még a jelen korban is mutató nomine de nobis haec fabula narratur . Azért is a népsze­rek, illetőleg a nép által alkalmazott gyógyhatá­­nyok és módok, habár sok esetben a babonával egyértelműek, még leginkább elnézhetők és meg­bocsáthatók ; amenyiben — egyes eseteket kivé­ve, hol a szakavatott kezelést késlelik — általán, ha nem is használnak, de legalább nem is ártanak. Terjesztésük pedig, bármennyire látszassák para­doxnak, mégis, mint említett ikertestvérük, reklám útján történik. Nem ugyan sajtó közvetítése által, de ki kételkedik, hogy a borbély, pábaasszony, a kovács- és pékmester és végre a korcsmáros nem oly mozgó és sokatmondó „élő reclám,“ mint akár a nyomtatott. Azért is a népszerek csoportja min­den tudományos osztályozáson túl tesz ; a­mennyi­ben alkalmazásbra nézve, az első és utolsó kérdé­se az : segített-e vagy nem ? ! Mi ellen, miképen, milyen idő lefolyása alatt és mily következmé­nyek mellett ? — Mind mellékes dolog. Jellegzé­sük tehát ilykép hangzik : Minden háztartásban előforduló, általán ismeretes, rendesen öreg asszo­nyok, bábák, borbélyok, juhászok, kovácsok, pe­­cérek és kivételesen más tisztességes kézművesek által is szóval ajánlt, kevésbé [vagy semmibe sem kerülő, utcáról szakadt hírnévvel ellátott szerek; — rendszerint orvosi ismeretséggel, néha ismeret­tel is dicsekedő, de mindamellett az orvost ki­csinylő, őt „emberölő“ névvel megtisztelő, kivéte­lesen kész­pénzért, de rendesen szivességből vagy ajándék fejében, kontárkodók által alkalmazva. Ilyen például a rózsa­méz — de borax vagy más szer nélkül — mindenféle szájbaj ellen ; a vörös kendő vagy posztó, folyosó ellen ; a szembeköpés vagy még biztosabb hatású a pofoncsapás, sárga­ság ellen ; továbbá az égő mézeslepény a köldökre alkalmazva, bélgörcsök ellen ; az ezüst hatos ku­tyamarás ellen ; a leoltott szén, rész szem ellen ; a kutyazsír, sorvadás ellen ; az ing kiforditása, eskór ellen ; sat. sat. célom ,­mint már előadásom kezdetén kiemelem, ama ferdeségek­ és­ visszaélésekre utalni, melyek az ember legnagyobb kincsével, az egész­séggel, rang-, osztály- és műveltség különbség nélkül — úgyszólván megszokott közönyösséggel szakadatlanul történnek. És, ha e tekintetben jelen szerény tanulmányommal nemcsak becses figyel­müket lekötni, de egyszersmind józan ítélőképes­ségüket kihívni oly szerencsés voltam, érdemem felül megjutalmazva látom magamat. Különfélék. * O Felségbe saját és ó felsége a Királyné nevében is Csap és Veskóc közsé­geknek iskolaépitési célokra 100—100 forintot adományozni méltóztatott. *­á £ el­vei X<aura, a budapesti nemzeti színház első rangú művésznője, tegnap lépett fel Oliner G­yörgy „A vasgyáros“ című szín­­művében. Még nincs alkalmunk részletesebben szólni a vendég művésznő játékáról, de a to­vábbi darabokat ajánljuk a közönség figyelmébe. Gerőfi igazgató nagy szolgálatot tett közönsé­günknek mikor ily országos hirü művésznőt, habár nagy áldozatok árán is, városunkba hozatott vendég szereplésre s a közönségen a sor viszonozni a színigazgató jóakaratát azzal, ugyan nem csalódtam ? ő szeret! Óh, de mikor oly h­*­deg, oly közönyös mindig, suttogó bánatosan. — De hiszen azt mondják, hogy „szerelemnek, a mely sokat beszól, keveset hitjetek , hisz a valódi érzelem némá­nak született.“ Némának, de még se oly közönyösnek. Óh Istenem adj több reményt szivembe — vagy oltsd ki szivem lány szerelmét! Az „UNGr* ” tárcája. A második rangfokozatig. — Elbeszélés. — , (Folytatás.) — Észre vévén azonban a társaság lehangoltsá­­gát, valamely bécsi élményüket kezdi elbeszélni, mely mindkettőjüket igen komikus színben tüntette elő. El­beszélése oly érdekes, oly kedvesen mulattató volt, hogy a társaság ismét visszanyerte korábbi vidám hangula­tát, s különösen Gyula, ki hallván a valódi tényeket oly ügyesen elferdítve, érdekesen megtoldva, hangos nevetésben tört ki nem egyszer. Az illem szabta tiz percből órák lettek s azok is e kedves körben röpülni látszottak. Gyula fölkelt s búcsút vett. Camilla előtt megáll­va, arra kérte, hogy ne utasítsa vissza lovagias kísére­tüket. — Bocsánat — de mama este értem fog jönni. Tágay kikérve az ismételhető tisztelgés engedélyét, szívélyesen elbúcsúzott. — Hogy vagy velem megelégedve? kérdé Tágay, midőn az utcára kiértek. — Te bámulatba ejtesz barátom! Rendkívüli me­részséged, apró füllentéseiddel igazán meglepsz, úgy kicikornyáztad e különben semmi érdekességgel nem bíró bécsi kalandot, hogy tulajdonkép­peá nem isme­rek, mondá nevetve. nek — Ugy­e ? hahaha! ne nevezd azonban füllentés­azt, a­mit a modern világ phantásiának nevez. Ez most chie, pajtás. S a merészség? Persze csak túl­zoit ne legyen ! Hol képzelsz oly fiatal hölgyet, kit a te rideg, minden érdeklődést mellőző, feszes modorod mulattatna? De meglásd mily dolgokat fogok én itt véghez vinni. Mindeniknek külön fogok udvarolni s kü­lön szerelmet vallani. Egyelőre Camilla, de mond­­csak ? mondá eltérve gondol­t menetétől, hová akartad Camillát kisé­ni ? — Csakugyan ! hiszen mi pajtás ma nem Cam­il­­láéknál voltunk. — Mit mondasz ! — Nos igen . — meg nem mondhattam neked, mert midőn a zenére figyelmessé lettél, s észre vet­ted Camillát az ablaknál, oly rohamosan siettél, hogy időm sem volt megmondani ki lakik ott. — Patvarba is ! Kinél voltunk tehát ? Ki ez az elragadó szőke gyerek. Hol a családja ? — Összes családja egy nagybácsiból áll. Géczy Ferenci, barátunk véghetetlen viális, fiatal lelkű öreg gyerek. Néhány kellemes estét eltöltöttünk már nála, kár hogy nem volt honn. Tokajban vannak szőlői, azok munkáltatásához ment le. Földbirtokos, még pedig dús­gazdag. Elza egyedüli örököse. — Úgy? mondá Tágay elgondolkodva. — Csak maradjunk egyelőre Camillánál pajtás ! Ez nagyszerű nő ! az az isteni termet, az a szép arc, az a megtestesült kecs, bár ! E lényben úgy látszik minden összpontosult. Máris, újra szerelmes vagyok belé. És te­­ te ! hogy lehettél érzéketlen annyi kincs láttára ! ? Gyula elforditá arcát, szive sajgott, fájt, nem birt szólni, csak alig nyögte ki e pár szót hogy „hát csak úgy“ ! ________ A pick-nick délutánján Jóska, mint a ki Johan­nás a helyi viszonyokkal jobban ismerősebb, Tágay megbízásából egy remek virág­csokorral állított be Ca­­milláékhoz. Csók­t vetve az eléje kerülő szobacicus felé, a kisasszony elé kívánta magát vezettetni, minek megtörténtével, a megbízást tiszteletteljesen teljesíté. A meglepett hölgy látszólag közönyös arccal, s szó nélkül vette át a csokrot. E kérdést: „kitől jő?“ feleslegesnek találta, hiszen a szoba leány utján úgyis tudta már, hogy az átadó a Raymond főhadnagy inasa . . . S csak midőn magára maradt, ragyogott föl a boldogságtól arca, s forró csókjaival halmozta el a vi­rágokat. Szive örömben úszott. Óh Istenem ! tehát, csak­* * * A katonazene hatalmas hangáradattal tölti be a termet. Strauss „Csók“ keringőjét játszák. A fényes egyenruha sebesen váltakozik a track szalonnai egyszerű­ségével. A hölgyek sugárzó arccal, boldogan röpköd­nek lovagjaik karjain. Camilla közönyösen táncol , tit­kon az ajtót lesi. Épen most lép be Raym­ond főhad­nagy, s fürké­zve jártatja a termen körül tekintetét. Itt-ott tiszteleg, hajlong, üdvözli ismerőseit, barátjaival kezet szerit s közéjök vegyül. Kardját le nem oldva össze font karokkal megáll a terem egyik szegletén, férfias szép alakja félfejjel kimagaslik a többi urak közül. Fehér homlokát aggódva összevonja, féloldalt hajlik egyik kartársához, s kérdé : kapitány ? — nem tudod, hol van Tágay ? _ Együtt mulattunk Fennel, meg ott hagytam őt. De épen itt jön ! S csakugyan ép akor lépett be Táo­ay feszítve, s hatást vadászólag megállt. 0 Nézd e szép gyereket mennyi elégedettség su­gárzik arcáról. Biztositlak, hogy azon meggyőződéssel jó, hogy ő lesz, az est hőse, mondá nevetve a kapitány. — Istenemre, — aligha fog ebbéli hitében csa­lódni. Vegyük tekintetbe azt a körülményt, hogy elő­nyös egyéniségéhez még az újdonság ingere is fűző­dik. Figyelmeztetlek is édesem, hogy ne igen engedd férni őt Júliádhoz, mert ez a mai est könnyen kudarc­cal végződhetik számodra ; s ezt mint jó barátod, nem kívánom neked, viszonzó Gyula mosolyogva. — Azt hiszed? mondá a kapitány­­­ diadalmas tekintetet vetve egy félig elvirágzott, de még mindig díszes hölgy felé, ki éppen bevégzó plastikus táncát, s lovagja által helyére vezetteték. (Folyt, köv.)

Next