Ung, 1888. július-december (26. évfolyam, 27-53. szám)
1888-09-16 / 38. szám
XXVI. ÉVFOLYAM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek csak kérdemesen fogadtatnak el. Semmit «0111 rozlii.>k, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal; Pelincsek Miksa könyvnyomdája Felelős szerkesztő: Fincicky Mihály. Előfizetési feltételek: Egész évre . . . 4 fit — Félévre .....................‘d „ — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes számára 10 kr Hirdetések, szintúgy mint előfizetések az Urg kiadóhivatalába ungvár, Pollaecek M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttér soronként 20 kr s——i mai VÉGYESTART A LÍVÍU HETILAP. • • Ungvármegye A« a „uiíjstraegyei »azdasulgi l»ivatalosst közlönye. lngvár ISSS. vasárnap, szeptember Itt. 38. SZÁM. Hivatalos közlemények. Katonai lóvásár. A csász. és 1<ir. közös hadügyminisztérium hozzájárulásával ezennel közhírré tétetik, miszerint a hadsereg lószükségletének fedezése végett ez évben Zemplén vármegye területén Tílke-Terebesen, szeptember hó 22-én katonai lóvásár fog tartatni. Ezen vásárlásra egy kiküldött katonai bizottság fog megjelenni, mely az elővezetett lovak közöl meg fogja vásárolni mindazokat, melyek katonai célokra alkalmasaknak és arra nézve megfelelőknek fognak találtatni. Miután a fő cél az, hogy a hadsereg részére minden közvetítés nélkül egyenesen a lótenyésztőktől vétessenek meg a lovak, ennélfogva figyelmeztetnek a tenyésztők, hogy teljes bizalommal vezessék elő katonai célokra alkalmas eladó lovaikat és túlzott árak követelése által a megvételt lehetetlenné ne tegyék. Alkalmas minden szilárd testalkatú, jó mozgást és kitartást ígérő, túlságos használat által még meg nem rontott, s a katonai használatot gátló hibával nem bíró 4 egész 7 éves és legalább 158 centiméter magas ló. A 7 évet már meghaladt lovak semmi esetre sem vétetnek meg, valamint a 158 centiméteren (vagyis 15 markon) aluli lovak közöl csupán kivételképen vétetnek meg egyes olyan példányok, melyek kiváló jó testalkatúak és kitűnő vérrel bírnak. Ez alkalommal 3 évet betöltött csikók is fognak vásároltatni, azonban csupán egyes olyan példányok, melyek kiváló jó alkatuknál és nemes származásuknál fogva a katonai csikó telepekben való felnevelésre alkalmasaknak látszanak. Figyelmeztetnek tehát a tenyésztők, miszerint 3 évnél fiatalabb vagy nem legkitűnőbb minőségű csikóik elővezetése által csak felesleges fáradságot és költséget okoznának maguknak. A hadsereg lóárai, — jobb minőségű lovakért — az utóbbi időben felemeltettek, úgy hogy ily katonai vásár alkalmával vevőt talál azon tulajdonos is, ki lovát a régi katonai árért eladni hajlandó, de kész vevőt talál a bizottságban azon gazda is, ki jobb vérü és minőségű lováért valódi értékének megfelelő jóval magasabb árt is méltán követelhet. Felhívatnak ennélfogva a tenyésztők és lótulajdonosok, hogy jó minőségű eladó lovaikat vezessék elő, miután minden esetre jobb árakat kaphatnak ezen közvetlen eladás által, mint az esetben, ha lovaikat közvetítők útján juttatják a hadsereghez. A megvett lovak azonnal a helyszínen átvétetnek és készpénzben kifizettetnek. A kitűzött nap reggelén a helyszínen jelenlevő vármegyei és községi tisztviselők, valamint a lótenyészbizottmány képviselői minden további felvilágosítást meg fognak adni. Kelt Budapesten, 1888 augusztus hóban, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi in-1 minisztérium 4902. sz. k. i- Ungvármegye alispánjától. A főszolgabiráknak és Ungvár város polgármesterének, azonnali közhirrététel végett kiadatik s az „Ung“ helyi lap utján is azzal tétetik közé, hogy a vásáron megjelenő lótenyésztő gazdák, a zemplénmegyei gazdasági egyesület részéről a legszívesebb támogatásra számíthatnak. Ungvári 1888. September 10. KENDE PÉTER, alispán. Az iparostanonc oktatásról. Már a múlt évben felszólaltunk az iparostanoncok oktatását vezető bizottság érdekében, hogy ez ügy melegebb érdeklődéssel hassa át iparosainkat. Az iskolabizottság által kiadott értesítőből nem győződtünk meg a melegebb érdeklődésről, mert bizony jobb módú iparosaink nem sokat törődnek az iskola érdekében. Annál többet tesz az új iskolabizottság, Zolcsák János elnök erélyes vezetése alatt. Az iskolai szabályrendelet szigorú végrehajtását passióval teljesítik a tanítók, midőn az iskolai tanórát mulasztó tanulók névsorát az iparhatóságnak beküldik, hogy az iparhatóság vegye be a mestereken a mulasztás büntetés pénzét, mely 1árttól fokozatosan megy fölébb. A májusi büntetés pénzek behajtását az iparhatóság most szorgalmazza a mestereknél, kik közül igen sokan alapos kifogásokkal jönnek az iparhatóság elé, hogy a mondott időben a tanóráról elmaradtnak állított tanonc már nem is volt nála, megszökött, vagy más hasonló okokból megszűnt a felügyeleti joga, tehát kéri büntetés pénzét leíratni Mit csináljon az iparhatóság? A mester és tanító igazmondását, hogy vágja ketté most 4 hónap után ? Hát nem lehetett a kimaradásokat azonnal orvosoltatok hanem 4 hónap után kell a mesterek emlékező tehetségét próbára tenni, hogy csakugyan úgy volt-e hát az, a mint állittatik ; s viszont a mesterek oly kevéssé érdeklődtek tanoncaik iránt A távolból. Hamburg 1888 augu87.tu-i havában Régi vágyamat láttam teljesedésbe menni, midőn e hó 7-én kedvenc eszmém megvalósulásaként valahára kényelembe helyeztem magamat a leeresztett redőnyü vasúti kocsi hűvös kalitkájában, útnak indulandó kies lakhelyemről nagy Németország téréi felé, tapasztalatokat szerezni a kultur-német társadalmi, ipari és kereskedelmi állapotokról. Az utazás nyáron, nem tartozik ugyan a legkellemesebb mulatságok közé, de a mindennapi élet százféle foglalatossága sokkal inkább igénybe veszi valamennyiünk idejét, semhogy tetszésünk szerint intézzük akaratunkat, s így én is kénytelen voltam azt az időpontot kihasználni, mely az évszakok között leginkább megengedi a hosszabb idei távollétet otthoni tűzhelyünktől. A vonat sebes robogással röpített bennünket s míg utitársaim nagyobb része csakhamar átengedte magát a szundikálás unaloműző élvezetének, én hosszasan merengtem a honi bércek körben forgó panorámáján, elgondolván, hogy nemsokára idegen földnek leszek taposója. Az utazás eleintén egyhangú volt. Számos apróbb állomáson haladtunk keresztül, egy—két perc időzés s a vasszörnyeteg tovább vitt bennünket célunk felé. Hegyes, völgyes, változatos vidék, majd egy-egy rövidre szabott síkság váltakozott szemeim előtt, néhol egy régi időkből fennmaradt várrom komor, égbenyúló bástyáival, hajdani zajos napoknak magánosan gyászoló emléke gyanánt. Ezeknek szemléletében elmerülve végre rajtam is erőt vett az álom és minden törekvésem mellett is, csak Berlinben diadalmaskodott az éberség. A nagy német császárváros, mely rövid idő alatt annyi köny között két nagy uralkodóját adta át a földnek, mint egy mesebeli káprázat állt előttünk a reggeli ködben. Mily hatalmas nyilvánulása a nemzeti iparkodásnak ! Száz év előtt még alig volt tizedrésze a mainak, most Párissal vetekedő, Bécset felülmúló metropolisa a német birodalomnak. Az utcákon pezsgő élet, kisvárosiakra nézve szokatlan zaj uralkodik s az élénkségben csak a rend és tisztaság múlja felül, mely mosolyogva hívja a látogatót. Az üzletek tömkelegéből kiválik egy-egy nagyszerű kirakattal ékeskedő árubank, melynek személyzete egy falu lakosságával versenyez számban s szinte bámulatos, mily pontossággal működik mégis az egész nagy apparátus. Megnéztük a császári gyűjteményeket, s leírnám őket, ha nem félnék tőle, hogy toliam e pontnál felmondja a szolgálatot. Hosszasan álltam a históriai sarokablak előtt is, honnan néhai I. Vilmos császár szokta volt alattvalói kíváncsiságát kielégíteni megjelenésével. Mint kereskedőt azonban, megvallom, elsősorban a kereskedelmi viszonyok érdekeltek, s a tapasztaltok, melyeket e téren, habár rövid tartózkodásom alatt, gyűjtöttem, remélni engedik, hogy édes hazánkban is sikerülend egyet-mást meghonosítanom, mit eddig nálunk csak híréből ismernek. A világpolitika közpotja, központja egyszersmind a jó ízlésnek is, s az újdonságok, melyeket látnom s részben beszereznem is sikerült, arról győznek meg, hogy a németek alapos tudományosságukon kívül már a divatban is túlszárnyalják a a franciákat. Nagyban segélyemre volt ez óriási város megtekintésénél egy hamburgi jó barátom, kinek ez után is forró köszönetemet nyilvánítom. Az ő kalauzolása mellett könnyen bejutottam az elsőrendű gyárakba és ipartelepekbe is, hol a tulajdonosok a legnagyobb készséggel szolgáltak felvilágosításokkal. A kora reggel ismét útban talált. A szerzett tapasztalatokon elmélkedve gyorsan repült az idő a vonattal. Az apróbb és kevesebb érdekű állomások egész seregét elhagyva, végre elérkeztem utazásom első végpontjára, Hamburgba. A város teljes ellentéte Berlinnek. Míg ugyanis Berlin világosan szóló tanúja az újabb idők átalakító reformjainak, ez ódon kikötőváros első pillanatra is eszünkbe hozza múltját. Régi, komor épületek, keskeny magas házaktól övezett utcák, melyek azonban élénkség tekintetében még felülmúlják az előbbiét. Kereskedelmi szempontból pedig határozottan Hamburgé az elsőség nemcsak Németországban, de Londont kivéve, talán egész Európában is. A hajók szakadatlan sora áll a kikötőben, árukkal rakottan, innen hordják szét a német ipar termékeit az egész világ tájai felé. Hazai viszonyainkat tartva szemeim előtt, nem mulasztottam el az újdonságokat itt is megszerezni, s főtörekvésem leend itteni tanulmányaimat az otthoni élet keretében felhasználni. Visszautaztamban még Lipcsét, Münchent és Bécset is felkeresem, s az ott szerzett élményeimről majd máskor szólok, ha tisztelt Szerkesztő úr soraimat közlésre méltónak találandja. Tehát a viszontlátásra Ungvárott I KLEIN IGN Át .