Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1893-01-01 / 1. szám

Melléklet az ING 1. számához. által könyebbé. És hát ez is valami. Ha »sport«, n­e­m­e­s sport, mely — úgy véljük — a demokráczia i szempontjából is érdemel némi« ügyelmet Lehet, hogy kivételképen egyesek a szövetkezet hatása alatt kevésbé lesznek képesek polgári kötelességeik teljesítésére, de az óriási többség képesebbé válik s busás kárpótlást nyújt az egyes képessége hanyatlásából származó anyagi s talán erkölcsi veszteségért. A­ki tehát Ungvár város fejlődését, polgárainak jólétét akarja, ha nem is szövetkezeti tag, szívesen látja a szövetkezetet. Mert tá­jékozatlanságból eredő téves állítás az, hogy a szövet­kezet tagjai Kassáról fognak élni. Az ungvári szö­vetkezetnek saját üzleti anyaga 8 bolt­­helyisége lesz, a kassai fogyasztási szövetkezet­nek csupán erkölcsi támogatását veszi igénybe. _ Az ungvári dalárda­­ feltámadt. A kételkedők fejcsóválva mondogatják most, midőn látják, hogy az általuk halottnak nyilvánított dalárda uj életre ébredt, — hogy igy nem hitték, amúgy nem hit­ték volna, mikép a dalárda sorsában ily kedvező válto­zás, mintegy varázsütésre előálljon. Pedig, a mi idáig j szemünk előtt lefolyt, épp annyira nem hihetetlen s nem csodaszerü, mint a­mennyire könnyen kimagyarázható, s illetőleg megérthető amaz ok is, mely a dalárdát el­zsibbasztotta, tehetetlené tette A dalárda bár lassanként, de végre is teljesen elvesztette az ő szellemi vezérét — karnagyát, kinek i vezetéséhez annyira meg voltak szokva, hogy ő nélküle sikerrel működni nem remélvén, elcsüggedve, a jövőről is lemondtak. Hasonlított ekkor s még ezután is a leg­újabb ideig a dalárda helyzete egy oly özvegyéhez, ki imádott férje halála után fáj­da­mában a sirt válasz­totta , de a gyászév eltelte után, mely itt több mint két volt, egy csinos, szerelmes kérő szavára mégis csak haj­landó lett egy új élet örömében részt venni A mi dalárdánk lelkileg volt beteg, mert hiányzott belőle a lelkesültség s önbizalom. Ennek gyógyítását, az igaz, nem lehet tagadni, hogy a régi, érdemes elnök úr a sajtó s közönség teljes jóakarattal többször meg­próbálták ; de hát sajnos, egy oly erkölcsi testület, mint a dalárda csupán jóakaratból nem táplálkozhatik, a jó­akaraton kívül ifjú erő, ifjú lelkesedés kellett, hogy a régi dalárda életerejének elhamvadt tüzét lángra lobbantsa. S most már ez, legalább a mint jelek mutatják s a tények bizonyítják, megtörtént. Múlt év és hó 28-án azaz a legközelebb múlt szerdán volt a hangok beosztása végett a dalárdisták első összejövetele a gymnasiumban Ez összejövetel a dalárda működő­képességének akart próbája lenni s bátran mondhatni, hogy a próba sikerült Énnek lehet tulajdonítani, hogy az összejöttek Rónay Antal főerdőtanácsos úr elnöklete alatt szép szá­muknál fogva formális értekezletet tartottak, melynek lefolyását a következőkben ismertetjük: Az elnök bevezetésül elmondja az összejövetel czélját, melyet mi már fentebb ismertettünk, majd rövi­den kifejti, hogy a tagszerzés tekintetében reá és a szervezőbizottságra rótt feladatoknak, mennyiben sikerült megfelelnie. Általában arra az örvendetes következtetésre­­ jut, hogy a dalárda az újonnan bevont tagokkal kiegé­szít­ve, működését most már bátran megkezdheti, b­eszéde további folyamán áttért majd megbízatásának ama leg­fontosabb részére, mely feladatául tűzte M­edveczky István urat a dalárda karmesteréül megnyerni s itt azon örvendetes hirt hozta a dalárdisták tudomására, hogy e tekintetben tett lépéseit meg éppen siker koronázta, a mennyiben Medveczky úr a karnagyi tisztet, a feléje irányult osztatlan bizalom következtében szives volt egész készséggel elvállalni Az elnök eme jelentését a tagok örömmel fogadták s örömüket egy hatalmas éljennel tolmácsolták A jelen volt karnagy szólalt fel ezután s m­íg egyrészt köszöne­tét fejezte ki a beléje helyezett elismerő bizalomért, más­részt ígéretet tett, soha fáradságot nem ismerő buzga­lommal vezetni a dalárdát a siker ama­tékához, mely eddigi hírnevét emelni, dicsőségét megsokszorozni képes lesz. A karnagy reményt, ébresztő beszéde után ismét az elnök vette át a szót, a­ki azon felfogásának ad ki­fejezést, hogy most már a szervezkedés ily előrehaladott állapotában időszerűnek látja, hogy a szervezőbizottság a pártoló tagok gyűjtéséhez hozzá­fogjon. Biztosítja egyszersmind az értekezletet, illetve a dalárda tagjait, hogy úgy ő maga, mint a bizottság, melynek elnöke, a siker érdekében sem időt sem fárad­ságot kímélni nem fognak. Határozatba ment végül, hogy a régi jó idők ama szokása, hogy minden belépő tag irásbelileg kötelezi magát arra, hogy a dalárda ügyét támogatni s szivén fogja viselni, ezután is fenntartatik; e határozat a dalárda igen I. elnöke indítványa folytán fogadtatott el, ki attól a mint a múltban sok jót nyer­, a jövőben is sok jót remél. Ezután következett volna a hangok beosztása, a­mire azonban már idő nem jutott. Az értekezlet még a tanulás óráit minden hét szerda és péntek­­i órájában megállapítván, a buzgó elnök éltetésével szét­oszlott. Nem volna ha tudósításunk, ha még arról is meg nem emlékeznénk, hogy az elnök, minden jelen­levővel kezet szorított, azon viszony megszilárdítására, mely a tagok és a dalárda közt fennáll. Bizony többet is ért ez minden kötelező nyilatkozatnál. • Tudósító: „Nincsenek jó cselédeink.“ Az »Ung« mn. é 52-ik számában a lenti cím alatt megjelent közlemény igen aktuális jellegű s igen helye­in történik, ha a közönség, illetve a sajtó is mindsü­­nkben kezd ezen, városunkban már elposványult ügg­­yel foglalkozni, mert ez állapot már annyira türhetlen, anyira kihívja maga iránt a figyelmet, hogy városi há­tságunk sem hunyhat előtte szemet és involválja annak lgsürgősebb és legmélyebbre ható intézkedését. Sietni k­ell az adózó polgárokat az elviselhetlen állapotoktól megmenteni. A cikk igen enyhe és humánus módon hiszi a célt mérhetőnek, t. i. hogy jó cselédeink legyenek ; szerény éteményem szerint, azonban ezen az uton a cél elér­­hető nem lesz és még igen sokáig kellene a jó cseléd után sóhajtoznunk. Itt csak az elmérgedesedett bajnak megfelelő radikális kúra segíthet: egyrészről, ha az ide­­vnatkozó törvények hatóságunk részéről lelkiismeretb­­en végrehajtatnak, másrészről, ha autonóm hatásköre­in még oly intézkedések létesíttetnek, melyek a létező >ajt gyökerében támadják meg. Egyetértek cikkíróval abban, hogy a városunkban étező számos cselédelhelyező úgynevezett intézete­­:ez a hatóság irgalom és személy válogatás nélkül irtsa i s ezek helyett egy teljes garanciát nyújtó, feddetlen előéletü egyénre ruházott, egyetlen »cselédelhelyező in­­ézetet« létesítsen, mert a létező baj kutforrása a sok igynevezett intézet kapzsiságából ered, kik hogy némi­­ eresetre tegyenek szert, még a szolgálatban álló vagy szolgálni akaró cselédeket is jó helyszerzés ígéretével magukhoz csábítják, helyük elhagyására bírják s korrum­­­álják őket Szükséges volna ezen kívül hatóságunknak az 1871­. évi XIII. t.-c 108. § -át is szigorúan végrehaj­­ani. Tagadhatatlan, hogy már e két tényező együttes keresztül vitelével sok lenne segítve, de nem minden. Kívánatos volna tehát még ezeken kívül, mint azt már több városi hatóság létesítette, hol a cselédtartó­ gazdák érzik is annak üdvös hatását, t. i. létesittessék a városi rendőrkapitányi hivatalnál egy bejelentő és nyilvántartó hivatal, hova köteleztessék minden cselédet ,ártó gazda, cselédjének félfogadása és elbocsátásánál napját bejelenteni, a­z elfogadott egyén cselédkönyvének bemutatásával, másrészről a cseléd is köteles legyen bírság terhe alatt azonnal jelentkezni, mihelyt a szolgá­latból kilép; aki 8 napnál tovább hely nélkül van, az illetőségi helyére toloncoltassék; e nyilvántartó hivata támogatására köteles legyen a cselédelhelyező intéze rendes könyvet vezetni, hol bejegyeztessék a nála je­lentkező cseléd szolgálatból ki- és szolgálatba lépésénél napja Ne legyen senkinek megengedve rövidebb, min három havi időre beszegődni, s helyét­ ez időn belü alapos ok nélkül változtatni. Meg vagyok győződve, hogy ha ezen rendszabályai életbe lépnek, azok szigorúan keresztülvitetnek, akko lesznek jó cselédeink, akkor azután eljönne a humanis­tikus intézkedéseknek ideje, mert a fenti rendszabályul nélkül üdvös eredmény elérhető nem lesz. N. J. Hogy többet ne említsek a tűzol­tó-főparancsnok egy kis gőzszi­­vattyut s hozzá vizmedenczét nyert, városunk legkövérebb em­bere, a jó X. bácsi, egy gyermek­kabátot, a mintarendőr arcz­­képe a rendőrkapitány sorsjegyének számával birt, s a »Fehér ,»a jó« gipszmintáját azok a kereskedők nyerték, kik most a régi­ben bérlők. A sorsolás tartama alatt Lányi Gyula zenekara és a katona­banda hangversenyzett, mit pontban 12 órakor táncz követett. A fáradhatatlan rendezőség érdeme, hogy a tánczosok túl­­nagy száma miatt még a négyesek is a legjobban sikerültek. A jelen volt hölgyek neveinek összeírását megkíséreltem, de csak annyit sikerült megtudnom, hogy a nőnevek majd min­­denike biit képviselővel, sőt voltak többszörösen képviselt ne­­­­vek is. Midőn reggeli 6 órakor e sorokat írjuk, még javában foly a vigasság, a zene ütemeire vígan keringetnek a többé-kevésbé összeillő párok, felhangzik a kaczaj, az öröm és jókedv kifeje­zője, s bizony lesznek, kik e sorokat még mulatás közben fogják olvasni.­­ — — — ___ _ — — __ — — ___________(~r'} Szilveszter-est a Koronában. — A­hogy történhetett volna. — A naptár szerint december­­­i l-ike volt. A lőcsei kalendárior külön tudósítójának »eredeti« jövendölése húsz fokos hideget,es­­ő, északi szelet és havat ígért. — a komáromi nagy képe »asztromokusa« azonban nem zárta ki annak lehetőségét, hog az egek langyos esővel fogják az ó-évet elsiratni. E két ellentétes időjóslás daczára a már tietekkel elől hirdetett s a tűzoltó-egylet javára sorsolás­, műkedvelői előadás és tánczczal egybekötött Szilveszter-estély a »Koronában« fényb­­en, sőt várakozáson felül sikerült. Az anyagi eredmény majd len­om­ fillérre rug, míg a erkölcsi siker társadalmi életünk további fel­villanyozására kiszí­milhatlan hatással lesz. A Korona különben elég tágas emeleti termei ez alkalom­­mai szűknek bizonyultak a társadalom minden rétegéből össze­sereglett közönséget befogadni, úgy hogy több százra menő ven­dég a földszinti étteremben foglalt helyet, miután a­­ jótékonyság oltárára meghozta áldozatát (értsd: a pénztárnál lefizette az belépti díjait. De ez nem is csoda Városunk közönségének ritkán van alkalma oly műélvi­zetben részesülni, minőt az ez alkalomra összeállított műsor ígér s nem kis vonzerőt gyakorolt a­ kisorsolandó értékes tárgya nagy száma, sőt voltak számosan. — még az aranyifjuság sor­­ból is,­­­ kiket épen a táncz vonzott. Szóval, mindenki a legjobb hangulatban töltötte az élét, látszott az arczokon a megelégedettség öröme. A szereplő műkedvelők, kiknek névsorát ismételni felesle­gesnek tartom, egyenkint és összesen a legnagyobb dicséret r szesei voltak Mind első volt s utolsó egy sem. De hogy épp kívánják, kijelentem, hogy nekem mégis legjobban tetszett Hada Decibálnak »A mai társadalom« czimíi monológja, melyben szem­ éles gúnynyal ostorozza azt a kirívó rang és osztály különbséget a közjólét emelésére irányzott törekvések iránti közönyt, mel sok helyütt érezteti zsibbasztó hatását, s szolgál akadályul egészséges társadalmi élet megteremtésének Leírhatatlan hála: e keltettek végszavai , hogy ő a mai Szilveszter-est sikerében bizonyságát látja annak, hogy »társadalmi életünk nagy mezeje csak egészséges kalászok teremnek«. A műkedvelők előadása után következett a sorsolás, méh­yek nyereménytárgyat közadakozás útján gyűjtettek össze, s me­lyek közül a legelsők közt kell megemlítenem a »Fehér hajó helyén építendő két­emeletes bérház gipszmintáját, a kivitel alá álló vízvezeték első számú részvényét, azon létesítendő faiska tervét, melynek magról növesztett csemetéiből fognak városan utczái és terei befásiztatni. A nyereménytárgyak közt szép hely foglalt el egy rendőr képmása, ki teljes tudatával bir jogai c kötelességeinek. A sorsolás eredménye sok kedélyességnek lett okozója­­ avagy botrányos magaviselete által a tanácskozást is­ Különfélék. * Egyházi előléptetések. A király a mun­kácsi gör. kath. székeskáptalanban . Roskovics Ignácz éneklő kanonoknak a nagyprépostságra, Gébé Viktor őrkanonoknak az éneklőkanonokságra, Jámbor Antal iskoláskanonoknak az őrkanonokságra, Jakovics János kancellárkanonoknak az iskoláskanonokságra és Fejér Emánuel hetedik kanonoknak a kancellárkanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyta. — Mikita Sán­dor dr., szentszéki ülnök s theologiai hittanár tisztelet­beli kanonokká neveztetett ki. * A karácsonyi ünnepek első napján a r. kath. templomban a nagymisét Hehelein Károly pré­post-plébános mondta fényes segédlet mellett. Az uj prépost ez alkalommal első ízben használta uj méltó­sága jelvényeit az oltárníil. * Kinevezések. A földmivelési miniszter az ungvári főerdőhivatal kerületében: Rózsay Rezsőt és Rochlitz Nándort I. oszt. főerdésznek, Ajtay Jánost sztavnai erdésznek, Szánthó Mihályt erdészjelöltnek, Wittich Lajost I. o. erdészgyakornoknak és Linden­­mayer Frigyest II. o. erdészgyakornoknak nevezte ki. — Buday Lázár az ungvári járásbíróság telekkönyvi hatóságához telekkönyvvezetővé neveztetett ki.­­ Az ungvári társaskör házépítésének ügye egy lépéssel előre haladt. M. hó 29-én mutatta be a társaskör ügybuzgó alelnöke, Dr. Novák Endre, a házépítés ügyében kiküldött bizottságnak az új téren emelni tervezett társasköri háznak egy jónevű fővárosi építész által készített tervrajzait. A tervrajz igen díszes korszerű, egy emeletes épületet tüntet fel, melyben gon­doskodva van a földszinten vendéglői s kávéházi he­lyiségekről, — az emeleten nem csupán a társaskör szükségleteit kielégítő termek s szobákról, melyek kö­zött egy díszes nagyterem, nagyobb társas-összejöve­telek s hangversenyek alkalmára rendelkezésre állhatna,­­ hanem még azokon felül annyi helyiségről, melyek csekély módosítással a katonatiszti kaszinó céljainak is megfelelhetnek. A bizottság köszönetét szavazva az al­elnökinek a gyakorlati megoldás céljához vezető gon­doskodásért, mielőtt a választmány, illetőleg a közgyű­léshez conk­rét javaslatot tenne, a terveket a szükség­let és viszonyok figyelembevétele mellett szakszerű bí­rálat alá venni s költségvetésekkel kiegészíttetni hatá­rozta. * Ungvár város képviselő-testületének közgyűléséből. Ungvár város képviselő-testülete dec. hó 30 és 31-én közgyűlést tartott, mely eléggé látogatott volt. Mert az italmérés­ és a fogyasztási adók kezelése felől volt hivatva határozni a képviselő-testü­let, valamennyi ungvári italmérő ott volt a hallgatóság között. A közgyűlésen hozott közérdekű határozatok­­­­t és a következőket közöljük : A jogügyi bizottság vé­leménye alapján elhatározta a közgyűlés, hogy Reis­­mann Mór ellen, általa a képviselőtestület ellen intézett sérelmek miatt a bíróságnál panaszt emel. A képviselő testület virilis tagjaiul a küldöttség munkálata alapján 1893. évre következők állapíttattak meg: Ungvári nép­bank, Ungvári kereskedelmi és iparbank, Nehrebeczky György, Weinberger Albert, Seidler Lipót, Dr. Wein­berger Salamon, Weinberger Adolf, Telendy Antal, Markos György, Andrejkovics Endre, Dr. Preusz Adolf, özv. Guttmann Ignácné, Bródy Zsigmond, Guttmann Izidor, Zinner Salamon, Halmos József, Munkács­ e.-m. alapítvány, Dr. Spitzer Sándor, özv. Lónyay Ferencné, özv. Győröcskey Istvánná, Bene Lajos, Reisman Ber­talan, Dr. Brutmann Béla, Csonka Lucián, Zipser Mór, Krausz Adolf, Béresy András tömege, özv. Turner Andrásné, Lám Sándor, Gottlieb Ábrahám, Hampel Já­nos, Winkler Lemel, Dr. Molnár Mór, Firczák Gyula, Grósz Ábrahám, Dr. Levy József, Róth Pinkász, Hoff­mann Béla, Lendvai Ignác, Hegyi György, Dr. Bene Sándor, Stahlberger Mór, Lasztókay Béla, Halpert Ber­­nát, Fiala Károly, Gottlieb Mihály, Dr. Novák Endre, Sternberger Mór, Porcellán és agyagipar-gyár, Bradács Gyula, özv. Diecz Gusztávné, Róth Sándor és Ármin cég, Haraszthy Gyula, Palányi István, Reismann Sá­muel. Póttagok: Orlovszky István, Ung vármegye, Rákosi János, Hajlított bútorgyár, Orlovszky Tamás, Czéka Károly. A­kik megbízott által gyakorolhatják jogaikat, a meghatalmazott bejelentésére lesznek felhí­­vandók. A képviselőtestület e közgyűlésén első ízben nyert alkalmazást a községi törvény 60. §-a. Eszerint, aki a tanácskozás méltóságát vagy a gyűlés tagjait sértő kifejezéssel él s azt rögtön vissza nem vonja,

Next