Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-01-01 / 1. szám
Melléklet az ING 1. számához. által könyebbé. És hát ez is valami. Ha »sport«, nemes sport, mely — úgy véljük — a demokráczia i szempontjából is érdemel némi« ügyelmet Lehet, hogy kivételképen egyesek a szövetkezet hatása alatt kevésbé lesznek képesek polgári kötelességeik teljesítésére, de az óriási többség képesebbé válik s busás kárpótlást nyújt az egyes képessége hanyatlásából származó anyagi s talán erkölcsi veszteségért. Aki tehát Ungvár város fejlődését, polgárainak jólétét akarja, ha nem is szövetkezeti tag, szívesen látja a szövetkezetet. Mert tájékozatlanságból eredő téves állítás az, hogy a szövetkezet tagjai Kassáról fognak élni. Az ungvári szövetkezetnek saját üzleti anyaga 8 bolthelyisége lesz, a kassai fogyasztási szövetkezetnek csupán erkölcsi támogatását veszi igénybe. _ Az ungvári dalárda feltámadt. A kételkedők fejcsóválva mondogatják most, midőn látják, hogy az általuk halottnak nyilvánított dalárda uj életre ébredt, — hogy igy nem hitték, amúgy nem hitték volna, mikép a dalárda sorsában ily kedvező változás, mintegy varázsütésre előálljon. Pedig, a mi idáig j szemünk előtt lefolyt, épp annyira nem hihetetlen s nem csodaszerü, mint amennyire könnyen kimagyarázható, s illetőleg megérthető amaz ok is, mely a dalárdát elzsibbasztotta, tehetetlené tette A dalárda bár lassanként, de végre is teljesen elvesztette az ő szellemi vezérét — karnagyát, kinek i vezetéséhez annyira meg voltak szokva, hogy ő nélküle sikerrel működni nem remélvén, elcsüggedve, a jövőről is lemondtak. Hasonlított ekkor s még ezután is a legújabb ideig a dalárda helyzete egy oly özvegyéhez, ki imádott férje halála után fájdamában a sirt választotta , de a gyászév eltelte után, mely itt több mint két volt, egy csinos, szerelmes kérő szavára mégis csak hajlandó lett egy új élet örömében részt venni A mi dalárdánk lelkileg volt beteg, mert hiányzott belőle a lelkesültség s önbizalom. Ennek gyógyítását, az igaz, nem lehet tagadni, hogy a régi, érdemes elnök úr a sajtó s közönség teljes jóakarattal többször megpróbálták ; de hát sajnos, egy oly erkölcsi testület, mint a dalárda csupán jóakaratból nem táplálkozhatik, a jóakaraton kívül ifjú erő, ifjú lelkesedés kellett, hogy a régi dalárda életerejének elhamvadt tüzét lángra lobbantsa. S most már ez, legalább a mint jelek mutatják s a tények bizonyítják, megtörtént. Múlt év és hó 28-án azaz a legközelebb múlt szerdán volt a hangok beosztása végett a dalárdisták első összejövetele a gymnasiumban Ez összejövetel a dalárda működőképességének akart próbája lenni s bátran mondhatni, hogy a próba sikerült Énnek lehet tulajdonítani, hogy az összejöttek Rónay Antal főerdőtanácsos úr elnöklete alatt szép számuknál fogva formális értekezletet tartottak, melynek lefolyását a következőkben ismertetjük: Az elnök bevezetésül elmondja az összejövetel czélját, melyet mi már fentebb ismertettünk, majd röviden kifejti, hogy a tagszerzés tekintetében reá és a szervezőbizottságra rótt feladatoknak, mennyiben sikerült megfelelnie. Általában arra az örvendetes következtetésre jut, hogy a dalárda az újonnan bevont tagokkal kiegészítve, működését most már bátran megkezdheti, beszéde további folyamán áttért majd megbízatásának ama legfontosabb részére, mely feladatául tűzte Medveczky István urat a dalárda karmesteréül megnyerni s itt azon örvendetes hirt hozta a dalárdisták tudomására, hogy e tekintetben tett lépéseit meg éppen siker koronázta, a mennyiben Medveczky úr a karnagyi tisztet, a feléje irányult osztatlan bizalom következtében szives volt egész készséggel elvállalni Az elnök eme jelentését a tagok örömmel fogadták s örömüket egy hatalmas éljennel tolmácsolták A jelen volt karnagy szólalt fel ezután s míg egyrészt köszönetét fejezte ki a beléje helyezett elismerő bizalomért, másrészt ígéretet tett, soha fáradságot nem ismerő buzgalommal vezetni a dalárdát a siker amatékához, mely eddigi hírnevét emelni, dicsőségét megsokszorozni képes lesz. A karnagy reményt, ébresztő beszéde után ismét az elnök vette át a szót, aki azon felfogásának ad kifejezést, hogy most már a szervezkedés ily előrehaladott állapotában időszerűnek látja, hogy a szervezőbizottság a pártoló tagok gyűjtéséhez hozzáfogjon. Biztosítja egyszersmind az értekezletet, illetve a dalárda tagjait, hogy úgy ő maga, mint a bizottság, melynek elnöke, a siker érdekében sem időt sem fáradságot kímélni nem fognak. Határozatba ment végül, hogy a régi jó idők ama szokása, hogy minden belépő tag irásbelileg kötelezi magát arra, hogy a dalárda ügyét támogatni s szivén fogja viselni, ezután is fenntartatik; e határozat a dalárda igen I. elnöke indítványa folytán fogadtatott el, ki attól a mint a múltban sok jót nyer, a jövőben is sok jót remél. Ezután következett volna a hangok beosztása, amire azonban már idő nem jutott. Az értekezlet még a tanulás óráit minden hét szerda és pénteki órájában megállapítván, a buzgó elnök éltetésével szétoszlott. Nem volna ha tudósításunk, ha még arról is meg nem emlékeznénk, hogy az elnök, minden jelenlevővel kezet szorított, azon viszony megszilárdítására, mely a tagok és a dalárda közt fennáll. Bizony többet is ért ez minden kötelező nyilatkozatnál. • Tudósító: „Nincsenek jó cselédeink.“ Az »Ung« mn. é 52-ik számában a lenti cím alatt megjelent közlemény igen aktuális jellegű s igen helyein történik, ha a közönség, illetve a sajtó is mindsünkben kezd ezen, városunkban már elposványult üggyel foglalkozni, mert ez állapot már annyira türhetlen, anyira kihívja maga iránt a figyelmet, hogy városi hátságunk sem hunyhat előtte szemet és involválja annak lgsürgősebb és legmélyebbre ható intézkedését. Sietni kell az adózó polgárokat az elviselhetlen állapotoktól megmenteni. A cikk igen enyhe és humánus módon hiszi a célt mérhetőnek, t. i. hogy jó cselédeink legyenek ; szerény éteményem szerint, azonban ezen az uton a cél elérhető nem lesz és még igen sokáig kellene a jó cseléd után sóhajtoznunk. Itt csak az elmérgedesedett bajnak megfelelő radikális kúra segíthet: egyrészről, ha az idevnatkozó törvények hatóságunk részéről lelkiismeretben végrehajtatnak, másrészről, ha autonóm hatáskörein még oly intézkedések létesíttetnek, melyek a létező >ajt gyökerében támadják meg. Egyetértek cikkíróval abban, hogy a városunkban étező számos cselédelhelyező úgynevezett intézete:ez a hatóság irgalom és személy válogatás nélkül irtsa i s ezek helyett egy teljes garanciát nyújtó, feddetlen előéletü egyénre ruházott, egyetlen »cselédelhelyező inézetet« létesítsen, mert a létező baj kutforrása a sok igynevezett intézet kapzsiságából ered, kik hogy némi eresetre tegyenek szert, még a szolgálatban álló vagy szolgálni akaró cselédeket is jó helyszerzés ígéretével magukhoz csábítják, helyük elhagyására bírják s korrumálják őket Szükséges volna ezen kívül hatóságunknak az 1871. évi XIII. t.-c 108. § -át is szigorúan végrehajani. Tagadhatatlan, hogy már e két tényező együttes keresztül vitelével sok lenne segítve, de nem minden. Kívánatos volna tehát még ezeken kívül, mint azt már több városi hatóság létesítette, hol a cselédtartó gazdák érzik is annak üdvös hatását, t. i. létesittessék a városi rendőrkapitányi hivatalnál egy bejelentő és nyilvántartó hivatal, hova köteleztessék minden cselédet ,ártó gazda, cselédjének félfogadása és elbocsátásánál napját bejelenteni, az elfogadott egyén cselédkönyvének bemutatásával, másrészről a cseléd is köteles legyen bírság terhe alatt azonnal jelentkezni, mihelyt a szolgálatból kilép; aki 8 napnál tovább hely nélkül van, az illetőségi helyére toloncoltassék; e nyilvántartó hivata támogatására köteles legyen a cselédelhelyező intéze rendes könyvet vezetni, hol bejegyeztessék a nála jelentkező cseléd szolgálatból ki- és szolgálatba lépésénél napja Ne legyen senkinek megengedve rövidebb, min három havi időre beszegődni, s helyét ez időn belü alapos ok nélkül változtatni. Meg vagyok győződve, hogy ha ezen rendszabályai életbe lépnek, azok szigorúan keresztülvitetnek, akko lesznek jó cselédeink, akkor azután eljönne a humanistikus intézkedéseknek ideje, mert a fenti rendszabályul nélkül üdvös eredmény elérhető nem lesz. N. J. Hogy többet ne említsek a tűzoltó-főparancsnok egy kis gőzszivattyut s hozzá vizmedenczét nyert, városunk legkövérebb embere, a jó X. bácsi, egy gyermekkabátot, a mintarendőr arczképe a rendőrkapitány sorsjegyének számával birt, s a »Fehér ,»a jó« gipszmintáját azok a kereskedők nyerték, kik most a régiben bérlők. A sorsolás tartama alatt Lányi Gyula zenekara és a katonabanda hangversenyzett, mit pontban 12 órakor táncz követett. A fáradhatatlan rendezőség érdeme, hogy a tánczosok túlnagy száma miatt még a négyesek is a legjobban sikerültek. A jelen volt hölgyek neveinek összeírását megkíséreltem, de csak annyit sikerült megtudnom, hogy a nőnevek majd mindenike biit képviselővel, sőt voltak többszörösen képviselt nevek is. Midőn reggeli 6 órakor e sorokat írjuk, még javában foly a vigasság, a zene ütemeire vígan keringetnek a többé-kevésbé összeillő párok, felhangzik a kaczaj, az öröm és jókedv kifejezője, s bizony lesznek, kik e sorokat még mulatás közben fogják olvasni. — — — ___ _ — — __ — — ___________(~r'} Szilveszter-est a Koronában. — Ahogy történhetett volna. — A naptár szerint decemberi l-ike volt. A lőcsei kalendárior külön tudósítójának »eredeti« jövendölése húsz fokos hideget,eső, északi szelet és havat ígért. — a komáromi nagy képe »asztromokusa« azonban nem zárta ki annak lehetőségét, hog az egek langyos esővel fogják az ó-évet elsiratni. E két ellentétes időjóslás daczára a már tietekkel elől hirdetett s a tűzoltó-egylet javára sorsolás, műkedvelői előadás és tánczczal egybekötött Szilveszter-estély a »Koronában« fényben, sőt várakozáson felül sikerült. Az anyagi eredmény majd lenom fillérre rug, míg a erkölcsi siker társadalmi életünk további felvillanyozására kiszímilhatlan hatással lesz. A Korona különben elég tágas emeleti termei ez alkalommai szűknek bizonyultak a társadalom minden rétegéből összesereglett közönséget befogadni, úgy hogy több százra menő vendég a földszinti étteremben foglalt helyet, miután a jótékonyság oltárára meghozta áldozatát (értsd: a pénztárnál lefizette az belépti díjait. De ez nem is csoda Városunk közönségének ritkán van alkalma oly műélvizetben részesülni, minőt az ez alkalomra összeállított műsor ígér s nem kis vonzerőt gyakorolt a kisorsolandó értékes tárgya nagy száma, sőt voltak számosan. — még az aranyifjuság sorból is, kiket épen a táncz vonzott. Szóval, mindenki a legjobb hangulatban töltötte az élét, látszott az arczokon a megelégedettség öröme. A szereplő műkedvelők, kiknek névsorát ismételni feleslegesnek tartom, egyenkint és összesen a legnagyobb dicséret r szesei voltak Mind első volt s utolsó egy sem. De hogy épp kívánják, kijelentem, hogy nekem mégis legjobban tetszett Hada Decibálnak »A mai társadalom« czimíi monológja, melyben szem éles gúnynyal ostorozza azt a kirívó rang és osztály különbséget a közjólét emelésére irányzott törekvések iránti közönyt, mel sok helyütt érezteti zsibbasztó hatását, s szolgál akadályul egészséges társadalmi élet megteremtésének Leírhatatlan hála: e keltettek végszavai , hogy ő a mai Szilveszter-est sikerében bizonyságát látja annak, hogy »társadalmi életünk nagy mezeje csak egészséges kalászok teremnek«. A műkedvelők előadása után következett a sorsolás, méhyek nyereménytárgyat közadakozás útján gyűjtettek össze, s melyek közül a legelsők közt kell megemlítenem a »Fehér hajó helyén építendő kétemeletes bérház gipszmintáját, a kivitel alá álló vízvezeték első számú részvényét, azon létesítendő faiska tervét, melynek magról növesztett csemetéiből fognak városan utczái és terei befásiztatni. A nyereménytárgyak közt szép hely foglalt el egy rendőr képmása, ki teljes tudatával bir jogai c kötelességeinek. A sorsolás eredménye sok kedélyességnek lett okozója avagy botrányos magaviselete által a tanácskozást is Különfélék. * Egyházi előléptetések. A király a munkácsi gör. kath. székeskáptalanban . Roskovics Ignácz éneklő kanonoknak a nagyprépostságra, Gébé Viktor őrkanonoknak az éneklőkanonokságra, Jámbor Antal iskoláskanonoknak az őrkanonokságra, Jakovics János kancellárkanonoknak az iskoláskanonokságra és Fejér Emánuel hetedik kanonoknak a kancellárkanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyta. — Mikita Sándor dr., szentszéki ülnök s theologiai hittanár tiszteletbeli kanonokká neveztetett ki. * A karácsonyi ünnepek első napján a r. kath. templomban a nagymisét Hehelein Károly prépost-plébános mondta fényes segédlet mellett. Az uj prépost ez alkalommal első ízben használta uj méltósága jelvényeit az oltárníil. * Kinevezések. A földmivelési miniszter az ungvári főerdőhivatal kerületében: Rózsay Rezsőt és Rochlitz Nándort I. oszt. főerdésznek, Ajtay Jánost sztavnai erdésznek, Szánthó Mihályt erdészjelöltnek, Wittich Lajost I. o. erdészgyakornoknak és Lindenmayer Frigyest II. o. erdészgyakornoknak nevezte ki. — Buday Lázár az ungvári járásbíróság telekkönyvi hatóságához telekkönyvvezetővé neveztetett ki. Az ungvári társaskör házépítésének ügye egy lépéssel előre haladt. M. hó 29-én mutatta be a társaskör ügybuzgó alelnöke, Dr. Novák Endre, a házépítés ügyében kiküldött bizottságnak az új téren emelni tervezett társasköri háznak egy jónevű fővárosi építész által készített tervrajzait. A tervrajz igen díszes korszerű, egy emeletes épületet tüntet fel, melyben gondoskodva van a földszinten vendéglői s kávéházi helyiségekről, — az emeleten nem csupán a társaskör szükségleteit kielégítő termek s szobákról, melyek között egy díszes nagyterem, nagyobb társas-összejövetelek s hangversenyek alkalmára rendelkezésre állhatna, hanem még azokon felül annyi helyiségről, melyek csekély módosítással a katonatiszti kaszinó céljainak is megfelelhetnek. A bizottság köszönetét szavazva az alelnökinek a gyakorlati megoldás céljához vezető gondoskodásért, mielőtt a választmány, illetőleg a közgyűléshez conkrét javaslatot tenne, a terveket a szükséglet és viszonyok figyelembevétele mellett szakszerű bírálat alá venni s költségvetésekkel kiegészíttetni határozta. * Ungvár város képviselő-testületének közgyűléséből. Ungvár város képviselő-testülete dec. hó 30 és 31-én közgyűlést tartott, mely eléggé látogatott volt. Mert az italmérés és a fogyasztási adók kezelése felől volt hivatva határozni a képviselő-testület, valamennyi ungvári italmérő ott volt a hallgatóság között. A közgyűlésen hozott közérdekű határozatokt és a következőket közöljük : A jogügyi bizottság véleménye alapján elhatározta a közgyűlés, hogy Reismann Mór ellen, általa a képviselőtestület ellen intézett sérelmek miatt a bíróságnál panaszt emel. A képviselő testület virilis tagjaiul a küldöttség munkálata alapján 1893. évre következők állapíttattak meg: Ungvári népbank, Ungvári kereskedelmi és iparbank, Nehrebeczky György, Weinberger Albert, Seidler Lipót, Dr. Weinberger Salamon, Weinberger Adolf, Telendy Antal, Markos György, Andrejkovics Endre, Dr. Preusz Adolf, özv. Guttmann Ignácné, Bródy Zsigmond, Guttmann Izidor, Zinner Salamon, Halmos József, Munkács e.-m. alapítvány, Dr. Spitzer Sándor, özv. Lónyay Ferencné, özv. Győröcskey Istvánná, Bene Lajos, Reisman Bertalan, Dr. Brutmann Béla, Csonka Lucián, Zipser Mór, Krausz Adolf, Béresy András tömege, özv. Turner Andrásné, Lám Sándor, Gottlieb Ábrahám, Hampel János, Winkler Lemel, Dr. Molnár Mór, Firczák Gyula, Grósz Ábrahám, Dr. Levy József, Róth Pinkász, Hoffmann Béla, Lendvai Ignác, Hegyi György, Dr. Bene Sándor, Stahlberger Mór, Lasztókay Béla, Halpert Bernát, Fiala Károly, Gottlieb Mihály, Dr. Novák Endre, Sternberger Mór, Porcellán és agyagipar-gyár, Bradács Gyula, özv. Diecz Gusztávné, Róth Sándor és Ármin cég, Haraszthy Gyula, Palányi István, Reismann Sámuel. Póttagok: Orlovszky István, Ung vármegye, Rákosi János, Hajlított bútorgyár, Orlovszky Tamás, Czéka Károly. Akik megbízott által gyakorolhatják jogaikat, a meghatalmazott bejelentésére lesznek felhívandók. A képviselőtestület e közgyűlésén első ízben nyert alkalmazást a községi törvény 60. §-a. Eszerint, aki a tanácskozás méltóságát vagy a gyűlés tagjait sértő kifejezéssel él s azt rögtön vissza nem vonja,