Ung, 1896. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1896-01-05 / 1. szám

Alkotmányos életünk ezredéves fennállásának elő­estéjén visszapillantást vet a dicső múltra, az alkotmány megdönthetien épülete felépítésének ezeréves munkájára. Lelki szemei előtt vonulnak el az alkotmányos jogok megvédése s fejlesztéséért vívott politikai küzdelmek s dicső harczok , midőn a vármegye kiváló jogok birto­kában az állam­életre döntő befolyást gyakorolt, midőn annak tevékenységében részt véve és rendelkezve rész­ben a vér­­s, más adók felett is, hozzájárult az ország fennállását biztositó tényezők megvédéséhez. — A parlamentáris korszak beálltával a viszonyok változtak ugyan s némely, a vármegyék által gyakorolt jog örö­kébe az ország felelős kormánya lépett, de megmaradt a vármegyének a dicső név nimbusa mellett a jogok alapköve az önkormányzat s ebből folyólag a jog, saját bizalmának letéteményezésére ruházni a közigazgatási te­vékenység, a közszolgálat munkáját. Az újabb alkotmá­nyos korszak megnyílta óta ma már hatodszor van al­kalma gyakorolni a vármegye közönségének a tisztvá­lasztás jogát, hatodszor van joga megválasztani azon tisztviselőket, kik hivatva vannak az adózó polgárok, a nagyközönség érdekeit s javát előmozdítani. Kifejezést adva végül a főispán úr ő méltósága annak, hogy öröm­mel ül ő Felsége kegyelméből Ung vármegye főispáni székén, mert meg van győződve arról, hogy miként a múltban mindig a legképesebb s a legérdemesebb egyé­nek választattak meg tisztviselőkké, a­kikre a vármegye közönsége méltán büszke lehetett, úgy ezen hatodik al­kalommal is minden emberi szenvedélytől menten a leg­igazságosabb színvonalon maradva, múltjához híven fogja a vármegye közönsége választási jogát gyakorolni és a midőn a maga részéről is kijelenti, hogy csakis a vár­megye s közigazgatásának érdekeit tartva szem előtt, őt is csak a szoros igazságosság, pártatlanság s alkot­mányos érzület vezérli A tisztújító gyűlést megnyitódnak nyilvánította. (Hosszas éljenzés.) A főispán megnyitó után felállott Kende Péter alispán, s úgy a maga, mint tiszttársai nevében, meleg­hangú köszönet mellett, beadta lemondását, egyúttal át­adta az őrizetére bizott vármegyei pecsétet és a pénztár kulcsát, mire szót kért Tomcsányi László orsz. kép­viselő, biz. tag, és az egész közgyűlés egyhangú lelkes éljenzése között indítványozta, hogy fejezze ki a köz­gyűlés őszinte elismerését és köszönetét a lelépő tiszti­karnak, amelynek tagjai egytől egyig odaadó buzgósága­gal és a legnagyobb kötelességérzettel feleltek meg rájuk bízott teendők végzésében. Tomcsányi indítványát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, s a főispán az indítvány értelmében mondta a határozatot, mely szerint a közgyűlés a lelépő tiszti­karnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaz. Mielőtt a közgyűlés a választásokat megkezdette volna, a főispán által ajánlva egyhangúlag megválasz­totta a tisztújító közgyűlés jegyzőjéül Tabódy Jenőt, ügyészül Lasztókay Bélát.­­ Maga a tisztujitás majdnem egyhangú volt, daczára, hogy hogy az 1. aljegyzői, valamint a kaposi és nagy- Bereznai l­-ik szolgabirói állásra két-két pályázó akadt. Az elnöklő főispán a szavazatszedő­ bizottság tagjaiul He­lle­le­in Károly elnöklete alatt Bánóczy Béla és Fe­hér Ákos bsz. tagokat ajánlva, megkezdődött a válasz­tás, melynek eredménye a következő : Alispán: Kende Péter. Főjegyző: Tabódy Jenő. A főügyész: Lasztókay Béla. T alügyész: Lám Gyula. Árvaszéki elnök: (Buday Miklós nyugalomba vonulása folytán) Horváth Dezső. Árvaszéki ülnökök: Gsicsery Árpád, Dr. Pálfy Miklós. I- ső aljegyző: Minay István, az ungvári járás volt­­ ö szolgabirája 83 szavazattal Fekésházy Gyula 42 szavazata ellen. II- ik aljegyző: Fekésházy Gyula. III- ik aljegyző: Fehér Ákos. II- ik aljegyző: Szilágyi Sándor. Főszolgabírák: az ungvári járásban Lőrinczy Jenő, volt nagy-bereznai főszolgabíró, a nagy­kaposi járásban Kusnyiry Gyula, a szobránczi járásban Kö­­röskényi Elek, a bereznai járásban Deák Bertalan volt nagy-kaposi szolgabiró. Szolgabirák: az ungvári járásban ifj. Nehre­­beczky György és Köröskényi Béla, a nagy-kaposi járásban Bernáth Zoltán, a szobráncziban : J­omcsányi István, a bereznaiban : Kovássy Elemér és Blazsovszky Miklós dr. Az alispán és a főjegyző megválasztatásuk után azonnal letették hivatalos esküjüket, m­ig a tisztikar többi tagjai a tiszteletbeli állások betöltése után tette le azt. A tiszteletbeli állásokra kineveztettek a főispán által: Minaji István f aljegyző­t. főjegyzővé. Dr. Preusz Adolf ungvári gyakorló ügyvéd t. fő­­ügyés­szé. Gálócsy Zoltán számvevő t. főszámvevő. Dr. Mijó Kálmán nagy­kaposi, Dr. Russay Gábor szobránczi járás és Dr. Weinberger Mór ungvári gyakorló orvos t. főorvosokká. Ifj. Nehrebeczky György ungvári szolgabiró és Tomcsányi István szolgabiró t. főszolgabirákká. Kulin Aurél közig, gyakornok t. szolgabiróvá. Dr. Özvegyi Ferencz csapi és Dr Gulácsy Árpád perecsenyi körorvosok t. járásorvosokká. Az eskütétel után elhatározta a közgyűlés, hogy az ujonan megválaszt­ott, de betegen fekvő n.­bereznai főszolgabirótól az esküt Tabódy Jenő főjegyző, Lasz­tókay Béla t. főügyész, Kusnyiry Gyula nagy-kaposi főszolgabiró és néhány kaposvidéki bizottsági tagból­­ álló bizottság jelenléte mellett vegye ki. Befejeződvén a választás, az elnöklő főispán kegyeletes szavakkal emlékezett meg a nyugalomba vonult Buday Miklós árvaszéki elnökről, ki 28 évi­g hivatalos működése alatt teljes becsületességgel és köte­­­­lességtudással felelt meg megbízatásának. Illőnek tartja, hogy ezért a vármegye törvényhatósági bizottsága fe­jezze ki köszönetét és elismerését jegyzőkönyvileg. A közgyűlés lelkes éljenzése követte a főispán indítványát, mely szerint a nyugalomba vonult Buday­­ Miklós volt árvaszéki elnöknek hivatalos működésében tapasztalt és kifejtett önzetlen munkálkodásáért a köz­­­gyűlés jegyzőkönyvileg szavazott. Ezen határozat kimondása után Török József főispán a tisztújító közgyűlést berekesztvén , egyúttal megnyitotta a rendkívüli közgyűlést, melynek tárgyát a különböző bizottságok megalakítása és kiegészítése ké­pezte. M­egválasztattak : A közigazgatási bizottságba: Id. Nehrebeczky György, Ivántsy László dr., Novák Lajos, Benkő Jó­zsef, Weinberger Albert 2 évre. Bradács Gyula, Szabó Endre 1 évre. ■A központi válaszMiágyba: Adamkovics Jenő, Arky Fülöp, Bacsinszky Ödön, Berzeviczy István, Csuha Mihály, Fejér Ákos, Fekete Vincze, Felföldy Ödön, Firczák Gyula, Hehelein Károly, Horváth Dezső, Ivántsy László dr., Kende Mihály, Dr. Lüley Sándor, Minay Ist­ván, Mocsáry Géza, id. Nehrebeczky György, Novák Lajos, Orosz Mihály, id. Rónay Antal, Dr. Spitzer Sán­dor, Szabó­ Endre, Sztáray Gábor gróf, Tabódy Jenő, Tomcsányi László, Thuránszky Tivadar. Az állandó választmányba: Árky Fülöp, Bá­nóczy Béla, Bene Lajos, Bene Sándor dr. Benkő József, Bernáth Dezső, Berzeviczy István, Bradács Gyula, Bruj­­man Béla dr., Buday Miklós, Cornidesz György, Csopey Gábor, Csuha Mihály, Czibur Vilmos, Déry József, Far­kas Ferencz, Felföldy Ödön, Fejér Emmanuel, Fekés­házy Lajos, Fekete Vincze, Firczák Gyula, Gébé Andor, Gébé Viktor, Grabovszky Román, Hampel János, Hó­­doiy László, Hehelein Károly, Horváth Dezső, Herczegh Károly, Ivántsy László, Kende Mihály, Kovács Károly, Lám Gyula, Lám Sándor, Lasztókay Béla, Lukács Já­nos, Mocsáry Géza, Muncskó Pál, id. Nehrebeczky György, Novák Endre dr., Novák Lajos, Orosz Mihály, Palányi István, Preusz Adolf dr. Reisman Bertalan, Ró­nay Antal, Rochlitz Nándor, Seidler Lipót, Spitzer Sán­dor dr., Szabó Endre, Sztáray István gróf, Tabódy Jenő, Tomcsányi László, Tomcsányi Ödön, Thuránszky Ti­vadar, Vadász József, Virányi Sándor dr., Weinberger Salamon, Zoltsák János. Az igazoló választmányba beválasztottak : Árky Fülöp, Kende Zsigmond, Orosz Mihály és dr. Preuss Adolf, a főispán által kineveztettek elnökül : id. Nehrebeczky György, tagokul : Bradács Gyula, Fekete Vincze és Novák Lajos. A bíráló választmányba: Hehelein Károly, dr. Ivántsy László, Palányi István, id. Rónay Antal és Zoltsák János választattak meg. Árvaszéki helyettes elnökül Csicsery Árpád első árvaszéki ülnök jelöltetett meg. A vármegyei árvaszéken szavazattal bíró tagokat megválasztattak: Novák Lajos, Fekete Vin­cze, dr. Preuss Adolf, Lám Sándor, Lukács János és Hegyi György. Megválasztattak továbbá: A vármegyei tiszt­viselői nyugdíjalapot kezelő választmányba: He­helein Károly, id. Nehrebeczky György, dr. Preuss Adolf és Déri József; a közjegyzői nyugdíjintézet választ­mányába pedig id. Nehrebeczky György és Novák Lajos. A törvényhatósági egészségügyi bizottságba : dr. Novák Endre, Hehelein Károly, id. Rónay Antal, Orosz­ Mihály, Fekete Vincze, Felföldy Ödön, Andrejko­­vics Endre, Lám Sándor, Farkas Ferencz, Novák La­jos és Glück Jakab. A községi s körjegyzői képesség megbirá­­lására hivatott bizottság tagjaiul: id. Nehrebeczky György és Bánóczy Béla, jegyzőkvé Fehér Ákos. A gyümölcstenyésztés előmozdítására hivatott bizottságba elnökül: Hehelein Károly, tagokul: dr. No­vák Endre és Bornemissza Zoltán és végül a várme­gyei utakon teljesített építkezések és az utakra kifuvarozott anyagok felülvizsgálása és átvéte­lénél működő bizottságba: Pribék Pál, Felföldy Ödön, Szabó Győző és Lehoczky Aladár. A rendkívüli közgyűlésnek befejezése előtt Ber­náth Dezső országgyűlési képviselőnek általános he­lyeslés és nagy lelkesedéssel fogadott indítványa foly­tán a törvényhatósági bizottság méltatva a főispánnak nemcsak a tisztújító közgyűlés tartama alatt, hanem főis­­pánságnak egész ideje alatt tanúsított igazságosságát, a vár­megye anyagi, szellemi s erkölcsi javának előmozdítá­sára irányuló törekvését, melynél fogva mindig megtalálta az utat s módot arra, hogy a vármegye közéletében a békés egyetértés és családias összetartás nehéz s válsá­gos viszonyok között is fenntartassék jegyzőkönyvbe foglalni határozta a vármegye közönségének a főispán iránt érzett hálás elismerését, főispáni működésébe he­lyezett bizalmát, s egyénisége iránt táplált mély tiszteletét s odaadó ragaszkodásának széttöréssel, porrázuzással fenyegetve azt a gyönge harmattestet. Velőtrázó sikolylyal ébredtem föl ; — az ön nevét kiáltottam, asszonyom ! * Szinte látom önt, a mint illatos szobájában, oda­dőlve fauteiljébe, mint egy klas­szikus szobor, előkelő gondatlansággal olvassa ez őrült, lázas sorokat. Hal­lom ajkainak csengő kaczagását, midőn felkiált : én szegény, én szegény bolondom! Pedig önnek nem szabad kaczagnia. Mindenkinek van joga nevetni rajtam, egész világ mondhatja, hogy őrült vagyok, csak önnek nincs joga ehhez, — mert én az ön őrültje vagyok, asszonyom ! * Emlékszik-e még a zöld rengeteg csendjére, erdő homályára ? Emlékszik-e még a gerle bugására, virág nyílására ? Lágyan zsongó szellő ingatta a százados tölgyek sűrű lombkoronáját, a támadt réseken át gyé­ren szűrődött az útra a reszkető napsugár. S midőn ott haladt mellettem, karomba fűzte karját, rám moso­lyogva azokkal az átkozott kék szemekkel, vendég lopózott szívembe, kedves ritka vendég: a boldogság. És én szerelmet olvastam ki szemeiből, édes, boldogító szerelmet. Ott, a­hol nyugat felé egyszerre megszakad az erdőborította hegy, ezer ölnyi magasságban óriási sziklalap nyúlik ki a levegőbe. Tiszta időben tizennyolcz falut olvas a bámuló szem e helyről. Zongorkőnek hívja a nép, s képzelete szomorú regét fűzött hozzá. Ott álltunk a sziklán, kéz a kézben, lábaink alatt tátongott a mélység, zöld tengerként hullámzott a fák összeolvadó koronája. Messzebb sárguló gabonamezők, vidám falvakkal tarkázott virághímes rétek olvadtak össze a levegővel. Úgy reszketett az ön keze asszonyom. Én elmondtam önnek a bús regét a két szerel­mesről, kik — mert nem lehettek­ egymáséi — leve­tették magukat e szikláról. A leány atyját, az agg Zongort, ki máshoz kényszerűé leányát, utánuk vitte a késő bánat. Súlyos, nyomasztó gondolatok támadtak agyam­ban. Megdöbbenve olvastam szemeiből, hogy ön is arról gondolkozik, a­miről én. Sietve vittem önt arról a helyről. Nem lenne jó nekünk még egyszer oda menni, aszonyom!* A mi helyzetünk egyre bonyolultabb lesz. Nem közelebb jő a megoldáshoz, hanem egyre távolodik tőle. Úgy vagyunk, mint a lepke, melyet a tenger hullámai fölé csalt a szellő, aztán nem engedte többé visszaszállni, s a szegény kis lepke elpusztult. Mi is benn vagyunk az útvesztőben. Lesz-e­ Ariadne-fonál, mely kivezet bennünket ? Én tudnám egy erőszakos megoldását a dolog­nak. Adja nekem nőül a­­ leányát, asszonyom ! * Miért is szeret ön engem, ha nem lehet enyém ? Miért is szeretem önt, ha nem bírhatom ? Nehéz gondolat, fájó érzés ez, ikertestvére a meg­­őrülésnek. És egyikünknek sincs ereje lemondani, hanem bolyongunk tovább az úttalan vadonban, a fény­telen éjben. Üldözzük egymást mint az égi csillagok, s nem fogjuk egymást elérni soha. Majd egyszer csak lehull az egyik csillag — vagy lehull mind a­­ kettő, asszonyom 1 Zoltán Vilmos.­­ A községek érdemes elöljáróinak figyelmébe. 1. Gyümölcsfa vadcsemeték adományozása. A földmivelésügyi m. kir. minisztérium az 1896. év ta­vaszán díjtalanul ad vadonctokat a községi faiskolák részére. Ez iránti folyamodványok (50 kros bélyeggel ellátva) a földmivelésügyi m. kir. minisztériumhoz ja­nuár hó 31-ig terjesztendők fel. Lehet a kérvényeket január hó 24-ig alulírotthoz is beküldeni, mely esetben bélyeg nem szükséges. 2. Oltóvessző kiosztás. A kassai, keszthelyi f. gazd. tanintézet, — rimaszombati, szentimrei földmives iskolák, — nagyenyedi vinczellér képezde, valamint a tordai, tihanyi és lugosi állami telepekből 400.000 db. gyümölcsfaoltóvessző adatik ki díjmentesen az 1896. év tavaszán. Az ez iránti bélyegtelen kérvények közvetlen az illető intézetek igazgatóságaihoz február hó 15-ig kül­dendők be. 3. Használt távirdasodronyok következő árak­ban adatnak el métermázsánként: 51,k­m vastag . Itt egy folyó kilométerre kell 155 klgr. 41/21%i * 9 > > > > П 125 > cm/m П 10 > > > > П 55> Ez iránt minden év január havában kell folya­modni a kereskedelmügyi m. kir. minisztériumhoz (50 kr. bélyeg.). — A folyamodványhoz 50 krral felbélyeg­zett igazolvány csatolandó a gazd. egylet, vagy a köz­­gazdasági előadótól, hogy a sodrony gazdasági vagy ker­tészeti c­­élokra fog használtatni. A folyamodásban meg­jelölendő a táviró raktár is, hol a sodrony átvétele czéloztatik. 4. Előkészületek a faiskolához. A mezőrendőri törvény 33. §. szerint a községek legalább 400Q ölnyi faiskolaterület alapítására vannak kötelezve. Erre nézve legelső teendő a faiskolaterület kijelölése és bekerítése. Most van ideje az alkalmas anyag beszerzésének, hogy tavaszkor a kerítés csinálásához azonnal hozzá lehessen fogni. A faiskolák felállítására kitűzött egy évi határidő már lejárt, s a törvény 48 §. értelmében, ha a meg­szabott határidő alatt a faiskola megfelelően be nem rendeztetik, az a hibás elöljáróság költségére a hatóság által rendeztetik be, illetve hozatik rendbe. 5. Hernyó-fészkek leszedése. A fenti törvény 50. § szerint minden birtokos köteles a fák rügyeinek fakadása előtt, de legkésőbb m­árczius hó végéig a gyü­mölcsfákat a hernyófészkektől, lepketojásoktól megtisz­­títani, s ezeket összegyűjtve elégetni. Az 52. szerint

Next