Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-03 / 1. szám

■ nagyon határozatlan fogalmak. Vannak emberek, a­­kiknek kevés napi 24 ezer frt jövedelem és vannak mások, a­kiknek elég havi 24 írt. Világos, hogy a p­énz becse és értéke az igényektől függ, az igé­nyek pedig az emberek környezetétől függenek. A­kinek nincs annyija, a mennyi társadalmi állásához szükséges, az szerencsétlen, boldogtalan. Hogy szerencsésnek, boldognak érezze magát, ahhoz új jövedelemforrás szükséges. Ez új forrás adja vagy szerzés, vagy megtakarítás útján a szükséges, vagy a­mi a gyakorlatban egyre megy, a szükségesnek érzett pénzt. Szerezni lehet nagyobb szellemi és fizikai erő-kifejtés, vagy nélkülözés árán. Nagy dolog mind a kettő és számos egyénre nézve elérhetetlen úgy az egyik, mint a másik. Ha arra vállalkozik az egyén, hogy­ „felfalja a világot“, előteremti minden áron az igényeinek ki­elégítésére szükségesnek érzett anyagot, a verseny­társak egész légiójával találja magát szemben, a­kik ugyanazt akarják, a­mit ő akar. Nincs elég ereje az akadályok leküzdésére, ármányhoz, erőszakhoz folya­modik, hogy megküzdjön vagy az övénél nagyobb erővel, vagy az övéhez hasonló, bár más árnyalatú ármán­nyal és erőszakkal. A küzdelem kíméletlenné válik, az anyagért folytatott borzasztó harczban könyörtelenül gázolunk át előttünk haladó ember­társunkon, noha pillanatig sem vagyunk benne biz­tosak, hogy az utánunk jövők agyon nem tipornak minket. Ekként szüli az anyag hajszolása a legnyo­morultabb bűnöknek, a képzeletnek is munkát adó aljasságoknak 999%-át, így fest a „szerzés“ a gyakorlatban. A másik pénzforrás, a megtakarítás, még nehe­zebb dolog, de egészen más természetű is. Lemon­dani bizonyos igényekről annyi, mint kiszakítani ma­gunkat abból a társadalmi osztályból, melyhez tar­tozunk s V­ magunkba zárkózni, vagy alantabb levő társai­­ osztályba lépni. Az első lépéstől visszatartja az embert társas ösztöne, a másodiktól az ember­ fajnak mindig uralkodó, eredendő bűne: a gőg. Könnyű a lemondást prédikálni, hajd de nehéz azt foganatba venni. Mekkora hősiesség kell csak ahhoz is, hogy naponkint egyetlen szivarral keve­sebbet szívjunk, estére bort ne igyunk, hát még ahhoz, hogy az igényeknek egész légiójáról mond­junk le. Ehhez isteni s nem emberi erő kellene! Mit kell tehát tennünk, hogy boldogabb, vagy helyesebben mondva, kevésbbé boldogtalan új esz­tendőt biztosítsunk magunknak? Azt kell tennünk, hogy kerüljük a végleteket különösen a szerzésben, mert a megtakarításban úgy sem vagyunk képesek végletekig menni. Biztosítsuk, a mi becsületes erőfeszítéssel biztosítható, a többit üsse kő! Végezetre az az érzés is valami, mely szí­vünket annak biztos tudatában eltölti, hogy ember­társunkat élni hagytuk. A lemondás által is javíthatunk sorsunkon, az bizonyos. Szükségleteinket redukálhatjuk a­nélkül, hogy társadalmi állásunkról le kellene mondanunk. Határozzuk el csak magunkat arra, hogy bizonyos, úgynevezett szükségletről lemondunk s annak pénz­értékét férfias állhatatossággal rakjuk össze és hozzá ne nyúljunk a következő újévig, mintha csak maga Belzebub ülne rajta. A siker, jellemünk erősödése önmagunkat is meg fogja lepni és a következő évben jellemünk egy másik fattyúhajtásának lenyeséséhez könnyebb szívvel fogunk. Az ember annyira gyenge, hogy nem okul a mások példáján, a sajátján inkább. Egyes, kivételes emberek nagy, sokszor teljes időleges önmegtagadásra képesek. Jó lenne, ha el­szaporodna ez a faj s divatot csinálna! Ebben azon­ban ne reménykedjék senki. A lángelmék ritkák, hanem a nagy jellemek még ritkábbak. Mi, közönséges halandók sokat javítanánk hely­zetünkön, ha az arany középúton maradnánk; azaz, ha értéke s­eb­b becsü­lnők a pénzt. Könnyelműen nem bánnánk vele és nem szükséges dolgokra csak akkor adnók ki, midőn ezekre is telnék; de más részt az Istenség trónjára sem ü­ltetnék, hogy imádjuk ! Boldog újévet, azaz, hogy szerencsés újjászüle­tést kívánok! Ember János­ már ismét fenyegetőleg emelte fel kezét. Az élőhalott­nak özvegye nem ijedt meg a fenyegetéstől, mert közel volt a segítség. Nagyobb lánykája már vasali gyakornok volt.­­Lak még két hónap­os fizetést kap, lesz mire tá­maszkodnia a szegény családnak. Margitka azonban meghalt a pénztár­helyiség lég­huzamos fülkéjében ; köhécselni kezdett. Mintha mindig reszelte volna valami a torkát. Mire kinevezték ágyba döntötte a köhögés, hat heti kínos szenvedés után el­költözött ; magával vive a szegények minden remény­­­ségét. A lethargia, melybe Judit sülyedett, n­m volt tar­tós. Dolgozni kellett a betevő falatért s a kisebbik lányért. Lujzáért a megújult életküzdelem megsokszorozta a szegény Judit erejét, dolgozott ismét a végkimerü­lésig. A jobb jövő reménye ismét felcsillant a lel­kében: Lujza gyönyörűen fejlődött úgy testben, mint lé­lekben kitűnően végezte a képezdét; már csak állás­­után kellett néznie. A sok szenvedés végét látták mind­ketten a kitűnő diplomában, de a sorsüldözöttekre ez­­által is rettenetes csapás következett. A zseniális, ked­ves szép gyermek apja szörnyű sorsára jutott; oda temet­ték őt is atyjához, az elevenek sírjába. Mindenki azt hitte, hogy a szegény asszony nem éli túl ezt a végső csapást, de túl­élte. Összeszedte ere­jének romjait és dolgozott tovább a betevő­ falatért. Ez az ember árnyék békén tűri ezeket a csapásokat, me­lyeknek egyike is elég arra, hogy egy embert megsem­misítsen. Mi ad erőt egy embernek, hozza egy gyenge nőnek ilyen csapásoknak békén való elviselésére ? A hit, az erős hit, melyhez hasonló csak minden százezredik em­ber lelkében él Hiszi, hogy viszontlátja majd övéit és pedig abban az állapotban, mikor boldogok voltak. Nem akar hozzájuk méltatlan lenni. Homo parvus: Városi közgyűlés — 1896. decz. 30. — língvár város képviselő-testülete"mult évi decz. hó 30-án rendes közgyűlést tartott. A napirend előtt Hevesi Mihály intézett kérdést a polgármesterhez és tanácshoz, a hidontuli kémény­­seprőség ügyében, melyre Mihalkovits József közig. tanácsos adta meg a feleletet, hogy az ungvári kémény­seprő-ügy legközelebb befejezést nyer. Ezután a napirend tárgyalására került a sor, mely­ben az első pont a pénzügyi bizottság javaslata volt az 1896. évben a város háztartásában előállott hiány fede­zetét illetőleg. A közgyűlés névszerinti szavazás utján 32 szóval 3 ellen elfogadta a pénzügyi bizottság javaslatát, mely szerint az előállott hiányok fedezetére a város a sze­gény-alapból 1430 irtot, a IV. veka-alapból 1316 frtot, az építkezési alapból 660 frtot, összesen 3406 frtot ve­gyen kölcs­ön, a még így hiányzó 3247 frt 30 kr. ere­jéig pedig az unngvári népbank közreműködésével az Elektra részvénytársaság által befizetett és a város törzs­vagyonát tevő 5001 frt aranyjáradék-értékpapírból az osztrák-magyar banknál zálogba tegyen. A második tárgy ugyancsak a pénzügyi bizottság javaslata volt, a fogyasztási és Haladóknak 1897. év január 1-től 1898. decz. hó 31-ig terjedő időre a kir. kincstárral kötött szerződés jóváhagyása tárgyában. A szerződés szerint a bérösszeg 63,747 frt 67 kr., tehát 4000 s majd 700 frttal kevesebb, mint az 1896. évi, a beszedési illeték pedig, a­mit a város a kincs­tártól nyer, 2407 frt 27 krt tenne. A közgyűlés a javaslatot egyhangúlag jóváhagyta. Az elfogadás előtt Gaár Iván szólott, a­ki arra kérte a tanácsot, hogy a kezelés ügyében leérkezett mi­nisteri rendeletet minél előbb léptesse életbe (Ellenmon­dások : Nincs miniszeri rendelet!), hogy a bérlet foko­zottabb anyagi eredmén­nyel járjon. Lüley Sándor dr. polgármester a felszólaló szavaira kijelenti, hogy nincs semmiféle ujóbbi miniszeri intéz­kedés, azon pedig, hogy mind a négy fogyasztási adó­kezelő ne csak a hivatalos helyiségben munkálkodjék, hanem kül­ellenőrzést is gyakoroljon, változtatni nem lehet, minthogy az szabályrendeletileg van úgy meg­­állapítva. A szavazás után felállott Molnár Mór dr, s kije­lentette, hogy ha nincs is miniszeri rendelet, de van törvényhatósági határozat, mel­lyel elrendeli a tvh. bizottság, hogy a­mennyiben a város részére a fogyasz­tási adókezelésből remélt nagy haszon elmaradt, mert a 76,000 frtra előirányzott bevétellel szemben 73,740 frt 50 kr. kiadás van felvéve, — a város közügyeit ön­zetlenül szivén viselő független egyénekből ala­kítandó bizottságot küldjön ki a város képviselő-tes­­tülete, a­mely bizottság a kérdés beható tanulmányozása alapján figyelembe véve más városok fogyasztási adó­kezelési szabályrendeleteit, — oly újabb szabályzat­­tervezetet dolgozna ki, mely szerint a kezelő­ sze­mélyzet létszámának apasztásával s esetleg az alkalma­zottak részére a készpénzfizetés helyett a jövedelem ará­nyához mért jutalékban részesíttessék, — a jövedelem fokozható legyen. S minthogy meg­van ez a határozat, s minthogy a fogyasztási adók jövedelme tényleg nem kielégítő (Lü­ley dr. polgármester közbeszólt: De azért a pótadók nem emelkedtek !) felkéri a polgármestert, hogy a tör­vényhatósági határozatban jelzett bizottságot a határo­zatban foglaltak teljesítése végett mielőtt hívja egybe. A közgyűlés is ily értelemben határozott Gaár Iván a polgármester azon kijelentésére, hogy a pótadók nem emelkedtek, — azt a megjegyzést teszi, hogy %-ban kifejezve ugyan nem történt emelkedés, de tényleges pótadója majd mindenkinek többre rúg ez évben, mint 1895-ben, mert úgy a házosztály-adók, mint a 111. kereseti osztályú adók, a­melyek a pótadó alapját képezik,­­ ez év folyamán nagyban megemeltettek. S így van tényleges pótadó­emelkedés, és tulajdonképen ez idézte elő azt, hogy a városi pótadót °/o-ban is emelni nem kellett. Három havi indemnitást adott ezután a köz­gyűlés a város tanácsának, mert az 1897. évi költség­­vetés még nem volt letárgyalható. Már-már befejezettnek látszott a közgyűlés, mikor felemelkedett helyéről Mihalics János s azt indítvá­nyozta, hogy a botrányosan rossz állapotban levő bér­kocsik s az azok elé fogott lovak, szakértők közrevoná­­sával havonkint hatóságilag megvizsgáltassanak,­­­­ ne­hogy ismételten előforduljon olyan sajnos eset, mint Rátkay honvéd-őrnagy temetésénél, a­mikor egy bér­kocsi, melyen négy honvédtiszt ült, szétesett, a tisztek pedig a kocsiból kiborultak. Az indítvány elfogadásához az elnöklő polgármester is hozzájárult s az egyhangúlag el is fogadtatott Hevesi Mihály azon hozzáadásával,, hogy sem a hivatalos sze­mélyek, sem a meghívott szakértők vizsgálati díjra igényt nem tarthatnak. Novák Endre dr. terjesztette elő azután indítvá­nyát, oda irányulólag, hogy tekintettel ama körülményre miként a kormány még egy dohánygyárat akar oly vi­déken felállítani, mely közgazdaságilag arra legjobban rászorult és hogy Ung vármegye törvényhatósági bizott­sága is a legközelebb tartott közgyűlésén egy küldöttség­menesztését határozta el a minisztériumhoz a felvidéki ínséges ruthén nép anyagi érdekei előmozdítása czéljá­­ból: i Ungvár város tanácsa tegye magát érintkezésbe a megyei küldöttséggel, csatlakozzék ahhoz, és a felvidéki nép érdekében az akcziót oda terelje, hogy a tervezett dohánygyár Ungvárt állíttassák fel, hogy e czélra a mos­tani városi kaszárnya használtassák fel és ennek sike­rülte esetén Ungvár városában új normál kaszárnya épít­tessék.­­ A közgyűlés berekesztése előtt Lüley Sándor dr. polgármester mondott tartalmas és elmélkedett hangú be­szédet, visszapillantott az 1896.évre, mint a magyar nemzet ezeréves fennállásának emlékkövére, szép és lelkes sza­vakban buzdítva a képviselő-testület tagjait a magyar hazn és városunk iránti szeretétre, a koronás király iránti hűségre, — megköszönve a képviselő-testület mun­kálkodását, s kérve annak úgy a maga, mint a város tiszti kara részére további jóindulatát, mire az ülést a képviselő-testület éljenzése közt bezárta. KÜLÖNFÉLÉK: 15 Kitüntetések. Erzsébet királyné, az orszá­gos vereskereszt-egyesület körül szerzett kiváló érde­meik elismeréséül Firczák Gyula püspök és Heverdle Ferencz tanárnak sajátkezű aláírásával ellátott dísz­okmányt adományozott. * Újévi üdvözlések. Múlt pénteken, az 1897. év első napján számosan keresték fel jókivánatukkal vármegyénk­ főispánját, Török József grófot, s közéle­tünk több jelesét. A főispánnál a vármegye és város tisztikara nevében Kende Péter alispán adott kifejezést a főispán irányában nyilvánuló szeretet és tiszteletnek, mire a főispán nagy hatást keltet szép beszéddel vála­szolt. Ezt megelőzőleg Kende Péter alispánt a várme­gyének testületileg megjelent tisztikara nevében Tabódy Jenő főjegyző üdvözölte; s város tisztikarának élén pedig Lüley Sándor dr. mondotta el köszöntő szavait. — Lüley Sándor dr. polgármester hasonló megtisztel­tetésben részesült a város tisztikara részéről. —­ Fir­czák­ Gyula püspököt, a munkácsi egyházmegye fejét is nagy számban keresték fel az üdvözlők, kik között küldöttségileg jelent meg az ungvári kath. kör is, He­­belein Károly prépost-plébános vezetése alatt, mely küldöttség a püspöknél való tisztelgése előtt Hehelein Károly prépost, köri elnöknek fejezte ki köszönetét a kör iránti meleg érdeklődéséért.. . Firezák Gyula püspök jótékonysága. Firezák Gyula munkácsi megyés püspök, hazánk ezeréves fennállásának emlékére 10,000 koronás ala­pítványt tett a munkács-egyházmegyei papárvaleány­­intézet javára.­­ A püspök ezt a nemes tettét a következő szövegű alapító­ levéllel tudatta a káptalan­nal: Nagyságos Káptalan! Főtisztelendő Szentszék! A millennaris év végéhez közeledik. Emelkedett lelki hangulattal tanúi voltunk azon monumentális alko­tásoknak, melyek nemcsak az ország fő- és székváro­sában, — de hazánk több pontjain is lélekemelő alak­ban kifejezést nyertek. — Egyházmegyénk szerény anyagi helyzete nem engedte azt, hogy az ezredéves ünnep megjelölésére nagyobb anyagi áldozattal járó emléket emeljünk; — azonban lelkünk és szivünk egész melegével részesei voltunk a közös öröm­ és lelkesedésnek. Mi is buzgó imáinkkal hálát adtunk a gondviselő Istennek, hogy a szeplőtelen Szűz­ Anyánk oltalma alatt álló magyar hazánkat és egyházmegyénket egy ezredéven át fentartotta. — Valóban csodával ha­táros, hogy görög szertartású katholikus híveink — an­­­nyi vész és balszerencse közt — nemcsak léteznek, de őseiktől nyert drága örökségüket: Isten és egy­háza iránti hűségüket, — az apostoli király iránti ragaszkodásukat, — a magyar haza iránti szerete­­tüket — és keleti szent rítusunk iránti törhetetlen ragaszkodásukat............. csorbítatlanul meg is őriz­ték. — Fő feladatom lévén e drága lelki kincseket megőrizni, azon meggyőződésben vagyok, hogy e ma­gasztos feladatnak csak­­ úgy felelhetünk meg, ha a keresztény-katholikus oktatást és nevelést biztosítjuk, de e mellett egyszersmind a keleti szertartásunk iránti buzgóságot is híven ápoljuk. — Ezen czélból örömmel hozom meg részemről az áldozatot és a munkács­­megyei püspöki papárva-leányintézet részére ezennel tízezer, azaz 10,000 koronát teszek le a Fedő Káptalan kezeibe, mint alapítványt, — minden kikötés nélkül. — Ezen alapítvány a papleány-árvák törzsvagyonához tartozik. — Isten áldása és­­ a boldogságos Szűz oltalma legyen velünk! — Kelt Ungváron, 1896.­ deczember 29-én. Gyula, püspök. * Eljeg­yzés. Dr. Formágyi Dénes m. kir. hon­védelmi ministeri segéd­fogalmazó, múlt hó 24-én vál­tott jegyet városunkban Kiss Jolánka kisasszonynyal, özv. Kiss Ferenczné leányával. * Adakozás: Firczák Gyula munkács-egyház­megyei püspök az ungvár-cehornyai g. kath. hitközség szegényei közt leendő kiosztás végett a hitközség elnök­ségéhez 50 frtot küldött, mely összeg a közelgő gör. kath. karácsonyi ünnep előtt fog az arra érdemes sze­gények között felosztatni. * Áthelyezés: Berzsenyi L. Béla kir. pénz­ügyi fogalmazó Ungvárról Eperjesre helyeztetett át. — Az ungvári társadalom ezen áthelyezéssel egy általános kedveltségben részesülő tagját veszíti. * Felolvasó-este. A katholikus kör ismeretter­jesztő és kellemesen szórakoztató felolvasó-estéit, a melyek a múlt években oly közkedveltségnek örven­

Next