Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)

1899-07-02 / 27. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1809. julius 2. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegy­eház­ ti . 1. szám. A szer­kesztőh­öz intézendő minden köz­lemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen iogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, ki jöl jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNG MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 27. SZÁM. KIADÓHIVATAL: Szék­ely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Elgész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre ... 2 » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 20 kr. Az elhagyott gyermekek gondozása. Az 1886: XII. t.-czik 145. gát gyökeresen megváltoztatta a múlt évi XXI. törvény; eddig ugyanis a lelenczek és elhagyott gyermekek gon­dozása teljesen a községek terhe volt; most ezt a feladatot az állam magára vállalta. Ez utóbbi tör­vény 14. §-ának felhatalmazása alapján a belügy­miniszter 1899. évi május hó 4-iki kelettel 50,000. szám alatt egy terjedelmes szabályrendeletet a­dott ki, mely a törvényhatóság útján megküldetett az ös­­­szes anyakönyvvezetőknek; e fontos miniszteri in­tézkedést ismertetjük jelen czikkü­nk keretében. A miniszteri rendelet, mely két fejezetből, 25 %-ból és iromány­mintákból áll, legelőbb követke­zőleg definiál: elhagyottnak tekintendő minden oly hat éven aluli gyermek: a) a­ki köz- vagy magánhelyen elhagyatva ta­­láltatik (lelencz); b) árvaházban el nem helyezhető vagyonta­lan árva; c) ki szüleinek betegsége, kórház, tébolyda, fogh­áz vagy fegyházban léte miatt hatósági gondo­zásra szorul; a) minden oly gyermek, kit hozzátartozói el­tartani képtelenek. A gyermeket elhagyottnak nyilvánítani a közigazgatási hatóság joga; az ily gyermek tartása az országos betegápolási alapot terheli. Minden eset a miniszterhez bejelentendő. Csecsemők dajkához adandók, az ily dadák orvosilag megvizsgáltatnak. Szoptatós­ dajka minőségben szolgáló nő gyermeke teljesen elhagyottnak nem minősíthető. A gyermekek csak oly családoknál helyezhe­tők el, melyeknek erre az egészségi, erkölcsi, ke­reseti és lakásviszonyok mérlegelése után a ható­sági orvos gyermektartásra engedélyt ad; gyermek­telen hitestársak előnyben részesülnek. E gyermekek betegség esetén ingyen kapnak gyógyszert, s az orvos általi gyógykezelés kötelező. A gondozók tartoznak az elhagyott gyermeke­ket 8—6 éves korukban óvodákba járatni, azontúl iskolába, a­mi igazolandó. A jó tápanya két év után 20 frt jutalomban részesül, a hanyag ellen bűnvádi eljárás folyamatba tehető. A gyermekek illetősége szerinti községe tarto­zik ellenőrizni, váljon a szülők és nagyszülők va­gyoni állapotában kedvező fordulat állott-e be és minden év végén erről a szolgabirót értesíteni; hét éven túl a gyermekekről való gondoskodás a köz­ségekre száll; ugyancsak e községek feladata a részben fizetni képes szülőktől a hozzájárulási ös­­­szeget behajtani; e hozzájárulási összeget is a szol­­gabiró állapítja meg. Minden ápolandó gyermekről a miniszter fize­tési könyvet állít ki, a­melynek alapján az adóhi­vatalok az ápolási díjat havonkint fizetik. Vitás ügyekben az illetékes hatóságok: szolgabiró, illetve polgármester (Budapesten a főkapi­ány), másodfok­ban az alispán, illetve a városi tanács, harmadfok­ban a közigazgatási bizottság; végül panasznak is van helye a közigazgatási bizottsághoz. Minden ily gyermekről díjtalanul szolgálta­tandó ki az anyakönyvi kivonat, melynek egy pél­dánya a miniszterhez felterjesztendő. Minden község nyilván könyvet vezet róluk; az illetékes orvos év­­negyedenkint meglátogatja az elhelyezetteket és a tapasztaltakról jelentést tesz.­Az ápolási díjakat a belügyminiszter a helyi viszonyokhoz mérten megállapítja. * * * A szabályrendelet második fejezete arról a tö­rekvésről szól, hogy az állam igyekezni fog e gyer­mekek elhelyezésére menedékházakat, lelenczintéze­­teket felállítani, minők eddigelé a Fehér Kereszt­egyesület és fiókjai, a Budapesti Első Gyermekmen­­hely-egylet és telepei. A törvény intencziója ugyanis az, hogy a­hol ily emberbaráti intézmények van­nak, ott az elhelyezés ezekben történjenek, melye­ket a törvényhatóság felügyelete alá helyez, azok­nak negyedévenkénti megvizsgálását elrendeli. Az ily intézetekben elhelyezett gyermekek kö­zül azokat, a­kikeket a közigazgatási hatóság el­hagyottaknak minősít, az országos betegápolási alapból tartják fen, miért is ezekről törzskönyv vezetendő, a dijakat évnegyedenkint veszik fel. * * * Ezen rövid ismertetésből megismerjük az 1898: XXI. t. czikk emberbaráti szellemét, annak igazán szükségszerűségét, de egyúttal világossá válik előt­tünk az is, hogy mindennek dac­ára a társadalmi úton való intézkedéseknek még igen nagy tere ma­rad fen az elhagyott gyermekek fentartása érdeké­ben, a­mint hogy e törvény is egész határozott­sággal kimondja, hogy az állam számít a magán­egyesületek közreműködésére, mert e téren az ál­lam a társadalom közreműködését soha sem nél­külözheti. A kéményseprés Ungvári, Ungvár város képviselőtestülete által a kémény­­seprés ügyében hozott szabályrendeletet a kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter nem hagyta jóvá, s elrendelte, hogy Ungvár város a jövőben is egy munkakerületet képezzen s hogy a díjakat emelni kell. A miniszteri rendelet szerint a kérdéses szabály­­rendelet megvizsgáltatván, az az alább felsorolt okok­ból jóváhagyásra alkalmasnak nem találtatott. Mindenekelőtt kifogása van a miniszternek ugyanis a kérdéses szabályrendelet 2. §-ának ama rendelkezése ellen, mel­lyel a város területe két kéményseprői munkakerülőire osztatik. Ez az intézkedés ugyanis, eltekintve a város mostani egyetlen munkakerületének birtokában levő reáljogú kéményseprő törvényes igényétől, csak abban az esetben állhatna meg, ha a kerületi felosztást tűz­rendészeti érdekek tennék indokolttá s nevezetesen, ha a város területén levő kémények nagy száma folytán azoknak kellő tisztításáról egy kéményseprő nem gon­doskodhatnék, ennélfogva a város területének két ké­ményseprői munkakerületre való felosztása tűzrendé­szeti szempontból okvetlenül szükségesnek mutat­koznék. A felterjesztett iratok szerint azonban Ungvár város területén legfeljebb 3200, részint egész éven, részint féléven át használt kémény van , ennyi kémény­nek a tisztását pedig, mint azt tapasztalati tények mu­tatják, megfelelő számú segédmunkaerő alkalmazásá­val egy kéményseprő is kielégítő módon elvégezheti, s így Ungvár város területének két kéményseprői munkakerületre való felosztása a kémények számára Orosz reminiszcrencziák a magyar szabadság­harcz idejéből. (Folytatás.) Lipnikben, Galiczia egy városkájában utolérte gróf Rüdigert junius 5-én Rnterberg ezredes, Paskievics szárnysegéde, hogy átadja neki a tábornagy parancsát, hogy Eperjesnek induljanak és a fősereg jobb szárnyá­val egyesüljenek. Ettől az egyesüléstől Paskievics sokat várt, úgy, hogy Rüdiger a parancs kivitelében a leg­messzebbmenő óvóintézkedéseket léptette életbe. Hogy azonban a magyarok állásáról megbízható híreket sze­rezzen, Rüdiger gróf Lublón, a magyar-galic­­iai határon fekvő városkánál megállt és parancsot adott néhány tisztnek, hogy a terepet tanulmányozzák. E tisztek kö­zött volt Grigorov is. Megtudta, hogy a forradalom lelke a magyar papság volt. A templomokban a felkelést pré­dikálták, dicsőítették Kossuthot, mint a haza megmen­­tőjét, kiosztották a nép között a debreczeni tanács for­radalmi proklamáczióit és minden eszközt megragadtak, hogy a népet Kossuth terveinek megnyerjék. Ennek foly­­tán az oroszok elhatározták, hogy elfognak egy magyar papot, hogy attól bővebbet tudjanak meg a magyarok közelségéről és erejéről. Véletlenül megtudta Rüdiger, hogy a lublói plébános egyik legbu­­góbb híve a forra­dalmi kormánynak. Maga elé hozatta. De a papot sem­mivel sem tudták rábírni, hogy az oroszoknak felvilágo­­sítást adjon a magyarok hadállásáról. Megígérték neki, hogy egy millió rubel jutalmat kap, de a pap kijelen­tette, hogy semmit sem tud Ekkor Rüdiger megparan­csolta Witkow­szky vezérkari kapitánynak, hogy szigorú eszközöket alkalmazzon és minden áron tudja meg tőle a való tényállást. Ez azt jelentette, hogy erőszakot al­kalmazzanak a pap ellen. Fegyveres kozákok vitték a papot a vezérkari épületb­e, a­mely egy nagy istállóból állott. Az egyik sarokban állt egy hordó tele vízzel. Kezdődött a kihallgatás, a­melynek Grigorov szemtanúja volt. De minden fenyegetés és megfélemlítés hiábavaló­nak bizonyult. A pap megtagadott minden felvilágosí­tást. Ekkor Grigorovnak, mint ő mondja, ■» fényes<■ ötlete támadt; egyike amaz ötleteknek volt ez, a­melyeket valószínüleg Sasz tábornoktól vett át. Levetkőztette a papot és beültette a hordóba; elébe állított egy kozá­kot, a ki­­öltött pisztolyt tartott a kezében. Intésére a kozák a ravaszt megérintette, mire a pap a víz alá bu­kott, de csakhamar felmerült megint. Ez a proczedura néhány óra hosszáig tartott, a­mig a megkínzott ember végképen kimerült és elhatározta, hogy vallani fog. Val­lomásából megtudták az oroszok, hogy a magyarok Zeben városka előtt vannak. Seregük 3000 emberből áll Az oroszok által tartott kémszemle megerősítette a pap állításait. A­míg Rüdiger készületeket tett, hogy Z­bitibe induljon, hogy a magyarokat megtámadja, megtudja, hogy egy csapat forradalmár a Lubló és Po­­locz közt levő erdőségben van. Odavezényelt egy kozák­ezredet, a­mely este az első magyar foglyokkal vissza­érkezett. De a fogoly kora világossá tette Rüdiger előtt, hogy a forradalmi hangulat Magyarországban tetőfokára lép 11. A foglyok csaknem mind gyermekek voltak még ... Szürke egyenruhát viseltek és előőrsi szolgálatokat tel­jesítettek. Rüdiger nagy gyöngédséggel fogadta a gyer­meket, megnyugtatta őket és elrendelte, hogy valamen­­­nyi az osztrák őrségnek adandó át. De előbb parancsot adott, hogy a gyermekeket, mint a hősiesség minta­­képét megmutassák az orosz csapatoknak. Az orosz katonák, a­mikor a kisded csapatot meglátták, üdvri­valgásba törtek ki, megcsókolták őket és kétszersültet adtak nekik . . . E­közben Rüdiger az orosz csapatok avantgardeját Lisseczky tábornok vezénylete alatt Hetarsba dirigálta, ameynek köz­ében táborozott a magyar sereg egy része. S mintha a véletlenség akarta volna, hogy az oroszok bizalmatlansága a lengyelek ellen még nagyobb legyen, a felkelők a lengyel Wisocki parancsnoksága alatt álltak, a ki igénybe vette a kitüntetést, hogy első lehessen, a­ki a gyűlölt oroszokat megtámadhassa. Óhaja azonban­ rosszul végződött. A felkelők vereséget szen­vedtek és sok embert és municziót vesztettek. Wisocki maga is csak nagy nehezen menekült. Ennek a veszte­ségnek nagy hatása volt a későbbi fejleményekre. Vé­resen bebizonyult, mennyire igaza volt Kossuth prokla­­mácziójának, a­melyben az oroszokat irtózatos színben festette le. Magyarországon mindenfelé nagyon depri­máló hatása volt ennek a vereségnek, a­melynek híre villámgyorsan elterjedt. Túlozták is a veszteséget, úgy, hogy ebben szinte látták az egész forradalmi mozgalom tönkretételét. A vereség által okozott csalódás hatása, amelyet még a Görgeibe vetett remény sem enyhített, még jobban megnyilvánult, a­mikor az orosz csapatok Eperjesnek, Kassának és Miskolcznak indultak. Eperjesen, a­hol Rüdiger és Paskievics ismét találkoztak, az oro­szokat lelkesülten fogadták. A házakat pompásan feldí­szítették ; hölgyek álltak az ablakokon s virágokat hin­tettek az utczára. Annyira mentek, hogy a városkapi­­tány a fölkelők lobogóját az orosz vezér lábai elé tette . . . Kassán hasonlóan fogadták őket, a hol még nyomai voltak a fölkelők csapatainak. Miskolczon, a hol megtudták, hogy Kossuth és kormánya Szegedre men­tek, Paskievics herczeget egy nemesi küldöttség fogadta, amely az orosz fegyvereket áldozta és kérte a hercze­get, hogy a legszigorúbb eszközökkel hajtsa végre az ország paczifikáczióját. A lakosság kiszolgáltatta a her­­czegnek Kossuth legújabb proklamáczióit. A magyar ha­zafiak titkos reménye most már csak Görgei volt, de ez a remény is csakhamar eloszlott. A világosi eseményeket Grigorov következőkben írja le. A fejezetben Grigorov Görgeinek eddig ösmeret­­ lapun­k mai száma Q oldalra tarjad.

Next