Ung, 1901. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-06 / 1. szám

OK­Ü SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház­ tér 1. szám. A szer­kesztőh­öz intézendő minden köz­lemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. XXXIX. ÉVFOLYAM. Ungvár. 1901, január 6. 1. SZÁM. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre. 8 kor. I Negyedévre 2 kor. Félévre. . . 4 » 1 Egyes szám it) fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 40 fill. Az újév kilátásai. Múlt számunkban elbúcsúztunk e hely-m az ó-évtől, el panaszolván ezernyi bajainkat, rámutatva az ó­év nevezetesebb országos és helyi eseményeire, a törvényes változásokra, egyúttal reményeinknek adtunk hangot, hogy ez év nemcsak bajokat rejte­get számunkra, de remélhetőleg orvoslást is a tovább­­esés ellen. Az ország általános gazdasági bajaival más sajtóorgánumok foglalkoznak, megállapítva, hogy a mezőgazdaság éppúgy, mint az ipar és kereskedelem, óriási válságot áll ki most; valóban nehéz meg­magyarázni, hogy nagyobb és kisebb c­égek miként tartják fenn magukat, bár a roppanás szinte hallat­szik. Százados üzletek felszámolnak, egyes- és társas­­c­égek, vállalatok, iparosok kénytelenek a működést beszüntetni vagy kisebb korlátok közé szorítani. Ez országos betegségnek egyik nagyon kifejlett jelenségét konstatálhatjuk a mi városunkban, a mi megyénkben. A kereskedelem, az ipar nálunk már igazán tovább nem eshet; az üzlettelenség elérte a netovábbat. Ilyen szegénység közepette nyílik meg az uj század reánk; az uj esztendőtől igazán nagyon sokat kell kívánnunk és reménylenünk, hogy kiáll­­juk a mostani nehéz állapotokat. De mondjuk is­mét : az országos bajokkal foglalkoznak mások, mi keressünk orvoslást helyi gyengeségünk ellen. Íme, a házalási statútum e m­egye területére érvénybe lép; kereskedőink és iparosaink örökösen hangoztatták, hogy a házaló kereskedés mennyi kárt okoz nekik; most hát alkalmunk lesz megtudni, mit segítettünk azzal, hogy az óhajtásuk beteljesült Igaz és nagyon igaz, hogy a házalási intézkedések igazi súlya és értéke a kezelésben fekszik , ie mni­­kül«»ességgel nincs okunk abban kételkedni, hogy a., szigorúan fog kezeltetni és a helybeliek előnyére. Nagy fontossággal bír egy város gazdasági viszonyaira az építkezések mérve; a tavaszra egy nagyobb állami építkezés már elhatározott dolog, az elemi iskolák ez évre elkészülnek; nagyon fon­tos volna, ha a reáliskola építése is megkezdődhet­nék, valamint a kaszárnyák is, ami esetleg a ma­­gánépítkezést is emelné azok környékében. A magán­­építkezést megbénítja a magas községi adó amit leszállítani nincs kilátás, inkább az emelkedés előre­látható.­­Minből emelkedésben levő városban a községi adók­­ emelkednek, csakhogy on­ mott ez az em­­el­­kedés egészséges fejlődést jelent, nálunk pedig visszaesést. Ha egy város vón anyvil­ágítást, esetleg villanyos vasutakat rendez ma, kanálisat, utakat rendez és utczákat burkol, b­zzony az emeli a költ­ségvetést és az ennek fedező ere részben szolgáló községi adót. De Ungvár városa már évek óta sem­mit sem alkotott és mégis napról-napra szegényebb a község. Valóban itt az ideje annak, hogy a ka­nálisok kiépí­tt­etése holytatt­­ssék, hogy a drága adóért valami a lakosságnak is jusson. De itt az ideje az aszfaltjavításnak is, mert különben nagyon furcsán fog kinézni ez a város, akárcsak egy mű­szoba lyukas per­sas­őnye­ggel. Az általános gazdasági­ bajok nem biztatnak azzal, hogy e város legközelebb nagyobb építkezé­seket tehessen, mert kölcsön n on kapható ez idő szerint. De hát a nagy terveken kívül is van elég fontos, kisebb feladat, aminek a helyes elintézése annyira emelné e város értékét s a közönség igé­nyeit is kielégíthetné. De ha a közönség áldozat­készsége örökösen igénybe ve­tetik, úgy ezzel szem­ben valami ellenérték is adandó. Nagyobb fellendülés várható, ha a szövőgyár tényleg felépül és így uj munkakör fog megnyílni e város polgárai előtt. Ha nem is vagyunk vérmes reményekkel eltelve, mégis csak javulás várható e gyürtólaptól. Valami előt­y'ilyöl fogj tárni' 'fi miben kérdésnek Ungvárra való kiterjesztése , a kormány általános, ipartámogató politikája, a Berezna —uzsoki vasútvonal esetleges kiépítése — mind olyan mo­mentumok, melyek kitartást és buzdítást öntenek belénk és talán mégis egy szebb jövő képét fog­ják képezni " ‘Vasú­ Jtány, hogy a hét sovány esztendő már körülbelül het^ItT~16a «-'Liapillantunk a múltba és itt volna az ideje egy jobb fordulat’hr­ következésé­nek. A politikai béke napjait élvezvén, h­asználjun­k­­ki minden alkalmat, minden perczet, hogy az országot, hogy e megyét, hogy Ungvár városát gazdaságilag megerősítsük, a további küzdelemre kiedzzük. Az 1901. évi első lapszámunkat olvasóink kezébe adván, kiáltsuk egész komolysággal: mun­kára tel ! Sylvester. Takarjon ii a múltra feledést Reménynyel átszőlt csillagos jelen, S egy szebb jövőnek büszke sugara Hatoljon át a sóvár sziveken. A fájdalom, mely telkünkben viharzott, Ha vad tusán a kínok vívtak harczot, S ha ránk feküdt a kételyeknek árnya. Epedve vártunk egy dicsőbb világra, így várjuk mi Sylvester éjjelén A glóriás, a megváltó napot; Egy ujjéletnek ifjú hajnalát, Minor a régi szinte már halott. Szemét mindjárt örök álomra zárja, S egy röpke perezre még felég a lángja; Aztán elvész a bánatoknak éve Az éjszakába, le a semmiségbe. Egy pillanat s megnyílik a jövő ... Reménnyel dús, feltárja kincseit . A hit, az álom s ábránd szárnyain A csüggedőknek remélni segít. Köröttünk forr, zajongva zúg az élet, Míg lelkünk messzi, szebb csillagba téved. Hol édes borként valóra vál a czél. S a küzdéssel ah ! a jutalom felér. A jutalom! Hogy nincs több szenvedés. S az életvágta seb is beheged És melegi­ő fényét, sugarát Csillogva Idilli szél a szeretet ilol m­i,es úl önzés vagy vetélkedések És nem ül könnyű diadalt a vétek ; Az irigység is letörött fogával Az emberek közt megjelenni átall. Te vagy Sylvester a múlt zárköve, Kapudon innen csillog a jövő, Hol vezérfáklyát hord a haladás, Melynek a lángja magasra törő, Hol az oltáron tiszta tüzek égnek És harczra kelnek nemes szenvedélyek, Hogy mire már oly rég epedve várunk, Elérjük végre jövő boldogságunk ! Vidor Mór. Hunyady János élete és hadjáratai. (Dorzsák Gyula reáliskolai igazgató bevezető előadása az »Ungvári Leányok Erzsébet-köré«-ben megkezdett felolvasó cyklusához.) A magyar nemzet története tólösen bővelkedik létekéin d > m­ozzanatokb­an. Nevezetesen a hadi vitézség dolgában. Már honfoglaló eleinknek a költözések korabeli jellemzésében olvassuk, hogy a vándorlások alatt har­­czias néppé lett a magyar. „A férfiak fegyverfogható része úgyszólván le sem szállt a nyeregből ; szeme mindig az ellenségen járt s kezét fegyverén pihentette. Harczban született a gyermek ; harczban nevelkedett fel az ifju ; harcz volt a férfi élete, halála. A nép lelkét h­arczias érzések tö­rölték el ; a harcz­i dicsőség lelke­sítene, a harczi zsákmány csábítgatta­. Ily harczos nép egyhamar, a békés uj otthonban, szép honunkban sem eshetett mohón a békés foglalkozásoknak. S köztudo­mású,­ hogy eleink magyarországi történetének majdem egész első százada a külföldi harczi kalandozásokban telt el, amely körülménynek, bár voltak igen nagyon káros következményei, de azt­­ új eredményezték, hogy a hadi szolgálat továbbra is virtusa és dicsősége maradott őseinknek. Ezt bizonyítják a történelem ama fényes lapjai, amelyekre győztes vérrel írták be nagyszámú diadalmas csatáik krónikáját. S az a tekintély, mely az Árpádok alatt a magyar királyok dicső személyét, csekély kivétellel mindig övezte, mely abban is nyilvá­nult, hogy nemcsak királyainkhoz adták nagy szívesen a legelőkelőbb európai fejedelmi családok leányaikat feleségül, hanem viszont Árpádházi királykisasszonyok keze után oly sok kiváló fejedelmi sarj áhítozott és nyert hitvestársai, — mondom, országunk, koronánk és ismeretünk ama korbeli tekintélyét a szentemlékű Árpádok deréksége és kiválósága mellett mindenesetre erős­zakban a hadi dicsőségnek is lehet köszönni. De, bármily dicsőség i s akárhány időszakét ,sorol­hatjuk is fel nemzetünk vitézi voltának, a magyar hadi dicsőség lénye legdialmasabban sugárzott a Hunya­­dyak korában, nevezetesen a nagy Hunyady János vezérkedése idejében. És az ő dicsősége még két nagy ok, két körülmény miatt is ragyogóbb mint rendes viszonyok, állapotok között talán könnyebben lehetséges A had­vezérnek az ő lángelméje, lelkesedése, az agyszeretete, erős idegzete, találékonysága és gyors cselekvési kész­sége mellett első­sorban is megizmosodott hadszerve­zetre, képzett és edzett katonákra van szüksége. Másodsorban a nemzetet fenyegető vésznek kellő időb­tri; megismerése, tudása s az ettől is feltételezett előkészülésnek lehetősége. A Hunyady János dicső hadjáratainak kezdetén e­lég f­­ontos, e két nélkülöz­hetetlen feltételnek egyike sem volt-Dreg- Annál ragyo­góbb a nagy törökverő hős dicsősége. És hogy ez így volt, annak bebizonyitásául meg kell rajunk l­ bffi— előbb honvédelmünk sivár állapotát, azután pedig országunk siralmas helyzetét. Csak úgy érthető meg és csak úgy méltányolható eléggé a nagy Hunyady kiválósága. Először is lássuk a magyar hadi szervezet kialakulásának rövid ismertetését. A világ1 vége. — Az »Un­g. eredeti tárcz­áj­a. — írta : Vidonyi József. Nem voltam babonás soha (Babás igen), arra sem gondoltam, hogy a nagy világ az én életemben fog elpusztulni, hogy lesz, mint lesz az uj világ reggelén ? bele fog-e a nagy seprüs csillag földünkbe botlani, mégis Falb jóslata, hogy a világnak Anno 1899. október havában vége, nagy szeget ülött a fejembe, komolyan e határoztam, hogy az utolsó Ítélet napját végig nézem időbon, alvó családomat majd csak akkor ébresztem fel, mikor szaladni kell, házunk elött lesz a tűztenger. ügy sem láttak világ­pusztulást soha, gyönyörködhetnek majd a nagy zűrzavarban, mikor az Ung vize egyszerre kiapad, a szőlőhegyek elsülyednek, az egész város romhalmaz lesz, hogy lesz, mint lesz, mikor a föld megnyílik, bennünket elnyel, a nagy földnyiláson mind­nyájan átesünk a világ másik oldalára. Ilonkám csak a két kövér kuszikát sajnálta, a szőkét, meg a feketét, hogy fognak azok az Ítélet napi tűzben megsülni, a mamácskának drága pénzért kell majd présért zsírt venni. A csöpség a zsírt sajnálta,­­pedig szentül tudom, hogy a kolbász, meg a májas hurka hántolta. Hej­de nagy politikus a gyermek, soha sem azt mondja a mit gondol, ránk bízza, hogy találjuk ki, ha van eszünk hozzá ! Jól ismerem én már a gyermekek eszejárását, ha az egyik azt mondja: apa, fázik a babuskámnak a lába, ez azt jelenti, hogy az élő babikának uj topánka kell. Ha pedig azt mondja a fiam : a lovam huszárja elvesz­tette a háborúban a csákóját, neki kalap kell. Csak a feleségecském nem érti az én nyelvemet, mert hiába mutogatok a lábamra, a fejemre, a zsebemre, annak nincsen értelme, nem érti meg a lelkem ; de ha ő sóhajt egyet, akkor én már tudom, hogy készül valami, a­melyet igy kezd be az asszony: mondanék én öreg neked valamit, de azt meg én nem akarom megérteni, hol az egyik, hol a másik fülem süket. Mégis kőszive legyen annak az embernek, aki ellent tud állni az asszonyka száz todra bajának. Megkészíttettem a messzelátómat, legyen kéznél, ha felbukkan a láthatár alján a nagy üstökös, mely egye­nesen földünknek rohan. El is helyezkedtem az ablak­mélyedésben, a­honnan tisztán fogom látni az össze­ütközést. Szándékomban azonban megzavartak, a vál­lamra ütött Pista, mondván : Készülj no, talán már el is felejtetted ? — Mit komám ? — Összegyűlünk a csillagvizsgálóban, mint jó emberekhez illik együtt haljunk meg. Azzal a kérelemmel engedtek el hazulról, hogy ha majd baj lesz, elkezdődik a világ ropogása, szaladjak haza, otthon haljak meg az enyimek karja közt. Lapunk mai száma 0 oldalra terjed.

Next