Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-05 / 1. szám

XXXX.­ ÉVFOLYAM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház­ tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz­lemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. Ungvár, 1902, január 5. 1. SZÁM. KIADÓmtATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. I Negyedévre 2 kor. Félévre .. . 4 kor.­­ Egyes szám 20 fid. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 40 fill. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNG MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Városunk gazdasági érdekei az újévben. Jól organizált város közigazgatásának példás vezetése, nyugodttá teszi a lakosok ke­délyét. De a lakosok anyagi megelégedését csakis úgy lehet biztosítani, ha azon eszközö­ket felhasználjuk, melyek hivatva vannak pénz­forrásokat teremteni s igy a munkaerőnek uj ke­resetforrást nyitni. A napfény mellett ez az a jótékony meleg eső, melynek nyomában a nö­vényzet fejlődik s életre kel. A mi városunk oly sok viszály és meghur­­czoltatás után valóban eleget szenvedett egy jobb jövőért, de hogy viszonyaink kedvezőbbek legyenek, annak biztosítása első sorban a kö­zönség feladata. Nem akarunk ezúttal a város igazgatásá­nak dolgaival foglalkozni. Az ügyek rövid idő múlva remélhetőleg jobb mederbe jutnak. Bol­dogulásunknak talán ennél több biztosítékát képezi, ha előmozdítjuk a kereső közönség anyagi boldogulását. A fő ennél nem új hivatalok szervezése, vagy az elvitt hivatali intézmények visszatele­pítése, hanem ipari és gazdasági vállalatok lé­tesítése, melyek a lakosok százainak keresetet nyújtanak s ha pénzt keres a munkás, abból csurog vagy cseppen majdnem mindenki részére. A múlt évben örömmel vettük Herrich szövőgyárosnak szándékát, hogy Ungvárt na­gyobb arányú szövőgyárat hoz üzembe. A város képviselőtestületiben is méltánylással találko­zott nevezett gyárosnak szándéka s a képviselő­­testület ehhez a legmesszebbmenő áldozatokra készséget mutatott. Herrich úr azonban úgy látszik, hogy e téren a jó szándéknál túl előbbre nem lépett­­ a terv, hogy a zugótelep vízerejének felhasz­nálásával, nevezett városunkban szövőgyárat létesítsen, az ő részéről el lett ejtve. Nekünk azonban ezt a különben jó, egész­séges és kivihető tervet elejtenünk nem szabad, a leesett szemet felfogva, tovább kell keresnünk, sőt kutatnunk olyanok után, akik készek lent­nének itt valamely ipari telepet létesíteni s ezzel anyagi boldogulásunkat nagyban elősegíteni. A képviselőtestület közelebbi ülésén­­ rész­ben már hangot is adott Mocsá­y Géza tiszti ügyész, mint helyettes polgármester, aki egy ipari telep létesítése érdekében már előzőleg tárgyalt Blau miskolczi építész­mérnök utján egy megbízható vállalkozóval, ki szegedi vál­lalatának kiterjesztéseid,­ kész­ volna Ungvár­­is kenderfonó és szövőgyárat létesíteni A Herrich-féle tervezet helyett utóbbihoz tehát annál több bizalmunk lehet, amennyiben a Blau által ajánlott c­ég Magyarországon már üzembe hozott egy ipari telepet, t. i. a szegedit. Szívesen foglalkozunk tehát ezen újabban felvetett tervvel s biztosítjuk a vállalkozót, hogy elhatározását nemcsak örömmel fogad­ják, hanem maga a város egyeteme készséggel fogja a terv kivitelét mindenekben elősegíteni. Hisz a zugótelep vizereje egy ipartelep részére valóságos kincsesbánya s ha Ungvár távolabb fekszik is a világforgalom góczpont­­jától, ez a vizierő pótolja a vállalkozó részére a mondott távolság hátrányait. A város egye­temére pedig a nagy közgazdasági­ előnyök mellett nagyfontosságú az is, hogy a maholnap elhagyott kaszárnya-épületek értékesítésére biz­ton lehet számítani, ha a zúgótelep valamely ipari vállalat létesítésére ki lesz aknázható. Még csak a tárgyalás stádiumában álló ezen ügyet örömmel üdvözöljük, s ha a kez­deményező Mocsáry Géza tiszti ügyésznek eb­beli terve sikerül, nagyobb­­ érdemet szerez vele minden politikai babérnál. A zugótelepet és az ott folyó vizierőt a kincstári uradalom továbbra megtartani nem szándékozik. Ha tehát siker se koronázná a tervezett kenderfonó-telep létesítését, a város előtt állana azután annak igen­is indokolt szüksége, hogy a mondott területet vizierejé­­vel együtt megvásárolja s azt okkal-móddal értékesítse, nem házi kasszája javára, hanem helyi iparunk emelésére. Panasz hangzik, hogy a városi pótadó évről-évre rohamosan emelkedik, hogy e­miatt különösen­ a házbirtokot elértéktelenedés veszélye fenyegeti. Különösen félnek a novembert követő időtől, midőn a kaszárnyák bevétele elesik. Hát ennek bizony alapja van, bár a kaszárnyák időleges értéktelenedése után eső pótadó-több­­let, a helyes számvetés szerint nem fog oly magasra emelkedni, mint azt némelyek vélik. De akár­hogy is áll ez a dolog, köteles­sége a város képviselőtestületének új közvetett jövedelmekről gondoskodni, hogy így csök­kentse a pótadót. Ehez képest más terv k. mellett egészsé­gesnek találjuk A/ocv./"-y-r. Jf a vár­osi belynrn."­­tarifa egyes tételeinek emelésére irányzott ja­vaslatát is, amivel lapunk más helyén bőveb­ben foglalkozunk. A felemelés mellőzi a napi fogyasztási czikkek magasabb terhelését, azon­ban nem látunk abban aránytalan megterhel­­tetést, ha a szarvasmarha vagy hízott sertés után eddig fizetett helypénzt néhány százalék­kal felemeltetnék, ami nem is áll egyedül, mert a szomszéd városok is magasabb díjjal adóz­tatják az említett árukat, anélkül, hogy ez csökkentené vásári forgalmukat. Ha a dolog így áll, a képviselőtestületnek ezen és más köz­vetett adónemek behozatala vagy emelése útján kell elősegíteni a pótadó csökkentését. Az újévben tehát igyekezzünk lehetőleg kevesebbet politizálni, annál többet dolgozni olyan érdekek előmozdítása végett, melyek helyi gazdasági és ipari érdekeinket s ehez képest anyagi boldogulásunkat előmozdítani hivatvák. Ungvár város jövedelmének indirect után való em­elésére, szabad legyen ezáltal a helypénzjövedelem emelését kijelölnöm. Ha ugyanis a helypénztarifa téte­leit behatóan átvizsgáljuk, vagy összehasonlítjuk ezen tételeket más városok helypénz-árszabályaival, annak tudatára jutunk, hogy városunk helypénz-tarifája ehhez képest alacsony. Megengedem, hogy midőn Ungvár város­ 1868. évben a helypánt szedésének jogához jutott, az akkori képviselőtestület bölcsesége az akkori ársza­bást a viszonyokhoz képest állapította meg, de az­ta több mint 30 év telt le s az igények kielégítése azóta városunk közkiadásainak tételei rohamosan emelkedtek s fájdalom, emelkedni fognak a jövőben is s ezen többlet szükséglet viselése alól kitérnünk nem lesz mód, még ha városunk közigazgatási szervezete tekintetében gyö­keres változtatás állana is be. Ezek előrebocsátása után áttérek javaslatomra s ez abból áll, hogy városunk helypénz-tarifájának egyes tételeit méltányosan emeljük. Hogy azokat, akik a megadóztatás bármily alakban való emelését elveiknél fogva ellenezni szokták, meg­győzzem, alább bátor leszek adatokkal szolgálni, melye­ket a statisztikából s szomszéd városaink gyakorlatából merítek. Akik az adóztatás ellen általában elveiknél állást foglalnak, mikor a kövezetvám-helypénzszedés szóba hozatott, előszeretettel arra szoktak hivatkozni, hogy ezen adónemek csökkentik a helyi piacú forgalmat s ennek révén emelkedik szomszéd városok, vagy helységek piaczi forgalma. Ezen feltevést a gyakorlat már eddig is fényesen megczáfolta s épp Munkács, Nagy-Mihály,­­ Beregszász szomszéd városok igazolják, hogy ők épp ' nem adtak alkalmat ahhoz, hogy a piaczlátogató kö­zönség Ungvárnak hátat fordítva, az ő piaczaikat fel­keresse. Mert hisz ők is szednek kövezetvámot, hely­­pénz-tarifájuk pedig az Ungvárinál jóval magasabb. Mielőtt a helypénz tarifa egyes tételeinek emelése iránt javaslatot tettem volna, beszereztem Munkács,­­ Beregszász, Nyíregyháza és Máramaros-Sziget városok tarifáját, melyet idemellékelek s amivel meggyőzöm az­ a képviselőtestületet, hogy ezen városokban a helypénz­­tarifa jóval magasabb annál, a­me a városunkban van­­ megállapítva. Javaslatomat, hogy helypénzünk tarifáját mi is emeljük, csakis oly tételekre terjesztem ki, mely nem érinti a napi szükségleteket, vagy pedig a helybeli piaczi árusítókat. De viszont tiszta lelkiismerettel hozhatom javas­­­­latba, hogy a szarvasmarhák, sertések, állati nyersbőrök, lovak, szénás és tűzifás szekerek után a helypénz a szomszéd városok tarifájának arányában nálunk is emel­tessék. Mert, hogy összehasonlítást tegyek, ha egy ter­­mén­nyel, szénával, tűzifával megrakott szekér után az eddigi 16 fillér helyett 40, illetőleg 20 fillér emelést hozok javaslatba, vagy pedig a szarvasmarha, ló után eddig fizetett 10 fillér 20 fillérre, hízott sertés után 6 fillér helyett 20 fillér, apróbb állatok után 4 fillér helyett 6 fillér szedetnék, ez nem sújtaná sem az eladókat, sem pedig a fogyasztókat, sőt például a szarvasmarha és ló u­tán az alábbiak szerint általam kiszámított 2000 bor. többlet jövedelem, miután ezen állatokat külterületekre szállítják, a város közönségét éppen nem terhelné. Most javaslatom támogatására szolgáljanak az alább közölt adataim : I. Termények, szekeren hozva. Évi forgalom 1300 fogat. Szed: II Káposzta, dinnye, zöldség, szekeren hozva. Évi forgalom 3000 fogat. Szed: III. Széna, szekeren hozva. Évi forgalom 1440 [ogat. Szed: Nyáregyháza 40 fillér, Ungvár 16 fillért, Beregszász 40 , emeltetnék 40 fillérre. Munkács 40 „ Jöved;Un,többlet 100 kor. Munkács 50 fillért, Ungvár 16 fillér, Nyíregyháza 40 fillért, emelkednék 40 fillérre. M. Sziget 40 fillért. Jövedelemtöbblet 3120 k. Nyíregyháza 50 fillért. Ungvár 16 fillért, Beregszász 40 „ emeltetnék 40 fillérre. Munkács 40 „ Jövedelemtöbblet 720 kor. Az ungvári helypénzdíjak felemelése. Ungvár város képviselőtestülete elvileg hozzájárult a helypénzdíjak egynémelyikének felemeléséhez. E hozzájárulás Mocsáry Géza t. ügyész követ­kező előterjesztésére történt: • Sz. Ungvár r. t. város polgármest­erétől. K­ul. k. i. Tekintetes Képviselőtestület! A haladással és fejlődéssel lépést tart a szükség­letek szaporodása, úgy egyeseknél, mind pedig az össz­­társadalomban. Különösen a városokban a közigazgatás, közbiztonság, a közegészség stb kívánalmai iránt táp­lált igények évről évre mind nagyobbá lesznek s a kö­zönség érdekeinek annyi szolgálatot kell tenni, miként ezen igények kielégítésével kapcsolatos kiadások nap­nap mellett fokozódnak. Látjuk ennek példáját Ungvár városában is. Míg vá­rosunk rendezett tanácsára alakulása idejében 22—26 °/n községi pótadóval képes volt magat fentartani, arra a szükséglet fedezése majd 70 °/o pótadót igényel. Ezen u/0 máris oly magasra emelkedett, hogy az egyenes adók után igényelt ezen összeg hova­tovább az adózók tőkéjét támadja meg. Reám tehát, aki ezidejűleg a város élén állok, ama kötelesség hárul­­­ hogy igyekezem a város közjövedelmeit indirect után fejleszteni, tekintettel arra, hogy a köz­­adózás emelkedésére a közeljövőben alig számíthatunk, holott köz­kiad­ásaink emelése elől kitérni lehetetlen lesz. E czél állott előttem akkor is, midőn a szikviz­­ adóztatása érdekében buzgólkodtam. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed

Next