Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-01-01 / 1. szám
48. évfolyam. — 1. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1910. január 1. Előfizetési feltételek : Cstk az „ling“ lapra Egész évre . . 12 K j Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K j Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre...............17 K .,ung vármegye Hivatalos lapjá‘*-val együtt egész évre 13 K — Félévre . . 8 K Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyilttér és hirdetési díjak előre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszám ti. AZ UNG MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy utca 1-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Ung vármegye Hivatalos Lapja az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. BÁNÓCZY BÉLA. Az újév elején. írta Aigner Ferenc. Minden rendes ember az év végén lezárja számadásait. Egyiknek jól ütött ki az elmúlt év, míg a másiknál nagy a visszaesés. Ilyenkor a jó és szerencsés körülmények közt lévő gazda megnyugvással, a másik ellenben nyugtalansággal tekint az újév elé. Vajjon mit fog az hozni? Nem lesz-e az újév rossz, végeredményében épen olyan, mint az elmúlt év volt? Az év kezdetén az emberek, ha a múlt csapásaiból, szerencsétlen körülmények összetalálkozásából, melyek a lezajlott évet kedvezőtlenné tették, kellőképpen okultak, kell hogy komolyan gondoljanak az újév eshetőségeivel. És nem csoda, ha ebben a bizonytalanságban, majdnem félelemmel lépnek be az újévbe, amelynek hosszú folyamata számukra rejthet szerencsét és szerencsétlenséget! A jövő bizonytalan. Nem is volna az jó, hogy azt előre tudjuk, azonban tisztességes szorgalom, becsületesség vezessen bennünket azon az ösvényen, amelyre az újév első percében lépünk és az eredmény év végével megnyugtató lehet reánk, vagy legalább is nem tehetünk önmagunknak szemrehányást, hogy életfeladatunkat nem iparkodtunk becsülettel teljesíteni. Ez adja a megnyugvást nekünk még arra az esetre is, ha esetleg becsületes törekvésünket év végén siker nem is koronázná ! Nem szabad soha se reményünket elveszíteni. Éltessen a remény bennünket minden körülmények közt. Ha azt elveszítettük, akkor még nagyobb félelemmel tekinthetünk az újévre, mert jó eredményt, ha lelkünkből hiányzik a hit, a remény, nem remélhetünk. A hit, remény és szeretet képezi mindennek alapját. Higgjünk az isteni gondviselésben, hogy nekünk csak a jót adja. Reméljük a kedvező eseményeket, melyek az év eredményét előidézik. És ha megvan lelkünkben az embertársaink iránti szeretet, akkor nyugodtak lehetünk, hogy élettörekvésünk, napi munkásságunk elé ellenség akadályt nem gördít. Szóval, ha velünk az Isten, a kihez a hit vezet, mienk a jövő, amelynek a remény az alapja és ha szeretjük embertársainkat, nincsen akkor ellenségünk. Első tekintetre nehéznek látszik a bajok közt a hitnek, a reménynek és szeretetnek élni. A kishitűek úgy gondolják, hogy a bajok közt nincs idő a vallással törődni. És ha csapás-csapás után jön, lehetetlen jót remélni. Végül nem szeretjük embertársainkat, akiket a sors mindennel ellátott, mert azoknak irigyei leszünk. Ennek az okoskodásnak téves az alapja. Nem szabad, hogy a mindennapi küzdelem az embert vallástalanná tegye, mert a szerencsétlenségek, bajok közt csak a hit adhat megnyugvást; a remény pedig nem hagy bennünket kétségbeesni és embertársaink iránti szeretet teszi az életünket elviselhetővé. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt év közgazdasági szempontból nem tartozott a legjobbak közé. Nehéz viszonyok közt élünk. Ha valamikor, akkor most leginkább szükségünk van arra, hogy az emberek egymás iránt szeretettel viseltessenek és hibáik iránt elnézők legyenek. Ne torzsalkodjanak egymással, hanem összetartással működjenek közre az élet terheinek legyőzésére. A társadalmi érintkezés finomítja lelkünket és elősegíti törekvéseink sikerét Az ember embertársaitól sokat tanulhat, éppen azért őrizzük társadalmi életünk tisztaságát, és azt pedig csak úgy tehetjük, ha társadalmilag kifogástalanul viseljük magunkat. Az újév nehéz politikai viszonyokat helyez kilátásba, ami igen könnyen megnehezítheti közgazdasági életünket. S ha már e tekintetben az örökös bizonytalanságban élünk, ez újévben arra törekedjünk, hogy közgazdaságunkat, iparunkat, kereskedelmünket megszilárdítsuk becsületes munkánk által. Ezeket tartottuk időszerűnek az újév alkalmából elmondani. Meg tudja mindenki ítélni, hogy mi előnyös rá, de szerintünk az újév küzdelmét mindenki csak úgy folytathatja, ha hisz, remél és szerel, és aki igazán jószivvel kívánja embertársainak a „Boldog újévet!“, mert annak szivében nincs gyűlölet! Mintha tavasz volna! Irta Kondor Emil. Játszi szellő csókolgatja Halovány két orcád’ S a ragyogó nap szeme Is Szerelmesen tűz rád, Mig merengve nézegetjük, Mily kék az ég boltja ! Ugye, édes, szép szerelmem, Mintha tavasz volna! Majd meg ezer bárányfelhő Úszik át az égen, Hejh, ilyet is mikor láttunk ! Ugy e lelkem, régen ! S a menny kéklő tengerébe Elmerülnek sorba . . . Ugy e, édes, szép szerelmem, Mintha tavasz volna ! Majd meg enyhén permetező Eső mossa arcunk’, Mig boldogan enyelegve Hazafelé tartunk, De szivünket vágya újra A szabadba vonja, Hiszen olyan aranyidő, Mintha tavasz volna ! Hátha még nagy szerelmünknek Kicsapna most lángja, Hogy mi lenne akkor aztán, Gondolod-e lányka , Szerteszéjjel rózsa nyilnék, Zöldülne fa lombja. Oh, már akkor igazában Nyíló tavasz volna! Erős lelkek írta Nagy Józse: — Maga azt mondja, azért jött, hogy bevallja, mennyire szeret engem. Ez, lássa, egyáltalában felesleges volt. Miért akar mindenáron „nyilatkozni“ ? Azt elvárom magától, mert jó barátom, hogy szeressen. Mért kell ezt ünnepies arccal és annyi pózzal kijelenteni ? . . . — Ugyan Elza, hagyjon föl e hanggal és hidegséggel. Az más, amit maga gondol............Az barátság . . . De én . . . imádom magát. Elza karikára nyitja szemeit. — Imád ? Lássa, ez igen érdekes. Ez már regényszerű. Maga sok regényt összeolvashatott. Én is olvastam. És higgje el, jóllaktam velők. Imád. Nagyszerű ! És hol olvasta ezt? Maupassant, Dumas, Dickens, avagy a romantikusoknál, Verner . . . ? Magából is ki kell ábrándulnom. Magában is csalódtam. Azt hittem, férfi, komoly, gondolkodó, aki fölötte áll a gyarlóságokon. Én most mint egy gimnazista rám mereszti a szemeit, talán sóhajt is nagyokat és pirulás nélkül a szemembe vágja, hogy imád Ez nagyon Lapunk mai száma 8 oldal. Mi is azt kívánjuk olvasóinknak, hogy az újév örömben, megelégedésben gazdag legyen reájuk nézve! Visszapillantás. Az 1909. évet immár befejeztük. Temetése víg volt, holott élete nem hozott sok örömöt. Gabonatermése feltűnően silány, bortermése alig valami, a rétek, kaszálók eredménye éppen csak annyi, hogy a legszükségesebb házi állatállomány úgy-ahogy ki telelhető. Az erdei termékeknek ára pedig nagyon aláhanyatlott. Legnagyobb nevezetessége az elmúlt évnek, hogy a búza ára eddig nem ismert magasságra szökött, s volt idő, midőn a métermázsánkinti ár a 30 K-t is elérte. Ilyen szomorú évet fejeztünk be a tegnapi nappal. Nem csoda tehát, hogy a jobb jövő reményében mindenfelé nagy volt a vigalom, mert hiszen meg vagyon írva hogy: sírva vigad a magyar! Mindamellett azonban, hogy általában a rossz esztendők közé számítható az 1909. év, Ungvár városára és a vármegyére nézve nem volt az teljesen meddő. Az 1909. évben engedélyezte a belügyminiszter a működését mai nappal megkezdő szerednyei szolgabiróság szervezését, ez évi október hó 1-én távolittatott el a sorompó az ungvári nagy Unghidról, szabaddá téve a közlekedést, határozott előnyére a vármegye és a város gazdasági és kereskedelmi életének. A csontos-viharosi ut továbbépítése s ezáltal a Felvidék legnagyobb községének a civilizációhoz való közelebbhozása is nagy lépéssel haladt előre. A bereznai járás szolgabirósága ez évben nyert hosszú vajúdás után uj és megfelelő hajlékot. Csapon nemcsak nagyobb szabású vasúti építkezések voltak, de épült egy új gyártelep is, a Franck-féle, mely mintegy 50—60 munkáskéznek fog állandó kenyeret adni, s hivatva van egyúttal a cikóriagyökér-termelést a vármegyében meghonosítani. A nagykaposi vasút építése is megkezdődött. A szomszéd Szabolcs vármegyével állandó közlekedést létesítő záhonyi vashid tervezése is az 1909. évben vette kezdetét. De nemcsak a szorosan vett vármegyében, hanem Ungvár városában is számottevő az 1909. évhez fűződő haladás. Nem épült fel ugyan az oly várva-várt törvényszék épülete, de még csak a kir. járásbíróság jobb elhelyezésére felette kívánatos uj épület sem, vízvezetékünk sincs még, sőt még megfelelő próbakutunk sincs, mindamellett nem kicsinyesnevetséges. Ma már barátom nem élünk a romantikusok elavult, ódon világában. Ma már nem vagyunk a virágos kert színes bimbói, a nap sugarai, mesék tündérkisasszonyai, ragyogó hajnalhasadás és sok ostojibaság, amit megrontott idegrendszerű poéták firkálták és firkálnak össze rólunk. Ma vérből és hasból való teremtmények vagyunk, akik épp úgy gondolkodunk, épp annyit tudunk, értse meg, épp annyit tudunk mint maguk, férfiak. Egyformák vagyunk. Ma nem hiszünk lovagokban, kik elrabolják szívük bálványát, nem hiszünk epedő hősökben, kik csatákat megnyerni, hősöket leverni tudtak, de a nő magassága előtt térdre hullanak. Ezek már mesék, és higyje el, mi lányok nevetünk rajtuk legjobban . . . Béla ragyogó mesékkel nézte az ajkak mozgását. Tekintete majd elnyelte a lányt, ki előtte kipirult arccal védte a modern nő igéit. Vonzóbb, szebb volt Béla szemében a mesék minden tündérénél. Elza folytatta. — Azért haragszom magára is Béla, ha ebből a hazug világból kezd nekem beszólni. Szerelemről?! Nem érti a valóság, az igaz élet gúnymosolyát ? Szerelem az nincs. Tudja?! A filozófusok nem szerelmesek. Ezek pedig az okos emberek, nem a versfaragók és a regényírók. Ezek csak hazug világba tévesztik a fogékony lelkeket. Hazug színekkel festenek éppen azért, mert csak színekkel dolgoznak, csak azt rögzítik meg az életből, ami szín és verőfény. Nem hazug