Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)

1910-01-01 / 1. szám

48. évfolyam. — 1. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1910. január 1. Előfizetési feltételek : Cstk az „ling“ lapra Egész évre . . 12 K j Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K j Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre...............17 K .,­ung vármegye Hivatalos l­apjá‘*-val együtt egész évre 13 K — Félévre . . 8 K Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyilttér és hirdetési díjak előre fizetendők. Kiadóhivatal­ telefonszám­ ti. AZ UNG MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy­ utca 1-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Ung vármegye Hivatalos Lapja az „Ung“ mellékleteként meg­jelenik minden csütörtökön. BÁNÓCZY BÉLA. Az újév elején. írta Aigner Ferenc. Minden rendes ember az év végén lezárja számadásait. Egyiknek jól ütött ki az elmúlt év, míg a másiknál nagy a visszaesés. Ilyen­kor a jó és szerencsés körülmények közt lévő gazda megnyugvással, a másik ellenben nyug­talansággal tekint az újév elé. Vajjon mit fog az hozni? Nem lesz-e az újév rossz, végered­ményében épen olyan, mint az elmúlt év volt­? Az év kezdetén az emberek, ha a múlt csapásaiból, szerencsétlen körülmények össze­találkozásából, melyek a lezajlott évet kedve­zőtlenné tették, kellőképpen okultak,­­ kell hogy komolyan gondoljanak az újév eshető­ségeivel. És nem csoda, ha ebben a bizonyta­lanságban, majdnem félelemmel lépnek be az újévbe, a­melynek hosszú folyamata számukra rejthet szerencsét és szerencsétlenséget! A jövő bizonytalan. Nem is volna az jó, hogy azt előre tudjuk, azonban tisztességes szorgalom, becsületesség vezessen bennünket azon az ösvényen, a­melyre az újév első per­cében lépünk és az eredmény év végével meg­nyugtató lehet reánk, vagy legalább is nem tehe­tünk önmagunknak szemrehányást, hogy élet­feladatunkat nem iparkodtunk becsülettel tel­jesíteni. Ez adja a megnyugvást nekünk még arra az esetre is, ha esetleg becsületes törek­vésünket év végén siker nem is koronázná ! Nem szabad soha se reményünket elve­szíteni. Éltessen a remény bennünket minden körülmények közt. Ha azt elveszítettük, akkor még nagyobb félelemmel tekinthetünk az új­évre, mert jó eredményt, ha lelkünkből hiány­zik a hit, a remény, nem remélhetünk. A hit, remény és szeretet képezi mindennek alap­ját. Higgjünk az isteni gondviselésben, hogy nekünk csak a jót adja. Reméljük a kedvező eseményeket, melyek az év eredményét elő­idézik. És ha megvan lelkünkben az embertár­saink iránti szeretet, akkor nyugodtak lehetünk, hogy élettörekvésünk, napi munkásságunk elé ellenség akadályt nem gördít. Szóval, ha velünk az Isten, a kihez a hit vezet, mienk a jövő, a­melynek a remény az alapja és ha szeretjük embertársainkat, nincsen akkor el­lenségünk. Első tekintetre nehéznek látszik a bajok közt a hitnek, a reménynek és szeretetnek élni. A kishitűek úgy gondolják, hogy a bajok közt nincs idő a vallással törődni. És ha csa­pás-csapás után jön, lehetetlen jót remélni. Végül nem szeretjük embertársainkat, a­kiket a sors mindennel ellátott, mert azoknak iri­­gyei leszünk. Ennek az okoskodásnak téves az alapja. Nem szabad, hogy a mindennapi küzdelem az embert vallástalanná tegye, mert a szerencsétlenségek, bajok közt csak a hit adhat megnyugvást; a remény pedig nem hagy bennünket kétségbeesni és embertársaink iránti szeretet teszi az életünket elviselhetővé. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt év köz­­gazdasági szempontból nem tartozott a leg­jobbak közé. Nehéz viszonyok közt élünk. Ha valamikor, akkor most leginkább szükségünk van arra, hogy az emberek egymás iránt sze­retettel viseltessenek és hibáik iránt elnézők legyenek. Ne torzsalkodjanak egymással, ha­nem összetartással működjenek közre az élet terheinek legyőzésére. A társadalmi érintkezés finomítja lelkün­ket és elősegíti törekvéseink sikerét Az ember embertársaitól sokat tanulhat, éppen azért őriz­zük társadalmi életünk tisztaságát, és azt pedig csak úgy tehetjük, ha társadalmilag kifogás­talanul viseljük magunkat. Az újév nehéz politikai viszonyokat he­lyez kilátásba, a­mi igen könnyen megnehezít­heti közgazdasági életünket. S ha már e tekin­tetben az örökös bizonytalanságban élünk, ez újévben arra törekedjünk, hogy közgazdasá­gunkat, iparunkat, kereskedelmünket megszilár­dítsuk becsületes munkánk által. Ezeket tartottuk időszerűnek az újév al­kalmából elmondani. Meg tudja mindenki ítélni, hogy mi előnyös rá, de szerintünk az újév küzdelmét mindenki csak úgy folytathatja, ha hisz, remél és szerel, és a­ki igazán jószivvel kívánja embertársainak a „Boldog újévet!“, mert annak szivében nincs gyűlölet! Mintha tavasz volna! Irta Kondor Emil. Játszi szellő csókolgatja Halovány két orcád’ S a ragyogó nap szeme Is Szerelmesen tűz rád, Mig merengve nézegetjük, Mily kék az ég boltja ! Ugy­e, édes, szép szerelmem, Mintha tavasz volna! Majd meg ezer bárányfelhő Úszik át az égen, Hejh, ilyet is mikor láttunk ! Ugy­ e lelkem, régen ! S a menny kéklő tengerébe Elmerülnek sorba . . . Ugy­ e, édes, szép szerelmem, Mintha tavasz volna ! Majd meg enyhén permetező Eső mossa arcunk’, Mig boldogan enyelegve Hazafelé tartunk, De szivünket vágya újra A szabadba vonja,­ Hiszen olyan aranyidő, Mintha tavasz volna ! Hátha még nagy szerelmünknek Kicsapna most lángja, Hogy mi lenne akkor aztán, Gondolod-e lányka , Szerteszéjjel rózsa nyilnék, Zöldülne fa lombja. Oh, már akkor igazában Nyíló tavasz volna! Erős lelkek írta Nagy Józse: — Maga azt mondja, azért jött, hogy bevallja, mennyire szeret engem. Ez, lássa, egyáltalában feles­leges volt. Miért akar mindenáron „nyilatkozni“ ? Azt elvárom magától, mert jó barátom, hogy szeressen. Mért kell ezt ünnepies arccal és annyi pózzal kije­lenteni ? . . . — Ugyan Elza, hagyjon föl e hanggal és hideg­séggel. Az más, a­mit maga gondol............Az barát­ság . . . De én . . . imádom magát. Elza kar­ikára nyitja szemeit. — Imád ? Lássa, ez igen érdekes. Ez már regény­­szerű. Maga sok regényt összeolvashatott. Én is ol­vastam. És higgje el, jóllaktam velők. Imád. Nagy­szerű ! És hol olvasta ezt? Maupassant, Dumas, Dic­kens, avagy a romantikusoknál, Verner . . . ? Magá­ból is ki kell ábrándulnom. Magában is csalódtam. Azt hittem, férfi, komoly, gondolkodó, a­ki fölötte áll a gyarlóságokon. Én­ most mint egy gimnazista rám mereszti a szemeit, talán sóhajt is nagyokat és piru­lás nélkül a szemembe vágja, hogy imád Ez nagyon Lapunk mai száma 8 oldal. Mi is azt kívánjuk olvasóinknak, hogy az újév örömben, megelégedésben gazdag legyen reájuk nézve! Visszapillantás. Az 1909. évet immár befejeztük. Temetése víg volt, holott élete nem hozott sok örömöt. Gabonatermése feltűnően silány, bortermése alig valami, a rétek, kaszálók eredménye éppen csak annyi, hogy a legszükségesebb házi állatállo­mány úgy-ahogy ki te­lelhető. Az erdei termékek­nek ára pedig nagyon aláhanyatlott. Legnagyobb nevezetessége az elmúlt évnek, hogy a búza ára eddig nem ismert magasságra szökött, s volt idő, midőn a métermázsánkinti ár a 30 K-t is elérte. Ilyen szomorú évet fejeztünk be a tegnapi nappal. Nem csoda tehát, hogy a jobb jövő reményében mindenfelé nagy volt a vigalom, mert hiszen meg vagyon írva hogy: sírva vigad a magyar! Mindamellett azonban, hogy általában a rossz esztendők közé számítható az 1909. év, Ungvár városára és a vármegyére nézve nem volt az teljesen meddő. Az 1909. évben engedélyezte a belügyminisz­ter a működését mai nappal megkezdő szered­­nyei szolgabiróság szervezését, ez évi októ­ber hó 1-én távolittatott el a sorompó az ung­vári nagy Unghidról, szabaddá téve a közle­kedést, határozott előnyére a vármegye és a város gazdasági és kereskedelmi életének. A csontos­-viharosi ut továbbépítése s ez­által a Felvidék legnagyobb községének a civili­zációhoz való közelebbhozása is nagy lépéssel haladt előre. A bereznai járás szolgabirósága ez évben nyert hosszú vajúdás után uj és megfelelő hajlékot. Csapon nemcsak nagyobb szabású vas­úti építkezések voltak, de épült egy új gyártelep is, a Franck-féle, mely mintegy 50—60 munkás­kéznek fog állandó kenyeret adni, s hivatva van egyúttal a cikória­gyökér-termelést a vármegyé­ben meghonosítani. A nagykaposi vasút építése is megkezdődött. A szomszéd Szabolcs vármegyével állandó közlekedést létesítő záhonyi vashid tervezése is az 1909. évben vette kezdetét. De nemcsak a szorosan vett vármegyében, hanem Ungvár városában is számottevő az 1909. évhez fűződő haladás. Nem épült fel ugyan az oly várva-várt tör­vényszék épülete, de még csak a kir. járásbíró­­ság jobb elhelyezésére felette kívánatos uj épület sem, vízvezetékünk sincs még, sőt még megfelelő próbakutunk sincs, mindamellett nem kicsinyes­nevetséges. Ma már barátom nem élünk a romantiku­sok elavult, ódon világában. Ma már nem vagyunk a virágos kert színes bimbói, a nap sugarai, mesék tündérkisasszonyai, ragyogó hajnalhasadás és sok os­­tojibaság, a­mit megrontott idegrendszerű poéták firkál­ták és firkálnak össze rólunk. Ma vérből és hasból való teremtmények vagyunk, a­kik épp úgy gondol­kodunk, épp annyit tudunk, értse meg, épp annyit tudunk mint maguk, férfiak. Egyformák vagyunk. Ma nem hiszünk lovagokban, kik elrabolják szívük bál­ványát, nem hiszünk epedő hősökben, kik csatákat megnyerni, hősöket leverni tudtak, de a nő magassága előtt térdre hullanak. Ezek már mesék, és higyje el, mi lányok nevetünk rajtuk legjobban . . . Béla ragyogó mesékkel nézte az ajkak mozgá­sát. Tekintete majd elnyelte a lányt, ki előtte kipirult arccal védte a modern nő igéit. Vonzóbb, szebb volt Béla szemében a mesék minden tündérénél. Elza folytatta. — Azért haragszom magára is Béla, ha ebből a hazug világból kezd nekem beszólni. Szerelemről?! Nem érti a valóság, az igaz élet gúnymosolyát ? Sze­relem az nincs. Tudja?! A filozófusok nem szerelme­sek. Ezek pedig az okos emberek, nem a versfaragók és a regényírók. Ezek csak hazug világba tévesztik a fogékony lelkeket. Hazug színekkel festenek éppen azért, mert csak színekkel dolgoznak, csak azt rögzí­tik meg az életből, a­mi szín és verőfény. Nem hazug

Next