Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)

1910-03-20 / 23. szám

28. szám. A mozgalom, mely a magyar g. kath. egyház kebeléből kiindult s már szórványosan célt is ért, most már oly elhatározó súlyt nyert a hazafias g. kath. klérus vezérembereiben, hogy diadala biztos. E mozgalom nem kicsinylendő! Minden igében nagyhatású és szükségszerű! Nem annyira naptár, mint történelemjavitás! Egy keresztény felekezetnek hazatérése a többihez ! A történelmi hibás fejlődésnek a társadalom által való visszahajlitása! S a dogmatiká­nak meghódolása a tudomány okossága s a reális élet célszerűsége előtt! . . . A felekezeti érdeken diadalmaskodik a hozzájuk hasonlók tömegében élő polgárok egyetemes érdeke, mely az egyöntetűségre törekszik az ünneplésben is. Melegen üdvözöljük e mozgalom vezetőit, külö­nösen a munkácsi egyházmegye nagytudományu fő­papját, Firczák Gyula v. b. t. t., püspököt. Azért különösen, mert hazafias indokok is közrehatnak meg­indulásánál ! — Ejnye de goromba ember ön, —szólt méltat­lankodva a páter, — most tessék távozni, nincs több szavam. — De nem távozom! Válaszolt Petőfi, — széket ragadva, s leült a szoba közepére. Az öreg úr, ki e percben minden lélekjelenlétét elveszítette, hol piksziséhez, hol zsebkendőjéhez kapkodott. A felbőszített cenzor és az előtte gunymosol­lyal ülő Petőfi méltó tárgy lett volna akármely művész ecsetére. — De Sándor, — szólék csillapítólag — jere, menjünk. — Vigye, vigye barátom — vágott közbe az öreg, — vigye, mert nem állok jót magamról ! — De nem visz, megyek, ha nekem tetszik, de nem megyek csak azért, mert önnek úgy tetszik. Szólítsa kollégáit, de az egész konviktus se visz ki innen. — Soha ilyen rabiátus embert! A pap mérgében egy másik széket vett elő, leült szemben vele s szikrázó szemekkel néztek egymásra. Én nevettem s a fölött tanakodtam magamban, hogy melyik fogja a másikat kibőjtölni. — Egyszere csak Petőfi sebesen felemelkedett székéről. —• Csak azért is szavalni fogok ! — De nem fog! — De megmutatom én! TT ÜST 3* 8. ol­dal dik alatta a kátyú, annyira ellentétes törekvés mor­zsolja kebelében egymást, hogy a kifelé hatásra bi­zony édes­kevés erő jut. No de nem­­ politizálunk ! A sok siralomra hangoló jelenség mellett, a sok tátongó seb előtt olyan jól esik megpihenni egy ke­vés figyelemre méltatott, mégis végtelenül fontos, szinte történelmi mozgalom — számban menő törekvés előtt! . . . Ez a hazafias görög katholikusok mozgalma. A naptárt egyesíteni akarják. A régi Julián-naptár helyett ők is a Gergely-félét kívánják alkalmazni. A két naptárrendszer természetét e helyen nem közölhetjük, de elég legyen reámutatnunk arra a különbségre, mely főünnepeink sag. kath. főünnepek között olykor két hétre növekedik. A kérdésnek a hitéleti berendezkedést illető része nem tartozik ide. De van ennek a mozgalomnak igen nagy társadalmi jelentősége. Visszaadjuk egy pár százezer kenyérkereső mun­kásnak a tőle elvett munkanapokat! Hiszen ezelőtt kétszer kellett ünnepelnie. Egyszer a nagy társadalom­mal, másodszor saját felekezetével. Visszaadjuk a vegyes házasságban élő családok jó részének nyugalmát ! A kétszeres ünnepek kétszeres kiadásai, a részle­ges ünnepeléssel megbolygatott családi rend folytán beálló ellentétek — mind elmaradnak. A törvénykezés, igazságszolgáltatás folyamata, mely megakadt a felekezeti ünnepekben, egy nagy akadálytól megszabadul. A terminus­ tüzesnél nem kell annyi vallási igényt szem előtt tartani. De itt van egy igen fontos motívum­­ a naptár­­egyesitésre: a népoktatás! Kivált mióta az államosí­tás olyan tiszteletreméltó nagy lépést tett e téren. A nemzetiségi vidék egy jókora részét g. kath. vallásu nép lakja. Gyermekeinek ünnepelni kellett az általános keresztény, — speciális katholikus — és saját feleke­zeti ünnepein ! Mit jelent ez ? . . . Egy csomó vaká­ciót ! Egy nagy munkaakadályt! Mert ünnepelni joga van mindenkinek ! S ünnepeken dolgozni vallási tila­lom ! Tíz-húsz speciális ünnepnap miatt sokat veszit a megszokott iskolai, sőt általában — a társadalmi rend ! * Üdvözöljük e mozgalmat, mert e szellemében olyan nagy ellentéteket magában foglaló, annyi külön­féle tényező viaskodásától kuszált társadalmunk leg­alább a hitélet külsőségeiben törekszik — a tömö­rülésre ! . . . H­IRE II. Tájékoztató: Márc. 30. Az ungvári munkásbiztositó pénztár közgyűlési kiküldöt­teinek választása Ungváron, Nagykaposon, Nagybereznán, Perecsenyben és Révhelyen. Márc. 31?. A Kereskedelmi Csarnok közgyűlése d. u. 2 órakor. Márc. 38. Az ungmegyei nemzeti munkapárt alakuló közgyűlése d. u. 4 órakor a Korona-szálló nagytermében. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d. u. 5— 6 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6— 7. és szombaton d. u. 2—3 óráig. A Népkönyvtár a Drugeth­ téri áll. iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e 1/210— 11­12 óráig. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyle­tébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés az ipartestület helyiségében. * Kossuth Lajos: Ma van 16-ik évfordulója, hogy Kossuth Lajos Torinóban meghalt. A kegyeletes érzés minden magyar szivében feltámad a mai napon. A kegyeletes érzés megteremthetné nálunk is azt a szokást, hogy minden évben március 20-án kitegyük a gyászlobogót. * Virágvasárnap. A r. kath. egyház ma ünnepeli virágvasárnapját, vagyis Jézusnak Jeruzsá­lembe történt bevonulásának emlékét. A templomokban bárkát szentelnek, mely a pálmát jelképezi. A szentelt bárkával aztán körmenetet tartanak a templom körül. A virágvasárnapi körmenetet először Jeruzsálemben kezdték tartani, onnan átment a szokás Keletre, végre Nyugaton is használatos 636 év óta. * Papszentelés: Firczák Gyula megyés püspök ma papszentelést végez a székesegyházban. Az egyházi rendet a következő végzett papnövendékek veszik fel: Román József, Komborday Andor, Újhelyi Mihály, Seregélyi Sándor, Petraskó Endre és Chanát János. Érdekes a megemlítésre, hogy Román József a közép­iskolai tanári oklevelet megszerezte és jelenleg Aradon főgimn. r. tanár. * Gróf Széchenyi László és neje Talt el­nöknél. Washingtonból írják, hogy gróf Széchenyi László és felesége, Vanderbilt Gladys, jelenleg Wa­shingtonban tartózkodnak és nagy népszerűségnek ör­vendenek. A gróf és felesége Meyer tengerészetügyi miniszternek és nejének a vendégei és naponta több meghívást kapnak a legelőkelőbb családokhoz. Leg­utóbb mrs. Richard Townsend látta vendégeiül a ma­gyar grófi párt s a vendégek között volt Longworth képviselő és neje, Roosevelt Alice, miss Katherine Elkins, a­kinek az abruzzói herceghez való szerelmé­ről sokat irt egykor a világsajtó, és hivatalosak vol­tak a láncra az osztrák-magyar nagykövetség fiatalabb tagjai is. Talt elnök felesége is fogadta Széchenyi grófnál. Az ő ismeretségük néhány évre nyúlik vissza s egy teljes órát töltöttek együtt bizalmas, meghitt be­szélgetésben. Az elnök felesége melegen érdeklődött a grófné uj hazája , Magyarország iránt, a melyet Szé­chenyi grófné nem győzött eléggé dicsérni. Másnap gróf Széchenyi László ment kihallgatásra Taft elnökhöz. — De én is megmutatom ! — szólt az öreg, székéről felkelve, s két kezével az asztalra támaszkodva. — Jer Sándor, jer — mondám én, az ajtót ki­nyitva, s Petőfit karonfogva. — De azért is fogok ! — De nem fogj — Hóhér! — Hóhér vagy magad! A legválogatottabb címzések váltakozása közben haladtunk végig a folyosón, elől Petőfi, nyomban utána a pap, újrázva és duplázva a költő nyájasko­dásait. Hazaérve, Petőfi a divánon végig vágta magát és nagyot nevetett. — De mit csinálunk most? — Mit? Hát szavalni fogok? — No már engedj meg, édes barátom, én nem tehetem ki társulatomat annak az eshetőségnek, hogy beszüntessék az előadásait. — Jó, jó, majd estére beszélünk — szólt Petőfi és ezzel egy külön szobába ment dolgozni. Este tele színház volt. Az öreg cenzor az első zártszéksor végén, rendes helyén ült. A közönség közt mindenki Petőfi után tudakozó­dott, ki nemsokára meg is érkezek, de már egy kissé lehangoltan. Én újra kértem, tartózkodjék minden demonstráció­tól, a függönyfelhúzónak pedig megparancsoltam, hogy rendeletem nélkül a függönyt föl ne húzza. Az első * Felségadomány. A király a bajánházai r. kath. fiókhitközségnek templomépitésre legfelsőbb magán­­pénztárából 200 K segélyt adott. * Konfirmációi emlékünnep. Alulírott tisz­telettel tudatom híveimmel, hogy egyházunkban f. hó 20-án, virágvasárnapján délelőtt 10 órakor a rendes istentiszteleti helyen konfirmációs emlékünnep lesz. E nagy horderejű, lélekemelő ünnepi aktus — nemcsak a közvetlenül érdekelt szülők és rokonok, — de az egész egyház ünnepe. — Ungvár, 1910. március 15. Margócsy Aladár, ev. lelkész. * Áthelyezés. A vallás-és közoktatásügyi minisz­ter Eszéné Kaminszky Margit ungvári és Haraszth­y Irén soroksári áll. isk. tanítónőket kölcsönösen át­helyezte. * Bérmálás. A mint lapunkat Szatmárról értesí­tik, dr. Boromisza Tibor szatmári püspök május havá­ban Ungvárra érkezik, hogy a bérmálás szentségét feladja. * Darmay Viktor emléktáblája. A Gyön­gyösy Irodalmi Társaság emléktáblával fogja meg­jelölni Ordarmán Darmay Viktor költő szülőházát. Az épület, a­melyben a széptehetségű költő született, Mol­nár Ede földbirtokosé volt, jelenleg Klein Mayer tulaj­dona. Az emléktábla javára a költő nagybátyja, Vicz­­mándy Ödön ny. vármegyei főjegyző 20 K-t küldött, az őrdalmai intelligencia pedig május havában mulatságot rendez, a mel­lyel kapcsolatban az Irodalmi Társaság felolvasó-ülést tart. * Kende Péter, a­mint biztos forrásból értesü­lünk, Nagykaposon nemzeti munkapárti programmal fel fog lépni képviselőjelöltnek. * Mr. Weisz karriérje. Fischer Sándort, a dobozgyár vezetőjét a hét folyamán meglátogatja sógora, Mr. Weisz, egy igen érdekes ember. Ez a Weisz húsz évvel ezelőtt rejtelmes módon eltűnt Budapestről, a­hol szegény kereskedősegéd volt. Amerikába került az igénytelen fiú, a­hol fokról-fokra emelkedett, a­míg végre Chicagóban orvosi oklevelet nyert. * Gadits György temetése. Gadits György kir. főmérnök, az állam­épitészeti hivatal főnökének a temetése f. hó 17-én ment végbe nagy részvét mellett. A város valamennyi hivatalának képviselői megjelen­tek a szertartáson, a­melyet Benkő József apátfőes­­peres végzett. A megboldogultat a Kálvária-temetőben helyezték örök nyugalomra. Áldás legyen emlékén! * A kártya. Ungváron folynak a hazard-játé­­kok. Nem is a lebujokban, de az előkelő kávéházakban. Egymásután érkeznek a feljelentések a vármegye alis­pánjához, hogy itt is, ott is űzik a tiltott kártyajátékot. Egy polgár azt írja, hogy „családos embereket kifosz­tanak, van rá eset, hogy több ezer k­oiferenciáról van szó.“ Egy hivatalnoknak a felesége megható sza­vakkal füsti, hogy milyen szomorú helyzetbe került a családja, mivel a férj minden pénzét a kártyaasztal­nál hagyja. „Ma, holnap nem lesz sok családnak mit enni," — írja a hivatalnokné. A levelek arról is tesz­nek jelentést, hogy már délután megkezdik a tiltott kártyajátékokat. A rendőrség figyelmét felhívjuk a le­velekben említett panaszokra. * Hány ügyvéd van? A máramarosszigeti ügyvédi kamara 1910. évi névsora most jelent meg, a­mely szerint a kamara területén 189 ügyvéd működik. Legtöbb ügyvéd van Máramarosszigeten, számszerint 44. Utána Beregszász következik 28 ügyvéddel. Ung­váron 26, Nagykaposon 6, Szobráncon 4, Nagyberez­nán szintén 4 ügyvéd van, felvonás után öltözködnöm kellvén, az öltöző szobába mentem. Egyszerre csak rengeteg taps és kiabálás üti meg füleimet. Félig öltözve futok a színpadra, s mit látok: a függönyt csakugyan nem húzták fel, hanem Petőfi, távollétemet felhasználva, az előfüggöny előtt a mécsek közé állott s irtóztató tapsvihar közt engedel­met kért a közönségtől, hogy nem szavalhat, mert ez az ur — se szónál a zártszékben ülő cenzorra mutatott — nem engedi meg ; ha, téve hozzá vigasz­talóig, majd eljön még ezen uraknak is a napja! A közönség hahotázott, a cenzor pedig majdnem eszméletlenül támolygott ki zártszékéből, így szavalt Petőfi Debrecenben. A játék után a művészek és közönség nagy lakomát csaptunk, a pohárköszöntések egymást érték, éltették Petőfit, a debreceni publikumot, a színészeket. A dinom-dánom akkor ért véget, mikor jelen­tették, hogy Petőfi kocsija készen áll az indulásra. Petőfi végül még egy felköszöntőt mondott a cenzorokra. Milyen toaszt volt az! Beszéde végén azonban mégis kiengesztelődött, s igy szólt: — Szegény öreg, ennek ugyan megkeseritettem a mai napját; kérlek — folytatá hozzám fordulva, — menj be hozzá még ma, s mondd meg neki, hogy tisztelem, s nemsokára visszajövök.

Next