Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-01-03 / 1. szám
53. évfolyam. Ungvár, 1915.január 3. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre...........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy fill: Egész évre . . 14 K. Félévre...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. . . Nyilttér soronként 60 fillér. =^A HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik minden csütörtökön.TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNG MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. I Kiadóhivatal: Székely és KIADÖHIVATALlr^ÄtEFONSZÄM ír =v= -.. /.ff rj rp J------1. szám. A trónörök* Ungvárott. Károly Ferenc József főherceg, a magyar és osztrák trónok örököse, m. hó 30-án meglátogatta az ellenségtől megtisztított Ung vármegyei Kárpátokban harcoló hős csapatokat, hogy Ő felsége köszönetét és megelégedését tolmácsolja s személyes megjelenésével uj lelkesedést öntsön csapatainkba. Ez alkalommal, lelke sugallatát követve, kiszállott vármegyénk székhelyén, keblére ölelte haza testéből egy sokat zaklatott vármegyét és a szeretet derűjét sugározta bűbájos lényéből. Szivek találkoztak e felejthetetlen órákban, ezreknek szive soha el nem enyésző szeretettel magába zárta jövendő királyunkat és ezreknek szive feldobog azóta abban a boldog reménységben, hogy a mi jövendő királyunk ennek a nemzetnek megértő, alkotmányos és nagy királya lesz. Zord időket élünk. Mintha hónapok óta rengene a föld, szakadatlan volna a feneketlen komor éjszaka, süvítő vihar tépné a népek erdeinek szálfáit és fellegek ütköznének össze folytonos tompa dörgéssel, villámló mennykövekkel. Az ő szelíd kék szeme és mosolya elhozta a pirkadást, a szebb jövő hajnalának reménységét. Egy történelmi korszak holtáiközén állunk, melyben nemzeti önállóságunk egy ősz király hosszú, békés uralma alatt annyira megerősödött, anyagilag és erkölcsileg annyira megizmosodott, hogy pusztán a német birodalom hűséges szövetségében bizakodva, ősz királyunk egy békés élet alkonyán, önérzettel kesztyűt dobott ellenségeinek és felvettük a harcot az egész világ ellen. Egy ezer éves nemzetnek egy megért nemzedéke és aggastyán királya készíti elő a boldogabb jövőt az uj nemzedéknek és a jövendő királynak. Megható és fenséges jelenség az ősz király, ki mosolygó utódjának megmutatja és előkészíti az ígéret földjét, megtanítja népeinek szeretetére és elküldi közénk, hogy ismerjen és becsüljön meg bennünket. „Őfelségének, szeretett királyunknak, jelentést fogok tenni e megye hazafias magatartásáról.“ „Őfelségének nagy öröme lesz, hogy Ung vármegye közönsége e súlyos időkben is oly meghatóan nyilvánítja hazafiságát.“ A trónörökös szavai ezek, melyek a patriarcha király és tanítványának meleg kapcsolatáról bizonyságot tesznek. E szavak azonban többet is hirdetnek: azt, hogy a trónörökös mindennél többre becsüli a hazafiasságot. Nemzetek és népek trónusára készülőnek hivatása folytán óvatosan kell érzelmeit leplezni és kérdéseit intézni. Le kell e helyen szögeznünk és egész Magyarországnak kihirdetnünk, hogy a trónörökösünk minden alkalmat megragadott arra, hogy a megye iskoláinak nyelvéről kérdezősködjék és mindenkor nagy örömét fejezte ki, hogy az összes iskolánkban magyarul tanítanak, és az ifjú generáció már nyelvében is magyar. Egy fénysugár vetődött jövendő királyunk gondolkodásából, és egy biztató perspektíva bontogatja első vonalait. A magyar nemzethez csak a szívén keresztül lehet férkőzni. Károly Ferenc József eltávozott, de kivétel nélkül minden szívet megnyert. Részletes tudósításunk a következő : A fogadtatás. Az elmúlt hét elején elterjedt a trónörökös látogatásának híre. A hatóságok széleskörű intézkedéseket tettek a főherceg biztonságának megvédésére és Ungvár lakossága előkészületeket tett az ünnepélyes fogadtatásra. M. hó 30-án 4 óra 3 > * - kor berobogott a trónörökös vonata. A kor hajnali órában a fenséges urtermes kocsijaink ablakai be voltak függönyözve és az állomás karnai s vasúti személyzete óva őrködött, álma meg ne zavartassák. A trónörökösi kis nyapron voltak : René pármai herceg, Pflanzer Brun tábornok, Lorx alezredes, Báró Gyula ezredes, Redlich őrnagy, a főherceg katonai irodájának vezetője, gróf Schönborn-Buchheim, br. Perónyi Zsigmond belügyi államtitkár, Karácsonyi Lajos honvédelmi miniszteri államtitkár, Asboth száados, debreceni vonatparancsnok, Soós ezredes, dr. Van Der Straten százados, gr. Thun, dr. Mitschenbacher Tivadar ezredorvos. A kiséret tagjai leszállottak a vonatról, s a kötöző helyiség ,a átalakított I. osztályú váróteremben gr. Sitáray Gábor főispán üdvözölte a kíséret tagjait, kik itt hevenyészett reggelit vettek magukhoz. A trónörökös gyengéd ifjú férj, kinek parancsából már a kora reggeli órákban a következő táviratot küldötték el nejéhez, Zita főhercegnőhöz Ungvárról: „Fühle mich ausgezeichnet und Ruch auch.“ A trónörökös vonata ezután főispánunkkal együtt a Kárpátok felé robogott. A délelőttöt és déli órákat a főherceg az használta fel, hogy megtekintette Kárpáti haderőnk Ung megyében harcoló csapatait és Őrigegy megtelekedését tolmácsolta a tiszteknek, a legénységnek. A főherceg végtelen kedvességgel és közvetlenséggel járta be a csapatokat; páncélvonaton és automobilon egészen a lövészárkokig hatolt, mindenütt megszólította katonáit, szives szavaival uj harci kedvet és lelkesedést öntött hős honvédeinkbe, figyelmesen kérdezősködött és figyelme a legapróbb részletekre is kiterjedt. Itt értesült Ung vármegye közönségének karácsonyi ajándékairól is. A főherceg a vitézségükért kitüntetett hősök mellére sajátkezűleg tűzte a vitézségi érmeket. Százhúsz katonát tüntetett ki a király az utóbbi harcok folyamán érmekkel, de a trónörökös csak 80 érmet hozott magával. Nagyon sajnálta, hogy nem személyesen tűzhette fel mindegyiknek érmét, de kérte azokat, kiknek ez alkalommal már nem jutott vitézségi éremből, hogy vegyék úgy, mintha ő adta volna át kitüntetéseiket. A szemle után megebédelt a tisztikar körében és szívélyes búcsú után vonatra ült, hogy Ungvári felkeresse. Ezalatt a város ünnepi hangulatban készült a trónörökös fogadtatására. Az utcákon katonák és csendőrök cirkáltak, kivonult azonkívül a polgárőrség minden tagja és sűrűn felállván az útvonalon, példás rendet teremtett. A hatóságok jegyeket osztottak ki a pályaudvarra és a vármegyeház területére, és gondosan elkerülték ezáltal, hogy bárhova is tolongó, vagy megbízhatatlan tömeg kerüljön. Kocsik és automobilok robogtak az állomás felé, hol délután négy óra tájban gyülekezni kezdett a fogadtatásra hivatalos közönség. A vasúti állomáson felgyultak az ívlámpák, katonai őrök szuronya csillogott a nedves, esős alkonyatban, aminők vártak a kordonok mögött, a harmadik sínpártól pedig a kijáróig egy bíborvörös szőnyeg húzódott. Beérkezett a páncélvonat is, mely a trónörökös vonata előtt haladt, a várakozás már a tetőpontra hágott, végre jelzés hallatszott, a távolból előtűnt a különvonat mozdonyának fényszórója, a katonatisztek és katonák mereven tisztelegtek, a közönség éljenzésbe tört ki és a vonat méltóságosan berobogott. A termes kocsi kivilágított ablakán át egy ifjú, kedves arcú katonatisztet láttunk, ki fiatalos léptekkel haladt le a vasúti kocsi lépcsőjén és barátságosan viszonozta a közönség üdvözlését. Mikor megállóit, eléje lépett Lőrinczy Jenő alispán és a következő beszéddel fogadta: Császári és királyi Fenség! Ung vármegye és Ungvár város közönsége nevében örömtől telt szivből eredő szeretettel üdvözlöm Fenségedet városunk határán s midőn ezt hazafiui lelkesedéssel teljesitem, egyszersmind biztosítom Fenségedet, hogy az ellenséges ágyuk dörgésétől visszhangzó Kárpátok alatt fekvő és városunk területén az igaz magyar hűség, szeretet fogadja és kiséri Fenségedet. Örömben áradó szivünk lelkünket az éghez emeli, hová buzgón imádkozunk a Mindenható Istenhez, hogy Fenségednek minden lépését, minden ténykedését áldásának s kegyelmének bőségével árassza el, s hogy Fenségednek megjelenése és működése a felséges trón dicsőségére, az ország boldogitására szolgáljon. Isten hozta Fenségedet! Az alispán beszéde közben sűrűén felzúgott az éljenzés és a trónörökös szemmel látható tetszéssel hallgatta az alispán szivből jövő köszöntését; gyakran kedvesen elmosolyodott és biccentett fejével. Ekkor volt először alkalmunk a trónörököst alaposan szemügyre venni. Alakjáról és egyéniségéről a következő leírás adható : Elegáns karcsú, de mégis izmos, a középmagasságot felülmúló termetű daliás fiatalember. Csukaszürke tábori egyenruhát viselt, a hosszú felöltője ki volt gombolva, elővillant kabátjának felső hajtásából az aranygyapjas rend jelvénye és szive alatt oda volt tűzve az I. osztályú vaskereszt fenségesen egyszerű rendjele Sötétszőke, oldalt elválasztott selymes haja van, homloka nemesen ívett, szemei tengerkékek, orra finom metszésű, keskeny angol bajusz vonul meg kissé széles, habsburgi ajka fölött, álla szabályos, gömbölyű és borotvált. Mikor komolyan vé., akkoris lelki jóság és áldod fiatalság de egyszersmind erős akarat és intelligencia sugárzik arcáról. Ha pedig mosolyog, — pedig öntudatlanul is gyakran mosolyog szeretettel, — akkor arca szinte szuggesztiv hatással vonzó és nőiesen bájos. Kék szemei csillogóan mosolygó szemek, ajka némán is szívélyes bókot mond, fejét gyakran, finoman megbiccenti, egész tartása mesterkéletlenül, közvetlenül nyájas és szerény, egész lénye szinte kínálja a szeretetet és a megillető hódolatnál nagyobb szeretetet kér. Szemmel láthatóan őszintén örül, hogy magyarjai lelkesednek érte, betölti a győzedelmes fiatalság, a boldog férj és ifjú családapa érzése. Az alispán üdvözlésére pár szóval felel. A pályaudvar közönsége lélekzetét elfojtva lesi a főhereg ajkairól szóló első magyar szavakat. Világos színezetű tenor hangján bátran és határozottan köszöni meg az üdvözlést. Túlzás volna azt állítani, hogy jól beszél magyarul, de föltétlenül megállapítható, hogy kiejtése és hangsúlyozása kifogástalan, érzéke kitűnő, a magánhangzókat nem cseréli le és tisztán csak a gyakorlatlanság érezhető ki magyar mondataiból. Teljesen bizonyos, hogy rövid idő múlva, amikor gyakrabban lesz alkalma magyarjai közt időzni, a trónörökös minden eddig élt Habsburg között, — a magyar ágat kivéve — legjobban és legmagyarosabban beszéli majd a mi nyelvünket. Köszönete után beszélgetésbe ered az alispánnal. — Ide való ? — Igen fenség. — Mióta van a megyénél? — 39 év óta. — Lejött a „muszka“ (sic) idáig ? — Nem fenség, csak Fenyvesvölgyig. — Igaz, igen. Sokan menekültek innen ? — Kevesen Leginkább a felső vidékről menekültek. — Sok kárt okoztak a megyében ? — Az északi részeken, ahol a harcok folytak, sokat. — Most persze, sok dolguk van. Köszönöm. A főherceg udvariasan meghajolt és ezután Berzeviczy István rendőrkapitány, majd Ősz Antal határrendőrtanácsos jelentését fogadta, kiktől szintén szívélyesen megkérdezte, hogy idevalók-e, mióta viselik hivatali állásukat és milyen területre terjed ki hatáskörük? A trónörökös ezután a szőnyeg baloldala mellett katonás sorrendben felállott tisztekhez fordult és fogadta jelentéseiket. Mindegyikhez volt néhány barátságos szava. A tisztelgések végeztével néhány percre termes kocsijába vonult vissza. Lapunk mai száma 6 oldal.