Ung, 1916. július-december (54. évfolyam, 27-53. szám)
1916-07-02 / 27. szám
54. évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt: Egész évre . . 14 K. Félévre..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. ..:—. Nyilttér soronként 80 fillér. ■ Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova #szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők ungvár, 1916. július 2. Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. = 27 szám * HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési díjak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNG MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. KIADÓHIVATALI TELEFONSZÁM 11.■ Háborús világ: A famunkások felmentése. A honvédelmi miniszternek rendelete értelmében a tűzifa, bánya, talpfa, celluloszfa, faszén, mű- és haszonfa termelésével és ezek szállításával, valamint a gőzfűrészeknél és tűzifa nagy vágóknál, továbbá az erdészeti építkezéseknél meghatározott időre felmentett népfelkelésre kötelezett erdőgazdasági munkások, fuvarosok és alkalmazottak, üzemi tisztviselők, munkafelügyelők, gépészeti személyzet, valamint az említett faanyagok termelői, akiknek felmentése 1916. évi junius hó 30-án lejárt, vagy junius hó 30, szeptember hó 30 ika között lejárna, 1916. évi október hó 1-ig ezennel hivatalból felmentetnek, illetve felmentésük eddig az időpontig folytatólag hivatalból meghosszabbittatik. Akiket a honvédkerületi parancsnokság, vagy a cs. kir. katonai hadtestparancsnokság mentett fel, azokra ez a rendelet nem vonatkozik s igy ezek felmentésük lejártakor bevonulni tartoznak. Ezeknek, ha a felsorolt foglalkozási ágak valamelyikébe tartoznak és ezt hivatalosan igazolni tudják, az említett parancsnokságok saját hatáskörükben közvetlenül hozzájuk benyújtott kérvényre újabb felmentést adhatnak. Erről a rendeletről az érdekelteket azzal a megjegyzéssel értesítjük, hogy azok, akik jelen rendelet értelmében bevonulni nem kötelesek, a községi vagy városi elöljáróságnál jelentkezni tartoznak, hol a felmentés hivatalból történt meghosszabbítása és ennek a rendeletnek a száma az illető felmentési lapjára hivatalosan vezetendő. Aki erről a rendeletről kellő időben nem értesülvén, bevonult, póttestparancsnoksága által azonnal visszaszabadságolandó. A háztartási fémek rekvirálása. Rekvirálják az összes háztartási fémeket. Az erre vonatkozó hirdetést a jövő héten teszi közzé a törvényhatóság. A beváltást folyó hó 18-án kezdik meg. Szurmay Sándor altábornagy, Szurmay Sándor altábornagy egyike a háború legnagyszerűbb alakjainak, akiben különös módon egyesül a temperamentum és az önuralom, kinek vérében ott izzik a magyar harci kedv és honszerelem, aki bajtársa és testvére katonáinak és aki történelmi pillanatokban maga a megtestesült erény és nyugalom. E hadvezér teljesítményeit, ungvölgyi harcait, Ujszandecnél és az uzsoki hágónál vívott hősi küzdelmeit, a levert ellenségnek Vladimir-Volynszkij felé való üldözését, végül jelenlegi állásaiban való szigorú és rendületlen kitartását a történelmi kritika is méltatni fogja. Abban a sorozatban, melyben vezérlő tábornokaink életrajza szokott megjelenni, most került sor Szurmay altábornagy életrajzára, amely jelenleg azért is vált aktuálissá, mert — mint az Ung is közölte — az altábornagyot éppen a közelmúltban tüntette ki a király a Cipól-renddel. Szurmay Sándor 1860. dec. 19-én született Németbogsánban — most Bogsánbánya a község neve, Krassó-Szörény vármegyében. 1882—84-ben a budapesti Ludovika Akadémia növendéke és 1887—89-ben a bécsi hadiiskolában befejezi elméleti tanulmányait. Nemsokára kapitány lesz, szokatlan tudása rátereli a közfigyelmet s mint nagyváradi zászlóaljparancsnokot már azzal a szeretettel vették körül csapatai, mint később a háborúban. Hat évvel később a 20. honvéd gyalogezred parancsnoka, majd 1907-ben kinevezik a honvédelmi minisztérium osztályfőnökévé és hamarosan államtitkárrá. Szurmay 1914. november végén vonult hadba és a 28-ik honvéd gyalogosztály parancsnokságával bízták meg. Az Ung völgyében vette át csapatai vezetését és a cári hadakkal való kemény tusakodásban egyetlen pillanatra el nem veszítette szellemi fölényét. Akkoriban az oroszok egészen Szinnáig és Homonnáig törtek előre. Szurmay ekkor csinálta zseniális bekerítő mozdulatát, amelynek eredményeként az oroszok a legrövidebb idő alatt kiürítették Homonnát és gyors iramban átmenekültek a magyar határon. Közben hadosztálya az uzsoki hágóig nyomja vissza az ellenséget, amikor december elején az erők újabb átcsoportosításának szüksége mutatkozik. Szurmay most az 51-ik hadosztály élén Topoly-Tarnára vonul vissza, de már a visszavonulás napjának délutánján ráveti magát a harmadik hadseregünk balszárnyával farkasszemet néző ellenség jobboldalára. A 38 ik honvédhadosztály ugyanakkor szemben támad az oroszra. Éjjel Szurmay Ujszandec felé kergeti az oroszt, majd erőltetett meneteléssel igyekszik negyedik hadseregünknek Limanovánál csatázó jobbszárnyát fölmenteni. Ez sikerül is neki, az oroszokat újra megveri és Szurmay december 12-én a lakosság örömujjongása között vonul be Ujszandecbe. A következő napon Tarnovnak tart s az oroszokat több fontos magaslatról űzi el. Hadcsoportja, amelynek a limanovai győzelemben oly fontos rész jutott, most éjjelnappal itt harcol, mig karácsony első napján felsőbb parancsra az ellenséges túlerő elöl a Biala vonalra vonul vissza. Szurmay most a negyedik hadsereg parancsnoksága alá kerül. Boroevics gyalogsági tábornok, a harmadik hadsereg parancsnoka, akinek fenhatósága alá addig tartozott, egy gyönyörű dokumentumnak is beillő levélben vett búcsút Szurmaytól. Csontos, az Ung völgye, az uzsoki hágó teszik emlékezetessé Szurmay 1915. januári hadjáratát, amely alatt hősies csoportját bámulatos leleménnyel, ügyességgel és gyorsasággal hozzáedzi a hegyi háború követelményeihez. Külön trónt szervez, ökrös fogatokkal tábori ágyukat szállít, szállító vasutat épít, és így harcol a másfél méter magas hóban. Hegyi ösvények között, havas tetők fölött. Csapatai rettentő megpróbáltatásokat állnak ki, ő maga is hajlék nélkül virraszt a viharzó hóban. Példátlan energiával csapatról csapatra lelkesíti embereit, gyakran jókedvvel űzi el azok nehéz hangulatát. Január 26-án már az ő birtokában vannak a völgy körüli magaslatok és egy nappal rá elfoglalja az Uzsoki hágót biztositó csúcsokat is. Hősiesség és példátlan kitartás történelmi bizonyságait látta az a földdarab, amelyen a Szurmay januári hadjárata történt. Március elején a második hadsereg, amelyhez ezúttal Szurmay csoportja is tartozott, támadásba ment át, hogy fölmentse Przemyslt. Április másodikán a rettenetes hóban a második hadsereg Patakófaluig vonul vissza. Szurmaynak kellett a visszavonulást fedeznie, ami fényesen sikerült neki. Ezután egész hadcsoportjával a német déli hadsereg kötelékébe került. Forró és szenvedelmes hősi harcok következnek újra az uzsoki hágóért és az Ung-völgyért. Hetekig szakadatlanul állja a túlnyomó ellenség örökös rohamait és a május 8-iki hivatalos jelentés külön megdicséri őt és hadcsoportját. Kevéssel rá a gorlicei áttörés után itt is megindult az oroszok kergetése Turkán át Drohobicig, majd a kétségbeesetten védekezett ellenséget részint aknaharcokban, részint rohammal a Dnyeszterig űzi. A folyó déli oldalán az orosz ismét szembeszáll velünk és Szurmayra hárult a feladat, hogy szakadatlan támadásaival minél nagyobb orosz sereget kössön le a Strij körül, hogy ilyen módon megkönnyítse a Böhm-Ermolli hadsereg Lemberg ellen megindult offenzíváját s egyúttal a német déli hadsereg hadműveleteit Délkelet-Galicia ellen. Emellett pedig a Dnyeszter vonalat helyenként hatszoros túlerővel szemben is biztosítania kellett. Az uzsoki harcok óta ezek voltak a legnehezebb próbái a Szurmay-féle csoportnak. De minden válságot vaserővel legyőzve, június 20 án már kergeti az ellenséget mélyen orosz terület felé. S a Szurmay csoport harcai mélyen az ellenséges területre vezetnek, támadás és védekezés váltogatja egymást, de Szurmay hajthatatlan energiája, csapatainak vak engedelmessége és oroszlán bátorsága mindig ugyanaz marad. A Luck elleni támadás, hídverés a Sztren, nagyszerű ellenvédelem a kétségbeesett dühvel rohamozó oroszok ellen, a helyzet által alkalmasnak látszó helyi jelentőségű hadmozdulatok szerencsés megoldása, szeptember elsejétől fogva az állások rendszeres kiépítése, ez a harcmodor jellemzi a Szurmaycsoport hősi küzdelmeinek további útját egészen a nyugodtabb jellegű harcokig, ahogy a helyzet az 1916. év elején tomboló szenvedelmes csaták után lassankint a mi győzelmektől koszoruzott csapataink javára alakult ki. — A Társaskör könyvtárosa tudatja a tagokkal, hogy juh és aug. hónapokban nem tart könyvtárórát. Lapunk mai giáina 4 oldal. Hatvanheteseink dicsősége. Visszavert orosz támadás. Junius közepén történt. Az oroszok offenzivája már folyamatban volt, amikor az Ikva frontot tartó hatvanhetesekre zúdult az ellenség leghevesebb, legelkeseredettebb támadása. És akkor a mi derék hatvanheteseink olyan gyönyörű példáját adták a kitartó hősiességnek, amely méltó arra, hogy aranyos betűkkel írják fel a háború történetének könyvében. Délelőtt tíz órakor kezdődött az orosz támadás. Megdördültek az ellenség ágyúi, előbb csak egyes lövések, kisebb szünetekkel. Azután egyre gyorsabb és intenzívebb lett az ágyúzás. Három oldalról jöttek szakadatlanul a srapnelek és gránátok, majd a rettentő hangversenybe beleszóltak a nehéz orosz tizennyolcasok is és olyan pokoli pergőtűz keletkezett, amilyenre a legviharedzettebb, legrégebben a harctéren levő katonáink sem emlékeznek. A pergőtűzről leírások utján még csak megközelítő fogalmat sem lehet szerezni Csak az ismerheti, aki maga is részt vett benne. Szó vissza nem adhatja, toll le nem írhatja azt az idegekre menő borzalmas hangzavart, amikor szünet nélkül, másodperces időközökben jönnek mindenfelől a pusztító lövegek, elseperve, eltemetve mindent, ami az útjukba kerül. Ez felülmúl minden képzeletet. Az állásaink mögött sűrű erdő terül el, hatalmas öreg fákkal. Ezek az erős, nagy fák pillanat alatt hulltak darabokra, mint mikor játékos gyermek szálat tépdes. A büszke törzsek romokban feküdtek a földön s csakhamar járhatatlan romhalmaz lett az egész erdő. Az állásaink — a mi várszerűen kiépített, erős állásaink — kevélyen ellenálltak a romboló pergőtűznek, bár sok helyen megrongálódtak. A rettentő ágyúzástól rengett a föld és az emberfölötti zsivajban nem értettük egymás szavát. És az emberek, a mi derék, drága embereink! A virtusos magyar gyerekek és a halkszavú tót legények, mint valami antik félistenek, halált megvető bátorsággal, nyugodtan, higgadtan az idegesség legcsekélyebb jele nélkül végezték halálosan komoly kötelességüket. Óh, azt otthon elképzelni nem tudják. Például, a legnagyobb pergőtűzben kiállani a megfigyelő helyre és az ellenséget kémlelni. Vagy pedig előőrsnek lenni, miközben jobbra, balra, pillanatonként robbannak a srapnelek és nehéz gránátok. A mi drága embereink, öreg népfölkelők és cingár fiatal gyerekek szemhunyorítás nélkül állták a borzalmakat. És éppen ennek az emberfölöttien bátor higgadtságnak köszönhető, hogy az emberéletben való veszteségünk aránylag minimálisan csekély. A délutáni órákban egy kis szünet állott be. Azután újult erővel megindult az ellenséges ágyútűz, még nagyobb vehemenciával, mint azelőtt. Ekkor már erre lehetett venni, hogy az ellenség éppen a hatvanhetesek első századénál akarja áttörni a frontunkat. Ide koncentrálta minden erejét, ide irányította minden gyilkos lövegét. Teljes hét órán át szakadatlanul tartott a legintenzívebbre fokozott pergőtűz, s ez alatt az idő alatt a századnak mintegy félkilométeres frontját több mint tízezer ágyúlövés érte. Képzelhető, hogy ez a pokoli színjáték éjjel még borzalmasabb, mint nappal. A lövések tüzes villanása galvanikusan markol az idegekbe, s egyegy világító rakéta kísérteties fényt kölcsönöz a rémes éjszakának. A borzalom színpada, görög tűzzel és Lucifer teljes zenekarával. De az első század rendületlen, mint amikor cyklon tombol sziklaszirt körül. Mikor aztán kissé enyhülni kezd az ellenséges ágyútűz, s várni lehet, hogy az orosz gyalogság közeledik az állásaink felé, akkor egyszerre csak a hátunk megett megszólal a mi tüzérségünk. Óh, milyen jól esik a fülnek ez az ágyúdörgés! De alaposan is dolgoztak a mi tüzéreink. A bakáink pedig élénk puskatűzzel fogadják a közelgő oroszokat. — Jöhet a muszka! — mondják egymásnak büszke mosollyal és az előretörő ellenséget biztos kézzel puffogtatják le. Majd elkezdenek kattogni a gépfegyvereink és a szó teljes értelmében kaszálják az oroszokat. Valósággal végigborotválják a rétet. Hiába jön a muszka egymásután megszámlálhatatlan rajvonalakban, óriási számbeli túlsúlyban: itt megtörik