Katolikus gimnázium, Ungvár, 1903
OLASZORSZÁGI UTAZÁSAIMBÓL. 1. RÓMA. Minden művelt embernek egyik leghőbb vágya, hogy életében legalább egyszer megláthassa Itáliát, a klasszikus ókor és a renaissance művészet emlékeinek ezen természetáldotta kincsesházát. A hajlam és a tanulmányok különböző természete szerint egyik ember elsősorban Itália gazdag és változatos természeti szépségeiben óhajt gyönyörködni, más az antik világ nagyszerű romjait csodálja, más ismét az emberiség egyik legszebb időszakának, a renaissance-nak művészi alkotásaiban merül el s édes csodálattal áll meg a művészet egy-egy remeke előtt, akit pedig vallásos áhitat vezet a katholicizmus főpapjának székhelyére, az is bőven megleli lelke táplálékát. Tervszerű beosztással a lelki épülés és szellemi élvezet e mozzanatait egybe is lehet kötni s aki nem szakszerű tanulmányok céljából keresi fel Olaszországot, útjából ily beosztással meríthet legtöbb hasznot. Mert nincs a földkerekségnek országa, melyben a természet legváltozatosabb pompájával a történelem és művészet annyi emléke volna fölhalmozva, mint e mosolygó egy földön. Olaszországban az emberiség életének két korszaka, két eszmevilága tárul elénk. Látjuk ott a római imperium pogányvilágát a maga letűnt nagyságával, de másrészt előttünk áll a kereszténység egész élete és műveltsége a katakombák időszakától napjainkig. A pogánykori Rómát legnagyobbrészt csak romjaiban szemlélhetjük, de „saxa loquuntur“. E romok egy letűnt nagyszerű világról regélnek s rajtuk épült fel mai egész művelődésünk. S mivel e két korszakot — mint Berzeviczy mondja — „a maga közvetetlenségében és szoros vonatkozásában azzal a természettel, mely mindkettőt létrehozni segített, legteljesebben Olaszországban tanulmányozhatjuk, ezért a művelt ízlés elengedhetetlen iskolája Olaszország“.*)