Katolikus gimnázium, Ungvár, 1906
„búfelejtőt“ árulják, s amelyekbe néha-néha talán be is kívánkozik. Azt is tudja tán, hogy intelligens emberek egész délutánokat töltenek el kártyázva, vagy pletykázva „egy pohár“ bor, vagy sör mellett. Észreveszi, hogy üres idejükben nem a szabadba mennek az emberek, hanem kirándulásuk célja legfeljebb a város falain kívül eső poros vendéglő, s hogy jó viseletéért azzal jutalmazzák, hogy ilyenkor ő is kap sört, ahelyett, hogy a szabadba, az erdőbe vinnék friss levegőt szívni. Ha pl. Felsőmagyarország szebbnél szebb fekvésű városaiban vasárnap a hegyeken sétálunk, órák hosszat járhatunk a legelragadóbb kilátású csúcsokon is a nélkül, hogy egyetlen emberrel találkoznánk, mialatt lent az összes korcsmák telve vannak, s az emberek a helyekért tülekednek. Mindezt látja a gyermek, s magától érthetőleg úgy gondolkozik, hogy a miért az emberek annyira rajonganak, s aminek a fogyasztásában oly nagy élvezetet találnak, annak feltétlenül jónak kell lennie — és megissza a szeszes italt, ha megkínálják vele, még ha nem is ízlik neki, s így lassan kint hozzászokik. Szükségünk volt a baj okának felderítésére, hogy sikeresen küzdhessünk ellene. S aki egyszer megismerte az alkohol pusztításait, az tudja, hogy ellene küzdeni: kötelesség. A küzdés fegyvere itt is, mint a kultúra, a haladás minden egyéb tényezőjénél: a felvilágosítás. Fel kell világosítanunk az ifjúságot, hogy nem minden ember esküszik az alkoholra, hogy sok olyan ember van, aki semminemű szeszes italt nem iszik, s hogy minél műveltebb valamely társaság, annál több tagja antialkoholista.1) — Tudományos társulatok gyűléseit követő vacsorákon kivétel számba megy az az ember, aki szeszes italokat iszik. — Meg kell mondanunk az ifjúságnak, hogy az alkohol a legkisebb menynyiségben is méreg, amellyel nem mértékletesen kell élnünk, hanem egyáltalán hozzá sem szabad nyúlnunk. Fel kell előttük tárni az alkoholnak szervezetünkre gyakorolt hatásait, meg kell nekik mondanunk, hogy ép legbecsesebb szervünket, az agyvelőt, a gondolkodás székhelyét támadja meg a legfeltűnőbben. Figyelmeztessük őket arra, hogy hogyan aljasul ezért a szesz élvezete folytán az ember állattá, mondjuk ki bátran, hogy a részegség, az öntudat elvesztése, emberi méltóságától fosztja meg az ivót, és szégyen, nem pedig dicsőség és virtus, s hogy a polgárosult országokban, Angliában és az Egyesült Államokban a részegséget a büntetőtörvény sújtja.2) Fel kell világosítanunk a gondjainkra bízott ifjúságot. * *) 3) Az antialkoholista ellenzi a szeszes italok élvezetét, tehát tartózkodik tőlük, azaz abstinens , tartózkodó. *) Itt is, ott is a vagyoni viszonyok szerint változó, de mindenesetre érzékeny pénzbírsággal büntetik azt, aki az utcán részegen jelenik meg, s ezáltal közbotrányt okoz.