Katolikus gimnázium, Ungvár, 1906

„búfelejtőt“ árulják, s a­melyekbe néha-néha talán be is kívánkozik. Azt is tudja tán, hogy intelligens emberek egész délutánokat töltenek el kártyázva, vagy pletykázva „egy pohár“ bor, vagy sör mellett. Észre­veszi, hogy üres idejükben nem a szabadba mennek az emberek, hanem kirándulásuk célja legfeljebb a város falain kívül eső poros vendéglő, s hogy jó viseletéért azzal jutalmazzák, hogy ilyenkor ő is kap sört, a­helyett, hogy a szabadba, az erdőbe vinnék friss levegőt szívni. Ha pl. Felsőmagyarország szebbnél szebb fekvésű városaiban vasárnap a hegyeken sétálunk, órák hosszat járhatunk a legelragadóbb kilátású csúcsokon is a nélkül, hogy egyetlen emberrel találkoznánk, mialatt lent az összes korcsmák telve vannak, s az emberek a helyekért tülekednek. Mindezt látja a gyermek, s magától érthetőleg úgy gondolkozik, hogy a miért az emberek annyira rajonganak, s a­minek a fogyasztásában oly nagy élvezetet találnak, annak feltétlenül jónak kell lennie — és meg­issza a szeszes italt, ha megkínálják vele, még ha nem is ízlik neki, s így lassan kint hozzászokik. Szükségünk volt a baj okának felderítésére, hogy sikeresen küzd­­hessünk ellene. S a­ki egyszer megismerte az alkohol pusztításait, az tudja, hogy ellene küzdeni: kötelesség. A küzdés fegyvere itt is, mint a kultúra, a haladás minden egyéb tényezőjénél: a felvilágosítás. Fel kell világosítanunk az ifjúságot, hogy nem minden ember esküszik az alkoholra, hogy sok olyan ember van, a­ki semminemű szeszes italt nem iszik, s hogy minél műveltebb valamely társaság, annál több tagja antialkoholista.1) — Tudományos társulatok gyűléseit követő va­csorákon kivétel számba megy az az ember, a­ki szeszes italokat iszik. — Meg kell mondanunk az ifjúságnak, hogy az alkohol a legkisebb meny­­nyiségben is méreg, a­mellyel nem mértékletesen kell élnünk, hanem egyáltalán hozzá sem szabad nyúlnunk. Fel kell előttük tárni az alkohol­nak szervezetünkre gyakorolt hatásait, meg kell nekik mondanunk, hogy ép legbecsesebb szervünket, az agyvelőt, a gondolkodás székhelyét támadja meg a legfeltűnőbben. Figyelmeztessük őket arra, hogy hogyan aljasul ezért a szesz élvezete folytán az ember állattá, mondjuk ki bátran, hogy a részegség, az öntudat elvesztése, emberi méltóságától fosztja meg az ivót, és szégyen, nem pedig dicsőség és virtus, s hogy a polgárosult országokban, Angliában és az Egyesült Államokban a részegséget a büntető­­törvény sújtja.2) Fel kell világosítanunk a gondjainkra bízott ifjúságot. * *) 3) Az antialkoholista ellenzi a szeszes italok élvezetét, tehát tartózkodik tőlük, azaz abstinens , tartózkodó. *) Itt is, ott is a vagyoni viszonyok szerint változó, de mindenesetre érzékeny pénz­bírsággal büntetik azt, a­ki az utcán részegen jelenik meg, s ezáltal közbotrányt okoz.

Next