Zsidó gimnázium, Ungvár, 1939

Teljesen eltérő képességű, különböző életkörülmények között élő, 14 —18 éves fiúgyermekekről volt szó, akik a műszaki élet gyakorlatától távol, a gimnázium elméleti légkörében élnek és esetleg egyik napról a másikra valamelyik műhely munkaasztala mellé kerülhetnek. Érdekes feladattá vált tehát, hogy tájékozódjunk ezeknek a nö­­vendékeknek a techniai értelme felől, megtudjuk, milyen mértékben fejlődött ki az elmélyülést, pontosságot, egyszersmind találékonysá­­got és gyorsaságot kívánó magas műszaki teljesítmények iránti való érzék. Számszerűleg kicsiny, de műveltség és érdeklődés tekinteté­­ben eléggé homogén tömegről volt szó, és így számunkra ezek az előzetes vizsgálatok a puszta tudományos érdeklődésen kívül gya­­korlati fontosságúak is voltak. Mikor a tanfolyamok megvalósítása közvetlen lehetőségek hatá­­rán járt, égető szükséggel lépett föl az az igény, hogy a növendékek technikai érzéke felől valami képet kapjunk. Eddigi általános vizsgá­­lataimból próbáltam néhány következtetést levonni a gyermekek sa­­játos technikai intelligenciájára vonatkozólag, de természetesen ke­­vés eredménnyel, mert ezek nem adtak közvetlen választ arra a kér­­désre, mit várhatunk a növendékektől az elektrotechnikai gyakorla­­tokon. Ekkor jött segítségemre Grosz Jenő mérnök úr alább közölt feladat­sorával. Valamennyi teszt a saját, eredeti terve, melyet ed­­dig sehol sem közölt és amelynek megtervezéséért, felhasználási en­­gedélyéért és általában a vizsgálatok kör­ül végzett fáradozásáért e helyen mondok hálás köszönetet-A tesztek készítésében a következő szempontok merültek fel: A feladatok lehetőleg könnyűek legyenek, ne váltsanak ki a gyermekből szorongó félelemérzést, és átlagos technikai értelmű diák képes legyen a megoldásukra. A megoldás mutassa meg azt, hogy az illető elmélyedt a feladatban, képes annak pontos, hibátlan megol­­dására és megvan a kifejező készsége gondolatai közlésére. Termé­­szetesen gondosan mértük az időt is, mert nemcsak a megoldás he­­lyességét, hanem a munkaidőt is figyelembe kellett vennünk a ké­­pesség megállapításában. A következő feladatokat kapták a tanulók: I. Egy úr zseblámpát vásárolt magának, melyet az üzletben ki­­próbált. A lámpa a próbánál kifogástalanul világított. Egy hét múlva az úr meg akarja gyújtani a zseblámpát — azon­­ban ez nem világít. Mi lehet a hiba oka és hogy lehet ezt megállapítani? Munkaidő: 5 perc. II. A bécsi rádió hullámhossza: 517 m. A római rádió hullámhossza: 441 m. A b.­pesti rádió hullámhossza: 394 m. Egy régi gyártmányú rádiókészüléken egy nullától 100־ ig szám

Next