Állami Szent Erzsébet leánygimnázium, Ungvár, 1943
+ Sziklay Ferenc dr. szól hozzánk.... (1883. okt. 11 - 1943. dec. 19.) A lelki kapcsolat éltető ereje mellett tettünk hitet tavalyi évkönyvünkben, amikor Sziklay Ferenc dr. tanügyi főtanácsos urunktól mint főigazgatóhelyettesünktől búcsúztunk.... Ezt a könnyfátyolon színeződő szivárványos lélekhidat még szellemibbé avatta 1943. december 22-én egy sírkereszt a kassai temetőben atyai Tanácsadónk hantja felett.... Méltóbban nem emlékezhetnénk meg Róla, mint hogy meghallgatjuk és követjük az évek során át hozzánk intézett leveleiből idézett, most is beszédesen élő szavait. * „A szeretet vonzza legjobban a szeretetet, mert az a hivatásérzet, ügyszeretet, amellyel visszatértem húsz évi számkivettetés után ,ad pristinum amoremi, a rám bízott iskolákból szeretetben verődik vissza. Ez az igazi boldogság — a család, gyerek, unoka szeretetének melegén kívül. — Egész életemen keresztül megpróbáltam türelemmel és szeretettel meggyőzni a velem érintkezésben levő embereket és közületeket a békés együttműködés, a kölcsönös szeretet nagy, világokat mozgató erejéről. Egyedül a felszabadulás után, a tanügy terén éreztem ennek a jámbor szándékomnak a viszonzását, ez előtt legtöbbször kővel viszonozták a kenyeremet. Ezért vagyok megelégedett, ezért láttok csak mosolyogni, mert nagy szeretettel, nagy örömmel látom szeretetvetésem bő aratását a Ti munkátokban.“ (1940. XII. 27.) „Nem vagyok barátja semmiféle formaságnak.“ (1941. II. 27.) „A hivatalos funkció közben is igyekeztem több lenni, mint feljebbvaló, ember és embertárs“. (1942. IX. 20.) „Nem aszakszerűségi a fontos, hogy egy iskolában lélek legyen, de a szeretet-levegő.... Nem ér a legpontosabban, papírforma szerint legtökéletesebben elvégzett ,Schulmeister* — munka annyit, mint az a plusz, az a ,hogyan?, ahogyan egy rendtartási előírásból, egy határidőre tűzött ,megemlékezéséből szabványtól felszabadítva„ élet lesz“. (1942. XII. 28.) ....Az a munka „egyedül az igazi, (amelynek)... alapja nem előírás, nem paragrafus, de — szeretet“. (1943. II. 9.)