Univerzum, 1968 (1-12. szám)

1968 / 1. szám - 131. A fém varázslója

A FLUORKUTATÁS TÖRTÉNETE A fluor fogszuvasodást gátló tu­lajdonságát valóban meglepő mó­don fedezték fel. A történet azzal kezdődött, hogy az Egyesült Álla­mok Sziklás-hegységének egyik körzetében az ott működő fiatal fogorvos megfigyelte, hogy betegei egy részének a fogai foltosak. Még­pedig elég csúnya, barna foltok éktelenítették a fogzománcukat. És arra is rájött: e foltos fogak álta­lában jobbak, egészségesebbek a szépeknél. A foltos fogazatú embe­rek ritkábban szenvedtek a fogszuva­sodástól, mint a ragyogó fehér fo­gdák. A fogak ilyen foltosodása te­hát nemcsak hogy ártalmatlan je­lenség, hanem egyenesen hasznos is — vonta le az orvos a következ­tetést. Évekig tartó kutatások követték ezt a megállapítást, s közben ki­derült, nem csak Coloradóban él­nek barna foltos, de egészséges fogú emberek, hanem másutt is. Sokáig nem tudták kideríteni, hogy a fogak mitől bámulnak meg. Végül is 1931-ben derítették fel azt a tényezőt, amely a bárhol élő „barna fogúak” életében közös volt. Valamennyien olyan vidéken éltek vagy leg­alábbis olyan vidéken töltötték a gyermekkorukat, ahol a víz, az ivó­víz természetes fluorsótartalma igen nagy. A megállapítást következtetés kí­sérte: a víz fluoridtartalma és a fog­szuvasodás között összefüggés van, a nagy fluoridtartalom védő hatású. Ezzel egész Észak-Amerikában nagy felmérések, epidemiológiai munká­latok kezdődtek el. Nem csak azt vizsgálták, hogy a víz mekkora fluoridtartalma biztosítja a védett­séget, vagyis a fogszuvasodás visz­­szaszorítását, hanem azt is, hogy mennyi fluorid elegendő ehhez anélkül, hogy a fogak barna színűre festődnének vagy megfoltosodnának. A kutatások a harmincas évek ele­jétől a negyvenes évek elejéig tar­tottak, összehasonlították azokban a városokban a fogszuvasodás gya­koriságát, amelyeknek ivóvizében sok A rendszeres fogászati ellenőrzés tarthatja csak rendben az egészség kapuját .

Next