Univerzum, 1968 (1-12. szám)
1968 / 1. szám - 131. A fém varázslója
A FLUORKUTATÁS TÖRTÉNETE A fluor fogszuvasodást gátló tulajdonságát valóban meglepő módon fedezték fel. A történet azzal kezdődött, hogy az Egyesült Államok Sziklás-hegységének egyik körzetében az ott működő fiatal fogorvos megfigyelte, hogy betegei egy részének a fogai foltosak. Mégpedig elég csúnya, barna foltok éktelenítették a fogzománcukat. És arra is rájött: e foltos fogak általában jobbak, egészségesebbek a szépeknél. A foltos fogazatú emberek ritkábban szenvedtek a fogszuvasodástól, mint a ragyogó fehér fogdák. A fogak ilyen foltosodása tehát nemcsak hogy ártalmatlan jelenség, hanem egyenesen hasznos is — vonta le az orvos a következtetést. Évekig tartó kutatások követték ezt a megállapítást, s közben kiderült, nem csak Coloradóban élnek barna foltos, de egészséges fogú emberek, hanem másutt is. Sokáig nem tudták kideríteni, hogy a fogak mitől bámulnak meg. Végül is 1931-ben derítették fel azt a tényezőt, amely a bárhol élő „barna fogúak” életében közös volt. Valamennyien olyan vidéken éltek vagy legalábbis olyan vidéken töltötték a gyermekkorukat, ahol a víz, az ivóvíz természetes fluorsótartalma igen nagy. A megállapítást következtetés kísérte: a víz fluoridtartalma és a fogszuvasodás között összefüggés van, a nagy fluoridtartalom védő hatású. Ezzel egész Észak-Amerikában nagy felmérések, epidemiológiai munkálatok kezdődtek el. Nem csak azt vizsgálták, hogy a víz mekkora fluoridtartalma biztosítja a védettséget, vagyis a fogszuvasodás viszszaszorítását, hanem azt is, hogy mennyi fluorid elegendő ehhez anélkül, hogy a fogak barna színűre festődnének vagy megfoltosodnának. A kutatások a harmincas évek elejétől a negyvenes évek elejéig tartottak, összehasonlították azokban a városokban a fogszuvasodás gyakoriságát, amelyeknek ivóvizében sok A rendszeres fogászati ellenőrzés tarthatja csak rendben az egészség kapuját .