Üst, 1974 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1974-04-27 / 8. szám
□ [UNK] [UNK] A DUNAI VASMŰ DOLGOZÓINAK ÜZEMI LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT 1974. ÁPRILIS 27. Terv szerint alakult a vállalati nyereség Interjú dr. Szabó Ferenc gazdasági igazgatóval Elmúlt az 1974. esztendő első negyedéve, a vállalat főkönyvelőségén most készül a mérleg. A havi termelési jelentéseinkben arról számoltunk be általában, hogy egyes gyárrészlegek lemaradtak mennyiségi feladatuk teljesítésében. Ezért arra kértük meg dr. Szabó Ferenc gazdasági igazgató elvtársat, hogy a gazdaságosság, a vállalati nyereség oldaláról értékelje az első negyedévet. Íme a kérdéseink és Szabó elvtárs válaszai : — A vállalati nagyaktíván Воrovszky Ambrus vezérigazgató elvtárs a várható acélgyártásról beszélt. Ez hogyan alakult az első negyedévben? — A Dunai Vasmű egész évre tervezett nyeresége 1,4 milliárd forint. Az első negyedévben kollektívánk ebből 326 millió forintot termelt meg, tehát az arány megnyugtató. Ezek a számok azonban nem jelentik, hogy a nagy aktívan említett acélhiány nem okozott és az év következő időszakában ne okozna gondot. Nem sikerült importból biztosítani a féltermékhiányt, és a Lenin Kohászati Művektől is kevesebbet tudunk vásárolni, mint amennyire szükségünk van. Így tehát igen nagy szükség lenne az éves célkitűzések maradéktalan megvalósításához, a tervezett acélmennyiség legyártásához. Ezt indokolja az a tény is, hogy a további feldolgozás a saját termelésű acélból a leggazdaságosabb. Sajnos, az acélmű eddig lemaradt tervétől. — Miben látja a lemaradás okát, és hogyan lehet úrrá lenni a nehézségeken? — Már hosszabb ideje foglalkozunk a lemaradás okaival. Az év elején megtartott brigádvezetői tanácskozáson — és a kongresszusi versenyfelajánlásaink megfogalmazásakor is — az acélmű dolgozói úgy nyilatkoztak, hogy biztosítottak a gyártás feltételei. Mi is így érezzük. Ennek ellenére szerintünk, javítani kell a gyártáshoz szükséges tárgyi feltételeket. Meg kell oldani az üsttartósság növelését, az üstdöngölést, a tolózáras öntést. A napokban lépett üzembe az új bálázóprés, ami már növeli a munka hatékonyságát, és véleményünk szerint, munkaszervezési és személyi feltételek biztosításával úrrá lehet lenni a nehézségeken, miközben gondosan kell ügyelni a folyamatos öntőmű indítására is. Tehát vállalati és gyárrészlegi szintű összefogással biztosítani lehet az acélmű munkáskollektívájának azokat a feltételeket, amelyek között teljesíteni tudják felajánlásukat. — Hogyan alakult a belföldi igény, és ez milyen kihatással van a vállalat gazdasági eredményére? — Az eltelt közel négy hónap azt bizonyítja, hogy az év elején észlelt belföldi igénynövekedés tartós. Különösen a laposáru iránti igény magasabb az átlagosnál. Népgazdasági feladatunk ezeknek az igényeknek a kielégítése. Igen komoly erőfeszítések árán, az első negyedévben lényegesen csökkentettük a múlt évről visszamaradt tételes lemaradásokat. A belföldi igénynövekedés a népgazdaság számára általában jó, de a vállalati eredménnyel ellentétes irányba hat. A Dunai Vasmű 1974. évi eredményét a hazai értékesítés kedvezőtlenül fogja befolyásolni, mivel a tőkés árak duplája a hazaiaknak, és a hazai igények kielégítése miatt, mintegy 100 ezer tonna áruval kevesebbet exportálunk. Kedvező viszont, hogy az eddig is magas tőkés árak tovább emelkednek, és ez némileg ellensúlyozza a hazai árkiesést. Az elmúlt évben 45 millió dollár értékben adtunk el termékeinkből nyugati piacon, ez év első negyedében 6,4 millió dollárért, ez utóbbi szám jelzi a tőkés piacon történő értékesítés csökkenését. — Egyéb gazdasági mutatók hogyan alakultak az első negyedévben? — A mutatók kimunkálása még folyik, de egy-két lényegesebb már érzékelhető, így a fenntartási költségek arányosak a tervezetthez, nem indokolt viszont, hogy az acélmű fajlagos fémbetétje 10 kilogramm/ tonnával nőtt. Örömmel állapítjuk meg viszont, hogy a folyamatos öntőmű első ütemének üzembelépése már megmutatkozik a hengerművek kihozatali mutatóiban. Kedvezően alakult a fajlagos koksz és a kokilla felhasználása is, valamint a lemezfeldolgozó gyár részeg termékeinek kihozatali mutatói. — Gazdasági eredményeinkre milyen kihatással van az év elején történt pakuraömlés? — A vasmű dolgozói előtt ismeretes, hogy vállalatunkra 12,4 millió forint bírságot vetettek ki. A Dunai Vasmű ezt megfellebbezte. Ezen kívül viselni kell az egyéb költségeket is. Azok összegére vonatkozóan a vízügyi szervek még nem nyújtották be végleges számlájukat, így nem tudok nyilatkozni; a teljes elszámolás még hosszú hónapokig fog tartani. — Miben látja annak lehetőségét, hogy az év hátralévő részében továbbra is sikeresen teljesítse vállalatunk gazdasági feladatát? — A szocialista brigádvezetők legutóbbi vállalati tanácskozása — ahol megszülettek a kongresszusi felajánlások, — bizonyította, hogy gyárunk egész kollektívája egyetért, és magáénak vallja pártunk politikáját, és jelentős munkafelajánlásokkal segíti a vállalati tartalékok feltárását. Ezek azok a tartalékok, amelyeknek kellő kiaknázásával gazdasági eredményeink fokozhatók, és tervezett vállalati nyereségünket biztosítják. A szocialista brigádok felajánlásai jelentősen hozzájárulhatnak a vállalat gazdasági eredményeihez, ezért azt várjuk, hogy az eddigi felajánlásokhoz csatlakozva, a vállalat többi brigádjai is törekedjenek a munka hatékonyságára. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXWXXX'^XXXXXXNXXXXX.XXXXXXXX .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXVvXXXVXXXXXXXXXXXXXXXN.XXXXX.XXXXXXXXXXXXXXXXYXXXXXXXX'' A kokszvegyészet Kiváló Dolgozói Halász Ernőné gáztisztító segédgépész Tíz éve dolgozik a gáztisztító üzemeknél, munkáját mindig jól és hibamentesen látta el. A 11-szer szocialista címet nyert Rákóczi brigád aktív tagja. Kollektív megmozdulásokon és társadalmi munkában aktívan részt vesz. Berzai Lajosné bunkertöltő. Ezen a munkahelyen 1967. óta dolgozik, munkavégzése példás, magatartása követésre méltó. A rábízott feladatokat maradéktalanul végrehajtja. Szocialista brigádtag, a brigád minden társadalmi megmozdulásában részt vesz. Puskás Ivánná A szénmosó üzemnek 1955. óta dolgozója, a Dunai Vasmű törzsgárdájának tagja. Szocialista brigádtag, tevékenysége példamutató, teljesítménye átlagon felüli.. Munkakörén túl, aktívan részt vesz az üzemi problémák megoldásában. gépkezelő A Dunai Vasműnek 1961. óta dolgozója, törzsgárda és szocialista brigádtag. Az üzemi munkáját szorgalom és megbízhatóság jellemzi. Élen jár a társadalmi munkákban. Belovai Józsefné A munkásosztály ünnepére a II. Internacionálé párizsi alapító kongresszusa (1889.) a határozatban szögezte le, hogy nemzetközi munkásmozgalom végső célja a szocializmus megteremtése. Jelmondatául a Kommunista Kiáltvány zárósorait választotta: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” A résztvevő 22 ország 400 küldötte politikai és gazdasági követeléseket tűzött ki a munkásosztály helyzetének megjavítására. A nemzetközi munkásosztály mozgósítása, öntudatának emelése céljából pedig május elsejét nemzetközi munkásünneppé nyilvánították. Amikor a következő évben világszerte először fel a munkástömegek, vonultak Budapesten is 60 ezernyi munkás mozdult meg táblákkal, zászlókkal tüntetve a hajdani Aréna előtti téren. A korabeli tudósítás szerint, a tömeggyűlés lelkes hangulatban tette magáévá a II. Internacionálé határozatait, a nyolcórás munkaidőre, a munkásvédő törvények követelésére és magának május elsejének megünneplésére vonatkozóan. Azóta 85 év telt el, és kialakultak a munkásosztály harcának fő formái, gazdasági, politikai és ideológiai téren egyaránt. A gazdasági harc főleg a munkásmozgalom fejlődésének első időszakában volt uralkodó. Akkor még egy-egy üzem vagy szakma proletárjai közvetlenül az élet- és munkakörülmények megjavításáért, a munkaidő szabályozásáért, a béremelésért küzdöttek. A politikai harc a munkásmozgalom fejlettebb szintjén keletkezett. Ebben a fő célkitűzés: gyökeresen megváltoztatni a proletariátus helyzetét, megszerezni a politikai hatalmat, és annak birtokában megteremteni a kizsákmányolástól mentes társadalmat. A proletariátus harca ideológiai síkon is folyik. Ennek elsődleges célja leninista világnézet a marxistaelterjesztése és uralkodóvá tétele, ami nélkülözhetetlen segítséget nyújt a szocialista forradalom győzelméért küzdő erőknek, megmutatva a harc helyes útját és eszközeit. A szocialista tábor kialakulásával, a tőkésosztály és a munkásosztály harca kilépett a nemzeti keretek közül, s mint a kapitalista és a szocialista világrendszer küzdelme, korunk fő ellentmondásának formáját öltötte. A nemzetközi proletariátus szempontjából történelmi jelentőségű, hogy a szocializmus, egy ország határait túllépve, világrendszerré vált. A másik nagyjelentőségű mozzanat: az imperializmus gyarmati rendszerének bekövetkezett szétesése. De maguknak a tőkés országok forradalmi erőinek osztályharca is mindinkább aláássa az imperializmus pozícióit, nap mint nap kiélezve ellentmondásait. A haladó forradalmi erők szívós ellenféllel állnak szemben, amellyel minden előrehaladásért komoly és nehéz küzdelmet kell vívni, és amely ellenfél időről időre képes súlyos ellencsapásokat is osztogatni. A világméretű társadalmi átalakulás éles osztályharcban valósul meg, amely kiterjed az élet minden területére. Az MSZMP KB idei május 1-i jelszavai között most is első helyen áll: Világ proletárjai, egyesüljetek! Mindez tudatosan és nem véletlenül. A kommunista világmozgalom feladata egyesíteni földünk forradalmi erőit annak érdekében, hogy a nagy kérdések a szocializmus, a haladás jegyében — a világbéke biztosítása mellett — megoldódjanak. MEGKÉRDEZTÉK A DOLGOZÓKAT Ergonómiai vizsgálatok Annak érdekében, hogy a vezetőség még alaposabban tájékozódjék gyárban dolgozók munkahelyi közérzete, illetve az egyes műhelyek kedvező vagy kedvezőtlen körülményei felől, a főmérnök és a munkaügyi osztályvezető irányításával, ergonómiai vizsgálatokat végeztek nemrégiben a Lőrinci Hengerműben. A gyárrészleg összlétszámának 26 százaléka között kiosztott tesztlapokon a következő legfontosabb kérdések álltak: elégedettek-e az emberek munkakörülményeikkel (munkahelyi légkör, balesetveszély, szociális ellátottság stb.)? Képzettségüknek megfelelő munkakörben dolgoznak-e, azaz kamatoztatni tudják-e szakképzettségüket? Érdekesnek tartják-e beosztásukat? Az országos átlaghoz viszonyítva milyennek érzik az anyagi, illetve az erkölcsi megbecsülést a gyárban? Milyen a kapcsolatuk a közép- és felső vezetőkkel? Korszerűnek ítélik-e munkaeszközeiket? Az összesen 12 kérdést tartalmazó, névtelenül kitöltendő, igen, nem részben megválaszolható kérdőíveknek 23,5 százalékát kapták vissza a vezetők, akik az elemzések során igen érdekes tanulságokat vontak le belőlük. Kiderült többek között, hogy a legkedvezőtlenebb helyzetben a kikészítőben dolgoznak , tehát e műhelyben a legtöbb a javítani való. Jellemző volt ezen kívül, hogy ott, ahol a bérrel általában elégedetlenek, más, egyéb kérdésekre is negatív válaszokat adnak az emberek, tehát a kevés vagy kevésnek vélt fizetés roppant szubjektíven befolyásolja a véleményeket. Örvendetesnek könyvelhető el viszont, hogy a megkérdezettek 87 százaléka érdekesnek tartja munkakörét (még azokban az üzemrészekben is, ahol más körüményekkel elégedetlenek!), valamint hogy a választ adók 75 százaléka az erkölcsi megbecsülést jónak minősíti. Meglepő kép alakult ki arról, melyik üzemben érzik a legnehezebbnek a fizikai megterhelést. A dolgozók túlnyomó része ugyanis a lemezteret jelölte meg, holott ott végzik a legkevésbé nehéz munkát. De mert az időjárás viszontagságainak leginkább a lemeztéren dolgozók vannak kitéve, a fizikai munkát ezért tartják nagyon nehéznek. Ami végül a berendezések korszerűségére vonatkozó véleményeket illeti, kiderült: sem a fizikai (főként a MEO szakítóműhelyben), sem az adminisztratív állományban lévők (ők a kisgépek elavultságára „panaszkodnak”) nem elégedettek munkaeszközeikkel. S bár a gyárrészlegben a közeljövőben nem terveztek e helyeken korszerűsítést, az értékelők a kifogásokat jogosnak ítélték, így a lehetőségekhez képest, modernizálni szeretnék azokat a gépeket vagy eszközöket, amelyek erre leginkább rászorulnak. A hengermű vezetősége nem várt eredménynek könyveli el a tesztlapok kérdéseire adott őszinte válaszokat, melyek megerősítették azt a meggyőződésüket, hogy a dolgozók munkájukhoz, környezetükhöz, társaikhoz, főnökeikhez való viszonyukat igen fontosnak, komolynak tartják, a gyárat sajátjuknak érzik. Ezt a tényt egyébként nem csak a feleletek, hanem az is bizonyítja, hogy a létszám 26 százalékának kiadott kérdőívekből 23,5 százalék érkezett vissza pontosan kitöltve, ami az ilyen jellegű vizsgálatoknál igen jó arány! Azok pedig, akik az íveket ilyen lelkiismeretesen kitöltötték, bizonyosan érzik: ezek az információk — melyeket a vezetőség a gyárrészleg további fejlesztése érdekében a legmesszebbmenőkig figyelembe vesz — nem csak hogy nem hiábavalók, hanem az üzemi demokrácia egyik legékesebb bizonyítékául szolgálnak egyben. Hiszen a legfontosabb tennivalók érdekében a legilletékesebbeket, a dolgozó embereket kérdezték meg... — Simon —