Az Üstökös, 1862 (5. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)
1862-10-25 / 17. szám
Szegény Bohócz, neki Lába nem tőre ki De elfogyott a szusszá. Hektikában halt meg Adhat hálát égnek, Hogy nem a paragrafuszba’. Utána dűlt Leves Yala nagyon heves, Elragadd a lova. Egy salto mortále Hejh, az hajitá le, Nem is tudni már, hova? Aztán esett Tatár Tartott pedig határt S nem igen volt goromba. Végső tréfája volt Hogy kétszer is meghalt S csak úgy ment nyugalomba. Szegény Garabonczás Látva többek sorsát. Szólt : Miska, nyelj el engem. S társa nyílt torkába Magát belevágta. Legalább volt melegben. 130 Még egy kicsit párba, Miska s Márton járta Tojástánczot, bilánczot. De a tűzevéshez, Bicska elnyeléshez, Nincsen kedvük, kilátszott. Most a hét bolondból Már csupán egy gondol Sipkája csörgőjére. Forgatja kezében, Forgatja eszében De nem teszi fejére. Komédiasátor Hol nagy zaj volt máskor, Olyan csendes, olyan bús. Bikficzsereg henczeg: „Lássunk ne bukfenczet, Állj a fejedre Bamboche!“ „Minek? fején járni Tudhat most akárki, Mikor én abbahagytam. Szebb bukfenczet hány most A világ, mint Bamboche! Tapsolhattok miattam.“ Kis Min. MINIDUS VULT DECIPI. Azon kezdjük,mint aki nagyon érzi szükségét szavainak hitelességét bizonyítani) hogy de ez már csakugyan igaz, amit most mondunk : — tehát a londoni világtárlaton volt egy Amerikából beküldött czikk, mely így volt ajánlva : „Mr. D. Brien találmánya, mely szerint a ledurvább szemű gabonából öt percz alatt a legfinomabb süteményt lehet késziteni, anélkül hogy megőrlésére malom szükségeltetnék; anélkül hogy kovászszá gyúrni, dagasztani, élesztővel keletni, elaprózni és megsütni kellene, s mely sütemény mégis a legfinomabban lisztté van alakulva, a legpompásabban meg van kelve a legtökéletesebben kisütve és falatokra felosztva, mely sokáig eltartható és messzire elvihető, jó ízű és felettébb kellemes , — az előállítás titkába avatott által akárhol rögtön elkészíthető s fölöttébb ajánlható a táborban levő katonáknak, messzejáró vadászoknak, hajósoknak, utazóknak stb. stb.“ Nagy dolgok ezek! A jutalomosztó bizottmány megvizsgálta a beküldött czikket, s azt a fenn elősorolt tulajdonokkal minden részleteiben ellátottnak találta: a feltalálót arany éremmel tüntető kis szabadalmat eszközölt számára; már van is egy egész utczasor Londonban, mely pompás kirakatokban árulja ama remek új találmányt. S mi lehet e malom nélkül, kemencze nélkül, minden erdőben előállítható ízletes és nagy horderővel biró tünemény? „Pattogatott kukoricza.“ Már magyar embernek ilyesmi nem jutna eszébe! Az amerikai feltaláló bizonyosan milliomos lesz pár év alatt. K—s Men.