Az Üstökös, 1862 (5. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)

1862-10-25 / 17. szám

Szegény Bohócz, neki Lába nem tőre ki De elfogyott a szusszá. Hektikában halt meg Adhat hálát égnek, Hogy nem a paragrafuszba’. Utána dűlt Leves Yala nagyon heves, Elragadd a lova. Egy salto mortále Hejh, az hajitá le, Nem is tudni már, hova? Aztán esett Tatár Tartott pedig határt S nem igen volt goromba. Végső tréfája volt Hogy kétszer is meghalt S csak úgy ment nyugalomba. Szegény Garabonczás Látva többek sorsát. Szólt : Miska, nyelj el engem. S társa nyílt torkába Magát bele­vágta. Legalább volt melegben. 130 Még egy kicsit párba, Miska s Márton járta Tojástánczot, bilánczot. De a tűzevéshez, Bicska elnyeléshez, Nincsen kedvük, kilátszott. Most a hét bolondból Már csupán egy gondol Sipkája csörgőjére. Forgatja kezében, Forgatja eszében De nem teszi fejére. Komédiasátor Hol nagy zaj volt máskor, Olyan csendes, olyan bús. Bikficzsereg henczeg: „Lássunk ne bukfenczet, Állj a fejedre Bamboche!“ „Minek? fején járni Tudhat most akárki, Mikor én abbahagytam. Szebb bukfenczet hány most A világ, mint Bamboche! Tapsolhattok miattam.“ Kis Min. MINIDUS VULT DECIPI. Azon kezdjük,­­mint a­ki nagyon érzi szük­ségét szavainak hitelességét bizonyítani) hogy de ez már csakugyan igaz, a­mit most mon­dunk : — tehát a londoni világtárlaton volt egy Amerikából beküldött czikk, mely így volt ajánlva : „Mr. D. Brien találmánya, mely szerint a ledurvább szemű gabonából öt percz alatt a legfinomabb süteményt lehet késziteni, anélkül hogy megőrlésére malom szükségeltet­nék; anélkül hogy kovászszá gyúrni, dagasztani, élesztővel keletni, elaprózni és megsütni kellene, s mely sütemény még­is a legfinomabban lisztté van alakulva, a legpompásabban meg van kelve a legtökéletesebben kisütve és falatokra fel­osztva, mely sokáig eltartható és messzire el­vihető, jó ízű és felettébb kellemes , — az elő­állítás titkába avatott által akárhol rögtön el­készíthető s fölöttébb ajánlható a táborban levő katonáknak, messzejáró vadászoknak, hajósok­nak, utazóknak stb. stb.“ Nagy dolgok ezek! A jutalomosztó bizottmány megvizsgálta a beküldött czikket, s azt a fenn elősorolt tulaj­donokkal minden részleteiben ellátottnak ta­lálta: a feltalálót arany éremmel tüntető ki­s szabadalmat eszközölt számára; már van is egy egész utczasor Londonban, mely pompás kira­katokban árulja ama remek új találmányt. S mi lehet e malom nélkül, kemencze nél­kül, minden erdőben előállítható ízletes és nagy horder­ővel biró tünemény? „Pattogatott kukoricza.“ Már magyar embernek ilyesmi nem jutna eszébe! Az amerikai feltaláló bizonyosan milliomos lesz pár év alatt. K—s Men.

Next