Az Üstökös, 1863 (6. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)

1863-08-01 / 5. szám

34 Tallérossy Zebulon levelei Balaton-Füredről. De mit utaztatva engemet Hitzingbe az a szerkesztti? Had aztán megind ki az a pseudo Tallérossy Zebulon od a Himző utczaba, a ki ir az in nevemmel aljaba? Majd adok in neki lar­­vatusagit! Nem vagyok in csak olyan tedide­­tedoda újságíró, a kivel csak úgy disponalgat­­nyi lehet, in vagyok magam ura, a ki senkinek se parancsolva. Azizd izs id vagyok Balaton-Füreden. izs kirp.ru leveleket számomra per „nagysagozs“ izs nem „tekintetezs“ titulaltatnyi. Vagyunk id sokan uraltok. In izs, meg mas izs, a kik hogy ismerjünk egymásra, járunk mind bugyogoba s beszilünk lajthantuli classi­­cusok nyelvin. Bethlen Mikus barátom örülni s magat, há latna benőnket, sémi sujtazs, sémi­­ sarkantyu, sémi magyar na­drag, civilisalt öltö­­s­zet mindenüd, is európai bugyogok. Hanem ez atkozod filresztisre szolgaltatja alkalmat: Kipzelje kedves barátom uram, ezzel bal közepiben megjelen közötünk egy individuum,­­ ipen úgy borotválva, mind mink, ipen úgy öltöz­­­­ködve, mind mink, vászon kithi, pantalo fehir bit, lötyögő, czvikker neki az oran, izs­ipen úgy be­­szilte mindenkivel nimetttl, hogy senki se nem gondolhata, hogy t is nem a mi tarsasagunkoz valo magyar aristocratus. Mink tanczolunk, a kivalogatva maganak legnagyob grom­ikat azo- J kai jarja. Eczer csak nem teczik nekem anak i az individuumnak a könyöke alasa, oda megyek J hoza, megkirdem: „ugyan halya maga, nagy­ságod „mi ügyen?“ A felhuza fatermörderit a s­oran keresztül feleli: „E privatyihéh aus Ca­­nizza. “ Gondoltam, ez lesz valami olasz metro­­­­polis. Másodszor megin csak nem teczik nekem, a­hogy a könyökit hordoza. Megin csak meg­­kirdezek tide, de micsoda privatyihéh ? akor fe­leli kt nekem magyarul: „szolgalatjára: firfi­­szabo Kanizsarul.“ Ájultam hetvenhitteli. Tán­­czolta nekem ez az ember vis a vis; csináltunk együtt „solo de moszio,“ is neveztünk neki ba­rátom uram. S mikor a grófin asszonyságnak­­ panaszkodtam, grofin mig azt felelte rá : hiszen a szabok i­s olyan emberek, mint mazs.“ — Um. Miért ne plane mig talán magasabb li­­nyek, mind az emberek? mert ők vigzik be a teremtett» munkáját: — olyan — „fertályan­gyalok. “ Ez idötül fogva nem találtunk elignek bu­­gyogot, is „nix ungarisch“ magasab körök meg­­ismertetisire; — tehat csináltatunk kicsike sí­pokat, a mik úgy tesznek, hogy „trilili,“ ezd hordunk gentlemanek zsebünkben ; ha összeta­­lalkozok másik gentlemanél, megfujom : „trilili“ az is megfuja „trilili“ ezel egymásnak köszön­tünk. Ha asszonyságokat sitatunk s nem jut eszünkbe, mirül kelene beszilnyi ? megfujok sí­pot „trilili,“ másik is megfuja „trilili“ s nagyon jól mulatunk rajta. Izs legalább egyutas publiku­mot is figyelmeztetünk, hogy mosd mink va­gyunk it, is nem ií van it. Hanem mat­atkozod czigánygyerekek izs kezdenek hasonló sípokon fütyülni. Is a minap este, a mind hasznfolyósón haza balagok, halom a „trilili,“ kapom a sipot, in is „trilili“ az megind „trilili.“ — „Te vagy­od?“ Kirdezek; nem felel, csak „trilili.“ — „Nagyságod az ?“ Kirdezek. Megind csak „trilili“ — „ Vagy talán miltoságod?“ — Megind csak „trilili.“ — Odamegyek, leveszek kalapomat, meghajtok magam az ablak elöl, had ki volt ot­t egy prücsök !­­—­ Már most csak tudnám, hogy ez is a haute vollehez tartozik e? Egy „prücsök“, tudom hogy barone let (Goszman k. a.) de vagyon megnemesiti ez az egész fa­míliát ? Egyi országos esemény megörökitése után, idejegyzek az iteni „Schieszstadt“ czillövéseinek eredményit. Kirek ezt közöltetni a Lloydban is, meg a Naplóban is, a hol ez bevet szokás. „Herr Gráf C. ainen NagelschuszPfirsich. Herr von I. ainen fihrer pfir sich. Herr von B. ainen czwajer. Her von X. ajne Sau, pfir sich, —Herr von Tallérossy von Zebulon, ajnen Sechser, und ainen nach Arács pfir mich. Kap­tam izs irdemkeresztet, othon majd paradirozok vele. Ihr Karschamediener Tallérossy von Zebulon.

Next