Az Üstökös, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-01-13 / 2. szám
11 az övé legczivilizáltabb: azt mondja nekik egyszer Kakas Márton, „ti mind hátráljatok az én vármegyém elöl, mert az egyedül valamennyi között az anya.“ (Tudniillik : Baranya.) XXIII. A buldogg emlékezetű Bach korszakban egyszer nem volt már egyéb dolga a ministernek, hozzá fogott a tanügy centralizálásához. Utasítást adott a Comitatsvorstandoknak, a Comitatsvorstandok a Beczirkscomissäreknek, a Beczirkscomissärek az Ortsnofáreknek, hogy az Írástudó notabelek jegyzékét küldjék fel a falukból. Ez végbemenvén, pár hét múlva aztán szétküldettek országszerte a nyomtatott okmányok, névszerint 1-o N. N. falusi gazdának „Schulrath“tá való kineveztetési okmánya. 2-o Ugyanannak számára rubrikázott betöltendő ívek, és 3-o a községi jegyzők számára utasítások, a miket a Schulrathokkal közölni fognak. Nógrád megye egyik palócz falujában is megkapja az okmányokat a jegyző, s behivatja azonnal az illető gazdát, kit e nagyszerű kitüntetés ért. Annak épen a szénatakarítást kellett abba hagyni, örült a meghívásnak nagyon. — Hát „nagyságos hallja kend,“ szól a jegyző. Nagy megtiszteltetés érte Bécsből. Itt küldi a minister úr a kinevezést, nagyságos kend lesz ezután ebben a faluban a Schulrath, s ezután az lesz a titulusa, hogy „löbliche Schulrath.“ „Kertem uram: „leöblített sültrák.“ Haatha muszáj, haat csak elviselem.“ „Ezennel tehát utasításul adatik löblicher Schulrath úrnak, hogy kötelessége leszen ezentúl minden reggel megvizitálni az iskolát, hogy pontosan kezdi-e a tanító a leczkeadást, minden szombaton kiexaminálni a gyerekeket, hogy mit tanultak, megvizitálni az írásaikat, különösen a német írásaikat jól megbírálni, minden félévben rigorosumot tartani, s annak eredménye felől az ide mellékelt lajstromot nyolcz nap alatt rendesen betölteni s nekem feljebbküldés végett kézbesíteni. * „Kertem uram, mertem. Keserves dolog lesz ugyan nekem a falu túlsó reegeéről beczammognom mindennap a rektoriáig, aztán meg a tiszteletes inkább megtehetnee, mert ott lakik a tövemben az iskolának, de meg a neemetet szegeenyt, mikor írva van, nem is igen szeretemben olvasni, mert azokban a hegyes bettekben mind felszerűl a nyelvem; hanem hát, ha muszáj, hát csak ezt is elviselem.“ „Végtére, szól a jegyző, s elővesz az almáriomból egy irtóztató magas czilinder kalapot, — hogy az egész falu előtt annál nagyobb respectusa legyen nagyságos kendnek, s az emberek már messziről lássák, hogy a löblihhez Schulrath közeledik; itt küld a minister úr nagyságos kend számára egy hivatalos kalapot.“ Azzal fejébe nyomta az új Schulrathnak a czilindert. Az megijed, földhöz csapja a kalapot, kinevezést és rubrikázást, kiszalad az ajtón s csak az ablakon kiált viszsza: „He hallja kegyelmed , mondja meg a menyiszterének, hogy fogjon magadnak maasutt sült rákot avvaa a esik fogoovaa !“