Az Üstökös, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-05 / 1. szám
. A terhes szekér. D. — Jók volnának ezek a lovak, ha nem a szekér nagyon nehéz, le kellene a terhéből rakodni. B. — Nem bánom, vessük le a szekérről azt, amelyiken ön ül. D. — Akkor én a semmire üljek ? Ebéd után. Ah, jó férjem, honnét ez a felhő Homlokodnak előbb derült egén ? Mert gomolyog szemed nyájas tüzén Boszankodás füstje ?— Mondd, szenvedő Állapotba lelked mi baj helyre ? Mondd, s könnyebbülj : fele legyen nődé! Hazád sorsát tán sötétnek látod, Rosz hírrel vannak a lapok tele ? Vagy sért, hogy munkáid közepette, Bár izzadás borítja homlokod, A méltatlanság, míg te fáradál, Jobb állomásra henyét protegál? Lap híreit tizedeld, emevvel Harczolva, pajzs önérzeted legyen, Mely ellen minden fegyver éltelén. Tégy így, s majd elmondhatod Fichtével, Ki kedvenczem ... “ ,Ejd össze mit darálsz ? ! Az bajom, hogy rosz volt a babcsuszpájz!' V Fűz Ag.