Az Üstökös, 1870 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1870-11-19 / 47. szám

Nov. 19-én 1870. Megjelenik minden szombatnapon másfél ivén sokféle képekkel ellátva. Előfizetési ár: Egész évre jan.—decz. 6 frt., 6 hóra 3 frt, és 3 hóra 1 frt 50 kr. Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál. Kiadó-hivatal : Pest, barátok­­tere 7-ik szám. Hirdetések dija : 4 hasábos nonperaille sor 10. kr. Hirdetések felvétetnek : Nasehitz I. hirdetményi irodájában, Pest, aranykéz-utcza 5-ik szám­a. a hirdetéseket illető közönséges és pénzes levelek szintén Nasehitz I. irodájába czimezendők. XXII.kötet. 47-ik szám. Párbeszéd Tallérossy Zebulon és Mindenváró Ádám között. Z. Jaaaaj ! Tekintedezs barátom uram! A. Mi baj, komám? Z. Vagyog csak mosd desperatus. Á. Látom, olyan fancsali képet csinál komám, mintha a szögedi bünpörbe volna idézve Ráday gr. elejbe. Z. Anal­izs nagyob az. Gorcsakos goromba muszkfi nóta. Á. Hát, ha nóta, majd tánczoljunk rajta. Z. De igen kalamajka nem teczik. Nyakunkon keleti kirdizs, hogyan nekimegyünk? Á. Van nekünk szép honvédseregünk; csakúgy virul! Z. De nincs neki agyú! Á. Veszünk neki; csakúgy ragyog! Z. De nincs nekünk pénz! Á. Nyomunk bankót; csakúgy zuhog. Z. Jaj, nem szabad ám! Tiltja törvin. Bicsel csak nem veszhetjük magunkat , mint esze. A. Hát akkor bizzunk Bécsben, majd megvédel­­mez bennünket a közös ármádia. Z. Nem ir a sémit mostani generálisok melet. A. Hát kineveztetjük generálisnak Klapkát, Gáspárt, Perczelt, Vettert, Ihászt, Dunyovot, Tü­rrt, Máriássy­t, Hollánt, azok már csak értenek hozzá. Z. Nem lehet. Megharagszik Kuhn. A. Hát akkor keressünk magunknak valami jó marka szövetségest, a­ki helyettünk vitézkedjék. Te­szem föl Németországot. Z. Jaj, akkor az bennünket elnyelt ragatlanul. A. Hát forduljunk Németország ellenségeihez, s kössünk szövetséget azokkal, a francziákkal. Z. Aker meg elnyeli benünket Németország megrágva. A. No hát szerözzük meg magunknak Angliát, Törökországot, Taliánországot. Z. Jaj, Anglusnak csak flottája van, az csak Balatonyon tud nekünk hadakozn­i. Török hitetlen, pogány. Talián meg, mikor gyün, úgy gyün, hogy egyet ép előre, ketet hatra. Soha se mi látunk azzal. A. Hát akkor aszondom, hogy álljunk a muszka mellé, s mikor osztoznak a török palástján, legyünk rajta, hogy nekünk is szakadjon belőle egy darab. Z. Quod Deus avertat! Hát nem élig racz van már nekünk ? Mig töbet akarunk szerezn­i. A. Hát legjobb lesz, ha nem csinálunk semmit, s ha se a magunk emberségéből, se a más jó­voltá­ból nem verekedhetünk, szépen kiülünk a kis kapu elejbe, maradunk veszteg, gyújtunk pipára, nem bán­juk, ha a muszka mind megeszi is a törököt; s ha valami gorombaságot olvas fel az orrunk előtt Gor­­csakoff, azt mondjuk rá: „nix tájts!“ Z. Jaj ! Akor meg ipen elvesztetünk magunkat. Akor megszűntünk lengi európai szükség; s majd szükségel ránk Europa töbet. A. Hát, mondom, — Akaszszuk fel magunkat előre a haláltól való félelmünkben.

Next