Az Üstökös, 1871 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1871-01-14 / 3. szám

Pesti csendélet, vagy Olympia harcza a kapitáliumi báróban azaz : Kutyakötelesség és nem akaródzhatnámság. Némajáték, siket szereplőkkel, vak publikummal. Ránczba szedi Vörös Gárgyán­ poéta. THEOSZ OMNIPOTENS.(Főlő siketek, csak is a pénz- KAPITANO VICINO. )csengésre nyílnak meg füleik. EGY NYAKATÖRT CONSTABLE­R, a ki már se nem lát, se nem hall. BEKÉPELT HÁZMESTEREK a kik csak fülelnek, mi­dőn kötelességeikről vagyon szó. BÖLCS VÁROSATYÁK, a kik talán hallanának, ha örökkön örökké nem szunyókálnának. FŐVÁROSI JÁRDÁK, piszok faj, a mely már a kapi­tányi hivatal lomhasága miatt sem képes pirulni. THEOSZ OMNIPOTENS. Olympusi elődeim Bár nektárt szürcsöltenek, A profán nép orra alá Mint én, nem pörköltének. Szidnak, hogy lemállik rólam Tekintély és renomé: Ördög bánja! szidj veséig, Csak fizess dúsan komé. Őseim ha bántva voltak Oldalukra csaptának; Bosszuló kard csörge ottan — Nálam a pénz magva csak! És ha én zsebemre vágok, Térdre hull a fél világ Mert boszumnak lánghevétől Elpusztul minden virág! BÖLCS VÁROSATYÁK. Kegyes Theusz! dicső Allah! Halld meg néped panaszát: A járdán egy constablerod Most törte ki a nyakát. Kérjük szörnyű hatalmadat: Pörnyeztesd be a jeget, — Hej mert auctoritásod Isten vcscse bereked. THEOSZ OMNIPOTENS, Mit nyitogtok a fülembe ? Sem látok sem hallok én. Bizgassátok a Viristent, Ő itt competens legény. Nekem úgyis sok a gondom: Minden kávé s más mi ház, Mig én mindezt ellenőrzöm, Ő úgyis csak k­onn pipáz. KAPITANO VICINO. Mi az ottan? ki beszél ott? Bizony megint kéne tán, Hogy az igát nyakba szedjem, S úgy hordozzam kend után. Competentiám a tolvaj És a Hendelfangerok — No még ott egy kis rebabh jut — De itt söprő nem vagyok. S törje bár nyakát miattam Minden constabler s drabant. Hogy a jeget tisztogassam So­­sem lát kend oly alant. THEUSZ OMNIPOTENS. Hátha a város füléig Belefagy is a hóba, Méltóságán alul nem lép Az O­lump four lába. FŐVÁROSI JÁRDÁK. Ez ám aztán a gyöngy élet! Éljen Theüsz, a kegyes. Eltakarva jól az arczunk, Söprű s fejsze nem keres. Szégyenünk elfödve mélyen Fagyos pánczéling alatt. Rajtunk igy lám nem tapodnak A pesti jómadarak. BEKÉPELT HÁZMESTEREK. Trink mer áncz und ké’ mer nó nid! Ez oszt’ a bölcs magistrát. Tudja hogy mi csak tántorgunk, S nem hasaljuk a járdát. * Kiadta Thajsz most az ordrét, Hogy lumpolni nem szabad , Csakhogy járni drabant sem mer, Hanem szépen honn marad. S igy ha egy két kávés olykor kiviradtig fon mulat : Thajsz úr csak a kezét mossa... ...No de — szájra már lakat! 39

Next