Az Üstökös, 1871 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1871-07-15 / 29. szám
29-ik szám. Julius 15-én 1871. Megjelenik minden szombatnapon másfél ivén sokféle képekkel ellátva. Előfizetési ár: Egész évre jan.- decs. 6 frt., 6 hóra 8 frt, és 3 hóra 1 frt 50 kr. Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál tíradó-hivatal : Pest, barátoktere 7-ik szám. Hirdetések dija : 4 hasábos nonperaille sor 10. kr. Hirdetések felvételnek : NASCHITZ J. hirdetményi irodájában, Pest, József tér 12-ik száma. a hirdetéseket illető közönséges és pénzes levelek szintén Naschitz I. irodájába czimezendők. XXIII. kötet: A csigák regénye. Regény, — természetrajz, — vagy szatíra, kinek hogy tetszik. Irta: Jókai Mór. XV. A véghetetlen Teredo Navalis. A Medusa megette a tengeri pókot, a Tridacna megette a Medusát, a Polypus megette a Tridacnát, a kétlábú szárnyatlan földlakó megette valamennyit. Ette őket sülve-főve, olajba, eczetbe bepáczolva, felfüstölve, sóval, borssal, tormával, mustárral, nyersen. Összeszedte czifra házaikat, gyöngyeiket, kitördelte korallerdeiket, elfoglalta egész országukat. Úgy bánt a tengerfenékkel, mint egy meghódított földdel. Pedig a tengerfenék még nem volt meghódított föld. Még lakott benne valaki, aki utat nem ismer. A végbetetlenek faja: a Teredo Navalis. Egy vékony hosszú csöves kagyló, nem nagyobb, mint egy tollszár. Eredeti lakhelye a tengerekben úszó fatömegek törzsei. Ő az első hajós, ki a Mangi-Mangi fa (Rhizophora) tengerjáró tutajain az óceánokat bejárja. Hosszú csöve, mint egy tollfogpiszkáló, két nyílással bír; az egyiken a fejét tolja ki éles ráspolyfogakkal fegyverzett nyelvével; színe szennyes-fehér, alakja jelentéktelen. A tengerlakó hajósféreg összetalálkozott a földlakó hajóssal. „Hát te mit jársz itt az én országomban, idegen csoda? aki faházat építesz a tenger színére s aratsz a tengerfenéken, ahol nem vetettél! Félj tőlem! A tenger királyait legyőzted, a tenger isteneit megnyerted, még hátra van a tenger népe: az én vagyok ! A tenger kincseit kiraboltad, még hátra Van a „tenger nyomorúsága“: az én vagyok! Te király vagy; de én vagyok a múriád! Te mindent alkotsz; én többet teszek; én a mindenből csinálom a semmit. Te mindent tudsz; én semmit sem tudok, csak rágni; én legyőzlek. Te hatalmas vagy, de én ellenállhatatlan!“ Egyszer a tengerjáró földlakó azt veszi észre, hogy hajója megtelik vizzel. Minden oldalán ömlik be a tengervíz vékony tollszárnyi lyukakon, mik ezerével nyilnak meg hajóbordáiban, minden palánk összevissza fúrva. Az a Teredo Navalis műve!