Az Üstökös, 1872 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1872-06-30 / 27. szám
314 kagyot statutumokat. Kedvezs barátom uram, jövendőre mink is alakityunk ilyen riszvinyes választó consortiumot, is megkirjünk központi bizotsagot, hogy küldjön oda nekünk jelöltnek egy Karolinát. Dem Mann kann geholfen werden ! Egyébirant most nálunk egyik újság nincsen, mind hogy a Karolyi Pistát megint elitilte hetman Thaisz hat heti kalodara sebes hajtasirt. Karolyi Pista most ipen tengeren utazik. Szeretnik tunyi, hogyan lehet od sebesen hajtanyi. Egyibirant megsúghatom sub rosa, hogy Karolyi Pista süni elitiltetisiben van egy kizs tivedizs. Égisz világ tugya aztal, menyibe van dolog. Az a kit constablerek sebets hajtáson kapnak, nem Karolyi Pista az ifjú, hanem az öreg; hanem hat ezret nem akarnak kompromittalnyi, hat csak inkab ifjú Pistát mindig convincalnak. Percutitur catulus, ut sentiat leo. — Ezt is tugya minden ember. Érül jut mig eszembe, hogy Bossanyi Laczi izs kerülte alul, szegin. Csakhogy ő izs joboldali megvolt, meg a ki felyülkerülte az izs joboldali megvolt. Tehat ejusdem sexus. — Das ist mein gusto nicht. TatllépQSty gefeiltere Választási adomák. — Majd adok én deákpárti gyűlésbe járni! — szólt mosolyogva T. megye baloldali bizottmány elnöke valakihez, a kit mindég tiszta vérű baloldalinak ismertek ugyan, de a kit kíváncsisága a másik párt gyűléseire bevitt látni és hallani. — Itt a neve! — szólt tovább az elnök, a deákpárt gyűlésén jelen voltak lajstromára mutatva. — Törülje ki, kedves elnök úr, — mond a megszólított; tudjuk az írásból azt, hogy Krisztus is megjelent egyszer a pokolban, de azért se nem volt, se nem lett belőle — ördög! Váltig dicsekedett egy magát nagyon értelmesnek hivő úr vinczellérje előtt, hogy most majd megmutatják az értelmetlen tömegnek, menynyi az értelmiség, és hogy milyen fényes győzelmet aratnak ők ! Mikor azután megbuktak 253 szavazattal, és csüngő orral haladt volna hazafelé, ott termett mellette a vinczellér, és mondá: — No már tens uram, azt nem hittem volna, hogy ilyen kevés értelemmel bírnak! Ajánlgatja jelöltjét a kormánypárti fő matador a választóknak, kiemelvén és lelkükre kötögetvén, hogy »jókatólikus« polgárokhoz illően csakis »jókatólikus« képviselőt válaszszanak. — Már kérem tisztelettel, vágott közbe egy gatyás atyafi, hogy ne menjek messzire. Szentes városában (kezd ujjain számlálni) van katholikus, zsidó, görög, református, lutheránus; de azok mind egyformák mint a koldus alamizsnája, s mind egy valláson vannak, azon hogy — éljen a baloldal! Megállítja Hosszú János jobboldali polgártárs Rövid Gáspár baloldali komáját egy szóra, hogy ugyan világosítsa már fel, mi különbség legyen hát a két párt között? mert hiszen ő azt tapasztalja, hogy itt is ott is a hordóból folyik az igazság. — Hm, semmi egyéb különbség sincs, viszonzó Rövid Gáspár, mint az hogy kelméteknél nagy hordó van s kicsiny igazság, nálunk pedig megforditva. Kocsit küldött a jobbpárt az agárdi beteg zsidóért, kit egyedül hittek jobbpártinak a helységben. Sokáig szabadkozott az, hogy hagyjanak neki békit mert ő nagyon beteg; haszontalan volt azonban mh®den szabadkozás, el kellett mennie a szavazásra. Mikor azután szépen oda vitték a szavazatszedő bizottmányhoz, és kérték, kire szavaz: — Ha már itt vagyok, felelte, szavazok Szluhára, éljen a balpárt! — Úgy vitték aztán haza nagy gonddal a jobboldaliak által faképnél hagyott zsidót községbeli polgártársai. — Minek nem szavaz már György bátyám ? kérdi egy szegszárdi polgár nyakas baloldali bátyja urát. — Megállj öcsém, szólt az öreg; nem látod, hogy most még a kádvakarókon van a sor!