Az Üstökös, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-05-23 / 21. szám
242 Bebizonyíták neki, hogy Majmatszun városban lehetetlen volt neki olyan szép asszonyokkal regényes kalandokba keverednie, mert ez a chinai orosz határszélen álló város mindkét ország által olyan tilalom alá van vetve, hogy abban asszonynak megjelenni nem szabad, aminek az az oka, hogy itt jönnek össze a chinai és orosz cserekereskedők egymással üzérkedni; s hogy össze ne veszszenek minden vásárban, az asszonyi nem végkép ki van tiltva e nevezetes városból. — Itt hát ő nem volt! Felvilágositok felőle, hogy a »Vak fark« nem légycsapó, hanem királyi pálcza Thabetben. Ráolvasták, hogy a Falashák, kik a dahomeyi szultánnak a fegyvereket készítik s maguk fel vannak mentve a hadakozás alól, nem nazarénusok, hanem mozaisták s hogy az Ajaseh Dahomeyben nem miniszter, hanem hóhér, az is asszony. Megróttak érte, hogy komolynak látszani akaró munka minek szed fel magába olyan meséket hogy K u f a volt Adám születési helye s az özönviz kiindulási pontja; — hogy Ned szolgált Káinnak memenedékül; ■— hogy a Caspiae Portae vas ajtóval van elzárva ; hogy a Genezareth párján az almákban hamu van; (Hát aztán hogy tenyészik tovább az ilyen gyümölcsfa?) hogy a BigBon Lik tóban özönviz előtti embercsontokat találtak volna. Hogy Keletindiában éhség források vannak, a miknek megjelenése országos ínséget jósol. Hogy a pézsmamacska gyomrában terem a lapis nephriticus, hogy a castroi mozgó szikla napfelkeltekor muzsikál hogy Chinában olyan selyembogarakat látott, amikből madár lesz, s olyan madarakat, amik virágkehelyből kelnek ki; hogy a Jan Tse Kiangba dobott hét pálcza közül négy délnek, három északnak úszik, hogy a Shaman lámák a nehéz asztalt kezük rátevésével repülésre tudják bírni. Ez mind mese ! Tudatták vele, hogy nem »Szá m e !« a vadászok örszelleme, (ezt csak a »Bűvös vadászból« tanulta) hanem ha már tudni akarja az igazit: hát »Pári el.« ízetlen túlzásnak nyilváníták azt az állását, hogy a Bisznótok, kik semmi állatot megölni nem engednek, mikor kedvencz bolháik, kullancsaik s egyéb vérszipoly állatjaiknak egy jó napot akarnak csinálni, koldusokat bérelnek ki számukra jó pénzért, s azoknak a vérével ablakoltatják őket. Ez ha igaz is, de nem kellene ily elegáns könyvbe leírni. Kiszámították neki, hogy Szulkovszky az orosz néphymnus írója már akkor régen meghalt, amikor ő meglátogatta azt Szentpétervárott. Ráolvasták, hogy a Pacificvasút akkor épen felében volt készen, amikor ő már végig utazott rajta. Idézték neki a Tamul szótárt, mely szerint egyetlen egy szó sem azt jelenti, amit ő állítólag a tatár khánnal beszélt. Rásütötték, hogy az O z e o t, a megszelídíthető párducz, melylyel az indus nábobok szarvasra vadásznak, nem is Ázsiában otthonos, hanem Afrikában: a beduinok vadásznak vele antilopokra. Meg hogy a K iwi, melynek bőréből a papua kaczikák palástja készül, nem csak hogy nem tollas repülő kutya, hanem inkább nem repülő szőrös túzok. Felvilágosították felőle, hogy a Queenspeep Angliában nem annyira Victoria királynő tajtékpipája, mint inkább egy hivatalos kemencze, melyben az elkobzott csempészdohányt elégetik. — Meg hogy a squatters meg a shakker-quakker Amerikában nem mindegy: az egyik szabad telepitvényes, a másik vallásfelekezet. Hogy a »puteal« mely syriai útjában több helyen előjön, nem elhagyott kút, hanem »villámütötte hely,a melyet fallal vettek körül, s az »adaton« nem fogadalmi templom, hanem csak takaró egy olyan emlék fölé, melyet lerontani sajnálnak, de látni sem akarnak. (Mintha például a magyarok egyszer a Henczi szobra fölé Budán egy nagy kupolát építenének.) Hogy a »Kard« nem kábítószer, mint a hasis, hanem inkább elevenítő, mely beszédessé tesz. Hogy amit »sconfoederatio«-nak értett a délamerikai asszonyoknál s politikai kapitálist vert ki belőle, talán inkább az ott »confideratio«-nak nevezett crinolin ? Erősen kétségbevonták azokat az állításait, mintha Mozambiqueban még mindig lehetne pesansok (üveg korallok) olivettek (üveg gyöngyök) és Kaurik (pénzkagylók) mellett cserekereskedést űzni, s ezekért pulykát, malaczot, szerecsen gyereket vásárolni. Régen volt az Marco Polo idejében. Kétségbe vonták, hogy az Ingáokkal együtt vadászott volna a nagy Amuri pusztán medvékre, mert akkor nem mondaná azokat mahomedánoknak, holott azoknak saját vallásuk van: a Dalle Isten, aki a daemonokkal harczol szünetlen. Bebizonyították neki physice és chronologice, hogy Kamcsatkától Astrahánig nem tehette azt az utat annyi idő alatt. Valami malitiosus glossator utána járt, hogy az albumában előforduló exoticus növények nevei mind az alfabet A-tól M-ig terjedő betűivel kezdődnek, mintha a konverszationslekexikonból szedte volna ki azokat. Május. 23. 1874 ÜSTÖKÖS