Az Üstökös, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-21 / 47. szám

»----------------------------n &----------------------------n I szám. I NTnirom 0"\- 1OTI A. Megjelenik minden szombatnapon másfél éven sokféle képekkel ellátva. Előfizetési ár : Egész évre jan.—decz. 8 frt, 6 hóra 4 frt. 3 hóra í1 frt. Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál. Kiadó-h­ivatal : Pest, bará­­tok­ tere Athenaeum-épület. Hirdetések dija : 4 hasábos nompareille sor 10 kr. Hirdetések felvételnek : egyedül Láng Lipót és társa. I. nemzetközi hirdeté­sek felvételi hivatal Budapesten, MARTA VALERIA-UTCZA THONETUDVAR XXVI. kötet. A­KINEK A KAPANYÉL IS ELSÜL.E­GYSZER szárazdi svábok gabonát vittek a paksi al­­dunai malmokra. Györkönyön azután etettek. A györkönyi német elámulva nézte, hogy az egyik lovai elé tiszta­ buza-lisztet önt, maga pedig árpával kevert rozskenyeret eszik. ,Hogy tehet ilyet sógor?" — kér­­dezé. »Hja, tudja, — felelt rá a sváb — lovamon meg­látszik az ablak, én rajtam pedig nem ! ...« Igaz, olya­nok is voltak a lovai, mint a domború hullám. No, Krebsz Hanneszt a legjobb akarat mellett sem lehetett a svábok e fajához számítani. Hannesz ugyan jól tartotta a lovait, de magától sem vont meg semmit. Ha lovai tiszta ablakot kaptak, ő meg ünnepnapokon ruczapecsenyét evett. Pedig náluk csak az egyik oldalon sül a kacsa. (Lévén a falunak csak egyetlen sorháza a lefolyó patak egyik oldalán.) A kávét meg reggelenkint leveses tálban hozta be a felesége Anna-Mária. Mert Ane mi­e értett a kávé­főzéshez. Leánykorában a tisztelendő urnás szolgált. Borai is kitűnők voltak Ham­esznek, de legfeljebb a csiller«-t, meg fehéret adta el, a nehéz vöröset min­dig megtartotta magának. És a világ — már t. i. a falu világa — igen ter­mészetesnek találta, hogy Krebsz Hannesz meg a fele­sége An’mire jól élnek. Gyermekük nem volt, annál szebb gazdaságuk. Igaz, hogy a gazdaság az öreg Krebsz alatt még szebb volt, míg fia egy kissé elhanya­golta, de azért azt könnyen helyre lehet hozni, ha a Hannesz kissé észre tér. Ezt gondolta a világ. Pedig Ham­esz már a »sip­­kás« zsidónak is a kezébe került. Ez a zsidó pedig olyan mint a polyp, kibe egyszer belekapaszkodott csapjaival — ötvenes-hatvanas perczentekkel — azt többé ki sem is eresztette közülök, míg csak utolsó csepp vérét ki nem szívta. Ezzel van összefüggésben az is, hogy Han­neszt jelenleg útban találjuk a szegszárdi vásárra. Az országúton csendesen ügetnek a gyönyörű pej lovak, abból a szép vékony lábszárú könnyű fajból, me­lyet az állam ménjei teremtettek meg azon a vidéken. De az ügetés is csakhamar meglassul, mikor Hannesz egy csendes, »pszt . . . hó-ha«-t ereszt ki ajkain. Han­nesz ugyanis észrevette, hogy lovain már itt-ott izzadt foltok kezdenek mutatkozni,­­ a tolnai sváb pedig, még ha olyan ember is, mint Hannesz, ilyenkor a fél világért sem hajtana. A kocsin, a fonott, szénával teli ülésben ül Han nesz meg a felesége Az első molnárszinű mellényben

Next