Az Üstökös, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-21 / 47. szám
»----------------------------n &----------------------------n I szám. I NTnirom 0"\- 1OTI A. Megjelenik minden szombatnapon másfél éven sokféle képekkel ellátva. Előfizetési ár : Egész évre jan.—decz. 8 frt, 6 hóra 4 frt. 3 hóra í1 frt. Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál. Kiadó-hivatal : Pest, barátok tere Athenaeum-épület. Hirdetések dija : 4 hasábos nompareille sor 10 kr. Hirdetések felvételnek : egyedül Láng Lipót és társa. I. nemzetközi hirdetések felvételi hivatal Budapesten, MARTA VALERIA-UTCZA THONETUDVAR XXVI. kötet. AKINEK A KAPANYÉL IS ELSÜL.EGYSZER szárazdi svábok gabonát vittek a paksi aldunai malmokra. Györkönyön azután etettek. A györkönyi német elámulva nézte, hogy az egyik lovai elé tiszta buza-lisztet önt, maga pedig árpával kevert rozskenyeret eszik. ,Hogy tehet ilyet sógor?" — kérdezé. »Hja, tudja, — felelt rá a sváb — lovamon meglátszik az ablak, én rajtam pedig nem ! ...« Igaz, olyanok is voltak a lovai, mint a domború hullám. No, Krebsz Hanneszt a legjobb akarat mellett sem lehetett a svábok e fajához számítani. Hannesz ugyan jól tartotta a lovait, de magától sem vont meg semmit. Ha lovai tiszta ablakot kaptak, ő meg ünnepnapokon ruczapecsenyét evett. Pedig náluk csak az egyik oldalon sül a kacsa. (Lévén a falunak csak egyetlen sorháza a lefolyó patak egyik oldalán.) A kávét meg reggelenkint leveses tálban hozta be a felesége Anna-Mária. Mert Ane mie értett a kávéfőzéshez. Leánykorában a tisztelendő urnás szolgált. Borai is kitűnők voltak Hamesznek, de legfeljebb a csiller«-t, meg fehéret adta el, a nehéz vöröset mindig megtartotta magának. És a világ — már t. i. a falu világa — igen természetesnek találta, hogy Krebsz Hannesz meg a felesége An’mire jól élnek. Gyermekük nem volt, annál szebb gazdaságuk. Igaz, hogy a gazdaság az öreg Krebsz alatt még szebb volt, míg fia egy kissé elhanyagolta, de azért azt könnyen helyre lehet hozni, ha a Hannesz kissé észre tér. Ezt gondolta a világ. Pedig Hamesz már a »sipkás« zsidónak is a kezébe került. Ez a zsidó pedig olyan mint a polyp, kibe egyszer belekapaszkodott csapjaival — ötvenes-hatvanas perczentekkel — azt többé ki sem is eresztette közülök, míg csak utolsó csepp vérét ki nem szívta. Ezzel van összefüggésben az is, hogy Hanneszt jelenleg útban találjuk a szegszárdi vásárra. Az országúton csendesen ügetnek a gyönyörű pej lovak, abból a szép vékony lábszárú könnyű fajból, melyet az állam ménjei teremtettek meg azon a vidéken. De az ügetés is csakhamar meglassul, mikor Hannesz egy csendes, »pszt . . . hó-ha«-t ereszt ki ajkain. Hannesz ugyanis észrevette, hogy lovain már itt-ott izzadt foltok kezdenek mutatkozni, a tolnai sváb pedig, még ha olyan ember is, mint Hannesz, ilyenkor a fél világért sem hajtana. A kocsin, a fonott, szénával teli ülésben ül Han nesz meg a felesége Az első molnárszinű mellényben