Az Üstökös, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-23 / 21. szám

252 ÜSTÖKÖS. Május 22. 1875. az Összeköttetést a jégcontinenssel, attól elvált a tenger-­ áramlat, s a szélirány kimozditá helyéröl s tovább vitte észak felé. A jégtorlasz azonban, melyen a Tegethoff'meg­feneklett, azóta sokkal kisebb lett, olvadt. Egész odúk látszottak meg benne, a miket a viz vájt magának alatta, s a torlasz alól kifolyó viz megkerülve a bástya idomú hosszú jégtorlatot, e közt és a szárazföld sziklahalmai közt egy tavat, vagy inkább tengeröböl formát képezett. Ezen a tavon is hemzsegett mindenféle vizi madár. Mikor újra visszakerültem a Tegethoff fedélzetére megcsókoltam azt, leborulva, mintha szülötte földemet találtam volna fel, s sorra öleltem árboczot és kéményt, mintha testvéreim volnának. A madarakon kívül semmi m­ás állat sem foglalta el hajónkat. A medvéket elűzte a földről a gázrobbanás, ha még nem ölte. Csak a madarak telepedtek meg rajta- S az észak szárnyasai oly szelídek, hogy meg lehet őket fogni kézzel.­­ Menedéknek nézték a nagy építményt, s fészkeltek a vitorláink között; a ponyvákban már dun­­nalud tojásokat találtam , vámoltam is belőlük kosár­számra. Ez is Isten ajándéka. Itt az én Nahámám nagyon jól fogja találni ma­gát. A kapitány szobáját készítettem el számára. Azután egy kisebb szánt megterheltem azokkal a mindenféle drága bundaneműekkel, a­miket az eltávo­zottak kénytelenek voltak hátrahagyni, a katakombában hagyott népem számára. Nahámának még egyéb öltözetről is gondoskodtam. A Tegethoffon, az igaz, hogy asszonynak való öltözet nem volt található, de hát a szükség ezer­mester. Mirevaló az a sok mindenféle zászló a hajón ? Ten­'­gerészek minden nemzet zászlóját magukkal hordják, hogy a szemközt jövőket üdvözölhessék vele. Mind jó lesz ez az én feleségemnek. A monarchia közös zászló­jából, a­hogy azt hajdan Gorove bemutatta a magyar országgyűlésnek, olyan szép viganó lesz, a­milyet csak valaha párizsi marchand desmodes kigondolt: tetejének tűniqyenek a spanyol zászló, pompásan fog rá illeni,van azon tizenötféle szín, kis sas, nagy sas, griff, fekvő és álló oroszlán, csikók, sávok, koczkák, liliomok, göm­bök és csillagok, annál szebb mustrát szoknyának asz­­szony nem kívánhat: a britt zászlóból lesz gyönyörű kaczamájka hozzá, s a dán zászló már csak kész baks­­lik. Ennél drágább öltözete fogadom, hogy senkinek sem volt még! Hogy megörül majd mindennek az én kis feleségem. Mielőtt azonban ismét útra keltem volna, hogy menyasszonyomat hazahozzam, egyszerre csak elkez­dett valaki hozzám beszélni. Valaki ? Ki beszélne itt? Maga a Tegethoff. A hajó. — S annak igen furcsa beszéde van. Egy egy roppanás végig a hajó szálgerendáin. , Pattogó hangok a vaspántok között, surló zörej a hajó­­­fenék vasoldalán, siró nyikorgások az eresztékekben. Ezeken beszélt hozzám a hajó.­­ S mit értettem én meg a beszédből ? Azt, hogy erre a hajóra a rajta levőkkel együtt gonosz végzet vár. Az óriási jégtokl­at, mely hátára emelte, alul ki van öblösítve már, s a jég, a­mint a tengerbül a szárazföldre tolatott, többé nem képez oly erős építményt, mint mikor még a vizen nyugszik. A­­ Tegethoftra az a sors vár, hogy egyszer az alatta levő jégtorlasz beomlik, s akkor a mélybe leeső hajót a föléje­­ zuhanó jégsziklák összezúzzák. Ennek nem szabad megtörténni. Gondoltam ki egy tervet. A Tegethoff ez idő szerint oly állásban volt, hogy a hátalra magasra fel volt emelve, s az orra beletú­­ródva egy összetömörült jégtorlaszba. A jég olvadó­­i­ban volt. Mernem kellett mindent, ha meg akartam nyerni mindent, így számítottam. Ha én azt a jégtorlaszt onnan a­­ hajó orra elöl eltávolíthatnám, akkor a hajó fekvésénél­­ fogva, önsúlya által az olvatag jégtetőrül alácsusznék. Lehet, hogy e lecsúszás által még jobban megfeneklik a torlasz aljában s akkor a jégsziklák, a­mik képtelen szeszélyes és minden egyensúlyról való fogalmat kigu­­nyoló alakokban meredeznek elő, bizonyosan eltemetik. Lehet, hogy utat tör magának egész addig a jégbás­tyáig, mely az említett szabad öböl martját képezi. Itt azután egy hatalmas salto mortale vár reá, a meredek jégfalról tíz méternyi magasból leszökni. Lehet, hogy ezen a kísérleten derékban ketté törik, de ha épkézláb lejut, akkor azután a szabad öbölben minden veszélyen kívül van. Ha már ennyi vakmerőséget el mertem követni, hadd kísértsem meg ezt is. Eszközöknek nem voltam híjával. A hajón voltak jégroppantó torpedók, villanykészülékkel, ismerős vol­tam azoknak kezelésével, elhelyeztem azokat a jégtáblák üregei közé, kiszámítva a robbanás irányzatát s aztán a villanykészüléket egyszerre felrobbantottam valamennyit.

Next