Az Üstökös, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-23 / 21. szám
252 ÜSTÖKÖS. Május 22. 1875. az Összeköttetést a jégcontinenssel, attól elvált a tenger- áramlat, s a szélirány kimozditá helyéröl s tovább vitte észak felé. A jégtorlasz azonban, melyen a Tegethoff'megfeneklett, azóta sokkal kisebb lett, olvadt. Egész odúk látszottak meg benne, a miket a viz vájt magának alatta, s a torlasz alól kifolyó viz megkerülve a bástya idomú hosszú jégtorlatot, e közt és a szárazföld sziklahalmai közt egy tavat, vagy inkább tengeröböl formát képezett. Ezen a tavon is hemzsegett mindenféle vizi madár. Mikor újra visszakerültem a Tegethoff fedélzetére megcsókoltam azt, leborulva, mintha szülötte földemet találtam volna fel, s sorra öleltem árboczot és kéményt, mintha testvéreim volnának. A madarakon kívül semmi más állat sem foglalta el hajónkat. A medvéket elűzte a földről a gázrobbanás, ha még nem ölte. Csak a madarak telepedtek meg rajta- S az észak szárnyasai oly szelídek, hogy meg lehet őket fogni kézzel. Menedéknek nézték a nagy építményt, s fészkeltek a vitorláink között; a ponyvákban már dunnalud tojásokat találtam , vámoltam is belőlük kosárszámra. Ez is Isten ajándéka. Itt az én Nahámám nagyon jól fogja találni magát. A kapitány szobáját készítettem el számára. Azután egy kisebb szánt megterheltem azokkal a mindenféle drága bundaneműekkel, amiket az eltávozottak kénytelenek voltak hátrahagyni, a katakombában hagyott népem számára. Nahámának még egyéb öltözetről is gondoskodtam. A Tegethoffon, az igaz, hogy asszonynak való öltözet nem volt található, de hát a szükség ezermester. Mirevaló az a sok mindenféle zászló a hajón ? Ten'gerészek minden nemzet zászlóját magukkal hordják, hogy a szemközt jövőket üdvözölhessék vele. Mind jó lesz ez az én feleségemnek. A monarchia közös zászlójából, ahogy azt hajdan Gorove bemutatta a magyar országgyűlésnek, olyan szép viganó lesz, amilyet csak valaha párizsi marchand desmodes kigondolt: tetejének tűniqyenek a spanyol zászló, pompásan fog rá illeni,van azon tizenötféle szín, kis sas, nagy sas, griff, fekvő és álló oroszlán, csikók, sávok, koczkák, liliomok, gömbök és csillagok, annál szebb mustrát szoknyának aszszony nem kívánhat: a britt zászlóból lesz gyönyörű kaczamájka hozzá, s a dán zászló már csak kész bakslik. Ennél drágább öltözete fogadom, hogy senkinek sem volt még! Hogy megörül majd mindennek az én kis feleségem. Mielőtt azonban ismét útra keltem volna, hogy menyasszonyomat hazahozzam, egyszerre csak elkezdett valaki hozzám beszélni. Valaki ? Ki beszélne itt? Maga a Tegethoff. A hajó. — S annak igen furcsa beszéde van. Egy egy roppanás végig a hajó szálgerendáin. , Pattogó hangok a vaspántok között, surló zörej a hajófenék vasoldalán, siró nyikorgások az eresztékekben. Ezeken beszélt hozzám a hajó. S mit értettem én meg a beszédből ? Azt, hogy erre a hajóra a rajta levőkkel együtt gonosz végzet vár. Az óriási jégtoklat, mely hátára emelte, alul ki van öblösítve már, s a jég, amint a tengerbül a szárazföldre tolatott, többé nem képez oly erős építményt, mint mikor még a vizen nyugszik. A Tegethoftra az a sors vár, hogy egyszer az alatta levő jégtorlasz beomlik, s akkor a mélybe leeső hajót a föléje zuhanó jégsziklák összezúzzák. Ennek nem szabad megtörténni. Gondoltam ki egy tervet. A Tegethoff ez idő szerint oly állásban volt, hogy a hátalra magasra fel volt emelve, s az orra beletúródva egy összetömörült jégtorlaszba. A jég olvadóiban volt. Mernem kellett mindent, ha meg akartam nyerni mindent, így számítottam. Ha én azt a jégtorlaszt onnan a hajó orra elöl eltávolíthatnám, akkor a hajó fekvésénél fogva, önsúlya által az olvatag jégtetőrül alácsusznék. Lehet, hogy e lecsúszás által még jobban megfeneklik a torlasz aljában s akkor a jégsziklák, amik képtelen szeszélyes és minden egyensúlyról való fogalmat kigunyoló alakokban meredeznek elő, bizonyosan eltemetik. Lehet, hogy utat tör magának egész addig a jégbástyáig, mely az említett szabad öböl martját képezi. Itt azután egy hatalmas salto mortale vár reá, a meredek jégfalról tíz méternyi magasból leszökni. Lehet, hogy ezen a kísérleten derékban ketté törik, de ha épkézláb lejut, akkor azután a szabad öbölben minden veszélyen kívül van. Ha már ennyi vakmerőséget el mertem követni, hadd kísértsem meg ezt is. Eszközöknek nem voltam híjával. A hajón voltak jégroppantó torpedók, villanykészülékkel, ismerős voltam azoknak kezelésével, elhelyeztem azokat a jégtáblák üregei közé, kiszámítva a robbanás irányzatát s aztán a villanykészüléket egyszerre felrobbantottam valamennyit.