Az Üstökös, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-02 / 1. szám
4 • ÜSTÖKÖS, allér#$$y Zalmloft Imré Mm&Mykvb kimhez. Tekintedezs barátom uram! Uj esztendei meglepetisre mondom in tekintedezs barátom uramnak hegedüszoba szip mesit. Hol vöt, hol nem vöt, vöt egyszer egy király. Anak a királynak vöt egy kedvezs lova, a ki szip izs vöt, nagy izs vöt, okozs izs vöt. Aportirozta mind egy kutya, tánczolta, mind Taglioni, szalata, mind Benedek, számolta politikai szamtanbul mind Weninger, minden kocsmába benyeritete mind — nem mondom meg, hogy ki? Egy szóval lehetett volna e consul izs, mind Caligula lova, ha consultul parlamenti igények szerint nem lene megkivantato, hogy tugya szolnokolnyi izs. De ha anyi számát megtanulva beszilnyi, mit ne tanulna meg egy okozs lo izs? gondolta király s kidoboltatazorszagba,hogy kerestetik tapasztalt paedagogus,a ki lovat egy esztendő alat ikesszolasra megtanitson. Akinek ez sikerült, királyi jutalomba részesül, de ha nem sikerül, úgy leüteti neki sapkáját a király, hogy feje is bene lesz. Persze ilyen kecsegtető feltitelek alat senki nem valalkozta ara a palyara, quem di odere. Pedig terminus mar lejáróba vöt. Akár odavetödik egy vin czigany, hogy ő majd csinyal lábul egy esztendő alat olyan Demosthenest, hogy ember legyen az a király, aki helyt alya philippikanak. No let nagy öröm. Cziganyt mingyart felöltöztetek verezs nadrágba, jól tartotak faczanval, madaraval izs czukrozs rantotaval, hogy azonal kit feli alota neki a füli. Berendeztek szamara féderes alkotmányt márvány istaloba, azak neki bagót liter szamra izs fürösztötek tejbe vajba, így tartót az nyocz hónapig. Azalat czigany folytonosan tanitota Eucephalust grammaticara, syntaxisra, prosodiara is poezisre. A király nagyon kiváncsi vöt, megtunyi, menynyire halatak mar tudományosságban? Megleste hat tanitasi methodust istalo-ablakon. Czigany ut alta a le feje melet izs súgta fülibe mindenfile szip mondasokat nagy buzgosagal. — Hm — gondolta király — az a czigany még megteszi azt a bolondot, hogy megtanitya inekelnyi izs. — Hat mir ne, felsigezs uram? ha teczik parancsolnyi, megtanítom in aztat még czimbalmoznyi izs. — A bizony jo lesz — felelte a király, — no hat csag tanicsd meg. — Jól van, ins falom alasan, mondot czigany királynak, megvakarva a fejit (nem a kiralyfejit!) — csaghogy akar kirem hoszab időre szóló indemnityt, mer az mar nagyob bajai jarja. — No jo, prolongálom terminust három esztendőre, hanem az tan tugyon am a lobeszilnyi izs, inekelnyi izs, meg czimbalmoznyi izs. — Meg lesz, felsiges uram. — Apropos, — mondo a király — hat azt nem mondanád meg nekem, hogyan ejted szerit, hogy az a lo mindezeket a szip históriákat megtanulja? — Azt a bolondot mar nem teszem, hiszen csag most kezd meg belegyürni. — No csag te mond meg, inkább elengedem a halálbüntetist. — Igazan ? no hisz akor sebaj! Hat csak beválom, felsigezs uram, hogy — valamint kutyabul nem lesz szalona, úgy nem tanul meg az a lobeszilnyi száz esztendeig se egy betűt, ha feje tetejire álunk se. — Ejnye, te akasztofa virág, hat hogy merted akor valalkoznyi ere a nagy feladatra? — Hja csokolom kézit lábát felsigezi uram, hiszen csak kel valamit szamitanyi a viletlensigekre is. In azt gondoltam, hogy egy esztendő nagy idő , az alatt megdögölhet vagy a lo, vagy vn la, vagy a felsiges király. . . . Nekem nagy a gyanúm, hogy Ghyczy barátom nagyon ösmerte ezt a mesit, mikor valalkozot megtanitanyi jobboldalt, hogyan lehetne Magyarországot megmenteni. Maradok tekintetlezs barátom uramnak Alazatozs aesopusi szolgája T. Z. Januar 2. 1875