Az Üstökös, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-11 / 37. szám
IV. ezüLxti. September 11.1875. Megjelenik minden szombat-napon másfél ivén sokféle képekkel ellátva. Előfizetési ár : Egész évre jan. decz. 8 frt, 6 hóra 4 frt, 3 hóra 4 frt. Egyes szám 16. kr Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál. Híiadó-hivatal : Pest barátok tde Athenaeum-épület. Hirdetések dija : 4 hasábos nompareille sor 10 kr. Iüirditések felvételnek : egyedül Icány’ lapát és társa. I. nemzetközi hirdetések felvételi hivatal budapesten. FÜRDŐ-UTCZA 1-S. SZÁM. XXVII kötet. DEBBECZEITI XX TTISI.A.TNEECIS. Elbeszélés. Irta Jókai Mór. — No hát halljuk az ítéletet! — Tehát kérem a lássan, annyi van a dologban, hogy — izé. — M — izé ? — A múlt éjszakaelköltenek, azt mondják, hogy a fanatikus most jár épen a padláson. — Ahán ! kiálta Tobiássy professor úr. — Én azonban azt mondtam rá, hogy — amni milyen nagy pók mászik a professor úr kabátján ! — Hagyjon békét az úr az én pókomnak ! Azt mondja, hogy mit mondott? — Azt mondtam, hogy az absurdum. — Nesze neked! szólt most Harangi professor úr örömmel. — Kimegyek azonban. S látom a hold fényes világánál, hogy egy emberi alak járkál a kollégium tetején. — Ugye mondtam! erősíté Tóbiássy és Haranginé. — Mondom azonban: ez bizonyosan valami diák, aki éjszakán ki akar szökni a kollégiumból. — Hát persze! biztatá Harangi és Tobiássyné. — Nem mertem azonban egész bizonyossággal állítani, mert tudom a physsicából, hogy vannak oly szerencsétlen emberek, akik a holdba szerelmesek. — Most szólt igazat. — Meg akartam azonban győződni felőle, hogy csakugyan voltaképen holdas e az odafenn, avagy pedig szökevényt vettem a lámpást és felmentem szépen a padlásra. Három dárdás jött utánam. Kettő pedig ment előttem hatalmas gerendiumokkal.— No most mindgyász megtudjuk hát, mi volt? — Hát, amint a padlás ablakhoz érünk, az egyik dárdás elorditja magát mögöttem, hogy ő valamit látott, a másik kettő előttem megijed, megfordul, engem feltaszít, a lámpást összetöri s rohan le a grádicson, egymás hegyin hátán. Egyik a homlokát is betörte, másik egy fogát ütötte ki. — És azután ? — Azután sötét lett s én négykézláb másztam le a padlásról a szobámig, hogy valami kárt ne tegyek magamban. — Már most csak azt szeretném tudni, mondá Tóbiássy professor’úr, hogy ki veszi meg az átalag bort