Az Üstökös, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-09 / 41. szám

-3­ 1­ szám. October 9. 1875. ^ Megjelenik minden szombati­apon másfél íven sokféle képekkel ellátva. W llefixt­ issi íkr : Egész évre jan. decz. S frt, 6 hóra 4 frt, 3 hóra 2 frt. Egyes szám 16. kr. Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál. Kiadó-h­ivatal: Pest bará­­tok­ tere Athenaeum-épület. Hirdetések dija : 5 hasábos nompareille sor 10 kr. Hirdetések felvételnek: egyedül I.Ing. Lip­ót és társa. I. nemzetközi hirdeté­sek felvételi irodájukban Budapesten. FÜRDŐ-UTCZA 1-SŐ SZÁM. XXVII kötet. D­EBRECZENI ILITZTISI­A-TIBETTS. Elbeszélés. Irta Jókai Mór. S RRA aztán a harangokat is abbahagyták félreverni s újra kezdték a halottraharangozást; a tüzoltóse­­reg megint összealakult kántussá s azon kormosán, fel­­gyü­rközötten folytatá a hol elhagyta : »Már elmégyek az Örömben : Paradicsomnak kertében ; Lelkemnek üdvösségében.« A közben föltették az üres koporsót, a kik emel­ték, csak mondták : jaj de könynü a jámbor! Nem csu­da, hisz egyszer sem lakott jól életében! És aztán vitték ki, folyvást biztatva útközben: »Menj el a nyugalom Csendes éjjelébe. A föld kebelébe Közanyánk ölébe.« Az üres koporsót! Dallos Ádinak kedve lett volna kiütni a kán­­tus-prézes kezéből a taktusütő kottatekercset s na­gyot nevetni közbe, de csak türtőztette magát! Hadd kisérje a vaskalapos levett vaskalappal az üres koporsót ki a temetőbe! Furcsa dolgok lesznek még ma itten! A jó törkölyösiek a fölötti örömüket, hogy Dallos Adit kaphatták meg rektornak, azzal igyekeztek kife­jezni, hogy küldtek neki egy átalag hegyaljait, egy nagy­szerű sonkát, egy doboz túrót, meg egy embertelen nagyságú kenyeret. Az meg már aztán minden erkölcs és vallás ellen való vétség volna, ha a diák, a ki enyni elemozsinát kapott, eltűrné, hogy abból holnapra csak egy felhör­­penthető korty, egy befaló falás is megmaradjon. Külön­ben is ez most bucsupohár : Dallos Adi elmondhatja : »már engem visznek!« Azon estére a kartársak mind meg voltak híva Ádám szobájába egy kis kollíczióra s Nyaviga pajtás is. Nem szabad itt haragot tartani. S ha van harag, arra­­való a pohár, hogy békítse ki. De Nyaviga pajtás sehogy sem akart beleharapni a borba. — Köszönöm a lássan. Sohasem szoktam bort inni. Valójában nem veszi be a természetem. Hasztalan szorította Dallos: -A­ búcsú pohár.

Next