Az Üstökös, 1877 (20. évfolyam, 1-40., 1000-1011. szám)

1877-01-06 / 1. szám

, * (S nem) jobbra, a miniszter Simonyi, S a vasút nem lett Buda-Zimonyi. Igaz, fekszik Zimony is bal parton . De fő a méltányosság, azt tartom. Aztán Pestnek van már három hídja : Lánczhidja, Vasuth­idja, Margitja, A mely hozzá és Budát lekösse. De Budán még nem épült híd egy se ! A Vártól elvéve a vár jelleg, S nem osztják ki a sok bástya-telket! Még azt se tisztelik, a Blokszberget, Hol éjjel boszorkányok sepernek , S mindeddig fényes kopasz fensikját Csúf borzasra rútul befásitják. Jó, hogy meghagyták a citadellát Tetejében, honnan Pestre ellát, S látja mint tánczolnak a redutban, Mig egy ágyú közéjük nem pukkan Mérgiben, hogy bár mi ránk is anynyi Adót szoktak, mint Pestre, kiszabni. Nekünk mégsem épült ám redutunk, Tánczolunk »Fáczánban«, a­hogy tudunk. Sajnos, hogy egyként húzzuk az igát,­­ csak neki épült Soroksári gát Hogy sok bűnéért e modern Bábelt Majd az árvíz ne borítaná el. Bezzeg, azt nem bánja ha ránk árad, És kiönti mint ürgét a várat! — Hogy nyissák meg azt a Soroksári- Gátat, mind hiába kiabálni! . . . Egy helyt álltunk régidőktül otta, Mint ős méltóságunk parancsolta. Maradt minden rend, szokás, intézmény, Mint volt Buda ősapánknak éstén. De az a Pest, az a Pest, az a Pest Torony iránt csak vágtat egyenest, Csak előre, —­s mi futunk nyomdokán. — Oda nyugalmunk ! Nem bírjuk soká! Eddig volt a várban egy nagy ódon Városházánk , melyet zsebrák módon Egyszerre csak alólunk kipiszkált, I S iskolává tett az uj magisztrát! Városházat! iskolává! Skandál! Hát szamarabb vagyok én fiamnál, Mert én jártam csak a városházra, Ő pedig fog járni iskolába ? Ezelőtt élveztünk szabadságot! — Szabad volt és nyílt az Ördög árok . . . Derék viz, hogy nem csak zápor levit, Hanem házakat is szépen levitt, S folyt hegynek is, nemcsak a Dunába , S most beboltoztatja a sok kába ! Még zápor és árvíz nem is elég, Uj csapás is jön ránk : vízvezeték ! Zápor felyükröl, árviz oldalról Jön majd a vízvezeték alulról , Hogy kipattant csövei elontsák Pinczéinket. Ne szép közbiztonság! S hova lett a város régi csende ? Valami svihák azt is elcsente. Eddig lefeküdt a józan polgár S aludt magának 7 órakor már. Odakin sötét volt mint a korom, Nem vitt senkit az ördög a soron. Sötét volt, mert isten az ő éjét Azért adta, hogy legyen sötétség. De most vége! Lesz már utczalámpás, Hogy orrára ne bukjék a csámpás, Csendzavaró, korhely, csirkefogó, Jámbor spisznek szemét is kilopó. Lesz már gáz ! — kimondani se merem — Pestről literálják propelleren. Hát a sok reform, ujjitás — ujjék ! A mi régi, abba ördög bújjék! Mi haszna, hogy vagyunk nagy borászok. Ha oly erővel se bir az ászok,­­ Hogy mint hajdan, követül köztisztelt Vinczellért választnánk, ne minisztert!-----­Az ember, ha házul kimegy reggel, Hazatérve a házára sem lel, Mert mig odajárt — milior gránát! — Elmagyarizálták az utczáját. Reggel »Schul-Gasse« volt, — este »Toldy« ... S a magyarizmus mindent igy tol ki! T 4 ÜSTÖKÖS, Január 6. 1877

Next